Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-24 / 196. szám

I DÉLMAQYARORSZÁQ 1913. augusztus 24. egyetemhez. Szép, tiszta kis szobácskák lesznek ezekben ia szállókban, minden diák, aki ma túlzsúfolt diákszobákban, másod és harmad magával lakik, maga ura lesz a maga kis szobájának, lesz fürdő a házban, olvasóterem és tornaszoba. És mindezért a jóért az a diák fizetni fog havonta huszonnégy koronát. Ugy-e, csodálatos kényelem és áldás a mai lakásviszonyokhoz, képest, amikor a szegény diákok ugyan-* azért a pénzért másodmagukkal laknak egy szük és sötét, udvari cselédszobát? És a legérdekesebb és legszebb ,a dologban, hogy ezzel a számításával a főváros még csak nem is igen fog jótékonykodni: a huszonnégy koronás szobabérek lassanként ki fogják fizetni a fővárosnak az építési költségeit, a törlesztés, jdejére eső kamatokat, sőt azután valamikor, amikor már tisztán áll a szálló és nem terheli adósság, még annyi jövedelmet is fog hajtani, hogy a főváros pénze nem marad kamatozatlanul! És amikor ezt olvassuk, amikor azt halljuk, hogy két év múlva a diákszállók egyike már várja az ország minden részéből érkező diákokat, nem tudunk visszafojtani egy kis irigységet és egy kis keserűséget: Mért csíak most? A ,mi diákkorunk jut eszünkbe, a konyhaszagu cselédszobákban.",Ha ilyen Kollumbusitojása az egész, ami pénzbe sem ikerül, csak egy kis jóakaratba, miért ilyen későn? Azok, akik a diákszállót építik, erre azt mondják: — Jobb későn, mint soha! És ebben is igazuk van: Ezer és ezer diák, akiknek segítségükre siettek a nyomorúságukban, áldani fogja őket. kivirágzott tőle. És az elhomályosított szobában, ahol a púderrel elrontott teintnek millió, meg millió apró pórusa nem látszott —: maga magának is tetszett ez a tej. Nézte is magát jó hosszan, addig ágaskodva, amig a vállfüzőjének egy halcsontja eltörött. — Szépen vagyunk! — (gondolta magában Róza — már most nem mehetek Uzsonnáin)! Nem volt csak 'egy vállfüzője. Igaz, hogy igen finom, még mint uj asszony vette, de a sok gyermek miatt keveset viselhette. Mintegy négy esztendeig kitartott rajta jól, mindössze egy kis patinát kapott. A csontok azonban most tavaszkor egyszerre csak ereszkedni kezdtek benne. És iime, az egyik fogta magát és váratlanul — minden igaz, ok nélkül, csak azért, mert kitelt az ideje — eltörött. Mást nem lelhetett venni, a Ihónap közepén voltak és a Róza havi pénzéből nem volt csak huszonnyolc forint. Abból is kilenc a dadáé, aki minden pillanatban kérhette. Reggel jött a fás és a tejes ember, a kettőnek együtt tiz forint járt. Egyszerre könnyelmű elhatározás vett rajta erőt; beleszédült, de megcselekedte, rögtön uj midért hozatott. Belevörösödött az ügybe és annyira fölizgatta magát, hogy talán életében legelőször, hangosan monda: — Szép kis ihazard firma vagyok! Azzal biztatta magát, hogy valahonnan váratlan pénz áll a családhoz. Az ura, bizonyos, hogy nam hozza, az imint honvédségi számvivő főhadnagy megszámlált krajcárokat, halálosan bizonyos, mindig ugyanegy A kis emberek hitele. (Saját tudósítónktól.) Mióta a szövetkezetek megszűntek, mióta a válságos viszonyok következtében a kis bankok is részben akció-'képtelenek lettek, mert a nagyobb intézetek részléről megvonatott tőlük a hitel: a kisemberek, iparosok ós kereskedők minden hitel nélkül állanak, nincsenek abban a helyzetben, hogy szükség esetén a legszerényebb összeget is megszerezhessék. Hazánkban kétféle hitelszervezet van. Az egyik a nagy bankoké, amelyeknek van pénzük, de nem adnak a kis embereiknek, a másik szervezet a kis bankoké, azok adnának, de nincs pénzük. Szomorú tehát, hogy az iparos és kereskedő nincsen abban a helyzetben, hogy a hiteligényeit kielégíthesse; szomorú ez az állapot, amelynek pedig egy kis jóakarattal a mértékadó tényezők részéről nem kellene igy lennie. Ijesztő képét látjuk annak, hogy miként megy tönkre a kis kereskedőknek és kis iparosoknak jó része, önhibáján 'kivül jutva abba a helyzetbe, hogy növeli a proletariátusnak tömegét. Ha ez a helyzet tovább is ilyen marad, ugy rettenetes még csak gondolni is a kis ember sorsára nálunk. A szövetkezetek és kis bankok sok btint követtek el1 a múltban. Akárhány szövetkezet volt, amely egyes ficsuroknak könnyelmű költekezés céljára adott kölcsönt s akadt akárhány kis bank, mely nagyzási hóbortjában nagy tőkéket fektetett be vállalatok finanszálásába. A legtöbb szövetkezet és kis bank tőkéjének 4—10-szeresét fektette be üzletekbe, a végsőkig véve igénybe maga is hitelt.. ' . ; Ennék a gazdasági katasztrófának pedig most a kis ember látja a kárát legkinosabban. A szövetkezetek és kis bankok, ha nem is valami nagy mértékben, ha nem a legrendszeresebben, ha nem is a legolcsóbban, de