Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-19 / 192. szám

1913. augusztus 17. Váratlanul lefújták a délvidéki nagygyakorlatokat. — A legénységet szabadságolják. — (Saját tudósítónktól.) Radna és Lippa között és a temesmegyei Aga község ha­tárában ma hajnalban váratlanul lefújták Meixner Ottó hadtestparancsnok rendele­tére a hetedik hadtest gyakorlatait. Az ez­redek már útnak is indultak a helyőrsé­gekbe, ahol a behívott tartalékosokat és póttartalékosokat alkalmasint a mai vagy holnapi nap folyamán szabadságolják. Ez az intézkedés nagy feltűnést keltett min­denfelé, mert a hadgyakorlatokon részt­vevő csapatok csak augusztus 11-én in­dultak el túlzsúfolt katonavonatokon a ma­nőver színhelyére és az előre megállapitott terv szerint a lefuvás legkorábban augusz­tus 31-én következett volna be. A szegedi kaszárnyákban hátramaradt tiszteket is meglepte az intézkedés, erről csak vasár­nap délután értesültek Sertic Ottó 46-ik gyalogezredben és Rónay Dezső honvéd­ezredesek távirataiból és egész éjjel mun­kában tartották a legénységet, hogy a ha-i zatérő katonaság rendben találja a lakta­nyákat. Különböző verziók keringenek a korai lefújás okairól. Beszélik, hogy a lefújásnak mélyebben fekvő okai vannak, a legénység gyors szabadságolása összefügg a külpo­litikai helyzet nagymérvű változásával, a föltevések közül azonban kétségtelenül legautentikusabb az, amelyet egy Buda­pestről Szegedre érkezett vezérkari szá­zados mondott el a Délmagyarország tu­dósitójának. A százados a váratlanul tör­tént lefújás okairól igy nyilatkozott: — A legénységnek napokon keresz­tül árvizes területeken kellett dolgoznia. Tér­dig érő vizben, folytonos esőzés között masí­roztak az emberek, a'kik köziül sokan meg­betegedtek. A két szegedi ezrednek, a 46-05 közös és 5-ös honvéd gyalogezrednek teg­napig háromszáz betegük volt. Épen ezért szombaton legfelsőbb rendelet érkezett az egyes hadtestparancsnökságokhoz, amelyben ezek belátására bizzák, hogy ott és akkor szüntessék be a gyakorfatozást, ahol és ami­kor erre szükség van. Meixner Ottó ugy ta­lálta, hogy legalkalmasabb idő erre a király születésnapja és mivel a legénység az idő­járás meg a nedves talaj im'iatt mindenütt so­kat szenvedett, az egész gyakorlat szinterén elrendelte a csapatok hazaszállítását. A rög­töni szabadságolás azért következik be, mert egyrészt a kaszárnyákban nincs elegendő hely az emberek számára, akiket éppen az árviz miatt a Délvidéken magánházaknái sem igen lehet elhelyezni, másrészt pedig a behívott tartalékosok nagyrésze már hóna­pok óta szolgálatban van és ezek szabadsá­golása a megváltozott külpolitikai helyzet miatt legfelsőbb intézkedésre most már úgyis bekövetkezett volna. — Tudomásom szerint nemcsak a Dél­vidéken, hanem másutt is elrendelik a had­gyakorlatok lefújását, ahol az árviz képe imég meglátszik. Hogy azonban a szabadságolást illetőleg másutt hogyan intézkednek a had­testparancsnokok, azt én nem tudom, lévén ez az intézkedés mindenütt a rangban leg­első katona diszkrécionális joga. Ezzel szemben Szegeden ugy beszé­lik, hogy a gyakorlatok lefújása ép a ki­DfiLMAGYARORSZÁG rály születése napján a legfelsőbb hadúr személyes rendeletére történt és ennek a rendeletnek az • indokolása ugy hangzik, hogy