Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-05 / 155. szám

t. DÉLMAGYARORSZÁG _____ 1913. julius 4 — talán az egyetlen „balkáni Piemont" sajtóját kivéve — egyetlen más ország lapja sem tárgyalják a monarchia külügyi politikáját, mint a magyar ellenzéki újságok. Mult év ősze óta tűzhányók közelében járunk-kelün'k; déli és északi határainkon nagy veszedelem felhői gomolyognak: és ez a nehéz, veszedelmekkel telt, méhében nagy megpróbáltatásokat rejtegető politikai helyzet nem hogy intőjel volna, hogy mind összefogjunk, hanem a sajtó egy részéből a legcsunyább érzéseket váltja ki, — az epés haragot, öntésiünket marcangoló ellenséges indulatot, az ártani vágyást, ha mindjárt belépusztulna is az ország. Az őrületnek, a nagy hagyományok elárulásának, a hires magyar hazafias érzés megtagadásának a végzetes utján jó lesz megállani, amig nem késő. Tanuljon az ellenzéki sajtó és vegyenek példát az ellenzéki politikusok, régebbi magyar újságok és régebbi magyar pártok szellemétől. Tanuljanak Szilágyi Dezsőtől, aki a mérsékelt ellenzék élén 1876-ban azt a tant hirdette, hogy külső bonyodalmaknak csak a legtávolabbi lehetőségére, legelső szelére is kötelessége minden pártnak „a kormányt mint kormányt erősíteni; nem szabad pártcélok elérésére ,a kart lefegyverezni, mely az egész ország érdekében van hivatva cselekedni". uanuaKaBflHawNaHMaana&attaaaauaHnHiiiaiiGüSHKUHsiiaBDHGiasi* A miniszterelnök Budapesten. Tisza István gróf miniszterelnök ma este elutazott Gesztről és holnap reggel érkezik hoszszabb tartózkodásra Budapestre. A miniszterelnök ,a horvátokkal fog a jövő héten tárgyalni és mindent elkövet a békés kibontakozás érdekében. > Végleg rendezik a tanitók fizetését. - A kultuszminiszter leirata a városhoz. — (Saját tudósítónktól.) A sok panasznak és közbenjárásnak meglett végre az eredménye: rendezik már a községi tanitók fizetését is. A kultuszminisztertől ma leirat érkezett a városhoz, amelyben a miniszter íölhivja a várost, hogy a tanitók fizetését az 1913. évi XVI. törvénycikk alapján végleg rendezze. A város elvben már jóval előbb eleget tett a miniszter fölhívásának, amenynyiben 1910-ben kimondotta a közgyűlés, hogy a községi tanitók fizetését az állami tanítókéval egy sorba kívánja emelni. Minthogy azonban az 1913. évi törvény a kötelező a községi tanitók fizetésrendezésére vonatkozólag, a városra csupán az a föladat hárul most már, hogy a fizetési szabályzatot a törvénynek megfelelően módosítsa. Gaál En dre dr. tanácsos azért járt néhány nap előtt Budapesten, hogy a módosítás tekintetében utasításokat kérjen a kultuszminisztertől, a ki megígérte, hogy leiratban közli majd a szükséges tudnivalókat a várossal. A leirat most itt van s igy a tanitók fizetésrendezése igen rövid időn belül végleges elintézést is nyer. A miniszteri leirat a következőkben oktatja ki a város közönségét a tanitók fizetésrendezése dolgában: A községi és felekezeti elemi iskolai tanitók illetményének rendezéséről szóló 1913. évi törvénycikk hatályba lépvén, értesítem a közönséget, hogy törvényihatósági bizottságának a szegedi községi népiskolai tanitók javadalmazása ügyében 1910-ben 'hozott határozata ama részében, mely az államsegéllyel már (kiegészített tanítói illetmények utólagos emelésére vonatkozik, a fizetéskiegészitő államsegély leszállításának következménye nélkül továfcib érvényben nem hag-yható. Az idézett törvény ugyanis az 19Ö7. évi XXVII. t.-c. 14. paragrafusának 2-ik bekezdését nem helyezte hatályon kivül, tehát az iskolafentartónak ezentúl is jogában áll az államsegéllyel kiegészített tanítói javadalmazást az állami tanitók fizetése arányában saját erejéből felemelni anélkül, hogy ennek következtében a, már megállapított államsegély megvonható vagy leszállítható lenne. Azonban ,az 1913. évi törvénycikkeknek a tanítói fizetés mennyiségére vonatkozó rendelkezései folytán a,z egyazon fizetési osztály és fokozatba sorolt állami, valamint községi és hitfelekezeti elemi népiskolai tanítók fizetése most már teljesen azonos s a tanitók e két csoportja között mindössze ama külörríbség áll fenn, hogy mig az állami tamitók valamennyi osztály- és fokozatban négy évenként, addig a községi és hitfelekezeti népiskolai tanitók a III. fizetési osztály egyes fokozataiban öt évemként, a II. és I. fizetési osztály fokozataiban pedig szintén 4 évenként lépnek elő a magasabb fizetési osztályokba, illetve fokozatokba, ami végeredményül e két csoportbeli tanitók fizetésének a szolgálati időn alapuló mennyisége tekintetéiben csak időlegesen idéz elő különbségeket. Ha tehát az 1910. évi közgyűlési határozat érvényben marad, ugy a szegedi községi elemi népiskolai tanitók szolgálatuk egyes éveiben az államsegély igénybevétele mellett évii 200—400 koronával nagyobb fizetést élveznének, mint az ugyanannyi működési idővel bíró állami elemi iskolai tanitók, ami pedig az 1907. évi t.