Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-01 / 151. szám

t. DÉLMAGYARORSZÁG _____ 1913. julius 4 Lemondott a fiumei városi delegáció. (Saját tudósítónktól.) A városi delegáció vasárnap délben Mohovich Donato első alpol­gármester elnöklésével rendkívüli ülésre gyűlt össze. Az ülés napirendjén a kor-, mányzó leirata szerepelt, mellyel a múlt ülés több határozatát megsemmisítette. Az ülés megnyitása után az elnök beje­lentette, hogy a kormányzó a rappresentan­zához és a delegációhoz intézett leiratait nem ezekhez, hanem a városi tanácshoz küldi és igy a végrehajtó közeg kénytelen a leirato­kat rendeltetésük helyére juttatni. Ez az el­járás benne azt a megeyőződést kelti, hogy a kormányzó a rappresentanzát, illetve a de­legációt kisebbíteni akarja. A maga részéről ezt paraszti működésinek minősiti (éljenzés, taps) és azt hiszi, hogy a kormányzónak egészségtelen és törvényellenes céljai vannak. (Helyeslés.) Minthogy ő ilyen rendszert szol­gálni nem akar, megbízásáról lemond. Le­mond egyúttal Ossoinack András második alpolgármester is. (Hosszas taps.) Most Darái Vazul városi tanácsvezető fölolvasta a kormányzói leiratot. Utána Prodam János, a legidősebb bi­zottsági tag a többiek engedelmével öregsé­gére való tekintettel ülve a következőket mon­dotta: Félszázad óta tagija a nappresontan aának és a delegációnak, mely idő alatt sok fájdal­mas jelenetet látott. A legsúlyosabb tapasz­talatokat azonban most szerezte. Átlátja, hogy ia .kormány szentségtelen lkézzel bele­nyúlt a város szentségtartó,jáiba, ahol Fiume jogai vannak. Ennék ellenére a város meg­marad a törvényesség álláspontján. Fiume szabad város és kerületének becsülete érde­kében a következő napirendi javaslatot ter­jeszti elő: A delegáció tiltakozását fejezi ki a kor­mány rendelkezései .ellen és védelmezi a statutumot; egyúttal, minthogy a kor­mányzói megsemmisítések folytán azt ta­pasztalja, .hogy mii)ködése eredménytelen, megbízatásáról lemond. Vio Antal dr. képviselő: A kormány föl­oszlatta a rappresentanzát, hogy a határ­rendőrséget 'bevezethesse tekintet nélkül az életbeléptetés ellen kimondott panaszra, me­lyet a közigazgatási bírósághoz intéznek. Azt látja, hogy a delegáció a saját hivatal­nokainak sem parancsolhat, mert ujabban a városi alkalmazottak a kormányzótól függ­nek. A maga részéről is ajánlja, hogy ne ma­radjanak együtt, mert csak játékszer lenné­nek a kormányzó kezében. Meggyőződése, hogy az uj választásokét nem irják ki, hanem királyi biztost fognak kiküldeni. Hát csak küldjék. Csatlakozik Prodam javaslatához. (Éljenzés.) Adelsfeld Antal dr. szerint felesleges, hogy együtt maradjanak, mikor egy rendőr­legénynek sem parancsolhatnak. Hiszi, hogy a kormány a megkezdett utón tovább halad. A határrendőrség fölállítására szükség nem volt, .mert a városi rendőrség jól működik. A város nem harcol a magyar nemzet ellen és meggyőződése, hogy ha respektálják az autonómiát és az olasz nyelv jogát, ugy a fiumeiek lesznek a legjobb magyarok. Ezután az elnök szavazásra bocsátotta Prodam János napirendi javaslatának első részét, melyet egyhangúan elfogadtak. Ez­után egyenkint megkérdezte a bizottsági ta­gokat, hogy lemondanak-e? A bizottsági ta­gok í'gen-nel válaszoltak. A lemondó nyilatkozatok elhangzásával az ülés véget ért és a karzat éljenzése