Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-01 / 178. szám

10. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. augusztus 2. Ez a körülmény már egymagában is bizonyítja, hogy a koalició függetlenségi pártjának, a törzsökös függetlenségi kerületekben is, tehát azokban a végvárakban, ahol még egyáltalában hívekkel rendelkeznek, kitellett az idejük. Vájjon ki hiszi el nékik, hogy amikor annyi kombattáns politikusuk van mandátum nélkül, egy a politikában ismeretlen jelöltre fanyalodnak végső szükség nélkül? Ha tehát meg is választották volna Balogh Tihamért, még ez is egyáltalában nem jelentette volna ,a fúziós koaliciós függetlenségi politika diadalát. Legfeljebb azt bizonyította volna, hogy az ősi hét függetlenségi kerület egyike elfordult ugyan a koalíciótól, de nem fordult el végleg a függetlenségi programtól. De nem győztek. Hiába táborozott lenn a koalició egész vezérkara, hiába korteskedett, agitált, erőszakoskodott, zavargóit Károlyi Mihály gróf. Megbuktak erejük végső megfeszítése ellenére, megbuktak a „szűz" függetlenségi jelölttel is, mert már a legtörzsökösebb függetlenségi választóközönségnék se kell többé az a függetlenségi zászló, mélyet Apponyi szerint egyszer begöngyöltek, aztán újra. kinyi tottak, de csak azért, hogy alkalomadtán ismét begöngyöljék. Akik a berettyóújfalui kerületben agitáltak, most azzal vigasztalják -magukat és áltatják a könnyen hívőket, hogy a munkapárt volt az, aki erőszakoskodott. Károlyi Mihály egy uj irodalmi műfajjal próbálkozott meg: a belügyminiszterhez intézett táviratok megfogalmazásával. Gyoma után — Berettyó. Vájjon mikor kívánnak már a végleg elkeseredett kurucok az uj brigadérosnak, Károlyi Mihálynak is jó éjszakát? Szeged és a városok bankja. Lengyel Zoltán bankterviéinek ugyanaz a hibája, mint a legtöbb, félbenimaradt, vagy rosszul sikerült alapításinak: azok pénzével akar bankot* csinálni, akiknek maguknak is szükségük van pénzre. A városok bankja ez a terv, amelyért Lengyel Zoltán állítólag Szegedre is lejön, hogy megtudja, lenne-e hajlandóság itt egy ilyen alapításban való részesedésre. . A magyar vidéki 'városoknak pénzre van szüksége. Nem egynek és nem egyeseknek, 'hanem valamennyinek, kivétel nélkül. A dúsgazdag Debrecennek épp ugy, mint Kecskemétnek és a többlinek. Egyik vidéki város se akarja megvonni magától, a polgáraitól azt a közintézményt, azt a kulturális, vagy higiénikus alkotást, amelyben a másik városnak része van és ez esaik kölcsönből telik. Arról teihát, ihogy az egyik város tőkefölöslegéből a másik város hitelszükségletét elégítsék ki: nem lehet szó. Ilyen tőkefölöslegek egyszerűen nincsenek. A városoknak vannak ugyan betéteik, amelyekre már a fő- ( város nagy bank-kolosszusai is étvágyat kaptak, de ezek túlnyomóan nem városi közvagyont jelentenek, hanem a városok kezelésére bízott árvapénzek. Ezeket pedig bajos, sőt lehetetlen a városok bankjában egyesíteni. Arról nem szólunk, hogy milyen megakadást jelentene, még kevésbé hitelszük időkben is, ha ezeket a tőkéket a vidéki vá- \ roso'k ipari és kereskedői forgalmától egyszerűen elvonnák. De ellenkezik az árvaszéki pénzek köteles mobilitásával, hogy ezeket hosszúlejáratú községi kölesönökbe, lassan törlesztett kötvény-hiteleikbe fektessék be. Akármilyen furcsának tetszik tehát az avatatlanok előtt, hogy a városok nagy őszszegeket hevertetnek a bankokban, a mialatt maguk néhány százezer koronákat se tuda szivemben. Ha szeretsz, ihozzám jössz feleségül. Boldog otthonod lesz, szerető férjed. Az nem határoz, hogy mióta szeretlek. Az se határozna, hogyha csak egy órája szeretnélek. Te vagy az első, aiki a szivembe lopta magát és te leszel .az utolsó is! — Hány éves vagy te Philip? — Huszonkettő leszek, — de sokkal többnek ... — Persze, persze. Csakhogy mégis csak huszonkettő vagy Philip. És tudod, én hány éves vagyok? — Ne légy oly komoly és ünnepélyes, Sadie ... Te vagy az élő, gyönyörű fiatalság maga! — Huszonnégy éves vagyok már fiam! — De tizennyolcnak! Ide hallgass Sadie! Mindenhova elviszlek magammal! Amerikában nem tudták megbecsülni a szépségedet . . . ott csak a munkára és pénzszerzésre gondol minden ember! Berlin—London — a világ minden nagy városa téged fog ünnepelni, ha a feleségem leszel! — Fiu! — szólt Sadie határozottan. — Elég legyen a beszédből. Ha nem megyek veled szerelemből, a