Délmagyarország, 1913. augusztus (2. évfolyam, 178-202. szám)

1913-08-01 / 178. szám

m nanss íSSSS Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24- félévre . . K 12 negyedévre K 6'— egy hónapra K 2 Egyes szán ára M Bttér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-félévre . Küncgyedévre K T— egyhónapra K 240 Egyes uáa tea 14 Sttór. Kiadóhivatal Kárész-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. II. évfolyam 178. szám Péntek, augusztus I. Két győzelem. Két fényes választási győzelmet aratott a héten a nemzeti munkapárt. Huszton egyhangú választás alapján, Berettyóújfalun kemény küzdelem után a munkapárt jelöltjei győztek. Ez a két választás csodás hűséggel tükrözi vissza az ország kedvét és az ellenzék teljesen reménytelen helyzetét. Az egykori koalició minden erőlködése, fuzionálása, agitáció ja, szervezkedése, terrorizmusa merőben hiába való. Nincs egy talpalattnyi tér, melyet meg tudna hódítani. Husztban ,még jelöltet sem tudtak állítani, csak ugy, mint az eddigi időközi választások számos kerületében. Ezekben a kerületekben még csak gondolni sem mernek arra, hogy híveket toborozzanak annak a politikának, mely, amikor kormányon volt, kvótát emelt és rossz kiegyezést csinált. Ahol ;a választóközönség hatvanhetes érzelmű és ilyen a közvélemény túlnyomó többsége, ott semmi visszhangja sincs sem a fúziós függetlenségi párt kormányrakész negyvennyolcasságának, sem az Andrássy-féle reparációs és kooperációs hatvanhetességnek. Andrássy összes elmélkedései, Károlyi, Apponyi, Kossuth minden erőfeszitése egy olyan 48-as program összetákoiása, mély kormánylehetöséget is igér, hajótörést szenvednek az ország kijózanodott választólközönségének ellentáiilásán. Ezt a közönséget meg nem indítják a letört obstrukció keserves panaszai és mitől sem irtózik jobban, mint attól, hogy valaha ,mégegyszer visszatérjen a koalició szerencsétlen korszaka. Ez a világos jelentősége a huszti választásnak és az előző időközi választások egész sorozatának. Ezek a választások világosan mutatják, hogy az ország választóiközönségének az a .része, mely ragaszkodik a közjogi alaphoz, mely rendet, nyugalmat, békés fejlődést akar, mennyire idegen a koaliciós törekvések zavaros tohuvabohujától. Ezen a területen nincs egy talpalattnyi föld, amelyen a koalíciónak akár radikális, akár konzervatív szárnyai megvethetnék a lábukat. Más jelentősége van a berettyóújfalui győzelemnek. Az ellenzék jelöltje itt igenis tekintélyes tábort tudott összegyűjteni és a munkapárt csak elkeseredett küzdelem árán tudta ezt a pozíciót -megtartani. De az ellenzéknek ez a veresége azért még jellemzőbb és megsemmisitöbb. Igaz, Berettyóújfalu 1910-ben is munakpárti képviselőt választott és igy a tegnapi győzelem tulaj donképen nem jelent hódítást és azt a körülményt, hogy ezt a kerületet cs-ák -igen heves küzdelem árán lehetett megtartani, némelyek az ellenzéki küzdelem sikerének tudhatják be. Ez azonban merőben hamis beállítása -a dolgoknak. Mert ez a kerület 1910-ben választott először hatvanhetes képviselőt. 1865-től 1910-ig Berettyóújfalunak csak két képviselője volt: Csanády Sándor és Leszkay Gyula. Mikor ta kiegyezés után a függetlenségi pártnak csak hét tagja volt, Berettyóújfalu követe, Csanády Sándor már köztük volt. Itt tehát a legősibb függetlenségi kerületről van szó, melyben a hatvanhetes pártok több mint negyven esztendeig még jelöltet sem tudtak állitani. Mit bizonyít ez? Az ellenzéknek tudvalevőleg csak ott van talaja az országban, ahol törzsökös negyvennyolcas választók vannak. Ám ha ezt a talajt is elveszíti a koalició, akkor nem akad az országban egy zug, ahol pihenőre hajthatja viharedzett fejét. Már pedig ezt is elveszíti. Ezt mutatja Gyoma után Berettyóújfalu példája. És pedig nemcsak maga ;a -választási eredmény -mutatja. Figyelemmel kell lenni a kisérő körülményekre is. Emlékezzünk rá, mily nehezen lehetett Berettyóújfaluba alkalmas jelöltet találni. Előbb szó volt a régi képviselőről: Leszkiay Gyuláról. Nem kellett. Azután Búza Barna volt koaliciós képviselő próbálkozott, ő sem kellett. Végül Balogh Tihamér odaváló földbirtokos próbálkozott meg függetlenségi programmal, aki eddig nem politizált és nem volt semmi köze a kaalliciós kormányzáshoz. 