köz­ben. . Az ülés berekesztése után egy újságíró fölkereste Wickenburg István báró kormány­zót, hogy további tervei iránt érdeklődjék. A kormányzó a következőket volt szives mondani: — Mihelyt az ülésről szóló jegyző­könyvet hivatalos, utón fölterjesztik hoz­zám, azonnal jelentést teszek a kormány­nak, hogy föloszlatás folytán a rappresen­tanza, lemondás következtében pedig a de­legáció nem működik. A város közéletélben most tapasztalható izgalmas időkhöz hasonló események játszód­tak le mintegy tizenöt évvel ezelőtt. 1897. no­vemberében az izgalmak a rappresentanza és a delegáció lemondásávaJl kezdődtek, mely al­kalommal csak négy rappresentanfe maradt a helyén. A kormány .akkor GeUetioh N.icolo dr. közjegyzőt bízta meg a podesztai teendők ellátásával. A rend .1901-ben állott .ismét hely re. •naa H I R E K. 800 kémet fogtak Boszniában. (Saját tudósítónktól.) Nyolc Ihónapi ezer­féle viszontagság után ötezer tartalékos ltért vissza most Hajdú, Szabolcs, Szatmár és Szilágy vármegyék községeibe. Pár nap öta ontják a vonatok a szabadságolt tartaléko­sokat, akiken erősen meglátszik a sok szen­vedés és nélkülözés. Valamennyi feleséges, több gyermekes családapa. A Délmagyaror­szág tudósítója érdeklődött a sorsuk felől s érdekes dolgokat mondtak el a hazatérők boszniai tartózkodásukról és hirtelen elbo­csátásukról. — Kemény nyolc hónap voilt az,-amit oda lenn töltöttünk, ;— mondja iaz egyik. — De kárpótolt érte a felség. Valamennyien érmet kaiptunk, rajta az évszám 1912—1913 .... — Tízszer inkább .a iháboru, mint az ilyen keserves és bizonytalan élet, — hangzott. — De a Red.1 árullása nagy Ibajt hozott volna ám, — mondtuk a katonáknak. .Ezzel az áruló ezredes ügyére terelődött a .beszéd. Elmondták a katonák, hogy mikor Red! ügye kipattant, a boszniai ezredeknél is óriási konsternáciét keltett a .dolog s ia meg­indított vizsgálat kiderítette, hogy Redlnek Serajevóban, Mostarban ós Cattaróhan is vol­taik bűntársai. Ezóta a helyzet .megváltozott a tisztikar és legénység közötti érintkezés, kö­rül. A legnagyobb titokban tartanak most mindent katonáéknál, uigy, hogy például a legénység szabadságolásáról az (utolsó pilla­natig az ezredesen kiyiii senki se (tudott. Az ezredes, mikor a szabadságolást tu­datta, (lelkesítő beszédet mondott. — Fiaim — szólt — a j óságos király a ke­reszten kiviül még egyébét is ad néktek. (Min­denik hazatérő katonának 25 koronát utalt ki, mert tudja, hogy odahaza sokat nélkülö­zött .a család. A király ezt a pénzt azért ad­ja, hogy a feleségnek ne okozzon .gondot pár napig a főzés ... — Hát odalenn voltak-e Redhallakokf — kérdeztük. Az ügyrőll bámulatos tájékozottsággal ibiró katonák kijelentették, hogy .december, január és február havában Bosznia és Her­cegovina területén háromszáznál több kémet fogtak el. Többnyire szerb és orosz alattva­lóik az illetők, akik a katonai börtönökben várják most .a vizsgálat végét. Nem érdekte­len még az sem, hogy íRedl ügyét a tisztek gyakorlatozás alatt többször emlegették, mint riasztó példát a katonák előtt. — Nász és tor a Tisza-családban. Ifjabbb Tisza István gróf, a miniszterelnök fia, ma tartotta esküvőjét Sándor Jolánnal, Sándor János belügyminiszter házában, Me­zőkapuson. Az esküvőn csak a család s a legközelebbi rokonság vett részt. Amikor a szertartásnak