az amúgy is kifáradt és régóta szol­gálatban levő legénységet most már pihen­tetni kell. A külügyminiszter a király előtt. — Berchtold: marad. — (Saját tudósítónkból.) Ischlből jelentik, hogy Berchtold Lipót gróif kihallgatáson je­lent meg a király előtt és fölajánlotta a ki­rálynak lemondását, aki azonban nem fogad­ta cl. Egész biztosan hire jár, hogy Ausztria és Magyarország végleg elejtette a buka­resti szerződés revíziójára irányuló kíván­ságát. Bécsi jelentés szerint holnap miniszteri tanácskozást tartanak, amely főképen folyó ügyekkel fog foglalkozni. Kétségtelen, hogy a politikai helyzetet is meg fogják vitatni a tanácskozáson, de a függő kérdésekben nem várható döntés. Rómából jelentik, hogy az olasz sajtó a Berchtold gróf lemondásáról szóló híreket csaknem kivétel nélkül nagy sajnálkozással veszik tudomásul. A sajtó megállapítja, hogy Berchtold gróif a még be sem fejeződött bal­káni zavarok legkomolyabb napjaiban két­ségtelenül megmutatta Olaszországhoz való barátságos érzelmeit és ezzel sokkal na­gyobb szolgálatot tett a hármasszövetségnek, mint Bécsben gondolják. Berlinből jelentik: A Lokalanzeiger, a mely közeli viszonyban van a berlini kül­ügyminisztériummal, a Berchtold gróf le­mondásáról szóló bécsi hírekkel kapcsolat­ban azt irja, hogy Berchtold gróf lemondása nincs közel. Berchtold az érdemes államfér­fiak sorsában osztozik, amikor politikáját saját hazájában némely részről élesen bírál­ják és közben elfelejtik, mekkora érdemeket szerzett az osztrák és magyar monarchia külügyeinek vezetésében. Csak arra kell em­lékezni, hogy milyen eredményesen védel­mezte az osztrák és magyar álláspontot az Adria-kérdésben, a Szkutari-kérdéstől az al­bán határ kérdéséig és akkor láthatjuk, mi­lyen nagy eredményeket köszönhetünk neki a balkáni válság egész folyamán. Nem lehet kifeledni a legutóbbi idők történetéből, hogy az ö erős kezének sikerült Bécs és Róma viszonyát oly meghitté tenni. Ischlből jelentik félhivatalosan: Berch­told gróf közös külügyminiszter ma reggel kabinetfőnöke, Hoyos gróf követségi tanácsos kíséretében ideérkezett és az Erzsébet-szálló­ban vett lakást. A felség a külügyminisztert délelőtt 11 órakor kihallgatáson fogadta. A kihallgatás félegy óráig tartott és annak fo­lyamán Berchtold gróf folyó ügyekről tett jelentést az uralkodónak. Egyes bécsi lapok­nak a külügyminiszter isohli utjának céljá­ról közölt jelentései teljesen alaptalanok. A kihallgatás után a külügyminiszter látogatást tett Montenuovo herceg főudvarmesternél és Hoyos grófnál, őfelsége szárnysegédénél. Délben a miniszter s a kíséretében levő kö­vetségi tanácsos részt vettek az udvari ebé­den, amelyen még kivülök Montenuovo her­ceg főudvarmester, Kerzl dr. vezérfötörzs­orvos és Margutti lovag ezredes szárnysegéd is jelen voltak. 