Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-23 / 170. szám

2 bÉLMAGYARORSZÁO iái3. julius 23 háború véget érjen, sőt uj, meg uj bonyo­dalmak fenyegetik, amelyek még nagyobb vészt hozhatnak gazdasági életünkre. Az európai hatalmak a maguk jól föl­fogott érdekében hatalmi eszközeiket, a civilizáció pedig a maga szelídítő hatását érvényesithette volna arra is, hogy a had­viselő feleket fölvilágosítsák, mennyit ár­tanak saját maguknak is a véres háború­val. Nemcsak azokat vesszük számításba itt, akik kegyetlen hajlamoknak s barbáriz­rnusnak estek áldozatul, hanem különösen azokat, akik "a háborúban elestek, vagy nyomorékokká váltak. Bulgária férfi lakos­ságát jóformán megtizedelte a háború; if­júsága elveszett; Görögország, Szerbia, Montenegró és a mohamedán birodalom annyit vesztett e háború tartama közben emberekben és javakban, hogy a balkáni államok külön-külön és együttvéve sem érnek föl az áldozatokkal, melyeket a had­viselő felek hoztak. Mennyi időnek kell leperegni az örök­kévalóság soha meg nem pihenő folya­mán, amig fölépitik a hadviselő felek, amig pótolják azt, ami az irtóztató hadjáratok alatt elveszett! fcJ-a*aaaaacaaaBEBaanesaKBi/aaii*Ef;BBaaaaaassa<§aaaBKaii'' A francia adófizetés. Parisból jelen­lik: A .kamiara költségvetési •bizottSiágia a mult pénteken- beleegyezett abba, hogy a bar­mi ne évnél idősebb agglegények jövedelmi adóját busz százalékkal fölemeljék. Fra nci a ­országbam. ez idő isízerln.t -erősi áinamiliat ta­paszdaliható abban a:z irányban, hogy az adófizetés terihét az amúgy is igénybe vett családapáik válláról legalább részben leve­gyék az agglegények és- a gyermektelen há­zaspárok. A szülők szövetsége ebben az év­ben Parisban nemzeti kongresszust tartott, amelyben ezt a kérdést fejtegették és Mes­simy volt hadügyimmiiszter a mult évben ja­vasolta is, hogy a kormány azoknak az anyák íiak, akiknek négynél több -gyermekük van, évi ötszáz frankot fizessen és liogy eizt az összeget az agglegények megadóztatásával f hozza be. A kongresszus alkalmából statisz­tikai adatokat tettek közé, melyekből kitűnt, ihogy F ranciaor,szagban 1,550.000 liarmiinic éven felüli agglegény és 1,800.000 gyermek­telen házaspár van. Politikai hirek. (A horvát miniszter és a királyi biztos. — Eskü Ischlben. — Csődöt mond Andrássy pártalakitása.) (Saját tudósítónktól.) Tisza István gróf miniszterelnök, Skerlecz Iván báró és Es­terházy Miklós herceg főpohárnok ma reggel hét órakor Ischlbe érkeztek. A miniszterel­nököt titkára, Latinovits Endre dr. kisérte. A ma érkezett méltóságok üdvözlésére a pá­lyaudvaron Schiessl báró, a kabinetiroda fő­nöke, Prileszky udvari tanácsos és Heltai Ferenc, Budapest város éppen itt időző fő­polgármestere jelentek meg. Délelőtt tiz órakor tette .le az esküt őfel­sége előtt Pejacsevich Tivadar gróf, mint újonnan kinevezett -horvát miniszter és Sker­lecz Iván báró, az uj horvát királyi biztos. Pejacsevich Tivadar gróf eskütételénél Tisza István gróf miniszterelnök és mint zászlós­úr Esterházy Miklós herceg főpohárnok-, mester segédkeztek. Az eskümintát Vértessy államtitkár olvasta föl. Ezután következett Skerlecz Iván báró eskütétele, amelynél Bi­linszki lovak közös pénzügyminiszter és Paar gróf főhadsegéd működtek közre. Az eskümintát Mende udvari és miniszteri taná­csos olvasta föl. Skerlecz báró nemcsak mint horvát királyi biztos, hanem mint valóságos belső titkos tanácsos is esküt tett. Az eskü­tétel előtt a király magánkihallgatáson fo­gadta Esterházy Miklós herceget. Az esküté­tel után Pejacsevich gróf és Skerlecz báró külön kihallgatáson jelentek meg az uralkodó előtt. Cuvaj volt királyi biztos ReichlhaMból ideérkezett. Andrássy Gyula gróf pártalakitási moz­galmát — ugy látszik — korai kudarc, ko­moly hajótörés érte. Egy idő óta szünetel­nek az uj pártalakitás hírei, a tiszadobi ta­nácskozások véget értek. Utoljára Mezőssy Bélát látta vendégül tiszadobi kastélyában Andrássy. A függetlenségi párt alelnökével hosszadalmas pur-parlék folytak, de azóta sincs ujabb hir, valami pozitívum Andrássy Gyula erőltetett zászlóbontásáról. Maga a vezér is begubózott. Pedig kezdetben ugyan­csak vagdalkozó kedvben vágott neki: persze a koriinányképes párt megszervezésének. Az első lépésnél tovább nem jutottak. A zászlót letiiztók, megcsinálták a tetszetős, a magyar demokráciával kacérkodó progra­mot, ígértek a mostaninál -tágasabb keretű és progresszívebb 'választói jogot (és ezt An­drássy ígértei), de a refonmszerkesztésnél tovább nem jutottak. Andrássy sokszor meg­ígért manifesztációja is elmaradt. Előbb ju­nius végére, majd julius