Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-03 / 153. szám

1913."julius 3. DELMAGYARORSZÁG T. Vermesen végzi majd gyakorlatait. Nagyvá­rad körül három ezredet koncentrálnak. Itt a 101. és a 37. gyalogezred, továbbá a 39. gya­logezred második zászlóalja tart nagyobb­szabásu gyakorlatokat. A nagyváradi 19. tü­zérezred Erdélyben manőverezik. A gyakor­latok általában augusztus elején kezdődnek. A lefuvás 20-án lesz. A manővereken, külö­nösen a tüzérség gyakorlatain, hir szerint a balkáni háború tanulságait is érvényesitik. — Szabadságon. Rusz Gusztáv dr., kór­házi főorvos, ma öt heti szabadságra ment. A főorvos szabadsága alatt -a külföldi na­gyobb kórházakat fogja tanulmányozni. — Zrínyi Miklós a kismartoni katonai iskolában. A kismartoni katonai főreáliskolá­ban vasárnap volt az évzáró ünnep, amely után a végzett kadétokat részint a csapatok­hoz osztották be, .részint a katonai .akadé­miákba vezényelték. Az évzáró ünnepen föl­tűnést keltett Metenczei Zsiván Sándor ezre­desnek, az iskola parancsnokának beszéde, melyben a hazafias önfeláldozást magasztalta a legnagyobb katonai erénynek. Az ezredes a magyar történetre utalt, melyből a haza­fias önfeláldozásnak annyi magasztos példá­ját ismerjük és főként a szigetvári bősre. Zrínyi Miklósra. Óriási változása ez az idők­nek. Zsiván ezredes Magyarország múltján nevel a haza jövőjének katonákat. És igy a tisztek nem csupán katonák, de jó hazafiák is Isznek. — Nyugat. A Nyugat, Ignotus, Ady En­dre és Fenyő Miksa szerkesztésében megjele­nő szépirodalmi folyóirat julius 1-i, 13-ik szá­ma a következő igen érdekes tartalommal je­lent meg: Boross László: A nemzeti 'és nem­zetiségi kérdés I. Kunez Aladár: Corniquet és a fia (Novella.) Nagy -Zoltán: Bucintoru (Vers.) Laczkó /Géza: Német maszlag, török áfium (Regény XIII.) Fenyő Miksa: A Gre­guss-jutalom. Ady Emdrie: Versek. Tihanyi Lajos: Tallraj. Figyelő: Kuncz Aladár: Pin­tér Jenő: ,A magyar irodalom története. Sehöpflin Aladár: Hatvany Lajos darabja. Balázs Béla: Kaffk aMargit: Mária évei. Ha­vas Gyula: Somlyó Zoltán versei. Lengyel Géza: Az uj -Nemzeti. Felvm-czi Takács Zol­tán: Az átrendezett modern képtár. Feleky Géaa: Rell-e Pál: A mi városunk. Fémes Beck Vilmos: Ardhipenko. Boross László: Pál Al­fréd: Bosznia és Heirezegovma politikai szer­vezete. Disputa: Tóth Wanda: Levél a szer­kesztőhöz. Szegeden Várnay L. könyvkeres­kedéséhen kapható. — Harc a cimtábla körül. Badapesirő jelentik: Feleki Sándor dr., a VII. kerüle tiszti főorvosa ma sorra járta a kerületében lakó fogtechnikusokat és figyelmeztette őket, hogy jelenleg használt cimtáblájuk helyett csináltassanak másikat, miután a cimtábla szövege beleütközik egy legutóbb kiadott mi­niszteri szabályrendeletbe. Az ügy hisztori­kuma az, hogy a vizsgát tett és igy foghú­zásra és fogtömésre jogositott technikusok egyértelmüleg ezt a cimtáblát használták ed­dig: X. Y. fogmüterme. A fogorvosok kérel­mére a belügyminisztérium most rendeletet adott ki, amely a „fogmitierem" meghatáro­zót csupán a fogorvosok számára engedé­lyezi. Ezt a rendeletet hajtotta ma végre Fe­leki Sándor dr. és igy rövid időn belül átala­kul a fogtechnikusok cimtáblája. Egyszerűen igy: X. Y. fogtechnikus. — Fürdő-megnyitás. A szatymazi ártéz. fürdő ez évi ünnepélyes megnyitása nagy1 bállal egybekötve julius 12-ón este 9 órakor lesz. A mulatság, melynek rendezősége élén ifjabb Endrényi Imre és Kelemen Dezső áll, nagysikerűnek Ígérkezik. — A krassószörényi veszedelem. Most már illetékes köröknek is foglalkozniok kell avval a problémával, vájjon mi a legfőbb oka az ismétlődő árvíznek? E kérdésben Földváry -Béla idr. Lúgosról levelet irt és ab­ban a következőikét- mondja: Krassószörény vármegyén néhány év óta iminden esztendőiben biztos következetes­séggel végigzug az árviz. Emlékezetes még a tavalyi