csillogás és ünneplés még úgyse tud elcsábítani! Most elmondom majd neked, milyen leány vagyok én! Tudod-e, hogy külön fizetést kaptam érte, hogy veled táncoljam a tangót, mert igy nagyobb volt a hatás? Megfizették minden mosolygásomat, amit rád pazaroltam! Tudod-e! — Sadie! — Azelőtt te voltál a legjobb fiu a világon Philip. Mióta engem megismertél, az édes anyád ihiába vár rád késő éjjelig a fényes szálloda halljában, — te velem táncoltál tangót. A legjobb szivü asszony a könnyeit morzsolta szé't észrevétlenül egy félreeső sarokban ,s azalatt én a szemed pillantását kerestem számitón, hogy még jobban megőrjítselek! Pénzért tettem! Kihasználtalak! De imosf már nincs szükségem! Elmehetsz! Philip üvegesedő szemmel állt föl. Nem akart hinni a szemlének, fülének. De a lány oly gúnyosan mosolygott . . . olyan kegyetlenül nézett rá, — hogy nem lehetett kételkedni benne többé, egy hosszú, fájdalmas pillantással búcsúzott és — elment. • Ekkor éjjel Sadie nem aludt egy szemernyit sem. Zokogva szoritotta magához a párnáját és a fejében különös gondolatok kergették egymást, összefüggéstelen szavakat sirt bele a sötét csöndbe. — Meghalok utána ... de olyan szép ezüstös haja van . . . olyan finom, puha a keze . . . Ilyen lehetett az én anyámé is , . . Óh, Istenem, Istenem! nak kölcsön kapni: ez a szomorú valóság nagyon természetes okokban gyökerezik. Bizonyos azonban, hogy mindezekkel a dolgokkal Lengyel Zoltán is ismerős, azért az ő terve uj bázist keres a városok bankjának missziójához. Azt akarja, hogy a városok bankja jogot kapjon a kötvénykibocsátásra és e kötvények alapján, amelyeket az állam garantálna, szerezhetne a bank külföldi tőkéket a városoknak. A vidéki városok kötvénykibocsátási joga indokolt és természetes valami. Ma épp oly kevéssé aktuális, mint amennyire nem lehetne aktuális más emisszió, — de, ha föl lehet tételezni, hogy a mai pénzviszonyok nem tartanak örökké, akkor annak sorra kell kerülnie. Közgazdászok és pénzügyminiszr terek azért ellenzik ezt, mert az állampapírok befektetési piacát féltik a városi kötvények kiözön'lésétől. Hát ez nem föltétlen jogos aggodalom. Almikor a külföldi tőke nem húzódik vissza, akkor nemcsak a többszörösen tuljegyzett államkölcsönöket veszik föl, de a városi kötvényeket is. Ha pedig a külföldi tőke bezárkózik, akkor nemcsak a városi kötvények maradnak otthon, de szünetelnek az állami hitelmüveletek is. De ha a vidéki városok megkapják a kötvénykibocsátó jogot, miért van akkor egy külön bankra szükség? Amint a főváros, — természetesen, a jó időkről beszélünk, — londoni és párisi banikárokaft, pénzcsoportokat talált a kölcsöneinek átvételére, a vidéki városok is könnyen találnának bankókra, szindikátűisokra, amelyek az emisszióikat megfelelő feltételek és kellő haszonrészesedés mellett átvennék. Az pedig, hogy Szeged, Nagyvárad, Arad, Temesvár nem külön-külön bocsátana ki kötvényt, hanem egy közös bank adna ki egy tipusi papirt a város-hitelszükségletek fedezésére, aligha csábítaná különösebben a külföldi tőkét, ha az egyébként jönni akar. s Ldhet, hogy túlzott bizalmatlansággal nézzük Lengyel Zoltán tervét, de példa van előttünk. Egy éve, vagy még régebben, több nagybank égisze alatt megalakult a „Magyar Város- és Községfejlesztő Részvénytársaság". Amióta megalakult, még semmit se hallottunk arról, hogy mivel fejlesztette volna a magyar városokat és községeket. A közbejött rossz viszonyok^ okozták ezt? Hja, tisztelt Bank, ha das viszonyok vannak, akkor a városok és községek maguktól, a maguk erejéből is könnyen tudnak fejlődni, a segitséget ép olyan időkben kéli nyújtani, a miikor a városok rá vannak arra szorulva. Ha tehát Lengyel Zoltán megkérdezi a városokat, hogy óhajtják-e a városok bankját, ezek egyértelműen igy fognak rá felelni: nem bank kell nekünk, hanem pénz. Ha tud arra módot, hogy a külföldi tőkét, ha nem js maist, közelebb, közvetlenebb kapcsolatba lehessen hozni a vidéki városok hitéiigényeivel, akkor ezt a módot lelkesen és örömmel köszöntik mindenütt. De áldozatot, befektetést várni az eladósodott, zavarokkal vergődő városoktól inem lehet és ha ez lenne az alapja az ő tervé'nék, akkor kevés reménnyel nézünk annak élébe. Telefon 515. Kizárólag helybeli, hírneves asztalosmesterek által készített, elismert jóminőségü és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is.