elejére és most me­gint augusztus elejére ígéri Andrássy nagy­mihályi -beszámolóját, amelytől az uj és hal­va született párt komoly akcióját számíta­nák. Ez a késlekedés, ez a habozás, mi egyéb, ha nem a legőszintébb s legbeszédesebb ku­darcnak a jele? . , s Elejétől kezdve a legnagyobb részvétlen­ség kisérte a pártailakitá&t. Kit isikerült An­drássynak megnyernie? Désy Zoltánt, aki­ről kezdettől fogva tudták, hogy táborához szegődött, Bethlen István grófot, aki szintén ré'gebbről mellette volt, Sz'terényi Józsefet, aki bizonytalanul lebeg esztendők óta a pár­tok felvonóhidja előtt. Tanácskozásra hivta Károlyi Mihály grófot, aki mem csatlako­zott Andrássyhoz. Nem sikerült megnyerni Gál Sándort és Mezó'ssy Bélát sem, akikre szintén számított. > Azon a pár emberen kivül, akik ujabban hozzácsatlakoztak, ki megy Andráissyval? A szűkebb rokonsága, egynéhány mágnás, a kik a kaszinóban kitartottak mellette, az al­kotmánypárt egypár régi főispánviselt em­bere. Az ember az ujján megszámlálhatja az egész gárdát. olykor igen szenvedélyesen szerette Kornélt és Korínéi nem szerette a tragikus jelenete­ket, sem a 'könnyeket. Történtf Ihogy Kornéll pájrbajban meg­sebesült. Pisztolygolyó szaladt a vállába és bár az ón nem érintett nemesebb szerveket, Kor­nél hetekig nyomta az ágyat. Az asszonyók eleinte fölváltva látogatták. Miarianka ebé­det küldött, ímogéin cukrozott gyümölcsöt, Geraldine francia lepényt és Irma párnákat. Imogén később csak nagyon ritkán jöhetett. „Az uram nem szereti, ha elmegyek hazul­ról!"— /mondta és mindig divatos kalapja, zengő hangja és nagy értelmes szeme nem jelent meg sem hétfőn, sem máskor. Geral­dine azt hozta föl óikul, hogy attól fél, hogy más nőkkel is találkozik Kornél betegágyá­nál, 'midőn is elsülyedne szégyenletében. Mariankát otthoinülőnek nevelte Kornél, mert hisz fiatalkorában cirkusz-lovarnő volt és eleget hallott zenét, szagolt virágot és látott csillogó estiláimpát. Marianka tehát már azért is otthon maradt, mert nem akart min­dig az utcán csavarogni, mint a többi pesti asszonyok. Irmát gyermekei nevelése foglal­ta el. Kornél, mig lázában Indiában és Kok­harában járt, cigányzene mellett csürgő kí­gyót táncoltatott, a falon régi istenek piros képei mutatkoztak és a padlón színes már­ványból volt kirakva, olyan egyedül maradt, mint illik az olyan vénülő gazemberhez, aki­nek soha selm volt lelkiismerete. Az ajtó nem nyílott föl, -asszonykák nem suhantak be ti­tokzatosan, lábujjhegyen, sürü fátyollal ar­cukon és tetötöl-talpig frissen, üdén felöltöz­köd've, uj szalagokkal harisnyájukon, ame­lyet talán már napok óta őriztek e látogatás alkalmára, a parfümmel és kölnivízzel taka­rékoskodtak, hogy pazarabban bánhassanak vele e napon és uj kalapjukat mindig elhoz­ták magukkal megmutatni . . . Senki sem jött, akinek lehúzhatta <volna gyöngéd kézzel Kornél a pulha keztyüjét, kis kabátját lesegi­tette volna és kitől álmodozva, lágyan -meg­kérdezhetné: „Kedvesem, mit csináltál az­óta, mióta nem láttalak?" Imogén zsurjait, estélyeit, barátnői kalandjait mesélte, a dí­ványon helyet foglalva, Geraldine férjével való civakodásról és regény olvasmányairól beszélt, — „Ó, Puskin Sándorom, te! Sze­gény meglőtt fiam!" — Marianka a virágai­ról és a cirkusz hölgyeiről, akiik visszavonult­ságában is fölkeresték, könnyen hangon érte­kezett, — „a nők ,még mindig olyan rosszak, mint fiaitalkoromban voltak!" — mig Irma katona fiai leveleit olvasta föl és a kis leá­nyai csodatetteit előadta. Senki sem jött. Konnél vállsebével, amelyről -azt hazud­ta a nőknek, hogy az ő védelmükben szerez­te, egyes-egyedül szenvedett. Behunyta a szemét, Indiába utazott, kigyót táncoltatott, meg vitorlás-gályát -kormányzott piros ten­gereken, -végül ..fölmászott egy kenyérfára. I Miután, midőn jobban lett, a bibliát -elővétet­te a hotel véti .szobaleányával. — Marié, üljön a díványra, fölolvasok magának Krisztus urunkról. Az öreg szobaleány leült és fehér főkö­tős fejével bólintgatott az olvasmánythoz. Estefelé 'kopogtatottak az ajtón. Marié megnézte a kopogás okozóját. — Virágcsokrot hoztak! — jelentette. — Dobja ki a virágot, lelkem, — felelt elszántam és hozzátette: — Senkit ne eresz­szen be hozzám, akinek szoknya van- a tes­tén. ; Igy történt ez hajdanáiban, midőn Kor­nél megöregedett. Telefon 5i5. Kizárólag helybeli, hírne­ves asztalosmesterek által készitett, elismert jóminő­ségű és bámulatos olcsó bútorok első kézből csakis az Egyesült Műaszfalosok Bútor raktárában (Szeged, Tisza Lajos-körűt 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizelesre 1

Next

/
Thumbnails
Contents