Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-17 / 191. szám

10. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. augusztus 15. gyes főiskolai hallgató Lipcse-, Bühot Károly tanár Anivers, Görög Emil dr. tianár Buda­pest, Kaippeimamm! igazgató Aachen (Német­ország), Leféhre Henaik keresik, akad. kalilga­tó Páros, Dánkor József dr. tanár Budapest, Cheninaiux János főisk. balig. Goiurdimes (Belgium), Oaniaiót György főisk. hal'lg. Peis­sant (Belgium), Heineyer Heinz főisk. halig. Eiehetnain (Ausztriai), Miiller Bruuó dir. tanár Aüsslig a/E., Eriíjters Biudolf tanár Borger­hont (HolLamdila), .Rácjhólyi Ferenc főisk. iliallg. Budapest, Biiermann Károly keresk. tanácsos Lausanne, Glöebner Pál főisk. halig. Öherpllanitz (Németország), Braun Euhardt kereskedő Nurnlberg, GyálOkay Artúr tanár, Budapest, Alitmann S. dr. ügyvéd Marni,heim, Vlaiieu Arzén igazgató Brtassó, Frauike Pál könyvkiadó Budapest. HÍREK. A mi dicsőségünk. Ne mondja senki, hogy a balkáni tüzfé­azek íeillófbítlainó lángja raem pirosította ki a mii arcút lkat lis, hogy a (hanoi dicsőségből, — a, nagy kiiadáadk cselkély kamatja fejében, — mi semmit sem nyertünk volna. Hálny gömbölyű airc sápaldt meg a küzkö­d'és ínyomoráhan, miig a kenyérkereső fin, vagy férj állig állt a. fegyverben é.s vágyó gcnidolaita a határról ide suhant a csillagos ég nyargal,mában. Olyan lett solk most épített me­leg fészelk, mintha gerle-apót ragadták volna el1 turbékoló, csókos szájú párjától. Akkor ölelte ,a boldog férj először Ikeíhllére i,f ju nejét, amikor megjött a piros códlrrla, hogy el kell menni katonának, a szomszédiban kitört a há­ború. Azóta mennyi küzdés, a szabadulás órá­jának (hányszor! várása telt már eL Elmúlt a tél, elmúlt a tavasz s a gerle hiába várta elra­bolt párját. Sírt, zakatolt a szive a puszta kis tanyában; a jószág bégett hü gazdája után, de hiába. És megjött a kalászétrlelő junins. Csalta, hívogatta begyes országból, kopár sziklák mellől a magyar gazdiát. Paasirta szólt az ár­va vetés fölött, harsan, nyögdécselve, hogy nem láthatta szántó-vető jóbairátját. •Egyszer csiak, ój,nék idején csahol a puli kutya, Megmozdul a fiatal menyecske az ágy­ban; kipirul síz iSrcR 3 viszontlátás gondolatá­tól és mikor belép iazj, kiért félesztendőn át uigy nyugtalankodott a szerető szive, bizony most ahhoz nincs szava, csak szégyenlősen vonja magán összébb a karton ruháját. Nem kérdezősködnek, nincs még miről beszélni, előbb lösszé kell melegedni, az idegen érzéseket .levetkőzni. Másnap, amikor verőfényesen csillog a homokos táj, akikor kezd maik magához ter­mi a fiatal férj és felsóhajt: — Hej! hazai föld, ide más a te orcád, mint azé az idegené . . . És valamit kotorász la zsebében. — Mi azt Mit keresel? Talán valamit hoztál? — kérdi fölcsillanó szemmel a me­nyecske. — Hoztam, — mondja a Térj és ki veszi az érdiemjeleket, amit szolgálatuk fejében kaptak jutáimul. — Ez a mii dicsőségünk . . . 