Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-29 / 175. szám

1913 julius 29. lakások száma, ahol még minidig mossák ikí az iszapból ami megmaradt. Az iskol ák tele van­nak ha jléktal an okikal, én, két családos sze­mélyzetünket öltöztettem tel, kiik ,uigy marad­tak, miint iaz ujjam, még egy zsebkendőt sem menthetett meg. Nem .lehet tollal, leríni mi van iftt s hozzá az lösszes szőlőihegyek 'össze mienték, mi is haza pakoltunk, inert mgy el­csúszott- a szőlőink, nem maradt tálán 8—10 sor meg, csak a pince áll még, de az udvar fele esett 1—2 métert, pedig oly szép volt most ott minden. Zsuzsikának a pincéje le­szakadt előil, ma rnáir ácsok, emberek mentek ;ki, anyjáé ás mind megy le, nem lesz, itt semmii talán, sóiba többet, egy csoda a mi alsó házunk, a patakon áll, épen nincs baija, dacára, ihogy ,a patakon fekszik. Mnidenki olyan levert, nem szól, csak sóhajt mindig. Olyan a város, mint egy temető, még ihanigos szó sincs itt most. "Mindenki bemegy az üz­letibe s ott. tárgyalják ezit a sok omlásokat is, nem is maradt itt semmii épen, s hozzá ismét zuhog az eső, félleik, ez lesz a harmadik ár­víz . . . Milliókra megy itt a kár! Jó lakóhá­zaik lettek laiMiáitfatlanok e vitt el rengeteg házi állatot, még mind sáriba, van a sok per­zsa szőnyegeik, ágynemű, házi bútorok, a vo­nat nem jár, nincs só, iniincs liszt, minden pék­üzletet elvitt az ár, még most is szivatyuzzáli ki a vizet, a pincékből, a szeszgyárnál pedig a szeszt, is. Ez nem elég, mert többet nem. lesz szőlő termelő város ezután soha, a fák máris miiüiid ki szárattak a sok váz miatt, gyümölcs ivolt, de nem scik, most esik ugy mikor írok is, hogy tudom ,a pincénk is lemegy abba r. nagy tóhá már. Jól! járt, Ilka, eljött a régi lakásaiból, az utca eltűnt, alig maradt meg ház; ahol ő lakott volt, az tele lett .vizze, sár­ral s dől be az is, gondolhatod, mi volt s van itt. Uri lányok s asszonyok egy szál szoknyá­ban menekültek az ablakon, ki. Isten őrizzen meg titeket, bár oly figyelmesen olvastam a •lapokat Szeged miatt s itt a baj. — Horvát-magyar Összetűzés a tengeren Fiuméből jelentik: Vasárnlap az Arböból visszatérő egyik gőzös fedélzetén esett meg a következő botrány: A gőzös Arbéból kirán­dulókat szállított Kraljevicán zágráibi horvát színészek és színésznők társasága is beszállott és csakhamar hangos dianolással és lármával adott életjelt mágiáról. Este tíz óra telé a hajó fedélzetén néhány magyar énekelni kezdett, imire a horvát színészek közül az egyólk égy ihaj'ÓBzébet dobott az éneklő magyarok felé. Erre az egyik fiumei hivatalnok kérdőre von­ta a társaságot, Ihogy ki dobta feléjük a szé­ket, de senki sem jelentkezett. Később egy Grdios nevű horvát színész azt mondotta, hogy ha a magyarok dalolni akarnak, marad­janak otthon, de itt a horvát tengeren ma­radjanak csöndesen. .Egy társa ugyanakkor oldalba lökte ,a fiumei magánhivatainokot, a ki erre névjegyet ivett elő és odanyújtotta ain­zűl tálójának. Ez azonban eltépte és félredob­ta. A magánbivatalnok látván, hogy a go­rombáslkodé horvátokkal nem lehet szóha áll­ni, csöndcsen félrevonult- A magyar fürdőzők^ között érthető megbotránkozást keltett az in­cidens. — Gróf és herceg af.érja. Abbáziából jelentik: Mintegy tíz nappal ezelőtt történt, hogy hétért ozsonnára az Adria-kávéházba Sz. budapesti magyar gróf. Leült, körülnézett ás egyszerre csak 'észrevette, hogy egy asz­talinál ott ül .egy állítólagos olasz földbirto­kost, ikét dragonyos tiszt társaságában. Nyílt az ajtó és belépett egyik aradi milliomos Öz­v©gy asszony, kis leánykájával. A tiszteik fe­®®esen szalutáltaik, a földbirtokos pedig fel­ugrott és odasietett az özvegyhez, ök nem vették észre a grófot és leültek egy szomszé­dos asztalhoz. Sz. .gróf névjegyet vett elő, ráirí valamit és átküldte azt egy pincérrel az uri­as&zonynak. Az .