ugy, ahogy, mégis csak ellátták a kis ember hitelét és akárhány kis ember, kis iparos is kereskedő van, aki annak a néhány száz vagy néhány ezer korona, nem ritkán uzsorakamatra felvett kölcsönnek köszönheti a felvergődését, mert egyik vagy másik szövetkezettől vagy kis banktól kapott. A szövetkezetek és kis bankok elmulásásával megszűnt a kis ember hitele is. A fürdővízzel együtt kiöntötték a gyereket is. A kormány évekkel ezelőtt létesítette állami támogatással az Országos Központi Hitelszövetkezetet, azóta létesítették más földhitelszövetkezeteket is, létesítették legújabban az úgynevezett Altruista Bankot is. amelyek hivatva Vannak az agrárius földmives polgár társak hiteligényeit kielégíteni, de sajnos arra, hogy az iparos- és kereskedőközéposztály hiteligényeit kielégítsék, nem volt alkalma a kormánynak. Eddig évenkint egy bizonyos szerény összeget juttatott az állam arra a célra, hogy abból a kisiparosoknak gépeket vásárolt s ezek a gépek bizonyos idő múlva ingyen átmentek a kisiparosok tulajdonába. Ézentu! ugy lesz, hogy az Országos Központi Hiteiszövetkezeteknek fogja juttatni az állam ezt az összeget s az hitelbe feg e'adni a kis iparcsoKnak ezen a pénzen vitái oh gépeket A kis iraros törleszteni tartozik majd e gépek árát s az Országos Közjonti Hitelszövetkezet, a maga hasznának levonása után, vissza fogja szolgáltatni az államnak az ily célra kapott pénzt. Az állam ezentúl úgyszólván csak a kamatját fogja nyújtani a kis iparosok summát hozott ihaza. Néha — talán háromszor történt meg — egy forinttal többet kapott, vagy egy-két forinttal kevesebbet. Ilyenkor nagyon elszégyelte magát, de az asszony nem szólt semmit. Pedig ez a kicsiny összeg is nagyot jelentett, abban a hónapban nem mentek színházba és elestek leiküknek aima rendes .napi 'gyönyörűségétől, hogy az újságban harminc napon át nézték a repertoiret, amig egyszer aztán odajutottak, hogy gyufát húzhattak arra: a nemzetibe -menjenék-e vagy a sörházba? Az aszszony — a férfi kedveért — többször csalt és a sörház javára döntött, mert a rendkivül kicsinyeszü, de rendkivül jó embernek a sör nemcsak ital, de spektákulum is volt, valóságos lelki mulatságára szolgált. Az aszszony pedig ugy is élvezett mindennapon: a kávéházi uzsonnázást nem engedte el, ez jelentette neki azt, hogy társaséHetet él és Budapesten. Lánckor áriak álmai — egy vidéki, élénk kis városban folytak le — ide zsugorodtak össze: egy könyvvivő feleségével, egy tigyvédnével és ezeknek az ismerőseivel kávézott nyilvánosan, igaz, hogy jó, sok, sötét, erős és habos kávét. Hozzá két kicsiny kiflit, noha hármat is megevett volna, de nem szabadott és nem is lehetett költekeznie. A gyermekeknek is csak ikell vinni valamit. Majd lehúzták a cukorért, játékért. Nem lehetett őket az élet komolyságáról és nehézségéről meggyőzni. Különösen a középsőt, a két és félesztendőst, aki követelte, hogy megvegyenek neki mindent és az anyja szájából kivette a félig már összeharapott falatot is. „Enni sem lehet azoktól a kis fraccoktól. Most ebédeltem és már éhes vagyok! Egyáltalában nem lehet tőlük élni!" — gondolta magában Róza, amint uzsonnára menet megállapította, hogy még csak három óra és ilyenkor még nem jelenhet meg a kávéházban, a feketéző urak vannak még ott, megrónák, azt hinnék, ihogy valakit keres. Elvörösödött erre a föltevésre, mert csakugyan keresett valakit. Az utóbbi időben, ihogy a gyerekek é-s különösen ezek bajai nem emésztették föl egész énjét, íöl-föllázadozott magában: „Az ember olyan, mint egy tehén, nem is tudja, hogy van, eszik, iszik, és alszik!" Ez az eszme kopogtatott szük kis homlokán és mivel becsületes lélek volt, az urának el is mondta. Éjjel mondta el, sírás közben, a katona nem is igen értette, mit akar, különösen akkor, amikor görcsös esukláso'k között bevallotta neki, hogy: „nem tudom, mi történt velem, nem szeretem többé eléggé a gyermekeimet, nem elégítenek ki! — Mit akarsz, mit 'keressz tehát ezen a világon? — kérd'é a nehéz gondolkodású férj és a másik oldalára fordult. Róza azóta keresett valakit, nem is valakit, egy határozott személyt. Azt a férfit, akivel lánykorában férj és feleséget játszottak. Azonban vagy nyolc esztendeig tartó, erősen csókos viszonyuk után, ő — aki ezzel a férfival csaknem egykorú volt — annyira megérett a házasságra, hogy nem hősieskedett tovább, hanem férjhez ment máshoz, aki nagyon kérte. Szerelmese különben is igen lanyhán viselte magát és az utolsó esztendőTelefon 515. Kizárólag helybeli, hírneves asztalosmesterek által készített, elismert jóminőségű és bámulatos olcsó bútorok első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Buforraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is