lugosi árviz, mely pünkösd napján ér­te és vagyonban meg emberéletben egyaránt érzékenyen sújtotta a várost. Most újra árad a Temes és vize föltartóztathatatlan erővel zudul le a völgyekbe, melyeknek lakossága kétségbeesetten várja a bekövetkezendő ese­ményeket. Hogy mit jelent egy nagy árviz Krassószörény hegykoszoruzta keskeny völ­gyeiben, arról csak annak lehet fogalma, ki ilyen áradást már végignézett. Jókai vagy Zola tollára való egy-egy ilyen nagyobb -ára­dás, mely -annál rettenetesebb, mert vagyon­talan, máról-holnapra tengődő emberek fá­radságos munkájának minden eredményét, szorgalina-s kezek verejtékes küzködésének minden gyümölcsét ragadja el itt az -ár. Itt nemcsak -a gyönge házat és a szerény termést mossa el a viz, ide sok helyütt a nagy gond­dal müveit föMecskét is lemossa a szikláról, nem hagyva bátra egyebet, mint a kemény követ és ia iminden -reményáben 'Csalódott, sze­rencsétlen földönfutót. Alig egy esztendeje, hogy Krassószörény vármegye nagy része utoljára viz alá került. Lúgost akkor majd elmosta a kétnapos ár; e szépen -fejlődő, in­telligens város milliónyi kárral és számos emberélettel fizétte meg az elemek tombolá­sát. Rombadőlt -házsorok, két Összedőlt hid és két felejthetetlen nap hátborzongató rémüle­te tették ez árvizet -emlékezetessé. Kérdjük, ugyan mi történt tavaly óta a városnak — el-őre soha -nem látható, árvizesetekkel szem­ben való — hathatós védelmére? A felelet: papiroson sok történt, de a valóságban sem­mi. Beszélnek a Temes-p ártóknak a városon belül leendő megerősítéséről, sőt követelik az elsöpört két hid -állami költségen, vagy leg­alább is -állami segítséggel való fölépítését, de talán nem ez fontos, hanem a radikális védelem, mely a jövőben -a Temes minden áradását a vármegyére és Lúgos városára nézve teljesen veszélytelenné tenné. Ez pe-' dig ine,m halmi kétes értékű parterősitésék­kel és néhány apró gáttal, hanem csakis a folyó teljes és mielőbbi szabályozásával érhe­tő el. — Arad — ló vasút nélkül. Arad város hires volt arról még a múlt héten is, hogy lóvasutja van. Most már ez az öreg neveze­tesség is kimúlt ebből az aradi világból. S egyik ottani lap mai számában el is kesereg erről, -irván imigyen: Az .igazi aradi ibenfczülött ma méla fájda­lommal ment végig a főutakon. Tudta, hogy a lóvasutat a városi urak eltörülték a föld színéről s ezért sajnálkozó szemekkel -tekin­tett v-égig az árván maradt sinpárra. Mert a telivér aradi szive /összenőtt a rozoga lóv-as­uttal. Fülidegei megkívánták a főutakon a t-ülkölést, -a fütyölést és a csengetést. Ha nem is ült fel ,a döcögő járműre, de rokonszenvvel pillantott reá, mint a csoszogva haladó ag­gastyánra, akit valaha fürgének talált az ut­ca népe. Határozottan nagyon hiányzott a lóvasut, ez az aradi specialitás a benszülött szemeknek s mintha az autóbuSz is lassab­ban futotta volna he az utvonalat, mert nem volt kivel konkurrálnia a 'gyorsaságban. Az első lóvasut nélküli -nap híildeg és esős időjá­rása miatt nem .igen jártak az emberek a,z ut­cán s az -autóbuszt -is kevesebben használták. De igy :is zsúfolva jártak az autóbuszok, u-gy hogy önkéntelenül -felmerült az .a igondalat a járókelőkben, hogy mi lesz egy szép meleg napon, amikor élénk lesz az utca? Le tudja-e a-z autóbusz bonyolítani a személyforgalmat? Ma 160—160-szor járt ide-oda az autóbusz. Ez lesz ezután is a napi program. Hogy ez a szám elegendő lesz-e a személyforgalom lebonyo­litásána a jövőben is, erre a kérdésre aligha tudnak határozott választ adni az -üzemveze­tőségnél. Alighanem szaporítani kell az au­tóbuszok számát. A legérdekesebb az, ihogy a villamosvas­út r ól nem is igen tesznek emlitést Aradon. — Érdekes találmány a nyomdászatban Balmazújvároson él egy Wéber Simon nevü nagyon szegény emíber, aki falusi magányá­ban föltalálásokkal foglalkozik. Wéber