Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-08 / 157. szám

82. DELMAGYARORSZÁG 1913. julius 6. — A sajtó aggodalma alaptalan. Az osztrák és magyar-román viszony mitsem változott. A DMKE közgyűlése. — Személyi változás az egyesület vezetésében. — (Saját tudósítónktól.) Vasárnap délelőtt tartotta meg tizedik évi rendes közgyűlését a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület, melyen a minap elhunyt Perjéssy László ügyvezető-alelnöknek kellett volna beszámolóját megtartani. Ehelyett Jedlicska Béla dr. kegyeletes szavakkal elparentálta a kultúregyesület kiváló halottját s nem sokkal később a közgyűlés már be is töltötte a megüresedett helyet Scossa Dezső kir. tanfelügyelővel, aki a magyar kultura érdekeinek ismert lelkes harcosa. Ez volt a közgyűlésnek legérdekesebb s egyben legjelentősebb eseménye. Scossa Dezsővel uj korszaka kezdődik az egyesületnek, mely benne minden tekintetben hivatott, munkás vezért és lelkes ügybarátot nyert. Eddigi működése a magyar kultura szolgálatában telt el s a magyar közoktatásügy terén elért eredményei garanciát nyújtanak az iránt, hogy uj hatáskörében határozott programmal fogja a működéséhez fűződő várakozásokat kielégíteni. A közgyűlést délelőtt tizenegy órakor nyitotta meg Jedlicska Béla dr. alelnök, aki bejelentette, hogy Dániel Ernő báró elfoglaltsága miatt nem elnökölhet a közgyűlésen. Kegyeletes szavakban emlékezett meg Perjéssy László ügyvezető alelnök elhunytáról. Indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvben megörökiti és az erről szóló jegyzőkönyvi kivonatot megküldi az özvegynek. Ezután az ügyvezető aielnök helyett Gallovich Jenő főtitkár az egyesület működéséről beszámolót tartott. Tiz évvel ezelőtt alakult meg az egyesület s a jövő évben tartja jubiláris közgyűlését. Csak nagyobb vonásokban számol be az egyesület működéséről, amelyet részletesebben az évkönyv ismertet. Tizenkétezer tagja van az egyesületnek; a négy közművelődési egyesület között a legtöbb taggal rendelkezik a DMKE, vagyon tekintetében pedig az EMKE után következik. Ismerteti a főtitkár a déli vármegyékben alakított alosztályokat, majd a fölállított internátusokat, melyek különben már az előző közgyűléseken is szerepeltek az alkotások között. Vajmi ke.vés uj 'momentum volt ebben a jelentésben. Bejelenti a főtitkár, hogy Debrecenben négyszázezer korona költséggél nevelőintézetet építtet a város, a melyet teljes fölszereléssel a DMKE rendelkezésére bocsát. Budapesten főiskolai hallgatók részére internátust tervez az egyesület, amelyre húszezer korona évi államsegélyre már Ígéretet kapott. Zomborban nevelőintézet és kultúrpalota 'fölépítését tervezik, amelyre a vármegye már megszavazott ötvenezer koronát. Nagyobb vita volt az ügyvezető-alelnök tiszteletdija körül. Eddig ugyanis néhai Perjéssy László díjtalanul vezette az egyesület ügyeit, az igazgatóság azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy amennyiben az uj ügyvezető-igazgatótól fokozottabb munkát, a vidéki osztályok energikusabb ellenőrzését és intenzivebb agitációt kíván az egyesület, méltányos, hogy részére tiszteletdíj állapíttassák meg. A vezetőség kétezernégyszáz koronát vett föl e célra költségvetésébe. Dobay Gyula dr. határozottan ellenzi a javaslat elfogadását. Minden kulturegyesületnek átka, — úgymond, — hogy a személyi kiadások aránytalanul fölszaporodnak. Az ügyvezető-alelnöki állás olyan disz, amelyet nem lehet díjazással összekötni. Kószó István dr. támogatja Dobay Gyula dr. föiszólalását. Az alapszabályok szerinte előírják, hogy az ügyvezető-alelnöknek csak irányítás a hatásköre. Az adminisztratív munkára ott van a főtitkár és titkár. A közgyűlés azonban nagy többséggel a fizetéses elnöki állás szervezését fogadta el. Az alapszabályokat a határozatnak megfelelően módosítják. Az egyesület működési területét Debrecennel és Hajdutnegyével kibővítik, minthogy Debrecenben is lesz internátusa a DMKE-nek. A föloszlatott budapesti osztályt ismét megalakították. Végül a tisztikar megalakítására került a sor. Egyhangúlag megválasztották a régi tisztikart, a megüresedett ügyvezető alelnöki állásra pedig Scossa Dezsőt választották meg. A költségvetés szerint az egyesület törzsvagyona 387,724 korona, összes szükséglete 1914-re 81,535 korona, amire íödözeí van 89,535 korona. A fölösleg tehát 8000 korona, amelyet a törzsvagyonhoz csatolnak. A közgyűlésen mintegy hatvanan vettek részt, kik között a vidéki fiókok küldöttei is megjelentek. Török és bolgár foglyok harca. Megható és egyben vad cselekedetről érkezik jelentés. Szombaton éjjel a Belgrádba szállított bolgár hadifoglyokat, körüibelül 3000 embert a várban helyezték el. Itt tartózkodnak már hónapok óta a török