Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-19 / 192. szám

1913. augusztus 17. Váratlanul lefújták a délvidéki nagygyakorlatokat. — A legénységet szabadságolják. — (Saját tudósítónktól.) Radna és Lippa között és a temesmegyei Aga község határában ma hajnalban váratlanul lefújták Meixner Ottó hadtestparancsnok rendeletére a hetedik hadtest gyakorlatait. Az ezredek már útnak is indultak a helyőrségekbe, ahol a behívott tartalékosokat és póttartalékosokat alkalmasint a mai vagy holnapi nap folyamán szabadságolják. Ez az intézkedés nagy feltűnést keltett mindenfelé, mert a hadgyakorlatokon résztvevő csapatok csak augusztus 11-én indultak el túlzsúfolt katonavonatokon a manőver színhelyére és az előre megállapitott terv szerint a lefuvás legkorábban augusztus 31-én következett volna be. A szegedi kaszárnyákban hátramaradt tiszteket is meglepte az intézkedés, erről csak vasárnap délután értesültek Sertic Ottó 46-ik gyalogezredben és Rónay Dezső honvédezredesek távirataiból és egész éjjel munkában tartották a legénységet, hogy a ha-i zatérő katonaság rendben találja a laktanyákat. Különböző verziók keringenek a korai lefújás okairól. Beszélik, hogy a lefújásnak mélyebben fekvő okai vannak, a legénység gyors szabadságolása összefügg a külpolitikai helyzet nagymérvű változásával, a föltevések közül azonban kétségtelenül legautentikusabb az, amelyet egy Budapestről Szegedre érkezett vezérkari százados mondott el a Délmagyarország tudósitójának. A százados a váratlanul történt lefújás okairól igy nyilatkozott: — A legénységnek napokon keresztül árvizes területeken kellett dolgoznia. Térdig érő vizben, folytonos esőzés között masíroztak az emberek, a'kik köziül sokan megbetegedtek. A két szegedi ezrednek, a 46-05 közös és 5-ös honvéd gyalogezrednek tegnapig háromszáz betegük volt. Épen ezért szombaton legfelsőbb rendelet érkezett az egyes hadtestparancsnökságokhoz, amelyben ezek belátására bizzák, hogy ott és akkor szüntessék be a gyakorfatozást, ahol és amikor erre szükség van. Meixner Ottó ugy találta, hogy legalkalmasabb idő erre a király születésnapja és mivel a legénység az időjárás meg a nedves talaj im'iatt mindenütt sokat szenvedett, az egész gyakorlat szinterén elrendelte a csapatok hazaszállítását. A rögtöni szabadságolás azért következik be, mert egyrészt a kaszárnyákban nincs elegendő hely az emberek számára, akiket éppen az árviz miatt a Délvidéken magánházaknái sem igen lehet elhelyezni, másrészt pedig a behívott tartalékosok nagyrésze már hónapok óta szolgálatban van és ezek szabadságolása a megváltozott külpolitikai helyzet miatt legfelsőbb intézkedésre most már úgyis bekövetkezett volna. — Tudomásom szerint nemcsak a Délvidéken, hanem másutt is elrendelik a hadgyakorlatok lefújását, ahol az árviz képe imég meglátszik. Hogy azonban a szabadságolást illetőleg másutt hogyan intézkednek a hadtestparancsnokok, azt én nem tudom, lévén ez az intézkedés mindenütt a rangban legelső katona diszkrécionális joga. Ezzel szemben Szegeden ugy beszélik, hogy a gyakorlatok lefújása ép a kiDfiLMAGYARORSZÁG rály születése napján a legfelsőbb hadúr személyes rendeletére történt és ennek a rendeletnek az • indokolása ugy hangzik, hogy az amúgy is kifáradt és régóta szolgálatban levő legénységet most már pihentetni kell. A külügyminiszter a király előtt. — Berchtold: marad. — (Saját tudósítónkból.) Ischlből jelentik, hogy Berchtold Lipót gróif kihallgatáson jelent meg a király előtt és fölajánlotta a királynak lemondását, aki azonban nem fogadta cl. Egész biztosan hire jár, hogy Ausztria és Magyarország végleg elejtette a bukaresti szerződés revíziójára irányuló kívánságát. Bécsi jelentés szerint holnap miniszteri tanácskozást tartanak, amely főképen folyó ügyekkel fog foglalkozni. Kétségtelen, hogy a politikai helyzetet is meg fogják vitatni a tanácskozáson, de a függő kérdésekben nem várható döntés. Rómából jelentik, hogy az olasz sajtó a Berchtold gróf lemondásáról szóló híreket csaknem kivétel nélkül nagy sajnálkozással veszik tudomásul. A sajtó megállapítja, hogy Berchtold gróif a még be sem fejeződött balkáni zavarok legkomolyabb napjaiban kétségtelenül megmutatta Olaszországhoz való barátságos érzelmeit és ezzel sokkal nagyobb szolgálatot tett a hármasszövetségnek, mint Bécsben gondolják. Berlinből jelentik: A Lokalanzeiger, a mely közeli viszonyban van a berlini külügyminisztériummal, a Berchtold gróf lemondásáról szóló bécsi hírekkel kapcsolatban azt irja, hogy Berchtold gróf lemondása nincs közel. Berchtold az érdemes államférfiak sorsában osztozik, amikor politikáját saját hazájában némely részről élesen bírálják és közben elfelejtik, mekkora érdemeket szerzett az osztrák és magyar monarchia külügyeinek vezetésében. Csak arra kell emlékezni, hogy milyen eredményesen védelmezte