Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-27 / 174. szám

1913 Julius 27. DÉLMAGYARORSZÁÖ g®®®®[! DSli Uránia magyar tudom, szinház. Vasárnap ErtclcK hullása Dráma 3 felvonásban. Irta: Hermann Bahr. A Continental filmgyár újdonsága. Az egész műsor szenzációsan érdekes. Előadások szombaton 6, U8 és 9 órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 óráig. ®®as®®®®®®@®®®0! tnozgószinház. Vasárnap a SSUt tettek. Bünügyi dráma 3 felvonásban. Irta: E. Hawthorne, és a másfélórás elitműsor. Előadások szombaton 6, ^jSés9órakor. Vasárnap d. u. 2 órától éjjel 11 óráig. B SS S Apolló mozgószinház. Vasárnap A szezon legnagyobb slágere. * zöld irtsa. Dráma 4 felvonásban. Irta: Henri Duval. Előadások szombaton »|i7. vasárnap 2 órától folytatólag. Buksifejüek. —Történetek a kis parasztok életéből.— (4. Kormos képű.) A történet a kis Galuskával esett meg. Azért- Írom, hogy a kis Galuskával, .mert erre kiüint .vannalk nagy Galuskák is. Teszem, a Rutai Antal, -aki hosszura ínyult ember, ,a.z a nagy Galuska, a Varga P.ista pedig tömzsi, lalaicsany magyar, 6 hát a kis Galuska. Ha valaki azt kérdezné errefele, hogy hol lakik Varga István, bizony nagyot .néznének rá és tha még ismernék is erről a in-evéről, os-ak ugy megkérdeznék, mintha hírét sem hallották volna: Talán -a Galuska Pista? Élénken -bizonyltja az ilyes dolgot, egy biztosítási kárbecslő -esete. Egy Makra nevezet ii embert -keresett. ,A ili-áz számot is tudta, de az atyafiak fönnakadtak, hogy ott ugyan olyan, .nevű lakik. Kereste hát a .kárbecslő, mivel Makrának a. háza leégett, reggel négy énátóil, -délután négy óráig. Egyszer elgondolta, hegy a tanító esetleg ut-ba igazíthat, j-a. — Mondja kérem, — .kérdezte a -kárbecslő, nem lakik itt valahol egy Makra András nevű gazda, akinek a háza - leégett? — De ige,n, — válaszolta a. tanító, sőt még a házszámot -is megmondta. — Ott ugyan -nem Makra lakik, hanem valami -Csörmő. — Mákra, vagy Csörmő, az egy, csakhogy csufnéven ismerik. Igy aztán a kárbecslő megtalálta. azt, •akinek a tanyája körül ődöngött egész napon át. Ezért k-ell a Varga gyereket is kis Galuskának -nevezni, mert -csak igy telhet megtudni, hc-gy nem a Varga Illés fia, hanem a tórffiökles Varga Istváné. No meg ,a kis Galuskák imi-nd nagyon hünicuit-os (nem huncut) .emberiek, - téliát -olyan a fiuk is, -alki még csalk a második osztályba j-ár-t. Alacsony inövésü, piros képű gyerek volt a Varga Lajos. A szem-e folyton -villogott,, mint a pródakereső vércséé. Meg is látott mindent, amii tegnap, még nem volt a szeme előtt — Mi ez? -Mit csinálnak vele? Ilyent is -a-d maga ,a diák-oknak? — kérdezgette Lajos, amit éppen észre vett. Egyik napon, a nagyfarsangon történt, Lajos elébem -áll. , — U-gy iáim, azt mondta apám, hogy hamvaizókioir a pap bekormozi -a gyerökök fej,i,t. Miért íkörmozi bel Erre nem nagyon -felelhettem egy második osztályosnak a biblia szavaival, igy hát osa-k rövidén azt feleltem, Ihogy -az szokás. Elérkezett ha-mv-azó szerda, én a délelőttös nagyobb tanulókkal .foglalkoztam, miig a -délután-ős kisebbek vártáik, hogy emezekét kiengedjem. Ilyenkor szaba-d volt a kicsiknek a csöndes játék. Még el sem végeztem a -dolgomat, amikor nagy róbajjail beront egy kedvenc fiúcska és nagy veszélyt sejtető hangon panaszt nyuj-t, be. — 'Kérőm . . . tanító ur kérőm! ... — mondta fuldokolva. — Mi az? — kérdeztem itőle. Nyújtotta a két ujját, mint jelentkezéskor. — A kis Galuska tisztára bek-ormozt-a a Pap -Gyurát Hívom a Lajost és kérdem, hogy mért tette. — Hamvaztam! Nézzük a Pap Gyurát. Az sir, mázolja a képét, -a többi meg hahotázva neveti. — Lajos, rosszat cselekedtél! — Nem én! — vágta ki La-jos a szót, de azért meg v-olt szeppenve. — Tanító ur axt mondta, hogy ez szokás. Elmosolyodtam és azt kérdeztem a fiuktól, hogy miit tegyünk Laj-ossa-1? — Mög 'köil hamvami! Ugy lis lett. Laj'as iis -csak olyan kormos képű lett, -mint- a Gyura. Akkor az-tán ő is -elvörösödött, mintha sá-nn-i akar.t volna és leborult, a padjára. Néhány -gyerek kíváncsiskodott -Lajos arcára, -de az durván odább lökte őket. Ebed -után luj-ra kezdtem a tanítást a második -csoporttal, ahova Lajos is tartozott. El is feledtem, hogy -a képét bekormozták, a mikor imaga jelentkezett, — Nézze tanító ur, nem vagyok már kormos. Nézem! Az arca feltűnően piros- és imittamott latszik -a korom nyoma. — Mit csináltál vele? — Ezt e! — mutatja, a sipkáját -és megdörzsöli v-éle az aroát — A többire nem haragszol, amiért bekentek "i — Miért? Ez -osak szokás! . . . (5. Most ért ide.) Egyik -délután, tanítás előtt (bejön -hozzám -Csányi .Imre és jelenti, hogy a lányok egy tollszárat találtak ,a padfiök-han, ami-t Márki Piros erővel el akar venni, hogy az övé. Imire ezt a panaszt 'bátron adj-a elő. Közben pedig kutató tekintettél néz sorra mindent. Csöpp legényke ,az Imre, de azért mindent észre vesz, ami rendkívüli történik az iskolában, ö ,a panaszhondó, de azért jellemző ránézve, Ihogy amit hírül ad, az soha sem ánulikodás. Most 'is, hogy bejött, kér-dam: — Küldött valaki. — Kérem, nem! — -feleli Imre. — B-együttem, -mert .Márki Piros -mán irin is a t-allszárért. A többi nem adj,a oda, kit-öt ták az asiztalra. A panaszt bentről m-em lőhet elintézni. Az -iskolába megyek báb A Márki lány a padra borulva sir. — Tied ez -a tollszár? — mutatom néki. — Az! — felleli Piros. — iMikor hagytad itt? — Hétfőn. Imre mozog a padban, amit én is észre veszek, de nem szólítom lfö.1. Vallatom Pirost. — Nincs másik tollszárad? — -Nincs-. — Tudtad, hogy el/v-eszett? Piros a fel-eletet -elhallgatja. — Szólj ihát! — Nem tudtam,, — mondja félősen, — csak akikor kerestem, amikor mutatták. — ,Es -nem találtad? — Nem! Odaadtam neki és -ugy hittem, minden rend-ben van. Arról meg egészen elfeledkeztem, hogy hét-fő -óta szerdáig 'kétszer a -délelőttös, egyszer pedig az ismétlős tanulók jötték. I-mre azonban irésen volt és lami-kor kifelé indultam, csak ugy ma-ga elé, annyit mondott: — Pedig nem lőhet az övé, mert most ért ide; -a délelőttösök hagyták itt . . . Ugy tettem, mintha 'nem értettem volna a kis Csányi szavait és uj-ra kérdeztem, ami-