'De a szabadság rövid, elröppen, mint a gyorssizárnyu madár és megint válni kell. A dicsőség azonban ne legyen, hiába, Makráé k Tónija felrakja a fekete-sárga szalagos ke­resztet, a másik kerek érdemjelilel és kimegy büszkélkedni a piacra. Domború, erős mellét megfeszíti és büszkén lépeget. Emezek, a szol­galelkiüek pedig, akiket a dicsőségszerzéshői ittihoin feledtek, bátnuló tekintettel mérik vé­gig a kis harcost. Hát nem szép ez a mi dicsőségünk, ami­kor általa ilyen nagyra nőhetünk egymás sze­mében? Szép, de azért nem kérnék belőle. —rö. — Szeged és a király születésnapja. Szeged hatósága és közönsége nagy pom­pával ünnepli meg augusztus 18-án őfelsége születésnapját. A város összes középületeit föllobogózzák, az utász'laktanyában tábori misét, a rókusi templomban pedig ünnepi disz-istentiszteletet tartanak. Lázár György dr. polgármester a város közönségének mély­séges hódolatát a következő föliratban tol­mácsolja a trón zsámolyánál: Nagyméltóságú Gróf Tisza István magyar kir. miniszterelnök urnák Budapesten. őfelsége I. Ferenc József apostoii ki­rályunk iegmagasatib születésnapján váro­som közönsége igaz hódolattal és mély há­lával emlékezik meg Szeged ujjáteremtőjé­ről és amikor a szent korona fenkölt • viselője hosszú életéért esedezik a Mindenhatóhoz, kéri Nagyméltóságodat, hogy mélyen érzett szerencsekivánatait Őfelsége legmagasabb szine előtt tolmácsolni méltóztassék. Szeged, 1913. augusztus 13-án. Lázár György dr., polgármester. A rókusi templomban az istentiszteletet Várhelyi József kanokok tartja. A hatóság tagjai a városháza közgyűlési termében gyü­lekeznek és innen indulnak háromnegyed 10 órakor az ünnepi misére. - Svájci tanár emlékbeszéde a sze­gedi Erzsébet-szobornál. Egy rendkívül ün­nepies, mélyen megható epizódja volt a nemzetközi közgazdasági tanfolyam hallga­tói szegedi látogatásának. A svájciak emlé­kezetébe, ugy látszik, mélyen bevésődött az a nap, szomorú szeptember tizedike, amikor Erzsébet királynét Svájcban meggyilkolták. A nagyasszony emlékének illatos 'koszorút hoztak a svájciak és a Stefánia-sétányban levő szobrára helyezték el borús részvétük ha nem is örök maradandóságu, de sokáig .felejthetetlen jeléül. A laujsanue-i tanárok egyike, Weckerle Sándor dr. magasan szár­nyaló, hódolatteljes és megható emlékbeszé­det is mondott a szobor előtt szombaton dél­előtt s a beszédet nemcsak a magyarok, de a külföldiek is mély áhítattal hallgatták vé­gig. Érdemesnek tartjuk, hogy Weckerle szép beszédét, legalább ezt, ha már a ko­szorú úgyis elfonnyad, maradandóvá tegyük s ezért ideiktatjuk, megjegyezvén, hogy né­met nyelven mondotta el eredetiben. íme: Ez előtt a Szeged városa által, hálatelt szívvel emelt szobor előtt emlékünkbe idéz­zük Erzsébet királynénak áldásos munkáját szeretett Magyarországa javára. A trón ma­gaslatáról a nép gyermekeihez szállott le; megtanulván a nép nyelvét. Ezt a nyelvet kitűnően tanulta meg s szivét a magyar nép kívánságai, reményei fellé fordította s e kí­vánságok szószólója lett a legfelsőbb helyen. Sikerült is sok államférfi előtt a nehézsége­ket eloszlatná, bajokat orvosolni, a nyomort enyhiteni. Amikor a szerencsétlen szeptember 10-én gyilkos kéz kioltotta ezt az áldásos életet, a civilizált világ egyértelmüleg jajdult föl. Mindnyájan, különösen