hadifoglyok is. Mikor a bolgár szállítmányt elhelyezték és a szerb kísérők eltávoztak, a törökök mindenfelől előrohantak és botokkal, karókkal megtámadták a bolgárokat. Valóságos harc támadt a foglyok között. A verekedés pokoli zajára elősiettek a szerb katonák és nagynehezen, puskatussal szétválasztották a küzdőket. Vasárnap reggel, amikor hire terjedt a verekedésnek, temérdek ember tódult a várba, a hova a belgrádi polgárságnak szabad bejárása van. Tekintve azonban a foglyok izgatottságát, az őrség nem engedte be a tömeget. A jogaikra rendkívül féltékeny belgrádiak erre valósággal ostrom alá vették az őrséget, melynek jeladására nagyobb katonai készültség érkezett. Ennek azután sikerült megakadályozni, hogy a szerbek rohammal bevegyék — a belgrádi várat. életmódotokat. A vendéged vagyok. A többi magától értetődik. — Az öregem megbolondult — ismételte Géza magában, de. fiatalos rajongással nézett az apjára, akiben valami mély, csöndes, de szilaj lelket fedezett föl egyszerre, váratlanul. — Egyénisége van az öregnek — gondolta el az ő különös, félig bölcselkedő, félig korhely nyelvén — és az ember nem hinné el, hogy milyen aranyember, amikor mulat Részvéttel, szeretettel nézett reá, már csaknem ugy, ahogy az ember a pajtására tekint. De még élt a gyanupörrél és egy gyújtószálat villásán fölhasított, hogy fölkeverje vele és szénsavától megszabadítsa a pezsgőt, amely ez óvatossági módszer alkalmazásával ártatlan itallá puhul el. — Lélek! — kiáltott Dór Károly. Géza nem értette, hogy az apja szemevillanásából megsejtette a tréfás szót, amelyben komoly szemrehányás lappangott. Félrelökte a gyújtószálat és heves, pajkos mozdulattal fölhörpintette egészen a poharát. Alig hogy letette, már újra tele volt. Dór Károly egy pillanatra sem akart kiesni a szerepéből és villámgyorsan töltött. Magának is. II. Stella ott hevert a földön, a válla megmegvonáglott, a karja rneg-megrándult és aztán mély álomba merült. Ugy feküdt ott, mint egy szemétre került pornográf cimkép, A kávéházi kü'llönszoba fülledt, füstös levegőjében, amely ránehezedett az olcsó cifraságokra, áz ázott, mocskos fehér abroszra, a csatakos padlóra, két ember ült egymással szemben és virrasztástól véres szemhéjakkal bámult egymásra. Az apa és fiu. Az időt nem jelezte semmi. A derengés mély liiaszine nem tudott áthatolni a bordó p'lüs ablakfüggönyökön, amelyek mint az éjszaka komor madarának védő szárnyai lógtak alá. Géza csak csömört tudott már érezni. Dór Károly pedig sápadt, gúnyos arccal diadalmaskodott fölötte. Kinyújtotta csontos, szikár karját, öreges, pergameníényü, ráncos ujjait és rámutatott a leány eleven hullájára: — És ezt a nőt akartad feleségül venni! Ezért a nőért akartál meghalni! Dór Géza lesütötte a szemét: — Gazember voltam, apám, de ezt nem mertem volna neked bevallani. Dór Károly kiegyenesítette a derekát és szólt: — Ne nevezz apádnak. Megállapodásunk tiltja. Ebben a pillanatban nem vagyok más, mint a pajtásod ... a korhely cimborád. Megértettél? Ha az apád volnék, azt mondanám, hogy inkább vedd el feleségül ezt a hullát, semmint leszámolj az élettel. De a pajtásod vagyok s azt harsogom a füledbe, hogy ezt a szemetet takarítsd el az utadból. A fiatal párduc hirtelen az apjára szegezte foszforeszkáló szemét, melyben egy ötlet mérgeszöld villáma nyilait át: — Könnyű igy beszélned, — szólt Géza — amikor a leány nem védekezhetik, mert halott és te ölted meg. Dór Károly megsemmisülve hajlott viszsza a székébe. — Te még mindig szereted! — suttogta elsápadva. — Szeretem! — kiáltotta Géza és ez ugy hangzott, mint egy forró vallomás. — Nem vagy részeg? — kérdezte megrendülve az apja. — Nem volt jogod rá, hogy megöljed — felelte busán a fiu. — ő volt az én első szerelmem. Nem volt rózsa, amely a születő hajnal útját várja. Mérges növény volt és elbódította a lelkemet. De első szerelmem volt, amelyet nem irtasz ki többé belőlem, még ha 'nem is az apám, hanem a gyilkosom volnál. — A bor beszél belőled — kérlelte az apja. — Olyan józan vagyok, mint a halál — sóhajtotta a fiu — és vádollak. Nem is én vádollak, hanem a hazugságaid, amelyek most eleven életre kelnek és lesújtanak reám, reád . . . Azt hazudtad, hogy emberben nem a testet, hanem a lelket kell megbecsülni. És én ebben a rothadt testben, ami itt fekszik előttünk, csak a lelkét becsültem meg, a lelkét, amely hozzám hajlott, amely szeretett és amelyet most egy könnyelmű, gonosz gyufaszállal fölkavartál élőttem, mint én a pezsgőt. Ó, én többé lélekben nem fogok bízni! Te tanítottál meg rá, hogy a lélek hazugság. Kizárólag helybeli, hirneTeiefon ves asztalosmesterek által 5i5- készített, elismert jóminőségü és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is.