Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-09 / 185. szám

1913. augusztus 9. DÉLMAGYARORSZÁQ A Tiszába akart ugrani egy uri leány. (Saját tudósítónktól.) öngyilkosságot akart elkövetni egy szép szőke leány. Már a Tisza partján állott, de az utollsó pillanat­ban egy erős férfikéz 'visszarántotta a ha­lál küszöbéről. Délután öt óra tájban tör­tént. Égy kis irt szemű, íiildult arcú uriieány meg,szólította a Somogyi-utcán Barna Jó­zsef magánzó kis fiát: — Ugyan nem mondaná meg, merre van itt a Tisza? A kis fiu megmagyarázta a leánynak, merre kell mennie, hogy a Ti'száihoz érjen. A leány a Templom-tér felé ment. A kis Bar­na fiúnak feltűnt a Jeámy és azért futva sie­tett atyjához, (akinek elmondta az egész esetet. Alig ért Barna az Iskola-utcára, mi­kor futva utána sietett egy cseléd és meg­kérdezte tőle, hogy nem látott-e egy szőke­haju kisasszonyt, aki erre ment. Barna igen­nel válaszolt, mire a leány elmondta, hogy az a kisasszony valószínűleg rosszban töri a fejét, szaladjon csak utána és hozza visz­sza anyjához. Barna meggyorsította a lépteit és csak­hamar szemébe tűnt neki egy nyúlánk ter­metű leány, aki sürü könnyhullatások kö­zött ép akkor, a vashid karfájára dőlve irt egy levélet. Most már futva mént a leány felé, kinek tisztán kivethette szándékát, a vizbengrást. Barna ép jókor érkezett. EL kapta a leányt és visszahúzta a hiid kartájá­ról. — Engedjen el, semmi köze hozzám — riva.lt rá a földúlt arcú öngyilkosjelölt. Azt telhetem, ami nekem jói esik. Nem ugy van ám, kisasszony — fe­lelte Barna és erős kézzel tartotta a nőt, ki minden áron s zaba dűlni igyekezett kezei kö­zül. Végre, aimilkoir látta, ihogy szándékát keresztül', nem viheti, sirvia engedett Barna kérésének, ki őt elvitte a rendőrségre. A le­ány itt előadta, hogy 0. M.-nek hívják és a budapesti poista- és takarékpénztárinál állá­sa van. Anyja vele együtt egy szegedi roko­nuknál tartózkodik. • f- 0. M-nek hívnák — igy kezdte -vallo­(riiiását — jelieinlitog a buidlapcstii .posta és tlalkla- ; rékpénzfárnáil van áMásolm. Idegesség 'és vér­szegénység miatt nyolc heti szabadságot kap­tam, melyet saogedi nagynónémnól akartam eltölteni. Hogy .miiérit kívántam a halált, ia (kővetkezőlÖkál okolom imég: Születltiem. 1895. december 28-án, CseriföLd.ön. Atyáin állami tanító .volt Zalában, édes anyám pedig pasrtia­tm&stcrnő. Tizennyolc ihtónaipos voltaim, mailkor apám meghalt ós innen keadive pokol volt eletein. Anyáim egészen szabadion nevelt. Nem törődött velem. Egész nap az utcán vol­tam, hol a porban-sárban jártszottam. A cser­földi jegyző végre, megszánt és úgyszólván, ő gondoskodott növelésemről. Így ment ez ki­lenced ik életévemig. Ottihota nem lehettem. Kilenc éves koromban Pestre kerültem, hal munkából ta.nbott.aim fenn imaigamat. Az­után beiratkoztam! a polgári iskolába, mely­nek mind a négy osztályát kitűnő ©riedlmény­nyel végeztem el. Az egész ildiő alatt anyám havi tizenhat ikoronával segélyezett csuipán. A polgári idkola elvégzése után visszamen­tem Gsenföldre és a liáz körül segédkeztem. Eklkor megunva az otthonlétet, a stájeror­szági Rat.kersbnrgba utaztam, ahol varrni tanultam. Hat hónap múlva újra otthon val­tául, de anyám velem szemben oly durva ma­gav.iseletet tanúsított ós annyira nem tudta eltitkolni az irántam táplált •gyülöleltét, hogy majdnem mimifcn nap elfeajvarft haizuilrfól. Végre is véglegesen eltávoztam Cserfáidról. Tíz korona volt .a zsobamlbeni és ezzel útra keltem. Először a hunyadimegyei Gyulára vitt utam, hol a postánál dolgoztam nyolc hóna­pon keresztül. Fizetésem havonta tiz korona volt, azaz, teljes ellátásban rószesiüiltem. A postamester nő halála után kénytelen voltam ezen (helyről eltávozni. Gyuláról elmentem a Nyineigybiáza mel­letti Balkányra, ahol ugy a ácsaik a postán vál­laltam állást. De miután nem volt meg a meg­felelő .képzettségeim, elbocsátottak. Onnan Bu­9, dapestre merítem. Ez aniuilt év imárcius 13-án volt. A pénzem — mindössze egy ,pár koro­nám volt — csakhamar elfogyott. Nem volt ©enkim, akitől' kérhettem volnia. Egy inaigyiné­ném a kórházban feküdt, miást pedig nem is­iniertfOTi. Igaz, büszke is voltam és nem akar­tam senki előtt megalázkodni. Állás nélikriil nem imaradhiattam, azt naigyon jlól tudtam. Nem maradt más (hátra, mint egy családos háznál mint boron® állást vállalni. Az első hetekben nagyon meg voltak velem elégedve. Később már azt alkartiáik, ihogy (perfektül tud­jak zongoráizírii, mert csak .igy taníthattam volna ,a gyerekeket. Az én zenei tudásom sóikkal fejletlenebb volt, semhogy eletget toliiettiem volna kívánsá­guknak. A következmény az volt, hogy meg ik ellett válnom állásomtól. Azonnal imás állás után néztem ás egy budapesti ügyvéd anyósa társalkodónőineík szerződtetett. Azért én ott, más mimikát is végeztem. Igaz, az arákká! együtt ebédeltem, dle ez nem akadályozott abban, hogy felsőbb parancsra a hat szobát kifényasiitsem ós másnemű, cselédnek való munkát ás elvégezzek. Amikor ezt ,a hozzám méltatlan munkát meguntaim, elbocgáttiatáso­mat kérteim. Akikor tudtam meg, hogy egy uj (kereskedelmi tanfolyam nyílt meg. Beirat­koztam és ezt a tulajdonképpen nyolc hóna­pig tartó tanfolyamot négy hónap alatt ki­tűnő eredménnyel végeztem el. A dolog azonban nem ment egészen si­mán. Pénzem ném volt, anélkül pedig mit sem kezdhettieim. Irtani ayámnák, küldjön egy megfelelő összeget, hogy tanulmányai­mat folytassam. A válasz, amit csakhamar kézhez kaptam, rideg 'ós taigadió volt. Erre egy hudapostá ü'gyviéd által az árvaszéktőT kierőszakoltam négyszáz koronát, mely en­gem mint apai örökségeimnek ©gy részét meg­illetett. A pénz könyveikre, heiratásra, iskolai szerekre kellett ós egykettőre elfogyott Is­mét pénz nélkül állottam. Mit csináljak, mi­tevő legyek, e,z a rettenetes gondolat kinizott szüntelen. Hölgy pénzhez jussaik lés enni va­lóm Ígyen, a statisztikai hivataliban vállaltam áiiást. : A munkát rendszerint hazaküldték ne­kem. Óriási sokat kellett dolgoznom. Nappa­laim és éjjeleim a munka ós tanulás között oszlottak meg. A statisztikai hivátaltól csak három koronát kaptam e(gy napra, ami termé­szetesen nem volt elég. Olyannyira rosszab­bodott a helyzeteim, hogy utoljára már csiak harminc fillérem, volt, amiből nem tudtam itisztcseógesen táplálkozni. Társnőim könyö­rületbol uzsonnájukkal ajándékoztak meg. Amikor a tanfolyamot elvégeztem, a kép­viselőházi veudéglőhen kaptam állást. Itt egy rokonom, Zelenyák János dr. képviselő segít­ségével megismerkedtem Tisza István gráf­fal, Ikinek 'közbenjárására azután a HokDuticiá­ban levő Postatakarékpénztárnál kaptam ál­lást. Ez január 30-án történt. Budapesten megismerkedtem egy fiatalemberrel, aki meg szeretett és akit én is szeretek. Elhatároztuk, hogy amint egy magasabb állásba léptetik elo meg fogunk házasodni. Közben kieszközöltem hogy az ár vaipérvz tártból ötszáz koronát ki­üti vánvozznnlak és ezzel a pénzzel égy barát­nőmmel együtt egy több szobából álló kis lakást vetítem ki azzal a szándékkal, hagy a szobákat albérletibe fogom .adni. Nem jelent­kezett egy albérlő sem és ón elvesztettem a pénzt. Az évek során át kiállított izgalmak any nyira kimerítettek és megviseltek, liogy ide­ges lettem. Ezért nyolc heti szabadságot, kap­tam főnökömtől, melyet Szegeden akartam eltölteni Ive is jöttem nagynénémihez, de mily nagy volt a csodálkozásom, amikor anyáin aí is itt találtaim. Anyám mindjárt az­zal'(fogadott,. mi!t, .csináltam azzal az ötszáz ko­ronával, Én megmondtam neki, mi tortént, o azonban igy .szólt: • — Hazudsz, ez neim igaz. Azt a pénzt a Józsival (vőlegényem keresztneve) verted el. Az az emilmr soha sem fog feleségül .ven'nu Különben is biztosan tudom, hogy már elcsá­bít ott ;és a házasságból semmi siem lesz. Azután elhalmozott a szemrehányások és sértések özönével. ,Ez engem annyira elke­serített,' hogy a Tiszába iaiklarta,m ölni maga­mat. " 1 A rendőrségen pröbálkták a szerencsiért,len leányt sorsával megbékíteni. Beidézték az anyját is és miután nagy zokogások között megtörtént a békesség, mitjára ©resztették; elő zőleg azonban igérétet tett, hogy Szegeden nem l.