Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-22 / 169. szám

JL DELMAGYARORSZÁG 1913. julius 236. MEGBOMLOTT A REND SZÓFIÁBAN. London, julius 21. A Times jelenti Szó­fiából': Itt valósággal anarchikus az állapot, amelynek rövid idő alatt okvetetlenül forra­dalom lesz a vége. A lakosság félelmetes rém­uralom alatt nyög. Minthogy minden fegy­verfogható embert behivtak, a rendőri .szol­ga latot rokkant katonák ós nyomorékok telje­sitik, akik nem képesek a rendet és .a lakos­ság 'biztonságát megvédeni. Lopás és gyilkos­ság 'napirenden van. Az utcára senki sem mer kimenni. A postai küldemények napok óta nem érkeznek meig. A lapok nem jelennek meg, mert nincs megfelelő személyzetük. Az élelmiszer ára rendkivül drágára szökött. Az éhínség veszedelme közvetetten közelből fe­nyeget. Köln, julius 21. Egy ,a bolgár udvarral összeköttetésben álló család Szótfiából .azt a hirt kapta, hogy a királyi család folytonosan attól fél, hogy egyes fanatikusok végrehajt­ják a királyi család ellen forralt ismeretes tervüket. Elfogott leve,Kékből kitűnik, hogy az anarchista aknamunka már nagyon vesze­delmes mértékű és bogy az egész országban aggasztó fokot ért el az általános forrongás. A tett biztonsági intézkedéseket jelentősen megszorították, a királyi palota és a minisz­tériumok bejáratát éjjel-nappal erősein őrzik. KÖVETÜNK A BOLGÁR KIRÁLYNÁL. Szófia, julius 21. Vasárnap délben Ferdi­nánd király egy órás kihallgatáson fogadta Tarnovszky osztrák és magyar követet. Azt hiszik, liogy Tarnovszky a, királynak tudtá­ra adta ,a monarchia álláspontját a válság kérdésében. A kihallgatásnak nagy jelentősé­get tulajdonítanak Bulgária külső politiká­jának megváltozása tekintetében, CSAK KÖZÖSEN! Bukarest, julius 21. A bolgár kormány az olasz követ utján közölte a román kor­mánnyal, hogy Bulgária kész lemondani Tur­tukájáról, Dobricsról és Balcsikról, ha Ro­mánia csapatait visszavonja, A román kor­mány azt válaszolta, ihogy egymagában kü­lön egyezménybe nem megy bele. A békét valamennyi hadviselő féllel együttesen kell megkötni. Bukarest, Julius 21. Románia, Szerbia és Görögország a bé'keföltételek alapelvei te­kintetében megegyeztek és a hadviselő felek konferenciára fognak összegyűlni. A konfe­rencia helyéül Szerbia és Görögország Szí­riáját ajánlják. Az uj kereskedelmi miniszter Szegedhez Harkányi János báró kereskedelmi miniszter valamennyi vármegyei és városi törvényha­tóságnak és igy Szeged városának is a kö­vetkező leiratot küldte: „ö császári és apostoli királyi Fel­sége folyó évi julius hó 13-án Bad Ischl­ben kelt legfelsőbb elhatározásával a m. kir. miniszterelnök ur előterjesztése alap­ján engem kereskedelemügyi magyar ki­rályi miniszterré legkegyelmesebben kine­vezni méltóztatott. Midőn ezt a Czimmel ez utón is tudatnám s közölném, hogy a kereskedelemügyi minisztérium vezetését a mai napon átvettem, egyszersmind fölké­rem a törvényhatóság közönségét, hogy engem a reám váró fontos s közérdekű föladatok teljesítésére irányuló törekvé­seimben törvényes hatáskörében támogat­ni szíveskedjen. Budapest, 1913. julius 17. Báró Harkányi János s. k." Aratéünnep a Lengyel­kápolnánál. (Saját tudósitónktól.) Künn ,a tanya világ legmesszebb eső részén, Zákányban, egy régi kis kápolna áll évszázados fákkal körülvéve. E kis kápolnát a, lakosság már mint vallás­történeti emléket tiszteli. A mult század első felében építtette a Lengyel-esAúd e kápolnát a lakosság hozzájárul