Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-10 / 186. szám

8. DBLMAQYARORSZÁG 1913. augusztus 10, h i r^e k. Hogyan beszélnek Amerikában? (Saját tudósítónktól.) A gimnáziumban, amikor a nyelvjárásokról, tájszóláscfcról esett szó, emlékszem, négyről tanultunk: a szegedi, az erdélyi, a palóc ós a göcseji nyelvjárások­ról. Annak idején azt hittem, a magyar nyel­vet összesen csak n egyféleképen Ibeszéldk is: palaucosain, szögediiül; igöcsejin és erdélyi módra. Azóta azonban, ihogy nemcsak köny­vekből, Ihanem sajátkezű tapasztalataim út­ját is megismertem jórészt ezt a mi szép ha­zánkat és a szép hazánk csúnya embereinek a nyelvét, bizony láttom, nem négy, de még negyvennél is többféleképen lelhet itodni ma­gyarul. A gimnáziumi tuidós alapján megértet­tem, bogy ,az alma Szekszárdon óma, ,a farkas Székel yudvarhelye n toportyánféreg, az em­ber Szögedébe csak emibör, de bizony Győrbe kellett mennem, hogy megtanuljam a ránitot­tát ugy is nevezni, hogy iki sem lehet mon­dani és bét esztendeig kellett Budiapesten lak­nom, liogy megértsem, mit igonidol szeretett fővárosunk bennszülöttje, amikor a szája igy beszél: — Micsoda vas zrink volt tagnap a lizsében két zsaruval. Az összeseknél érdeke­sebb tájszólás® azonban a magyar nyelvnek, amit tegnap ismertem meg. iNem ugyan sze­mélyes tapasztalat utján, de papirosról. Ne­vezhetnők clevelandi, vagy newyorki, vagy újvilági nyelvjárásnak, mindegy. 0;dakint alkották és odalkint beszélik, az oceánon tiul, az Amerikába szakadt magyarok és ahelyett, bogy sokat Írnék róla, bemutatom a maga eredeti bájában, ugy, ahogy azt a „Dongó" oimü hetilapból össze bírtam ollózni. íme: „Az •egyálk bhroopi magyar korcsmában nagyban vitatkoztak a bányászok a világ fo­lyásáról meg az amerikai törvényről. Egy öreg bodi ugyancsak verte a mellét és nagy­ban mondogatta a fiatalnak,, hagy ő már 25 éve van Amerikában, polgárpapirja is van és jól tudja az amerikai törvényt. .Miit beszélnek hát neki holmi grinórok az amerikai biznic­ről. A fiatalabb bodi erre illő tisztességgel megkérdezte az öreg bódiitól, bogy ki is volt ajkkor az Egyesliilt-Államok elnöke, mikor ő kijött Amerikába. Az öreg bódi egyet sodort a bajsza hegyén és büszkén kivágta: — Ki vót? Hát Washington György vót a prezedent. Azóta a környéken, ha valaki nagyon hangoztatja a toldását és bolondot szól, azt mondják róla: — Ez is todija az amerikai törvényit" Avagy egy másik póldia, azt hiszem, nem untatok senkit se vele: „Iszt Jnngszon-ha meg a miszternek iigen lyó kedve vót, Ihát kiment sétálni a misziszel meg a hódival. Oszt bekerültek a horvát pity­nikre, ahol a miszter kisütötte, hogy neki is van otthun ojjan seres tkietje, aki pászol a horvátok tilkettyéhez. Hát haza is ment a miszter .oszt elhoszta a tiketeket. Oszt hogy stimmeltek, hát megtartották Péter Pálkor az András napot." Egy harmadik példa: „Nagy piknik volt Wellanidon. Fogyott a narancs és a.z ajszkrim, de a miszterek na­gyon mérgesek voltak, hogy miért ninlcs a pikniken „mérges". Addig neszeltek, hogy végre is a rendező kijelentette, hagy hajlandó „mérgest" hozatni, de tiz eent lesz az ára po­harankint. A miszterek hajdúnkért mondtak rá és nemsokára került is pálinka Csakhogy akkor már 15 eentet számítottak érte poha­rankint, de igy is nagy ikélete volt. Be is sze­degettek a hódik alaposan, de helyiben is hagyták egymást ugy, hogy némelyik csak a gallért vitte haza az ingéből. Egyik hódi­nak meg elrágták a kezét úgyannyira, hogy sokáig doligozn.i se toldott. Szóval jól sikerült a piknik." íme három példa. A kedves