©s,z öngyilkos. SPORT. o A Terézvárosi Torna-Klub Szegeden. Nagyban készüli a SzAK .szimpátikus csa­pata a vasárnapi mérkőzésre. A .múlt évben 5:2 arányú súlyos vereséget szenvedtek a vörös-fekete inges szegedi fiuk. Ezért most nem kisebb föladatra vállalkoznak, mint a revánsra. Ez ugyan nagyon valószínűtlen, mert tudni keld, ihogy fővárosi elsőrendű csa­pattal állanak szemben, amely mult vasár­nap Losoncz, annak előtte pedig Kecskemét bajnokcsapatát győzte le végtelén könnyed­séggel. A TTC-bein nagyszerű játékosok szerepelnek. Legkiválóbb közülök Fekete, a reprezentatív bálösszekötő, Maly jobbszélsö és Hegyi ballhátvéd1. Utóbbi tavaly is lelkes ünneplésben részesült közönségünk részéről'. Olyian kitűnő játékos, hogy az FTC akarta a maga részére megszerezni, de Hegyi hü maradt klujbjálhoz. Kivüílöik elsőrendű erők Bieimel, a volt válogatott kapus, Bakos jobb­hátVéd, Jergenc és Vágó (fedezetek, Pach középsőcsatár. Ilyen ,körülmények között a SzAK-inak nagyon nehéz meccse lesz és meg leszünk elégedve, ha .a mult évinél jobb eredményt ér ,el. Erre meg van minden re­ményünk, tekintve, hogy a SzAK a követ­kező kitűnő csapatot képes a küzdőtérre kül­deni: György, JopU Vida, Boros, Szűcs, Majikó, Hap'a, Tavasz, B'lium, Sörös és Hor­váth. Biró Földessy János desz. A meccset pontban délután 5 órakor a .SzAK gyönyörű ujszegedi pályáján kezdiik meg. Belépőd íjak­ról az ismert SzAK-pIakátok nyújtanak tá­jékoztatót. o A SzAK I B. Zomborban. A vörös­feketék eziidén veretlen tartalékosia.pata ,a kö­vetkező csapattal megy át Zambarra, az utób­biak által annyira óhajtott rovánsira: Popper, Szabó, HiaVaA Mányai, Sándor,, Mihályka, Keszler, Láibas, Elek, Kelemien és Lantos.. In­dulás vasárnap reigjgel 8 órakor Szegieid-Ré­kus állomásról. o Átírnak a szövetségek. Amióta a Magyar Országos Testedző Egyesületek Szövetsége ellveszitette az atlétikában a Ma­gyar Atlétikai Szövetség melllett irányitó szerepét, átiratökkall keresi meg a MASz-t. Az ilyen átiratokban fölvilágosítást kérnek, kérdéseket intéznek, panaszlkodnak, szóval életjelt adnak magukról. Minthogy az átira­tok tartalma a legritkább esetben ölel föl lé­nyeges fontosságú kérdéséket, a MASz-ban nem siettek az átirat viszonzásával, amióta azonban a MOTESz zokon vette a MASz hallgatását, a válaszok is gyorsabb lábakon járnák. A MASz tegnapi ülésének ismét vá­laszolni kellett. A MOTESz ugyanis egyik átiratának tanúsága szerint legújabb sérel­mét abban llátta, hogy a MASz az atlétikai és a versenyszabályok '.fokozatos .módosítása, alkotása alkalmával ném hallgatja meg a MOTESz-t, nem kéri. ki beleegyezését, vé­leményét, szóval önállóan cselekszik. A szakosztály tegnapi ülése megállapította, hogy a londoni olympiai játékok után. a két szövetség korábbi elhatározással együttes revízió alá vették a szabályokat és ekkor a MOTESz véleménylét is meghallgatták. A régi egyezséginek a MASz tehát minden te­kintetben megfelelt. Azóta sohasem kérték ki a MOTESz véleményét, a MOTESz nem is reklamált. Az atlétikai szakosztály ülésén az a fölfogás alakult ki, Ihogy .atlétikai szak­kérdésekben semmi ok sem forog fenn a MOTESz-nék esetrőlwesetre való meghall­gatására. Furcsának tartották a MOTESz óhaját, amelyhez nincs is jogcíme. Ezzel is­mét elintézték a MOTESz-nék egyik átira­tát. o A SzAK progamja. Augusztus ?4-én a Műegyetemi AFC kiváló futballcsapata lesz a SzAK vendége. Ezenkívül augusztus hónap

Next

/
Thumbnails
Contents