mi, svájciak, a kiknek földjét ez a gaztett megszentségtele­nitié, érezzük, milyen nagy csapása ez a ma­gyarságnak. Ez a márványszobor valamikor áldozatul esik az idő fogának, de az a sze­retet, amelyet Erzsébet királyné a magyar­ság szivében ébresztett, soha ki nem alszik. A VII. nemzetközi közgazdasági tanfolyam hallgatói nevében teszem le e koszorút an­nak a mély tiszteletnek jeléül, amelyet a sorscsapások dacára nagyszerűen fejlődő, önállóvá lett, életerős Magyarország feled­hetetlen nagyasszonya iránt érezünk. — Ha?ai minis2terés aszalontai csendőr Érdekes epizód játszódott le a napokban a geszti orsizágiuton. Hazai Samu honvédelmi miniszter bemutatkozott a — nagyszalontai rendőrőnmesteirniek. Tisza István, gróf minisz terelnököt látogatta meg a honvédelmi mi­niszter s Nagyszalontáról a miniszterelnök hintóján hajtatott Geszt felé. Útközben lovas csendőrök jöttek vele szemközt. A miniszter érdeklődni akart, hogy milyenek a közbiz­tonsági állapotok a fcormáinyelnök kastélya körül s ezért mlegáillitotta hintáját, bevárta a csendőröket. Civilruhálban volt a honvédel­mi miniszter s ezért a csendőrőrmester nem sejthette, hogy egyik legmagasabb fel ol>b va­lójával áll szemközt. De látta, hogy a Tisza István kocsiján ül az idegen ur s ezért nagy diplomatikusan, félhivatalos sitiilmsiban tisz­telgett, ,miikor az ácsorgó idegein kocsijához intette. — Szabó Ferenc járásőrmester vagyak, jelentem tisztelettel! Mosolyogva felelt erire a miniszter: — örvendek. Én pedig iháró Hazai Sattnu honvédelmi miniszter vagyok! Szaibó előtt egy szempillantásra összefu­tott kocsi, Jó, ember, miniszter, minden, de a katona csak győzedelmeskedett benne. Ki­rántotta kardját, harsány hangon, hogy még a tanyában is meghallották, elkiáltotta ma­gát: Vigyázz! Tisztelegjl Mosolygott a miniszter és leintette a pa­rádét. A közbiztonsági viszonyok felől kér­dezősködött. Az őrmester most már otthon volt tudományában: elsorolta az egész járás bűnügyi statisztikáját. Majd Hazai minisz­ter kezet fogott a csendőrrel. Az uj tolnai főispán. Szekszárdról jelen­tik: Kovács Sebestyén Endre főispánná tör­tént kineveztetését az egész vármegyében rokonérzéssel fogadták. Puritán jelleme, pá­ratlan igazságszeretete és a vármegyei élet­ben eddig kifejtett munkássága megérdemlik az előlegezett bizalmat. Kovács Sebestyén Endre évtizedek óta a vármegye közéletének kitartó, lelkes munkása. Működése elé teljes bizalommal tekint a vármegye egész közön­sége s közmunkálkodásától sokat remélnek ugy társadalmi, mint közgazdasági téren. Installációjára a megyében nagyban készül­nek, mely valószínűen még e 'hónap folya­mán lesz. — Bebel emléke és a szegedi szociátistik. Vasárnap, 17-éin délelőtt tiz órabor gyászán­nepély desz Szegeden Bebel Ágost emlékére. Az Internacionálé szervezetéi az egész vilá­' gon gyászolják Bábelt, a szociáldemokrácia kiváló bór- és * litbiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukoroetegségnél, vOrfcenynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. 1 Kapható ásványrlzkereakadéMkbra és gyógyasertárakbaa. SCHULTES ÁGOST

Next

/
Thumbnails
Contents