a mi­nap fürészporból olyan masszát készített, -a mely különösen alkalmas szobrok és dísztár­gyak öntésére. Találmányát szabadalmaztat­ta s abból él, hogy művészi kidolgozású tár­gyakat készit, amelyek olyanok, minit ia ha­bos márványból faragott Ih-olmi. Egy debre­ceni nyomdatulajdonos, Rasenfeld Henrik véletlenül jutott a szegény föltalálóhoz, aki megmutatta neki készítményeit s -az anya­got, amelyből a szép -dolgokat előállítja. A nyomdász rögtön tisztában volt azzal, hogy ez az anyag különösen a tipografia terén te­kinthető nagy jelentőségűnek, mert rendkí­vül alkalmas a fabetük öntésére. Ma a faibe­tüket a -gyárakban kézzel faragják ós éppen ezért -a nyomd-ászatiban a fabet-ü ,a legdrágább anyag. Rosenfeld kísérletezés céljára Wéber Simon'nal a fürészpor masszából kiöntetett egy sereg betűt s nyomtatásnál az ú jfajta be­tűk kitűnően beváltak. Az a jó tulajdonsága, hogy nem pattogzik, mint- a falbetűnél szokás, de főkért jelentékeny hasznára van a nyom­dászatnak -azért, hogy olyan hajszál vékony­ságú vonalakat -lehet ,a masszába vágni, ami a fametszésnól -lehetetlen. — Halálba kergettek 40 uriasszonyt. Londonból jelentik: A Reuter-ügynökség hosszú jelentésiben számol be azokról a bor­zalmakról, amiket a -mexikói lázadók Duran­go városában okoztak. A lázadák -a múlt hé­ten megszállották a várost és egybehangzó konzuli jelentések szerint ugy viselkedtek, mint a banditák. Az üzleti negyed legnagyob részét elhamvasztották és nem kímélték az idegen államok zászlóit sem. A legdurvább módon bántalmazták az asszonyokat és gyer­mekeket és ocsmány merényleteket követtek el a hatalmukba került nrinök ellen. A vá­ros legelőkelőbb osztályához tartozó negyven úriasszony öngyilkosságot követett el a láza­dók durvaságai következtében. A rémület a városiban óriási, éhínség pusztít a lakosság sorában, mely tehetetlenül türi a vad marta­Jócok garázdálkodását. A kormány jelenté­keny katonai csapatokat indított el Durango­ba a lázadók megfékezésére és ia rend hely­reállitására. — A kis Monté Krisztó. Parisból Írják : Hosszas és fáradságos hajsza után sikerült a párisi rendőrségnek elfognia egyikét a leg­veszedelmesebb betörőknek, akit az apacsok tiszteletreméltó társasága valósággal hősiként tisztel es a kis Mcmte Krisztó gróf névvel ru­házott iföl. A nevezetes fin Boucher György, most 26 éves. Már tizenkétesztendiős korában a vakmerő betöréseknek egész sorozatát kö­vette el, tizenhat éves korában pedig már önállóan dolgozó rablóbandának állott az él­lén. Viharos pályáján nem kevesebbszer, mint tizenhatszor szökött meg a különböző börtönökből és fegyházaikból, 1906-lban ala­csony, jelentéktelen testalkata ellenére 'is be­sorozták katonának az algiri gyalogezredhez. Természetesen, páratlanul rossz, engedetlen katona volt és végül is rablás miatt becsuk­tak. Egyszer aztán egy rozsdás szöget talált cellájában, amelynek segítségével kinyitotta börtönének ajtaját. Lélékzetét visszafojtva az őr mögé lopózott, elkapta a torkát és addig fojtogatta, mig az eszméletét nem vesztette. Ekkor Boucher leszedte róla a ruháját, ame­lyet magára öltött és a főkapun át kisétált a fogházból. Még az éjjel ma-gyobhszerü he tö­rést kövietett le és annyi pénzt rabolt, hogy urasan kiöltözködhétett és első osztályú utas­ként tehette meg az utat Párislba. Csakha­mar elfogták ós Franciaország legerősebb, várszerű börtönébe, Marseillebe vitték. Ami azonban e|gyetlen gonosztevőnek sem sike­rült, azt Boueher végrehajtotta: ia marseiilléi várból is megszökött olyképpen, hogy 35 mé­ter magasból a kőzátonyos tengeröbölbe ug­rott, anélkül, hogy baja történt volna. Mikor elfogták, ismét Algírba vitték, ahonnan, ter­mészetesen, ismét megszökött. 1909. elején GabéJba vitték, meg a cellája menyezetét fúrta át és igy menekült el. Ettől kezdve

Next

/
Thumbnails
Contents