-c. rendelkezéséhe ütközik s ezért a határozat fenntartása esetén kénytelen lennék az lillető tanitók illetménykiegészitő államsegélyét a mutatkozó többletek erejéig ideiglenesen leszállítani. Felhívom ennek folytán a közönséget, nyilatkozzék aziránt, hogy az emiitett határozatnak az államsegéllyel kiegészített tanítói fizetés utólagos emelésére vonatkozó részét a jelenlegi megváltozott viszonyok között s a jelzett következmények mellett is fenn kivánja-e továbbra tartani, vagy pedig hajlandó azt az ujabban életbe léptetett törvényeknek megfelelően módosítani'? Tájékoztatásul megjegyzem, Ihogy az 1913. évi 15. és 16. t.-cikk rendelkezéseiből folyólag az állami elemi népiskolai férfitanitó szolgálatának 7, 11, 12, 15, 17, 19, 21, 23, 25, 27, 29 éveiben évi 200 koronával, 31, 38, 35, 37 éveiben évi 300 koronával, a nőtanitó pedig A komikus egy bókot vágott ki, melyen a közönség nevetett. Most beszélnie kellett Severinnek. Beszélt, anélkül, hogy hallott volna. S igy játszottak. A második fölvonás előkészitése alatt megkérdezte az ügyelőtől partnerének nevét. Megtudta, hogy Bidian kisasszonynak hivják. — Rosa Bidian — magyarázta az ügyelő. Egyszerre előtte állott. — Jó estét, György! — mondta. Még van egy pillanatnyi időnk . . . Meglep bizonyára, hogy itt látsz, mint kollégát? Tulaj donképen az volt a szándékom, hogy előre értesitlek, de azután azt gondoltam, hogy ha megtudod, nem jössz el ... S nagyon kivántam az ítéletedet hallani. Éppen ezért egy kissé félénk voltam. Tehát: milyennek tartasz? De őszintén! — Nagyszerűnek, — felte Severin, anélkül, hogy fölnézett volna. Midőn ismét szemben állott a színpadon az asszonnyal s hallotta a hangját, mely biztos volt és csengő, elfogta a harag. Minden szava mögött, melyet szerepe szájába adott, egy másik rejtőzött, vád és fenyegetés kiáltott. Mind jobban elragadtatta magát s egyre szenvedélyesebb lett. S midőn a felvonás végén ezt kellett kiáltania: „Mi marad a mi életünkből más, mint az utálat!" — szavai ugy lobogtak a szenvedélytől, hogy a tapsnak nem akart vége szakadni. A kollégák gratuláltak neki. — Gyönyörű volt — mondták. — Az utálat szót — súgta egyik színész a másiknak — különös, mély hangon mondja. Ez a titka a dolognak! Linda a csoporthoz lépett. — Ugy találom, ma nincs ugy disponálva, mint máskor. Ha arra gondolok, ahogy Hjalmart játsza, vagy Marcus Antoniust! No gyerekek, azt látnotok kellene! — Hol láttad, Bidian? — kérdezte a jellemszinész és barátságosan meg akarta ölelni. — Köszönöm, Pielemann! . . . Hol láttam én Severin urat? Istenem, hát Münchenben ... Igen, igen, Severin ur, azon leányok közé tartoztam, akik bolondultak érte. Severin fehér arca mozdulatlan maradt, — Vigyázni, kérem, — kiáltott az ügyelő — második csengetés! . . . Hova megy Severin. — Az öltözőbe . . . utána festem magamat! — Fehérrel festett utána? — szólt az ügyelő, mikor Severin visszatért. — Ezek a hírességek . . . S megadta a jelt. A fölvonás azzal kezdődött, hogy a férj, aki megtudja megszökött feleségének tartózkodási helyét, egy barátjának neve alatt bejelenteti magát . , . S ez volt a vége. — Dutois ur kéri a kegyet, hogy a grófnőné! tiszteletét tehesse — jelentette a szolga. — Szívesen látom Dutois urat — felelte Linda. Severin belépett. Linda ijedten nézett reá, de hirtelen erőt vett magán s hideg hangon folytatta. Severin szemrehányásaira olyanok voltak a válaszai, mint a tüszurások. Félig elfordulva állott tőle s csak a fenyegetésnél fordult feléje, mikor a férfi ezt mondja: —'- Meg foglak akadályozni! Ebben a pillanatban elsápadt az aszszony. Vonásai borzasztóan elváltoztak. — Nem félek tőled — kellett mondania. De nem merte. Mig az a szinész, aki Severin szerepét szokta játszani, ilyenkor játékkést kapott föl Linda asztaláról, Severin revolvert húzott ki a zsebéből. Tekintete az asszonyéba fúródott . . . Ekkor fölemelte a fegyvert és célzott. — Te kiáltott föl hangosan Linda s ebben, a kiáltásban annyi félelem volt, hogy Severin remegve megállt. — Igazad van . . . Nem kell félned tőlem . . . Nagyon . , . szeretlek Igy mondta a szerep. — Igazad van... Nem kell félned tőlem . . . Nagyon . . . szeretlek — súgta neki Severin. Telefon 5 5. Kizárólag helybeli, hírneves asztalosmesterek által készített, elismert jóminőségü és bámulatos olcsó bútorok első kézből csakis az Egyesült Műasztalosok Butorrakfárában (Szeged, • Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre