Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-23 / 195. szám

eksmksusáys am SztrkttxtOség Kárász-utca 9. Teiefen-szlia: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24- félévre . . K 12-— negyedévre K 6'— egybóaapraK 2»— Ezres szitu éra M Bittr. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K íöévre . KKaegyedévre K 7-— egy hónapra K 240 Egyes száoi ára Iá Sflér. Kiadóhivatal Kárász-utca Toíefím-azám: 365. Szeged, 1913. II. évfolyam 195. szám Szombat augusztus 23 Katonák utja. Bosznia felől s általán délről ahogy most a vonatok befutnak, katonákat hoznak. Jönnek, egy részük itthon is van már, az arcukon nemes bánat és pillanatig tartó határtalan öröm. Közel egy esztendő óta vesztek el és hány sziv vergődött, félvén, hogy végleg elvesznek ők, a férjek, a fiak, vagy apák, a katonák. És a katonák utja a legszebb: harcok nélkül térnek haza, szinte mindnyájan, a békébe. Hazatérésük pedig olyan gyorsan történik, hogy a szegedi uriaszszonyok mozgalmából igy bajosan lesz valami. Ámbár az igazi lelkesedés mindig megtalálja a helyes formát és odalentről nagyon soknak kell még ezután is hazatérnie. Béke van tehát, — ezt hirdeti minden, amerre csak elvezet a katonák utja. A békét megkötötték. A hajhakapott balkáni szövetségesek megegyeztek egymással, az ötödik, a pihent erejű, rendet teremtett a négy hü frigyes társ között. A háború veszedeltne nyugszik, ha végképen nem is ült el. Mi itt, a Nyugat gránicán, őrei a fegyveres békének, a civilizációnak, Európának: — szintén hazabocsáthatjuk hadierőnk fölöslegét, a sorkatonasággal egy vonalban harcoló tartalékosokat. A fegyvert öltött polgárok visszatérnek munkás foglalkozásukhoz, melynek kényszerű szünete .annyi nyomorúságot hozott rájuk és a hozzájuk tartozókra, annyi veszteséget a munkából élő nemzetre és vagyonára. Megkönnyebbülten lélegzünk föl, hogy a lidércnyomás elmúlt tőlünk és a kézműves, a kereskedő, az ügyvéd, a mérnök, a tanitó ismét ki-ki a maga mesterségét folytatja és nem áll őrt fagyos éjszakában, nem bújik meg védett árokban ellenséges golyó elől, nem kénytelen naponta eljátszani a halálos kockajátékot a maga életével, a családja üdvösségével. És mégis imost, hogy vérengzés nélkül is tisztességgel megóvtuk érdekeinket és a kegyes Gondviselet elvette tőlünk a keserű poharat: büszkén tekintünk vissza azokra a hónapokra, amelyeket tartalékosaink fegyverben töltöttek. Mert a derék polgárok derék katonáknak bizonyultak. A haderő legfőbb vezérférfiai a magasztalás lelkes hangján szólanak arról a kötelességtudásról, a fegyelmezettségről, hűségről, kitartásról, amelyet a polgári katonaságnál észleltek. S mielőtt elbocsátanák a tartalékosokat, a nagy nyilvánosság előtt még egyszer megrázzák a bajtársak kezét és megköszönik nekik hü odaadásukat. Mi is megköszönjük nekik, amit a ha^ za védelmében tettek, tűrtek, elszenvedtek. Mert bennünk még elevenebben él annak a tudata, hogy áldozásuk a hazának szól, nem a hadseregnek. Mint ahogy a hadsereg nem is önmagáért van, hanem csak eszköze javaink megtartásának, életünk megőrzésének, véren szerzett hazai j földünk sértetlenségének, nemzeti becsülej tünk ragyogó tisztaságának. Megköszönjük nekik és tüntető szeretettel, meleg ünnepléssel háláljuk meg a nehéz hónapok kemény munkáját, álmatlan virrasztását, nélkülözését és önfeláldozását. Amerre ezek a csapatok megjelennek, mindenütt a katonai felsőbbség lelkes dicsérete és a polgárság megértő szeretete egyesülten koszorúzza meg őket. És ünneplésükben teljes harmóniával érti és találja meg egymást ez a két tényező, amelyet oktalanság, meggondolatlanság, az egyesek bűne és mulasztása oly gyakran és oly fájdalmasan állit szembe egymással. A porosz .néphimnusz ismert versei a nagynémet önérzet hangján szólalnak meg: — Nyugodt lehetsz, kedves hazám, hiven és szilárdan áll az őrség a Rajnán. Mi is megismételhetjük a népszerű ének bátoritó sorait. Nyugodt lehet a magyar haza, amig fegyverbe öltözött polgárai őrködnek határain. A generálisok magaszA kék szemüveg. Irta: Catulle Mendés. — Szilárdan elhatároztam, Ihogy feleségül veszem1! — mondta Valentin barátom meggyőző hangon. — Te ... te (feleségül veszed Nadéját? — válaszoltam én fölháborodva. — Te, a fiatal nemes, a gáncs nélküli lovag, akinek nevéhez fölt nem tapad? Hát nincsenek már a régi, ódon kastélyokban, a vidéken, fiatal, szép várkisasszonyök, akik alig térték haza a klastromból és az ablaknál ülve „Pál és Virginia" (történetét olvassák, miközben tekintetük elmereng a park széles, gondozott utafn, ahonnan jövendőbéli lovagjukat várják? És te Nadéját akarod feleségül venni, azt a könnyelmű leányt? — Igen! — Azt a Niriit, — mert akkor még az volt a neve, — aki a Moulin de la Galetteben,, az udvarias ihadfiak társaságában, a legelső sorban táncolt, aki később a Folies Ma.rigny-ben trikóban mutogatta magát és a másodrendű komikus kedvese volt Ninoche név alatt? Azt a Nadéját, aki csak azért viseli imost ezt az orosz hangzású nevet, mert Sairatoff gróf kedvenc kutyája után ezzel a becéző névvel tüntette ki? — Igen.! * — Azt a Nadéját, aki mindenhol jól érzi magát, ahol a vacsora kitűnő és a pezsgő patakokban folyik? Aki miniden udvarlóját megipumpotja és 'mégsem tartozik senkinék és akinek minden emeleten másik barátja van? — Te kegyetlen vagy Ítéletedben! — Te pedig ostoba a bizalmadban! — Nem bánom, de mégis feleségül veszem ! / — És miért? — Mert szeretem! — Akkor légy a barátja. — Az .már voltam. — És mégis szereted? — őrülten! — Hülye vagy! — Különben még más okom Is van ... — Halljuk hát. — ő is szeret engem, — válaszolta komálván. Valentin. Hosszabb hallgatás és habozás után végre válaszoltam: — Az más . . . ha ő is szeret, akkor kénytelen vagyok elhatározásodat tiszteletben tartani, akikor csak vedd el feleségül. Én hiszek a lélek tisztulásában, a megszentelt csók után . . . mert a szerelemnek, az Isten legszebb törvényének, visszaható ereje van ... Az a nő, aki szenvedélyesen, önfeláldozóan képes szeretni, megérdemli, hogy tévedéseire és múltjára a feledés fátyolát dobjuk. Nadéja szeret, méltó arra, hogy nevedet viseltje. Én vén romantikus vagyok és mindent meg tudóik bocsátani az igazi szerelemért. Most tehát még csupán azt a kérdést kellene tisztáznunk, hogy Nadéja szeret-e valóban, szenvedélyesen, önfeláldozóan.? Valentin föl és alá járt a szobában és ujjongó hangon, hagy bőbeszédüs éggel terjesztette elém bizonyítékait: — Hallgass meg nyugodtan. Egy év előtt szabadulni akartam a nyomasztó bilincsek alól és elhatároztam, ihogy megtöröm a .varázslatot és elmenekülök előle. Könnyek, zokogások közt búcsúzkodtunk és elhagytam. hogy többé sohase lássam. Az egész napon és féléjiszakán ugy bolyongtam az utcákon, mint az őrült, de megfogadtam, hogy szilárd maradóik és Jeküzdöm szenvedélyeIskola öltönyök, ^ffe NEUMANN M. •ffelSIiak, costQmSk Kérjen árjegyzéket. cs. és kir. udvari és kamarai szállítónál fink es leánykák részére kaphatók szeged, Kárász-utca 5