Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-01 / 151. szám

t. DÉLMAGYARORSZÁG _____ 1913. julius 4 Lemondott a fiumei városi delegáció. (Saját tudósítónktól.) A városi delegáció vasárnap délben Mohovich Donato első alpolgármester elnöklésével rendkívüli ülésre gyűlt össze. Az ülés napirendjén a kor-, mányzó leirata szerepelt, mellyel a múlt ülés több határozatát megsemmisítette. Az ülés megnyitása után az elnök bejelentette, hogy a kormányzó a rappresentanzához és a delegációhoz intézett leiratait nem ezekhez, hanem a városi tanácshoz küldi és igy a végrehajtó közeg kénytelen a leiratokat rendeltetésük helyére juttatni. Ez az eljárás benne azt a megeyőződést kelti, hogy a kormányzó a rappresentanzát, illetve a delegációt kisebbíteni akarja. A maga részéről ezt paraszti működésinek minősiti (éljenzés, taps) és azt hiszi, hogy a kormányzónak egészségtelen és törvényellenes céljai vannak. (Helyeslés.) Minthogy ő ilyen rendszert szolgálni nem akar, megbízásáról lemond. Lemond egyúttal Ossoinack András második alpolgármester is. (Hosszas taps.) Most Darái Vazul városi tanácsvezető fölolvasta a kormányzói leiratot. Utána Prodam János, a legidősebb bizottsági tag a többiek engedelmével öregségére való tekintettel ülve a következőket mondotta: Félszázad óta tagija a nappresontan aának és a delegációnak, mely idő alatt sok fájdalmas jelenetet látott. A legsúlyosabb tapasztalatokat azonban most szerezte. Átlátja, hogy ia .kormány szentségtelen lkézzel belenyúlt a város szentségtartó,jáiba, ahol Fiume jogai vannak. Ennék ellenére a város megmarad a törvényesség álláspontján. Fiume szabad város és kerületének becsülete érdekében a következő napirendi javaslatot terjeszti elő: A delegáció tiltakozását fejezi ki a kormány rendelkezései .ellen és védelmezi a statutumot; egyúttal, minthogy a kormányzói megsemmisítések folytán azt tapasztalja, .hogy mii)ködése eredménytelen, megbízatásáról lemond. Vio Antal dr. képviselő: A kormány föloszlatta a rappresentanzát, hogy a határrendőrséget 'bevezethesse tekintet nélkül az életbeléptetés ellen kimondott panaszra, melyet a közigazgatási bírósághoz intéznek. Azt látja, hogy a delegáció a saját hivatalnokainak sem parancsolhat, mert ujabban a városi alkalmazottak a kormányzótól függnek. A maga részéről is ajánlja, hogy ne maradjanak együtt, mert csak játékszer lennének a kormányzó kezében. Meggyőződése, hogy az uj választásokét nem irják ki, hanem királyi biztost fognak kiküldeni. Hát csak küldjék. Csatlakozik Prodam javaslatához. (Éljenzés.) Adelsfeld Antal dr. szerint felesleges, hogy együtt maradjanak, mikor egy rendőrlegénynek sem parancsolhatnak. Hiszi, hogy a kormány a megkezdett utón tovább halad. A határrendőrség fölállítására szükség nem volt, .mert a városi rendőrség jól működik. A város nem harcol a magyar nemzet ellen és meggyőződése, hogy ha respektálják az autonómiát és az olasz nyelv jogát, ugy a fiumeiek lesznek a legjobb magyarok. Ezután az elnök szavazásra bocsátotta Prodam János napirendi javaslatának első részét, melyet egyhangúan elfogadtak. Ezután egyenkint megkérdezte a bizottsági tagokat, hogy lemondanak-e? A bizottsági tagok í'gen-nel válaszoltak. A lemondó nyilatkozatok elhangzásával az ülés véget ért és a karzat