vége volt, akkor távirat érke­zett, mely szerint özvegy Tisza Kálmánné, Tisza István .miniszterelnök édesanyja, il-' letve a vőlegény nagyanyja meghalt Nyir­battyánban. özvegy Tisza Kálmánná 74 évet élt, 1860-ban ment nőül Tisza Kálmánhoz s a házasságból négy gyermek származott: István, Kálmán, Lajos és Paulina, ki Rad­vánczky báróhoz ment nőül. Tisza István gróf fia esküvőjéről anyja .koporsójához uta­zott, Nyirbattyánba. A temetés csütörtökön lesz s azon a munkapárt is részt vesz na­gyobb küldöttséggel és Vojnich Sándor ve­zetésével. — A király dragonyosai. Bécsből jelen­tik, hogy a .király tegnap kihallgatáson fo­gadta a nevét viselő 11. dragonyosezred tisz­tikarát. Az ezrednek őfelsége hetven év áta tulajdonosa. A felség átvette az ezred ünnepi ajándékát, a Kolini-csata eimü festményt. Délben egy órakor udvari ebéd volt. A félhi­vatalos kommüniké szerint őfelsége igen jó­kedvű volt a kihallgatáson is,, az udvari ebéd alatt is. — 117 dr. ur. Ötszáznyolcvanötször fog­tak .kezet szombaton délben a budapesti tu­dományegyetem dísztermében a .rektor, a négy fakultás dékánja és száztizenhét .dok­torrá .avattatott. A tanév utolsó szombatján száztizenhét if jú ember távozott az egyetem falai közül a dr betűvel gazdagabban, dagadó büszkeséggel:, ibizó reménységgel a lateiner nyomorúság rögös útjaira. A száztizenhét kö­zül óriási többség a jogász: százhárom, akit részben a jog, részben az államtudományok doktorává avattak. Kilenc ifjú ember a filo­zófia doktora lett, négy az orvostudományoké és csak egy a teológiáé. — Halálozás. Hatvany-Deutsch József báró ma Gastednben hirtelen szívszélhűdés következtében meghalt. — Ünnepély a vasúti leszámoló-hiva­alban. A vasúti központi leszámoló-hivata! tisztikara szombaton délelőtt ünnepelte Zhentbaaer János ügyosztályvezetőt szolgá­lata huszonötéves évfordulója alkalmából. Az ünnepi beszédet Palesco Ottmár főfel­ügyelő mondotta, .aki kiemelte a jubiláns ér­demeit, majd átnyújtotta az értékes emlék­tárgyat, mellyel kartársai meglepték. Az ün­nepelt főellenőr hálás szívvel mondott kö­szönetet a 'főnökségnek ós fcariársaknak a szép figyelemért. Este az Európa különtermé­ben 100 terítékű társasvacsorát rendezték Zelliintbauer tiszteletére, melyen a hivatal főnökei közül ott voltak: Palesco Ottmár fő­felügyelő, Bató István felügyelő, Leitner Vilmos, Tolnay Árpád ügyosztályvezetők és­sok főhivatalnok. A második fogásnál Ba­konyi Ármin főellenőr felfcöszöniötíte az ün­nepeltet, melyet a hivatal és a kartársaik ér­dekében kifejtett. Kiemelte társadalmi téren kiifejtett eredménydus agilitását is. A tet­széssel fogadott beszéd után felszólaltak még László János ellenőr, iki magvas beszédiben fejtegette a (főnök és beosztott tisztviselő kö­zött való viszonyt, Üveges Lőrdnez hivatal­nok hosszas felköszöntője után Barta Pál és Vékes Imre hivatalnokok .beszéltek még. A társaság legkellemesebb hangulatban késő éjszakáig együtt maradt. — Singer Zsigmond temetése. A ma­magyar újságírás nagy halottját, Singer Zsigmondot, vasárnap adták át az ányaföld­nek. A Lloyd-társulat, mely a temetést ren­dezte, a palota lépcsőházát és dísztermét fe­kete drapériával vonta be. A gyászos pompa tónusában a mélységes fájdalom, a kegyelet­nek megindító és sziveket megrendítő jelei

Next

/
Thumbnails
Contents