özvegy elolvasta .a névjegyet,, aztán átadta a vele lévő urnák és izgatottan, nagy gyorsa távozott a kávéházból, A föld­birtokos gúnyos arccal olvasgatta névjegyet, majd visszaült a tisztekhez. Sz, nem tudott DCLMAGYARORSZÁQ magán /uralkodni, odament hozzájuk iés meg­szóllitotta az egyik tisztet: — Sz. gróf vagyok — mondta — szíves­kedjen kapitány ur ,megmondani, miért 'távo­zott 'el olyan .gyorsan az előbb jött nriiasz­szony? A földbirtokos telelt a kérdésre: — A fürdővendégek közt .egy kellemet,len­ismerősét fedezte fél,, azért távozott, A gróf indulatosan pattant tel, szó szót követett és az olasz földbirtokos kétszer arcul ütötte a grófot. A tisztek közbe vetették ma­gukat és sietve eltávoztak a földbirtokossal. Az egyik pincér aizán felvilágosította a gró­fot, hogy linzul tálója nem olasz földbirtokos,, hanem Habsburg herceg, aki inkognitóban, álnéven tartózkodik a fürdőiben. Megtudta a gróf azt is, hogy Lovmamáhan már nem is ölsz földbirtokosnak van a herceg bejelentve, ha­nem egy alsóausztriai grófság nevét használ­ja. Hogy mi lett vagy mi illesz a botrány foly­tatása, azt nem lehet tudni. Az összes szerep­lők másnapra elhagyták Lovromát és most a tenger partján egyébről sem 'beszélnek az em­berek, mint a herceg és a szép aradi özvegy­asszony szerelmi 'regényéről. — Lezuhant az északi expressvonat. A Kopenhágából Eszbjergbe tartó >express­vonattal súlyos katasztrófa történt. Szombat délután 'kevéssel négy óra után Bramin,géntől egy kilométernyire a Sneun folyó hídjának közeiében iaz expressvonatnak mind a két lokomotivja kisiklott. A két lokomotív fölbo­rult és lezuhant a töltésről, magával rántva a kocsikat, az utolsó kocsi kivételével. Esz­bjergben hirtelen egyetlen lokomotív sem ál­lott rendelkezésre is igy ötnegyed óra telt el, mig az első segitővonat megérkezett. Az or­vosi segitség imég ekkor is késett. Eszbjerg egyetlen orvosa ugyanis véletlenül éppen tá­vol volt és igy egy kopenlhágai betegápolónö, aki szabadságát Bramingenben töltötte, adta az első orvosi segitséget. A katasztrófának ti­zenöt halottja van. A holttestek rettenetesen meg vannak cson'kitva. Egyeseknek a feje hiányzik, másoknak tagjait csonkította meg és sza'kitotta le a katasztrófa. Az .agnoszkálás rendkívüli nehézségekkel járt. A sebesülteket különvonatokon szállították Eszbjergbe. Töb­ben az átszállítás közben meghaltak. A ha­lálvonatnak nyolcvankilenc utasa volt, hat német és kilenc dán utas meghalt. Sok a se­besült. A vasúti személyzet sértetlen mar radt. A 'halottak között van Sabo dán kép­viselő, ki az egész országban nagy népszerű­ségnek örvendett. A halottak között van Bar­ré düsszeltdorfi operaénekes is, aki az operá­ciós asztalon halt bele sebesüléseibe. Azt hi­szik, hogv a szerencsétlenséget az okozta, hogy a még uj vonalon a meleg következté­ben a sínek kiterjedtek és meggörbültek. A szerencsétlenség helyével a távirati össze­köttetés is megszakadt. Azt hiszik, hogy a pályát mára szabaddá tehetik és a forgalmat ma délben újra meginditlhatják. — A legszebbek! Vasárnap tartották meg Abbáziában a szokásos nyári szépség,ver­senyt. Idén különösein nehéz volt a válasz­tás, annyi szép Van, német, francia és ma­gyar hölgy közül kellett kiválasztani a zsű­rinek a három legszebbet. Végre is mind a három dijat magyar nő nyerte el. Az aibbá­ziiai szépségverseny győztesei lettek: Mautner Lili, egy csodaszép pesti leány, aki ,különben ötödik gímnázista, Hauser Adolfné szabadkai úriasszony ós Nagy Magd'a budapesti színész­nő. — Az örökség miatt. Báttaszékről jelen­tik : Szombaton este Alsónyéken fölkereste Szabó Péternét a leánya, Makai Jánosné léi azzal fenyegette meg, hogy ha az atyai örök­séget ki nem adja, megöli. Az özvegy a leá­nya elől 'az utcára menekült unokájával, Bajnok Istvánnéval együtt, aki Makainénak a . leánya. Az útcán azonban elibük ugrott Ma­kai, aki odakünn várakozott és a kezében le­vő késsel először a saját lányát szúrta hátba azért, mert nagyanyja védelmére kelt, .az­után nékiesett anyósának és markolatig döf­te a kést szivébe. Makai ezután kocsi'ra ült és Szekszárdra hajtatott, ahol