ás,ával. Abban az idő­ben síik pusztaság volt az egész vidék s az emberek születtek, éltek, haltak e vidéken a nélkül, hogy a várost csak egyszer ,is látták volna. A város akkori vezetősége, ha e,z el­hagyatott szegedi vidéket hivatalból meglá­togatta, három napra kellett élelmet a kocsi­ládába rakni, mert az ut oda vissza a homok­tengeren annyi ideig tartott, A kultura egye­düli jele a. kis Lengyel-kápolna volt, hova a barátok évenkint egyszer kijárták misére, a mikoris az egész vidékről oda sereglett a la­kosság búcsúra. A mai napon egész más ké­pe van Zákánynak. A sivó homokbuckákon szép szőlők, gyü­mölcsösök keltkeztek, világos szép tanyahá­zak csoportostul integetnek ki a jegenyék közül. A mult emléke .gyanánt esak a Len­gyel-kápolna maradt fenn. Pár év előtt e kápolna ,is bed öléssel fenyegetett s mivel a városi hatóság a renoválási Költséget meg­tagadta, Pap István és társai egyesületet ala­kítottak, mely egyesület tagjai a magukóból restaurálták és fentartják a Lengyel-kápol­nát. A zákányi gazdák kérésére a Gazdasági Egyesület julius 20-án nagyszabású arató ün­nepet rendezett a Len gyei-kápolnánál. Ez arató ünnepre — ugy mint a régi világban — messze vidékről odasereglettek a gazdák a kápolnához. Az alsétányai gazdakörök cso­portionkint zászló .alatt vonultak" oda Ördög Vince, ördög Illés, Pap István, Magyar Pé­ter, Tandari Antal köreliniokök vezetése alatt. Az ünnepély beszéddel és misével kezdő­dött, melyet László János njmieés áldózár szolgáltatott. László János az első alsótanyai származású áldozás, ki a Lengyel-kápolnánál misét_mond'ott. A mii,se után körmenettel von­tatták a kápolna elé a kévékkel megrakott, szépen íeldiiszitett szekeret, amelyet a mise­mondó áldozár szép beszéd kíséretében szen­telt meg. Utána Ördög Illés (korelnök széip megnyitó beszédet mondott, mellyel buzdítot­ta a gazdákat az egyetértő munkálkodásra. — Az ünnepi beszédet Gerle Imre dr. tartotta s lelkes szavakkal vázolta a magyar munkás .nemzetfenntartó munkáját. Az ünnepi beszé­det a hallgatóság zajosán megéljenezte. Ez­után Bokor Pál polgármester-helyettes1 az arató munkásokhoz intézett buzdító beszédet, amelynek keretében ,a szegedi gazdiasági egye sülét (kiküldöttei: Pataky Jánosi, Simkó Ele­mér dr. és Herbieh Lajos dr. tizenkét, legszor­galmasabb arató munkásnak értékes .jutalma­kat .adtak át a szegedi gazdásági egyesület nevében. A jutalomkiosztás után a munkások .keresetlen szavakkal mondtak köszönetet a jutalom.ért s hálájuk jeléül buzakalászolkból font .arató-jelvényeket adtak át Bokor Pál b. polgármesternek. Az ünnepség záró beszédét Pap Ferenc mondotta, ami után a gazdiatö­meg zenével, zászló kiséret ében a zákányi gazdakör helyiségébe vonmlt grazdaebédre. Mintegy kétszáz gazda vett részt a gazdaebé­den. Az első felköszöntőt Ördög Illés mondotta Bokor Pálira, a szegedi gazdasági, egyesület elnökére, ki mindent megtesz a tányavilág felvirágoztatásáért. Utána Pap István, a Lengyel-kápolna egyesület elnöke lelkes sza­vakkal éltette Gerle Imre dr.