az osztrák és magyar álláspontot az Adria-kérdésben, a Szkutari-kérdéstől az albán határ kérdéséig és akkor láthatjuk, milyen nagy eredményeket köszönhetünk neki a balkáni válság egész folyamán. Nem lehet kifeledni a legutóbbi idők történetéből, hogy az ö erős kezének sikerült Bécs és Róma viszonyát oly meghitté tenni. Ischlből jelentik félhivatalosan: Berchtold gróf közös külügyminiszter ma reggel kabinetfőnöke, Hoyos gróf követségi tanácsos kíséretében ideérkezett és az Erzsébet-szállóban vett lakást. A felség a külügyminisztert délelőtt 11 órakor kihallgatáson fogadta. A kihallgatás félegy óráig tartott és annak folyamán Berchtold gróf folyó ügyekről tett jelentést az uralkodónak. Egyes bécsi lapoknak a külügyminiszter isohli utjának céljáról közölt jelentései teljesen alaptalanok. A kihallgatás után a külügyminiszter látogatást tett Montenuovo herceg főudvarmesternél és Hoyos grófnál, őfelsége szárnysegédénél. Délben a miniszter s a kíséretében levő követségi tanácsos részt vettek az udvari ebéden, amelyen még kivülök Montenuovo herceg főudvarmester, Kerzl dr. vezérfötörzsorvos és Margutti lovag ezredes szárnysegéd is jelen voltak. 9. A fenyegető Törökország. — Mi az ürügy a föllépésre? — (Saját tudósítónktól.) Pétervárról jelentik: Turkán basa pétervári török nagykövet két hivatalos jegyzéket nyújtott át az orosz kormánynak. A porta az egyik jegyzékben kijelenti, hogy hadat üzen Bulgáriának, ha a bolgár kormány ezután is megengedi, hogy a bolgár katonaság rosszul bánjon a török hadifoglyokkal. Szasszonov e jegyzékre adott válaszában rámutatott arra, hogy milyen veszedelmekkel járna Törökország ilyen lépése és azt tanácsolta Turkán basának, hogy sürgősen beszélje le kormányát erről a szándékáról. Egyidejűleg táviratban utasította a szófiai orosz követet, ihogy hasson oda a bolgár kormánynál, hogy azonnal hagyják abba a török hadifoglyok bántalmazását. A második jegyzékben a porta igazolja a török csapatoknak a Marica jobb partjára való átkelését. Orosz diplomáciai körökben Turkán basa kijelentéseit nem veszik komolyan, mert meg vannak győződve arról, hogy Törökország Bulgária ellen irányuló fenyegetését nem fogja valóra váltani. Portai körökben kijelentik, hogy mivel a nagyihatalmak még nem ratifikálták a londoni jegyzőkönyvet, Törökország a Bulgária ellen való háborút nem tekinti befejezettnek. A hadsereg ezért folytatni fogja a megszállást, amig a bolgárok nelm garantálják a muzulmán alattvalók életét is vagyonát. Szófiából jelenti a Bolgár távirati iroda: A főhadiszállásról érkezett jelentéseik szerint az előre tolt török -pozíciókat szakadatlanul erősítik. Musztafa-Paisájban három ezreid áll. A török katonák minden dk nélkül lövöldöznek a bolgár pozíciókra. Számos csapat gyűlt egybe Drinápoly és Ortaköj között. A törökök kényszerítik a török lakosságot, hogy délfelé költözzemelk. Learatják az elmenekült lakosok földjeinek termését és Driiinápoiyha Viszik a termést. Konstantinápolyból .jelentik: A Drinápoilytól negyven kilométernyiire levő Ortaköj megszállásainak hírét egy onnan érkezett és a Taninban közzétett levél .is megerősíti. A helység megszállásánál eigy bolgár tisztlet és hetvenöt katonát fogságba ejtettek. A török csapatok előnyomulására vonatkozó hírek ós hatalmaik tervbe vett lépésének híre, amelyJyel a portát fölszólítanák, hogy ne merjék átlépni a Móricát, alaptalan. A porta sohasem adott parancsot a csapatoknak, hogy nyomuljanak előre Gyüimüktesiiinia felé. A porta nem akarja átlépni a Maricát. Ha a csapatok átlépték a fcllyót, vagy átlépik, hogy a lakosságot megvédjék, .ugy vissza fognak térni. A porta utasítja nagyköveteit,, hoigy a hatalmakat e tekintetben világosítsák föl. Szófiából jelentik: A kormány utasitotta követleit a nagyhatalmaknál, hogy a törököknek előrenyomulása ellen tiltakozzanak. A bolgár kormány a hatalmak képviselőinek jegyzéket küldött,, melyben utal arra, hogy a lakosság védelmének ürügye alatt a törökök Mn.sztiafa-P.asa, Dimotika és Suiflimegszállása után a Manioa vidékén fekvő Kusu,kávákig nyomultak elő és most Kiirdz,sulii és Gyümüktesina felé vonulnak. A jegyzék kiemeli, hogy az emiitett helyek megszállása bizonysága annak, hogy a porta egyenesen hódításra törekszik. E kormány állításának valóságát bebizonyítandó, azt ajánlja, hogy az emiitett helységeket az idegen katonai attasék jelenlétében adják vissza Bulgáriának. Minthogy a bukaresti Ibáke kéuyszieriti Bulgáriát. hogy hadseregét leszerelje, igazságtalanság volna, a törököknek megengednék, hogy a londoni egyezmény egyik alapvető rendelkezése ellen büntetlenül véthessenek és megsérthessék egy állam területét, .amely éppen most tette le a fegyvert. A jegyzék végül kijelenti, hogy a bolgár kormány meg van győződve arról, liogy a hatalmak alkalmas eszközökkel el fogják intézni ez ügyet,