Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-17 / 191. szám

1013. augusztus 17. DÉLMAGYARORSZAO 5, Két világ-gyalogló Szegeden. — Joseph Grlcourt és Paul Sévln francia újságírók, világkörüli utjukban ma érkeztek Szegedre. — A „Délmagyarország*-rak beszámoltak eddigi utazásukról. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután félháromkor két érdekes ember jelent meg ,a Délmag yararszág szienkesztőséigében, Ahogy belépték az ajtón, első pillanatban azt hiittük, botgy a „Vitagraph"-nak egy amerikai életkép fölvétele elevenedik meg előttiünk és két vad oauw-boy egyszenüen leugrott a vászonról, hogy bennünket íátogatá&áivail megtiszteljen. Csalódásujnkrlóil azonban csakhamar meggyőződhettünk, mert mlilnd a két idegen igazi francia udvariassággal megh.ajolt és tört német nyelven bemntatlkozott. Az egyik tTosepb Gricourt, a. másik Panli Sévin, mind a ketten francia sport-náságirók, a párisi „L'auto" cimü Jiap miuinlkatárisiai. Megmondták, begy viláigkörliilli nitasoík, Párásból indultak él, hogy 6 év alatt gyalog végig sétáljanak a kontinensen^ pénz nélkül. lA két globetrotter napbarnított arcú, izmos ember. Joseph Gricourt kissé soványabb, fekete jhaljlu, erős tömött bajuszú, inkább olaszos tiptus1. Paiuli Sévin tökéletes francia, világos: szőke haja, nagy kék szeme van, igazi szláv. Azonnal látszik rajtuk, hogy aiemcsiak olyan ióden-turisták, hanem igazán nagy útra indiulfiak. Erős, szöges, cipőt viselnek, vastag zöld posztóból! valló a ruhájuk, a kalapjuk félméteres széles karimájú, valóságos: szép időiben napernyő, esős időben esőernyő és bűvös ildőben kalap. (A nappal szék, éjjel ágy ,mintájára.) Paul Sévin nem tud' jól németül, kiitiünő franciasággal mondja el tehát, utazásuk célját éls annak tapasztalatait: — Joseph Gricourt éis éln, a Vanderbilt serlégért versenyezünk, amely 50.000 dollár. A verseny föltétele, hogy 6 év alatt 90.000 kilométert keli megtenni, semmiféle közlekedési eszközt sem véve igénybe. Meg van azonban engedve, hogy egy kis szálllitó targoncát vigyünk magunkkal, amelyen holminkat elhelyezhetjük. Pénzt nem volt szabad magunkhoz venni, mindössze hármiiinic frankkal indultunk néki a hosszú „sétánknak." Élelmezésre amennyi keli, azt ügy szerezzük meg hogy a saját fényképünket, áruljak. — Amikor Párisiből elindultunk, — 1911. október 15-én, — ezer 'diarab levelező lap volt nállunk és két klisé. Azóta persze az ezer levelező lap régen elfogyott és Európa majd minden nagyobb városálban nyomattunk ujakat. Ezzel elővett monsieuir Sévin; két levelező lapot és udvariasan átnyújtotta. Az egyik kép azt ábrázoljál, miikor a kis targoncán ül Gricourt ós társa tolja; a másiik pedig mind a kettőjüket, turista öltözetben mutatja. A levelező lap előlapjára a következő sorok vannak irrvta magyar nyelven: 'Két. francia zsurnaliszta, kik világ körüli útjukat 90.000 kilométert, gy alog 6 élv a!|att -teszik még. Ezen levelező lapokból fedezik az egész ut költségeit. Az utat 1911. október 15-én kezdték meg s napááitokig 31.780 kilométert tettek meg. | — Ezekből a tavetezőlapokból, — folytatta Sévin,, — tartjuk fen magunkat. Mint az rttyik képen látható, én a targoncát tolom. Mwel semmiféle közlekedési eszközt nem szabad használnunk, hát a táirsam meg én kie szeltünk mégis egy módot, nehogy folyton gyalog keljen menni. Uigy segítünk magunkon, hogy egyikünk fél ül a kis1 targoncára és a másik szaladva, maga előtt tolja a könynyü targoncát egy óra hosszáig. Aztán felváltjuk egymást. Ezzel azt érjük el, hogy gyorsan is haladunk és pihenhetünk is közijén, Az eddigi utunk, amit megtettünk, már igen tekintélyes. Bejártunk eddig: Francia országban 5000 kilométert. Angliában 7000 kilométert, Belgiumban 1S00 kilométert, Hollandiában 3400 kilométert,, Németországban 9800 kilométert, Olaszországban 1700 kilométert,, Ausztriában 800 kilométert, Magyarországiban 850 kilométert. — Ezalatt a hatalmas ut alatt a kis targonca,, amit mi franciáik „pousse-pousse japonais"-n>ek hivunk jó szolgálatot tett. Mindenütt, ahol megfordultunk, egy könyvet láttamoztattunk, először a rendőrség általi, aztán azoknál az újságoknál, amelyek szerkesztőségében! 'megjelentünk. Magyar országon már a negyedik könyvünk is megtelt. A másik távigyaliagiló elővette a fekete könyveiket és szép sorijában letette az asztalra őket. Erdtekasehbnél érdekesebb dolgok láthatók benne. Horvát, szerb, német, francia, angol, olasz nyelvű aláírások, hatalmas hiiYataili pecsétek, nagy cégeik palotáinak klissirozott képei Valóságos térkép, mindegyik könyv. Magyarországon edldig Szombathelyein, Soproniban, Komáromban, Budapesten, Székesfehérváron, Veszprémben,, Balatonüfreiden, Balján és Szabadkán voltaik. Szegedre Szabadkáról jöttek és innen a Balkánra indulnak. Szegeden néhány napiig maradnák. Ma •este a Szegedi Atlétikai Klub látja vendégül a két világjárót. Az utjuk még négy esztendeig tart: per pedes Apostolorum anno 1911—1917. DRINÁPOLYT • NEM ENGEDI A TÖRÖK. \ ULTIMÁTUM. (Saját tudósítónktól.) A török hadsereg a Daily Mail konstantinápolyi jelentése szerint Drinápolyon tul előre akar nyomulni, hogy megszállja a Kirdzsáli területet. Politikai körökben és a portán nagyon sajnálják, hogy a török kormány nem üzent hadat Bulgáriának már tizennégy nappal ezelőtt, amidőn a török csapatok a Maricát átlépték. A porta nem titkolja különben, hogy a török hadsereg előre nyomul és nem idegenkednek attól sem, hogy a régi Bulgária területére is bevonulnak, hogy igy engedékenységre kényszerítsék Bulgáriát. A Frankfurter Zeitung-nak jelentik Konstantinápolyból: Diplomáciai körökben biztosra veszik, hogy a nagyhatalmak legközelebb újból pressziót gyakorolnak a portára a drinápolyi kérdés miatt, még pedig ultimátum alakjával. A Lokalanzeigernek jelentik Pétervárról: Az osztrák és magyar, a német, a francia és a török nagykövetök, a román és ,a szerb követek hosszabb tanácskozást folytattak Szasszonovval. A tanácskozás tárgya a portának tegnapi körjegyzéke volt, melyet a nagyvezér legutóbbi jegyzékének függeléke gyanánt adtak át a hatalmaknak. Habár a jegyzék tartalmát még titokban tartják, jól értesült forrásból hire jár, hogy a pétervári diplomata körökre erős hatást tett a török kormánynak az a kijelentése, hogy nemcsak Drinápolyi akarja megtartani, hanem komoly ellenrendszabályokhoz is fog nyúlni, ha Bulgária meg nem szünteti az elfoglalt volt török teriileteken a kegyetlenkedést. Habár Törökország elvben egyetért a nagyvezérnek a nagyhatalmakhoz intézett válaszában emiitett határvonallal, föntartj'a magának azt a jogot, hogy esetleg megszállja a Maricán tul lévő területeket és ezzel kényszerítse Bulgáriát, hogy közvetetten tárgyalást kezdjen Törökországgal. Ezzel a londoni értekezlet határozatai érvénytelenek lesznek, ami Bulgáriára Drinápoly elvesztését jelenti. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: FERDINÁND NEM MEGY ISCHLBE. Szófia, augusztus 16. Azt az elterjedt hirt, hogy Ferdinánd király legközelebb Ischlbe megy Ferenc József látogatására, illetékes helyen megcáfolják. A HAMIDIE! Konstantinápoly, augusztus 16. A tengerészeti miniszter ma 'értesítette a szueziöbölben horgonyzó Hamidie csatahajó parancsnokát, hogy legyen készen és várja be az indulási parancsot. A DEMOBJLIZÁCIÓ. Szófia, augusztus 16. Egyre-másra jönnek át a szerb határon a vonatok, telve bolgár katonákkal. A demobilizáeió azonban nagyon lassan halad előre, aminők az oka az, hogy a románok még mindig észak Bulgáriában vannak. A vasút is román kézben van még. A román sereg ,ma kezdte meg a viszszavonulást Vracánál. KIÉHEZTETÉSI POLITIKA. Konstantinápoly, augusztus 16. Grey beszédét élénk ellentmondásokkal fogadta a hivatalos Törökország. A Jeune Turc a drinápolyi kérdésre vonatkozólag ezt irja: — Az a nép, amely csak ugy könnyedén elfeledné évszázados tradicióit, halálra ítélné magát. Nem tudjuk megérteni, hogy az a török, aki ma lemondana Thráciáról és Drinápolyról, mért harcolna holnap az ázsiai Törökországért? Anatóliának mindenesetre centrumunknak kel maradnia, de épen ezért kell Törökországnak holtig ragaszkodnia Drinápolyhojfc. Drinápoly átengedésével lemondanánk egész történelmünkről, ez annyi lenne, mintha Anatóliát átengednők. Igy vélekedik a török kormány. A hivatalos fölfogás szerint a 'hatalmaknak igazuk van, mikor azt emlegetik, hogy Törökország gondoljon anyagi erejére, vasutaira, kereskedelmi kikötőire, iparára, mélyek mind biztosithatják a fejlődést. De a török népnek •mindenek előtt ímeg kell őriznie erkölcsi erejét, amdly nélkül anyagilag sem boldogulhat. A törökök tehát morális kérdésnek játszák ki a drinápolyi kérdést és erősen bíznak a hatalmakban, különösen Oroszországbán. A Jeune Turc azt irja, Törökország elfeledi minden szenvedését s egy gesztussal meg lehetne nyerni a szivét. Oroszországnak most páratlan alkalma van arra, hogy megnyerje a törökök barátságát és háláját. Pétervári értesüllések szerint Oroszország valószínűleg kerülni fogja az erélyes demonstrációt. De pesszimistább fölfogásnak arnól tudnak, hogy a hármas ántánt meg fog egyezni