éljenzése közben. . Az ülés berekesztése után egy újságíró fölkereste Wickenburg István báró kormányzót, hogy további tervei iránt érdeklődjék. A kormányzó a következőket volt szives mondani: — Mihelyt az ülésről szóló jegyzőkönyvet hivatalos, utón fölterjesztik hozzám, azonnal jelentést teszek a kormánynak, hogy föloszlatás folytán a rappresentanza, lemondás következtében pedig a delegáció nem működik. A város közéletélben most tapasztalható izgalmas időkhöz hasonló események játszódtak le mintegy tizenöt évvel ezelőtt. 1897. novemberében az izgalmak a rappresentanza és a delegáció lemondásávaJl kezdődtek, mely alkalommal csak négy rappresentanfe maradt a helyén. A kormány .akkor GeUetioh N.icolo dr. közjegyzőt bízta meg a podesztai teendők ellátásával. A rend .1901-ben állott .ismét hely re. •naa H I R E K. 800 kémet fogtak Boszniában. (Saját tudósítónktól.) Nyolc Ihónapi ezerféle viszontagság után ötezer tartalékos ltért vissza most Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Szilágy vármegyék községeibe. Pár nap öta ontják a vonatok a szabadságolt tartalékosokat, akiken erősen meglátszik a sok szenvedés és nélkülözés. Valamennyi feleséges, több gyermekes családapa. A Délmagyarország tudósítója érdeklődött a sorsuk felől s érdekes dolgokat mondtak el a hazatérők boszniai tartózkodásukról és hirtelen elbocsátásukról. — Kemény nyolc hónap voilt az,-amit oda lenn töltöttünk, ;— mondja iaz egyik. — De kárpótolt érte a felség. Valamennyien érmet kaiptunk, rajta az évszám 1912—1913 .... — Tízszer inkább .a iháboru, mint az ilyen keserves és bizonytalan élet, — hangzott. — De a Red.1 árullása nagy Ibajt hozott volna ám, — mondtuk a katonáknak. .Ezzel az áruló ezredes ügyére terelődött a .beszéd. Elmondták a katonák, hogy mikor Red! ügye kipattant, a boszniai ezredeknél is óriási konsternáciét keltett a .dolog s ia megindított vizsgálat kiderítette, hogy Redlnek Serajevóban, Mostarban ós Cattaróhan is voltaik bűntársai. Ezóta a helyzet .megváltozott a tisztikar és legénység közötti érintkezés, körül. A legnagyobb titokban tartanak most mindent katonáéknál, uigy, hogy például a legénység szabadságolásáról az (utolsó pillanatig az ezredesen kiyiii senki se (tudott. Az ezredes, mikor a szabadságolást tudatta, (lelkesítő beszédet mondott. — Fiaim — szólt — a j óságos király a kereszten kiviül még egyébét is ad néktek. (Mindenik hazatérő katonának 25 koronát utalt ki, mert tudja, hogy odahaza sokat nélkülözött .a család. A király ezt a pénzt azért adja, hogy a feleségnek ne okozzon .gondot pár napig a főzés ... — Hát odalenn voltak-e Redhallakokf — kérdeztük. Az ügyrőll bámulatos tájékozottsággal ibiró katonák kijelentették, hogy .december, január és február havában Bosznia és Hercegovina területén háromszáznál több kémet fogtak el. Többnyire szerb és orosz alattvalóik az illetők, akik a katonai börtönökben várják most .a vizsgálat végét. Nem érdektelen még az sem, hogy íRedl ügyét a tisztek gyakorlatozás alatt többször emlegették, mint riasztó példát a katonák előtt. — Nász és tor a Tisza-családban. Ifjabbb Tisza István gróf, a miniszterelnök fia, ma tartotta esküvőjét Sándor Jolánnal, Sándor János belügyminiszter házában, Mezőkapuson. Az esküvőn csak a család s a legközelebbi rokonság