0, mint „szűz" függetlenségi jelölt, mint odavaló függetlenségi választó, alkalmasnak látszott, de a központ jelöltjei, a volt koalició jelöltjei, semmi áron sem kellettek Csanády Sándor kerületének. Sadie. Irta: D. Carson Goodmartn. A nagy jelmezbál közönsége meglehetősen vegyes vélt. Minden nemzetbeli táncolt ott, mint az már ilyenkor Parisban szokás. A terem közepén fekete frak'kosokból alakult szigeten pedig unott arccal állott néhány vaikitó inges amerikai. Borotvált arcualk, gazdagok mind. Parisba akkortájt még nem jutott el a tang-o. És most, mikor egy nyúlánk szőke leány — ifél-reismerlhétetHenüli amerikai — lendült a középre táncosával — minden szem feléje irányult. A leány Sadie volt, a párisi mulató-világ kedvenc táncosnője, — a fiu pedig, aki vele táncolt, uri házból került ki. Táncoltak egy darabig s ez alatt a többiek megálltaik, ugy néz'ték őket. — Álljunk már meg — szólt végre a leány. Elég lesz mára. — Le akarsz ülni, Sadie? Fáradt vagy? — Nagyon fáradt vágyók. — Pedig mindenki téged nézett. Milyen szép vagy, Sadie! A leány nem felelt, majd- -olyan gyöngéd tekintettel nézett .a fiúra, mint anya a gyermekére néz. Leültek. — Holnap este utaz-ol, Philip? — kérdezte. A fiu nem -felelt. Égő szemekkel meredt -maga elé, majd kitört: — Én nem tudok elmenni tőled, Sadie! Nem tudóik, nem akarok! Bánom is én, mit mond a mama!! Elmegy ő nélkülem is. Majd csak megkapom a vagyonomat s akkor elveszlek, Sadie! Nem megyeik el nélküled. A leány mosolyogva simogatta a fiu kezét. — Ne heveskedj, kis fiiam! — mondta megint anyásan. Menj -csak szépen el a családoddal Lucernbe. Légy jó kis gyerek, aztán irjál nékem minden nap. Ott pedig lesz sok szép leány -megint. Nemsokára -más Sadieval fogod táncolni a tangót, Philip és . . . és... — Sadie! Hogy beszélhetsz igy? — A fiu szemei szikrákat hánytak. Csönd lett. Végre is -a fiu szólalt meg: — Én nem értelék téged, Sadie. Azt -mondod, szeretsz, — és nem akarsz hozzám jönni feleségül. Képzeld el, -milyen szép lenne, milyen boldogok lennénk! Nászútra a Riviérára mennénk! Van -ott egy barátom, gróf, az mindig automobilozni vin-ne minket! Képzeld el, hogy sápadnának irigységükben a hercegek és bárók, mikor a karomon lejtenél be ragyogón, elegánsan! Tovább beszélt szépen, szin-esen, ahogy csak fiatalok tudnak. A leány figyelmesen hallgatta. Sápadt arca rózsás szinibe borult, amilko-r a fiu arról beszélt, hogy a jövő telet Cakóban töltik együtt, — de közömbösen hallgatta, ha vagyonróll, gazdagságról beszélt. — Oh, Philip, — kiáltott közbe, — elég már, ellég! — Majd -tompább hangon tette hozzá: — Gyerünk ki a kertbe, friss levegőre fiam, beszélni akarok veled. Karonfogva indultak a színes lámpákkal kivilágított utaknak neki. Píhilip megdöbbent, -mikor a leány arcán ülő elhatározottságot és komolyságot meglátta. — Mióta szeretsz már engem, Philip? — kérdezte szintelen hangon a leány. — Mióta élek! — Csak egy hete ismersz még, édes kis csacsim. Ne nagyzolj! — Szeretlek, Sadie! — Hallgass most! Ide figyelj! Érts meg fiu, hogy ién nem vagyok n-elked való feles-ég. Te előkelő család fia vagy, én táncosnő. Más világban éltünk m-alsta-nig. Megláttál, megszerettél. Pedig nem szeretsz igazán . . . . Mert te jó fi-u vagy drágám, aiki engedelmes volt mindig az édes anyjának . . . Most se fogod őt megszomoritani. Olyan szép ezüstös -haja van ... és puha ifebér -keze . . . . Messziről láttam csak, de szinte éreztem a hajamon a simogatását. Rhil-i-p fölugrott. — Sadie! — -mondta komolyan. — Én eddig az anyámat szerettem legjobban a világon. De mióta téged ismerlek, csak te élsz