olvasó mo­solyogjon rajta, a tanár urak és nyelvtudó­sók azonban gondolják meg: nem volna-e ér­demes kint Amerikában nyelvikeletkezési és nyelvfejlődési stúdiumokat végezni? Mert biztos, hogy nemcsak egy uj magyar .nyelv­járásról, de egy uj születő nyelvről van szó, egy angol-magyar ny.ellv vegyülésről. Ki tud­ja, nem ning-e ott a clevelandi és .a,z „iszt jungszton"-i gyárak és bányák körül egy uj világnyelv bölcsője. Az olaszt is az Itáliába özönlött longobárdok és a régi rómaiak násza idézte fei, a spanyolt is a vizgóthak és ró­maiaké, az angolt, a germán nonnandok ék az angolszászoké, a franciát a germán fran­kok és a róm aiaké — Barmos György Szegeden marad. A függetlenségi párt intéző bizottság® ma es­te értekezletet tartcitlt, A értekezletetek egyiilk tárgya lett volna Barmos György, az alsóvá­rosi ferencrendi szerzetesek rendifőnökéneik búcsúztatás®, aki a szegedi "függetlenségi párt igazgatósági tagja volt és elinegy .Sze­gedről. Ma azonban váratlan fordulat tör, ténl ügyében. A magyarországi ferencrendi szerzet rendfőnöke ina táviratozott, amely­ben értesiti Bar mos Györgyöt; hogy meghagy ja szegedi állásában. Eszerint tehát a bú­csúztatás abban maradt. — Az elnök ezután előterjesztette, bogy Kelemen Béla ország gyűlési képviselőt, meghívták az alsótanyaiak a Lengyel -kápolnánál tar tand ó ünnepségre. A képviselő a megbivást elfogadta. — A nemzetközi kongresszus tanfolya­mának tagjai Szegeden. Augusztus 15-én Szegedre jön a nemzetközi közgazdasági tan­folyam hetvenöt hallgatója a város neveze­tesebb gazdasági intézményeinek megtekin­tésére. A vendégeik 15-én, pénteken délután a hat órás gyorsvonattal érkeznek Szeged­re. Az érkezőiket a Tiszában, és a Royalban szállásolják el. Este a Kassban a város ban­kettet rendez a vendégeik tiszteletére. Más­nap, 16-án, szombaton megtekintik ,a tan­folyam hallgatói a kultúrpalotát, egy pap­rika-malmot, a Bach-malmot és a Wimmer­féle kendergyárat. Délben Wimmer Fülöp igazgató látja az idegeneket vendégül. Ebéd után különvonat viszi a tanifolyam hallgatóit Mezőhegyesre, ahol a cukorgyárat és az ál­lami méntelepet tekintik meg. A vendégek még az nap este különvonattal Szegedre jön­nek vissza s a Tisza-szálloda emeleti nagy­termében a Szegedi Kereskedelmi és Iparka­mara ad tiszteletükre bankettet. Tizenhete­dikén, vasárnap reggel megtekintik az ide­genek a város egyéb kulturális nevezetessé­geit s délelőtt 10 órakor elutaznak Kecske­métre a gyümölcstermelés és értékesítés ta­nulmányozására. , — Mozi a korzón. Igazán nagyvárosi, gyönyörű és hangulatos volt szombaton este a szegedi korzó. A Zsótőrhaz előtt levő sza­bad téren ülőhelyeket sorakoztattak, hatal­mas ifehór vásznat kifeszlitettek és megkezdő­dött az előadás. A tűzoltók javára rendezték az egészet s a derék, ötletes tűzoltók ragyogó tűzijátékkal is kedveskedtek. Vörös szitaár­nyak játszottak a téren, a Rákóczi-szobor misztikusan hatott, a hatalmas és egyszerű Zsótér-ház édonszenüen sötétedett, általán a korzón megjelent emberek illetőidlöttein vették tudomásul, hogy valami szokatlan dolog tör­tént, talián olyasféle, amit a poéták a han­gulatok kategóriájába soroznak. Tűzijátéko­kat produkáltak közben s a fáradhatatlan katonai zenekar órákon át játszott Ennyi em­ber régien gyűli össze a Széchenyi-téren, és sokan gondoltak arra, milyen szép volna, ha sokszor tudna Szeged és a népe ilyen nagy­városias lenni, imiint most. A jótékony est min­denképen sikerült, dicséret a buzgó rendezők­nek, elsősorban Vass Sándor igaagatónak. — A vasárnapi repülés. Lányi Antal