Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-10 / 186. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12*negyedévre K 6 — egy hónapra K 2•Egyes száw ára 19 BíSAr. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28 — félévre . . K14.uegyedévre K 7-— egy hónapra K 2-40 Egyes irtsa ára W Bttér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913, II. évfolyam 186. szám. Vasárnap, augusztus 10 i Két kormányzat. Az ellenzék legújabb taktikája, hogy azon a kérdésen elménckedik, hogy vájjon ki volt Magyarország „legdrágább" miniszterelnöke. A jelző nincs rosszul megválasztva, nagyon jó ráillik - a koalíciós kormányra, melyről minden kortesírázis nélkül, tényekkel, számokkal, adatokkal, igazán nem nehéz kimutatni, hogy ő volt csakugyan a legdrágább kormány, amely ezt a szegény Magyarországot valaha megnyomorította. Az állítás igazolására nem szűkölködünk adatokban. Itt van természetesen mindenekelőtt az alapvető tény, a legindokolatlanabb költségemelkedés, 'a kvótaemelés. A kvóta kulcsát valamikor Ausztria és Magyarország népesedési arányából és a két állam gazdasági életének egymáshoz való viszonyából igyekeztek megállapítani. Ezek a viszonylatok azonban 1907-ben nem szolgáltattak semmi alapot arra, hogy a Széli Kálmán alatt ugyancsak ellenzéki paktum támogatásával két százalékkal fölemelt kvótát ujabb két százalékkal fölemeljék. De még ha az osztrákok találtak volna is követelésükre valamilyen indokolást, a magyar kormánynak akkor sem kellett volna engednie, -mert hiszen zsebében volt a paktum, mely az Ausztriához való viszonylatban a státuskvó föntartását biztosította. Ha ennek dacára fölemelték a kvótát, ezt csakis azért tették, hogy Ausztriában a magyar állam pénzén proktektorokat vásároljanak önmaguknak, kormányrendszerüknek. Ugy, hogy ez a költségtöbblet igazán olyan pénz jellegével bir, melyet a koalíciós kormányért, annak fennállásáért és hatalmáért fizettettek velünk. Megnéztük az 1913-iki költségvetést. 145 milliónyi közös kiadás van benne előirányozva. Ennyit tesz ki a közös költségek magyar kvótája a fölemelt 36.4 százalék alapján. A két százalékos koalíciós kvótaemelésre ,tehát ebből az összegből kerekszámban nyolc millió korona esik. Az előző években ez az összeg talán kevesebb volt. A következő években viszont több lesz. Ugy, hogy ezt bátran lehet a tiz kiegyezési esztendő átlagának tekinteni. Ez alatt a tiz év alatt tehát a koalíció kvótaemelése nyolcvan millió koronát emészt föl Magyarország állami pénzeiből. Mivel pedig a kvótát kétségkívül azután is fizetni fogjuk, leszállítása pedig csöppet sem valószínű, tehát az évi nyolc milliót tulaj donképen tőkésíteni kell és meg kell állapítani, hogy az a kis bécsi kegy, melyet a koalíciós urak maguknak ezen a kvótaemelésen vásároltak, csekély kettőszáz millió koronába került. Bár ez az egy adat is van annyi, hogy ilyen sokba valószínűleg nem került egyetlen egy magyar kormány sem — mindenki tudja, hogy ez az egy adat nem épen egyetlen. A koalíciós kiegyezésnek voltak más terhei ás. Olyan terhek, melyeket kiszámítani jóformán lehetetlenség. Hozzáértő emberek például legalább negyven millióra teszik tiz év alatt azt a kárt, melyet a koalíciós kormány a Szél!—Körber-féle kiegyezésben lekötött osztrák tarifák fölszabadításával a magyar kereskedelemnek okozott. A dalmát vasút, melyet ugyancsak a kiegyezésben vállalt megépíteni a koalíció, körülbelül száztíz millió koronánkba kerül, bárha a jelenlegi korj mány ennél a tárgynál megmentett az or' szágnak legalább is nyolcvan milliót, a \ mennyivel a koalíció már tulfizetná készült azt az árt, melyet a mostani rendszer a koalíciós szerződés fölbontása után kialkudott. Nem akarunk belebocsátkozni kiszámíthatatlan kiegyezési tételek számszerű értékelésébe. Elengedjük ezeket az adatokat effektive könnyebben kimutatható egyéb összegek kedvéért. Itt van például az a zárszámadási bizottság által megállapított tény, hogy a koalíciós rezsim ,negyven százalékkal szaporította az állami tisztviselők és alkalmazottak számát, amivel megközelítőleg legalább hat-hét milliónyi évi költségtöbbletet okozott. Ezek az állások osztozkodásra, hívek, kortesek jutalmazására kellettek tulnyomólag. Bátran állíthatjuk, hogy ebből legalább évi Forgóék. Irta: Kaffka Margit. Nyári délután fülledt unalma a külvárosi utcákon, szellőző pinceboltok bűze, izzadtságé és áthevült aszfalté, fülsértő gyerekzsivaj, az alkonyat elé vihogó cselédleányok uzsonnái zsömlékért szaladva át mezítláb a pékmühelyig, nagyságák íháromiforintos kartonpongyolában. a Király-utcából (fehér karton, nagy, szemnyi kék babokkal, hátul kicsit kasfos, elől magasra felfogva egy görögdinnye cipel'ésében) — és egyéb siralmas és ásító közönségessége a pesti utcáin nyaraló társadalomnak. A Tavaszmező-utca felöl karonfogva jött a fiatal házaspár. Sétáltak, — mint minden nap hivatal után — sétáltak, a Mátyás-tér körüli utcákon keresztül-kasul, mindig ugyanúgy, kötelességtudón, mert a hathónapos menyecskének ez már igy volt üdvös; és otthon, a kétszobás udvari lakásban, tán még több unalom, fiatal, szegényes kis párok egymásra-kényszeredeítsége, ételszag és lehangoltság; a takarítónő ma felmondott a házmesterné pörpatvarai miatt, — óh!... És hogy valahol Szabadszálláson most milyen égőpirosak a verbénák az árvaszéki ülnökék kiskertjében, a terraszon uzsonnához térit az otthonmaradt két lánytestvér. (Milyen máskép festenek az itthonvarrt kartonruhákon a nagy, szemes kékbabok!) Vendéges jönnek haboskávéra, ismerős fiatalemberek, nénik ,.. Ám az asszonyka gyorsan arra gondol, hogy őt most irigyeli otthon a két leány, őt, ki már asszony és Pesten lakhatik, — hogy hisz neki is ez volt éveken át minden cél, törekvés, ígéret; ezt Ihivták ugy ők ketten is hoszszu, szép levelezésükben a mátkaság előtt, hogy „boldogságunk". Most itt!... Gyorsan, magát ösztökélő szeretettel simult az ura karjához, az visszaadta sztereotip gyöngédséggel, aztán, valami pillanatnyi kelletlenségben, csak szájaizével eszmélve rá, ellenszerül, a cigaretta-tárcája után nyúlt. — Ejnye! Már nincs? — mondta. — Várj meg, kicsim! S belépett egy kis trafilkosboltba a sarkon. Az asszonyka lassan merít előre meg vissza párszor néhány lépést, szórakozottan kerülve meg a gyümölcsöskofa asztalát. Csak arra neszelt fel, mikor már egész kis csapat jövő-menő ácsorgott bámészan a nyitott boltajtó előtt, benn indulatos lárrnahangok feleselése hallatszott, s egyszerre kellemetlenül érintve ismerte meg az ura szavát. — Kérem! Még egyszer felszóljtom, hegy adja vissza azt a pénzdarabot, amit én adtam. Nem ez volt! Meg szoktam nézni! — Kikérem magamnak a gyanúsítást, — rikácsolt egy idegen férfihang feleletül, — nem vagyok csaló! Tegye el a hamis ötkoronását, mig szépen van. Itt más hangok szóltak közbe, rosszalón, ibékéltetőn vagy pártoskodva; — a boltban vagy öt-hat ember volt még s a zsivajjá nőtt lármára kinn apró csődület támad:. Az asszonyka kicsit elhalványodva ment közelebb. — Valaki hamispénzzel fizetett a trfikosnak! — szólt legyintve egy munkásíorma egy leányhoz és továbthuzta őt onnét. Most már csak töredékesen hallatszott ki egy-egy szc, „Vegye vissza!" „Nem vagyok részeg!" „Mégis komiszság!" Még nem is hallotta az urát ezen a hangom beszélni, mely érdes volt és rekedt a fojtott dühtől és felháborodástól. „Bolond dolog!" — gondolta megzavarodva és röstelkedve. Már ímegértette a dolgot és ideges türelmetlenséggel szerette volna kihúzni, kinógatni a férjét az egész ostoba históriából. Érthetetlen! Nemhogy hagyná azt a rongy tallért! Hogy tud ennyit beszélni ezekkel... Átmenet néllkiil eszébe jutottak ,a szép, drága virágok és bonbon! ér ék, amiket vőlegénykorában küldözött s a cigány tányérjára dobott bankók, amikért öregei fejcsóválva korholták a leendő vöt a kaszinókertbeü társas vacsorákon... Odabenn megint az ura szólt, valami fojtott nyugalommal; egyszerre mintha meglelte volna a maga régi, vidéki, uri hangját, noha amit mondott, eltérés volt kissé a tárgytól, majdnem visszavonulás. — Ilyen hangon nem szoktak úriemberrel beszélni, ezt jegyezze meg. Forgó Ákos, miniszteri tisztviselő vagyok! — Mindegy nekem, ha a miniszter maga is, — felelt gúnyos felülkerékedéssel a 1/ 7