9. A fenyegető Törökország. — Mi az ürügy a föllépésre? — (Saját tudósítónktól.) Pétervárról jelen­tik: Turkán basa pétervári török nagykövet két hivatalos jegyzéket nyújtott át az orosz kormánynak. A porta az egyik jegyzékben ki­jelenti, hogy hadat üzen Bulgáriának, ha a bolgár kormány ezután is megengedi, hogy a bolgár katonaság rosszul bánjon a török hadifoglyokkal. Szasszonov e jegyzékre adott válaszá­ban rámutatott arra, hogy milyen veszedel­mekkel járna Törökország ilyen lépése és azt tanácsolta Turkán basának, hogy sürgősen beszélje le kormányát erről a szándékáról. Egyidejűleg táviratban utasította a szófiai orosz követet, ihogy hasson oda a bolgár kormánynál, hogy azonnal hagyják abba a tö­rök hadifoglyok bántalmazását. A második jegyzékben a porta igazolja a török csapatoknak a Marica jobb partjára való átkelését. Orosz diplomáciai körökben Turkán ba­sa kijelentéseit nem veszik komolyan, mert meg vannak győződve arról, hogy Törökor­szág Bulgária ellen irányuló fenyegetését nem fogja valóra váltani. Portai körökben kijelentik, hogy mivel a nagyihatalmak még nem ratifikálták a lon­doni jegyzőkönyvet, Törökország a Bulgária ellen való háborút nem tekinti befejezettnek. A hadsereg ezért folytatni fogja a megszál­lást, amig a bolgárok nelm garantálják a mu­zulmán alattvalók életét is vagyonát. Szófiából jelenti a Bolgár távirati iroda: A főhadiszállásról érkezett jelentéseik szerint az előre tolt török -pozíciókat szakadatlanul erősítik. Musztafa-Paisájban három ezreid áll. A török katonák minden dk nélkül lövöldöz­nek a bolgár pozíciókra. Számos csapat gyűlt egybe Drinápoly és Ortaköj között. A törökök kényszerítik a török lakosságot, hogy délfelé költözzemelk. Learatják az elmenekült lakosok földjeinek termését és Driiinápoiyha Viszik a termést. Konstantinápolyból .jelentik: A Driná­poilytól negyven kilométernyiire levő Ortaköj megszállásainak hírét egy onnan érkezett és a Taninban közzétett levél .is megerősíti. A helység megszállásánál eigy bolgár tisztlet és hetvenöt katonát fogságba ejtettek. A török csapatok előnyomulására vonatkozó hírek ós hatalmaik tervbe vett lépésének híre, amely­Jyel a portát fölszólítanák, hogy ne merjék át­lépni a Móricát, alaptalan. A porta sohasem adott parancsot a csapatoknak, hogy nyomul­janak előre Gyüimüktesiiinia felé. A porta nem akarja átlépni a Maricát. Ha a csapatok át­lépték a fcllyót, vagy átlépik, hogy a lakossá­got megvédjék, .ugy vissza fognak térni. A porta utasítja nagyköveteit,, hoigy a hatalma­kat e tekintetben világosítsák föl. Szófiából jelentik: A kormány utasitotta követleit a nagyhatalmaknál, hogy a törökök­nek előrenyomulása ellen tiltakozzanak. A bolgár kormány a hatalmak képvise­lőinek jegyzéket küldött,, melyben utal arra, hogy a lakosság védelmének ürügye alatt a törökök Mn.sztiafa-P.asa, Dimotika és Suifli­megszállása után a Manioa vidékén fekvő Ku­su,kávákig nyomultak elő és most Kiirdz,sulii és Gyümüktesina felé vonulnak. A jegyzék kiemeli, hogy az emiitett helyek megszállása bizonysága annak, hogy a porta egyenesen hódításra törekszik. E kormány állításának valóságát bebizonyítandó, azt ajánlja, hogy az emiitett helységeket az idegen katonai at­tasék jelenlétében adják vissza Bulgáriának. Minthogy a bukaresti Ibáke kéuyszieriti Bulgá­riát. hogy hadseregét leszerelje, igazságtalan­ság volna, a törököknek megengednék, hogy a londoni egyezmény egyik alapvető rendel­kezése ellen büntetlenül véthessenek és meg­sérthessék egy állam területét, .amely éppen most tette le a fegyvert. A jegyzék végül kijelenti, hogy a bol­gár kormány meg van győződve arról, liogy a hatalmak alkalmas eszközökkel el fogják intézni ez ügyet,

Next

/
Thumbnails
Contents