vett részt. Amikor a szertartásnak vége volt, akkor távirat érkezett, mely szerint özvegy Tisza Kálmánné, Tisza István .miniszterelnök édesanyja, il-' letve a vőlegény nagyanyja meghalt Nyirbattyánban. özvegy Tisza Kálmánná 74 évet élt, 1860-ban ment nőül Tisza Kálmánhoz s a házasságból négy gyermek származott: István, Kálmán, Lajos és Paulina, ki Radvánczky báróhoz ment nőül. Tisza István gróf fia esküvőjéről anyja .koporsójához utazott, Nyirbattyánba. A temetés csütörtökön lesz s azon a munkapárt is részt vesz nagyobb küldöttséggel és Vojnich Sándor vezetésével. — A király dragonyosai. Bécsből jelentik, hogy a .király tegnap kihallgatáson fogadta a nevét viselő 11. dragonyosezred tisztikarát. Az ezrednek őfelsége hetven év áta tulajdonosa. A felség átvette az ezred ünnepi ajándékát, a Kolini-csata eimü festményt. Délben egy órakor udvari ebéd volt. A félhivatalos kommüniké szerint őfelsége igen jókedvű volt a kihallgatáson is,, az udvari ebéd alatt is. — 117 dr. ur. Ötszáznyolcvanötször fogtak .kezet szombaton délben a budapesti tudományegyetem dísztermében a .rektor, a négy fakultás dékánja és száztizenhét .doktorrá .avattatott. A tanév utolsó szombatján száztizenhét if jú ember távozott az egyetem falai közül a dr betűvel gazdagabban, dagadó büszkeséggel:, ibizó reménységgel a lateiner nyomorúság rögös útjaira. A száztizenhét közül óriási többség a jogász: százhárom, akit részben a jog, részben az államtudományok doktorává avattak. Kilenc ifjú ember a filozófia doktora lett, négy az orvostudományoké és csak egy a teológiáé. — Halálozás. Hatvany-Deutsch József báró ma Gastednben hirtelen szívszélhűdés következtében meghalt. — Ünnepély a vasúti leszámoló-hivaalban. A vasúti központi leszámoló-hivata! tisztikara szombaton délelőtt ünnepelte Zhentbaaer János ügyosztályvezetőt szolgálata huszonötéves évfordulója alkalmából. Az ünnepi beszédet Palesco Ottmár főfelügyelő mondotta, .aki kiemelte a jubiláns érdemeit, majd átnyújtotta az értékes emléktárgyat, mellyel kartársai meglepték. Az ünnepelt főellenőr hálás szívvel mondott köszönetet a 'főnökségnek ós fcariársaknak a szép figyelemért. Este az Európa különtermében 100 terítékű társasvacsorát rendezték Zelliintbauer tiszteletére, melyen a hivatal főnökei közül ott voltak: Palesco Ottmár főfelügyelő, Bató István felügyelő, Leitner Vilmos, Tolnay Árpád ügyosztályvezetők éssok főhivatalnok. A második fogásnál Bakonyi Ármin főellenőr felfcöszöniötíte az ünnepeltet, melyet a hivatal és a kartársaik érdekében kifejtett. Kiemelte társadalmi téren kiifejtett eredménydus agilitását is. A tetszéssel fogadott beszéd után felszólaltak még László János ellenőr, iki magvas beszédiben fejtegette a (főnök és beosztott tisztviselő között való viszonyt, Üveges Lőrdnez hivatalnok hosszas felköszöntője után Barta Pál és Vékes Imre hivatalnokok .beszéltek még. A társaság legkellemesebb hangulatban késő éjszakáig együtt maradt. — Singer Zsigmond temetése. A mamagyar újságírás nagy halottját, Singer Zsigmondot, vasárnap adták át az ányaföldnek. A Lloyd-társulat, mely a temetést rendezte, a palota lépcsőházát és dísztermét fekete drapériával vonta be. A gyászos pompa tónusában a mélységes fájdalom, a kegyeletnek megindító és sziveket megrendítő jelei