önként jelentke­zett az ügyészségen, A csendőrség Makaínéf 7 is letartóztatta mint fölbujtót és tettestársat. Bajnokné sérülése halálos. — A vén zsebtolvaj. Nyári vásár van Szegeden és ez természetesen nem múlhatott el zsebtolvajlás nélkül. A lóvásáron kilopták Rostás Árgyélus huszonkilenc éves oláhci­gány tüszőjéből száz koronát tartalmazó pénztárcáját. A rendőrség a helyszínen el­fogta a tolvajt Kovács József nyolcvanegy éves ismert zsebtolvaj személyében, aki a lopás után átadta a pénzt Vas Bálint Imre dorozsmai legénynek. Együtt beszélték rneg a cigány kifosztását. A nyolcvanegy éves zsebtolvaj a rendőrségen beismerte a bűnét. Azzal védekezett, hogy a dorozsmai legény biztatta ia lopá'sra, aki azonban mindent ta­gad. Amikor Kovács Józsefnek kijelentették, hogy letartóztatják és átkísérik az ügyész­ség fogházába, egykedvűen bólogatott. Nem újság már neki a börtön. Az a törzskávé­háza. — Egy magyar mozis kalandja. Szalo­nikiből ijiölcintiik: Haskovics Ivánt, akli giu­Jiius elsején Budapestről Szalonikibe érke­zett, hogy ott- mozgószinházat nyisson, téve­désből letartóztatták, mert bolgárnak nézték, bár okmányaival szabályszerűen igazo-lfa ma­gát. Több belgámra! együtt Görögországba szállították. Tkesszália egyik falujában most ráakadtak és szabadon bocsátották. Az osztrák magyar főkonzulátus tiltakozást emelt Ra®­kavics letartóztatása miatt a görög hatóság­nál Riastovicsot Szalonikibe szállították. — Agno izkált turista holttest. Ó-Tátra­füredről jelentik: A Tengerszem-csúcson ta­lált turistaholttest agnoszkáLására .expedíciói kelt útra Farkas Pál országgyűlési képviselő, vezetésével. Az expedíció minden kétséget kizáróan megállapította, hogy a holttest azo­nos Weisz dr. németországi turistával. A ta­lált zsebkendőben és gallérban ugyanis W. monogrammot találtak, a kabátz&ebben pedig a Neue Freie Presse-nek egy 1909. május 27-iki számát. (Dr. Weiss 1909. május 30-án tűnt el) A kabátzsebben ezenfelül egy kötet Lenau-verset találtak. A szerencstélenül járt turista zsebeiben és pénztárcájában egy da­rab száz márkást, .három darab huszkoro­nást, azonkívül 19 korona és 40 imárka ezüst­pénzt találtak. Megtalálták továbbá ezüst óráját is. Ez a körülmény megcáfolja az an­nak idején a német lapokban elterjedt hírt, hogy Weiss dr. bűntény áldozata. Különösen a német lapok már isimételten terjesztettek valótlan híreket a Magas-Tátra közbiztonsá­gi állapotáról, kirabolt turistákról stb., holott tény, hogy a közbiztonsági állapotok kifo­gástalanok és nem völt példa rá, hogy a Tát­rában turistát megtámadtak volna. — Betörtek Tóvölgyi Margit lakásába. Vasárnap délután Tóvölgyi Margit, a sze­gedi 'színház volt drámai hősnője sétálni ment és őrizetlenül hagyta Mikszáth Kálmán-utca 24. szám alatt levő lakását. Mig ő oda járt, addig ismeretlen tettes behatolt a lakásba és a szekrényeket feltörve, minden értékes hol­mit elvitt, amihez csak hozzá jutott. Amikor a művésznő visszatért lakásába, rémülten konstatálta, hogy ékszereinek (nagy részét a betörő elvitte. A következő ékszerek hiá­nyoztak: Százhatvan korona értékű, dupla­fedelü női aranyóra, csillag alakú bevésés­sel. Bevésésben gyémánt. Százhatvan korona értékű hosszú, vékony szemeikből álló női aranylánc, közben aranygömbö'kkeí. Hatszáz korona értkü ezüst foglalatú brilliáns fölbe­való, borsónagyságu brilliánskövekkel. Szín­padi fülbevaló, brilliánsutánzatu fülbevaló, apró kövekkel. A rendőrség széleskörű nyo­mozást indított a tettes kézreki'rtésére. A nyomozás azonban eddig még nem vezetett eredményre. — Rendőri krónika. A lóvásáron a jártat írásnál Jakolyev Szvetozár zsebéből ki­lopták kétszázkilenoven .koronát tartalmazó pénztárcáját. Az ismeretlen tettest nyomoe­,za a rendőrség. — A temesvári rendőrség va­sárnap táviratiban! értesítette a szegedi rend­őrséget, hogy a rendőrségi fogházból megszö­kött Hüttner Vilmos .galíciai születésű kasz­szafuróbetörö, okit véglegesen kitiltottak a?

Next

/
Thumbnails
Contents