hadnagy, vasárnap délután öt órakor száll föl Szegeden, mint már ímegirta a Délnia­gyarország. A belvárosi temető mellett levő gyakorlótéren lesz a repülés. Lányi hadnagy ezúttal bravúros mutatványokat fog produ­kálni saját konstrukciójú biplánján. A repü­lőgépe tizenhatezer koronába került, a motor 50 lóerős. Lányi nevéhez fűződik a Balaton átröpülése, amellyel a magyar aviatika fejlő­désére terelte Európa figyelmét és igy ter­mészetes, hogy a szegedi közönség nagy ér­deklődéssel tékint a kitűnő pilóta holnapi re­pülése elé. Lányi az utóbbi hetekben fölszállt Nagyváradon, Nagyszalontán, Gyulán, Oros­házán, Hódmezővásárhelyen és mindenütt pompásan sikerült a repülése. A holnap dél­utáni szegedi repülése szokatlanul érdekes­nek Ígérkezik, mert Lányi hadnagy ujabb mutatványokkal kísérletezik és azonkívül utassal is fölszáll. Szegeden már eddig is töb­ben jelentkeztek a fölszállásra, köztük né­hány nő is. Hogy kivel száll föl Lányi had­nagy, még nem bizonyos. . Valószinüleg a repülés színhelyén állapodnak meg a légi utas személyében. — Szinnyei József meghalt. Idősb Szinnyei József, a nemzeti muzeumi könyv­tár igazgató-őre, ,ma délelőtt tiz órakor élete nyolcvannegyedik éviében meghalt. Halála nem jött váratlanul: napokig élet-halál kö­zött szenvedett a sorsát stoikus nyugalom­mal viselő, véznatestü, de nagy lelki erővel megáldott öreg ur. Szinnyei bácsi fogalommá letlt a magyar kultúrában. Már-már kivesző tipusa a han­gya-szorgalommal dolgozó, becsületes tudós­nak, a.k,i nem szenzáioós hatású, ha csak pár napiig is élő fölfedezéssel akarja gazdagitani a tudományit, hanem apáink ós nagyapátok módszere szerint az adatok ezreit ós százezreit halmozza össze, hogy megkönnyítse mások­nak és a jövendő nemzedéknek munkáját. Ez, a legönzetlenebb és a leghálátlanabb munka a világon, — de Szinnyei erre született <ás ravatalánál állván, imitodjlárt etoiomdhatjiuík azt is, hogy más nem született reá, csak ő. Iparos családból született, Komáromiban. Ap­ja jómódú timármester volt, alki gyermekeit ,a legjobb nevelésben részesítette, a szó betü sze­rint való értelmében. A komáromi uri ifjú­ságnak sarában az első sorban állott Sztoy­nyei, mint ifjú legényke, bálozott, a jogot; nem nagyon szorgalmasan tanulta, mindun­talan szerelmes volt 18 éves koráiig és verse­ket irt, 1848—49-iben a nagy zivatarban kar­dot kötött, táncolt a komáromi vár falán, mi­kor az ostrom golyózápora közben Klapka a. básityákon rendezett táncmulatságot, hogy a katonáit bátorítsa. Vitézségéért főhadnagy lett s a kapituláció után ő is olyan senki és semmi lett, miint ez országban mindenki, aki­nek oka volt rá, hogy félrehúzódjék az ab­szolutizmus Argtus-szemei elől. Szinnyei csak évek múlva bukkant föl ismét és gyorsan jó hangzású névre tetit szert irodaltmi (munkás­ságával. Legjobb munkája az volt, hogy hat­van éves korában belekezdett egy óriás válla­latba, a Magyar irók élete és müvei oimü munkába. Eibben Abe-randfhan megírta min­den magyar íróról, Ihogy ká volt, mi volt, mi­lyen irodalmi munkája hol jelent meig? Nem kevesebb ,mtot húszezer magyar iró életrajzi kevesebb, miint húszezer magyar iró életrajzi közzé Szinnyei bácsinak a hangya szorgal­ma és megadatott neki, hogy óriás munkáját,­melyért az Akadémia is tagjai közé válasz­totta, be is fejelhesse: munkájának tizen­nyolc kötete teljesen megjelent és már ,az utolsó füzeteik is sajtó alatt vannak. Szinnyei, a megbízhatóságnak, a pontosságnak, a szor­galomnak példaképe, befejezte feladatát és elment. Mindent jól végzett életében,

Next

/
Thumbnails
Contents