-t, kinek a tá­nyavilág oly sokat köszönhet s ezért épen tegnap .a Lengyel-kápolna egyesület a lakos­ság nevében küldöttségileg díszoklevelet, adott át neki. Bokor Pál félköszönitőbeu buz­dította a tanyai gazdákat, hogy a várossal karöltve munkálkodjanak az egélsz város fel­virágoztatásán. Huszta János meleg szavaik­kal köszönte meg .a városi vendégeknek a megjelenést. Ebéd után ,a gazdaközönség felkérésére > Gerle Imre .dr. és Pataky János szakelőadást tartottak a gazdáknak. Délután az aratómiunikások táncmulatsá­ga volt, mely késő esti órákig tartott. Református papból kőcsiszoló-munkás. — Egy lelkész elhagyta állását és családját, mert Tolstoj tanai szerint akar élni. — (Saját tudósitónktól.) Fanatikus, szokat­lanul elszánt cselekvés révén egy évvel ez­előtt sokat emlegetett név bukkant föl újra az újságokban. A György János dr. neve ez. Kolozsvárt az unitárius theológia tanára volt György János, aki évekkel ezelőtt or­szágszerte föltűnést keltett azáltal, hogy ott­hagyta a katedrát, elment Aradra és ott be­állt gyárimünkásnak. Azzal indokolta meg különös pályaváltoztatását a különben igen művelt, nagyolvasottságu ember, hogy mint Tolstoj elveinek vallója, határozta el magát arra. hogy két kezével keresse meg kenye­rét. Ekkoriban elhagyta egyházát is, áttért a református vallásra. A református egyház vezetőinek rábeszélésére akkor levetette a munkászub'bonyt és előbb Tor dán, utóbb Bo­donkutort lelkészi tisztséget vállalt. Itt élt mostanáig György János dr., aki most egy­szerre visszatért újra a munkássorba, ott­hagyta paróchiáját. A nyughatatlan, fanatikus ember mos­tani elhatározása már mélyebb és súlyosabb következésü, most már nemcsak állását hagy­ta el, — elhagyta családját is. Feleség® és négy gyermeke vam György Jánosnak, csa­ládjától elbúcsúzott s elküldte őket felesége szüleihez. A paróchián a leltárt, a papi köny­veket szépen, rendben átadta az egyháznak s egy rövid levélben bejelentette Renessey Bé­la püspöknek, hogy leteszi a lelkészi tisztsé­get s otthagyja Bodon,kuitot. Bement Kolozs­várra is, ahol fölkereste régi barátját, Bara­bás Samu református lelkészt, akivel közöl­te, hogy visszatér a legközönségesebb kézi munkához. Ismét Tolstojra hivatkozott, mire Barabás fölvetette előtte, hogy mi lesz csa­ládjának sorsa? 'György igy válaszolt: — Itt magasabb érdekekről van szó, ezek érzelmi dolgok, amelyekre nem szabad tekintettel lennem. Elbúcsúzott, elment. Most jött róla az első hir Barabás Samuhoz. Megindító a tol­stojánus munkás-pap levele. Megírja, hogy kőesiszoló munkás lett (Szentesen. — Hü maradtam — irja — egyházamhoz; a református egyház építésén vérem hullása árán is fáradozom. Egy kőfaragó műhelyben ugyanis a most épülő szentesi református ,tem plom támaszpdllérének és lépcsőzetónek a mű­köveit csiszolom olyan fényesre, hölgy a rá­tekintők megláthassák magukat bennök és önmagukra ismerhessenek. Hátiba majd az önismerettől a téglatemplom helyett ők is a lelkitemplom építőivé lesznek. Majd elmondja, hogy hárem korona na­pibére van, kenyéren és vizén él, a földön hál, mert a kereset egy részét el kell tennie olyan napokra, amikor nincs munka. És igy sóhajt a munkás-pap levelében: — Nagy munkakereset idején ilyen a mun­kások sorsa, ebben az ágyukkal és szuronyok­kal támogatott és egyházi áldásokkal meg­szentelt társadalmi rendben. A tolstoj ánus-pap bejelenti végül, hogy most arra készül, hogy uj és egyszerű tanok hirdetője legyen. Az nj apostol levele bizo­nyára más hatást váltott volna ki máskor, el­múlt időkben. Annáik idején talán ,uj vallás­felekezet .alapját vetette volna meg, ina pe­dig az újság tisza-virág-óletü szenzációja... 7Cfkhlámna 6 órai égé88eI> legnagyobb aocuiaui üveggel lencsével és fémszálas izzókörtével darabja 3 korona. Pnntrrk Como világítási üzletében, Kölcsey­ronyü ouma utca 4, Wagner-daloat.

Next

/
Thumbnails
Contents