Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-20 / 168. szám

1913. Jtrlius 20. DÉLMAGYARORSZÁG 11. Jelentette, hogy a kanyaró múlóban van. Most aztán öt ujabb megbetegedés történt, tehát a veszedelem fokozódott. — A Szegedi önkéntes Tüzoltó-Testülét vasárnap délután bárom órakor a városi tűzoltólaktanya emeleti termében rendkívüli közgyűlést tart, amelyre az alapító, pártoló és működő tagokat ez uton is tisztelettel meghívja az elnök. — Tizenhárom éves gyilkos. A németországi Kottbusból jelentik, hogy a közeli Báranbuck községben tegnapelőtt eltűnt egy nyolc éves kis leány, akinek holttestét tegnap megtalálták. A kis leányt több késszurással meggyilkolták. A gyilkos személyének kinyoimozása végett Kottbusból rendőrkutyát hozattak, amely a kis leány tizenhárom éves mostohatestvérét támadta meg. A suhanc ruháján véres nyomokat találtak s az összegyűjtött adatok alapján, bár a fiu tagadja, kétségtelennek látszik, hogy ő ölte meg a fiatal leányt. — „Fogják meg!" Paczek Ferencné debreceni szőnyegkereskedő asszonyt Karcagon a vásáros sátrában kirabolta egy ismeretlen fiatalember. Debrecenben ez a fiatalember tegnap Paczekné lakására ment és nem tudván, kivel van dolga, gyürüt kínált megvételre. Paczekné fölismerte karcagi támadóját és lármát csapott, mire a rabló elmenekült. Az utcán sokan üldözőbe vették a fiatalembert. Az üldöző tömeg nőttön-nőtt olyannyira, hogy rövidesen a villamos forgalom is megakadt, de a tettest, aki maga kiabálta a legjobban: fogják meg! fogják meg! — nem sikerült elcsípni. A trendőrség keresi. — Rendőri krónika. A Milkó-féle fűrésztelepen pénteken halálozás történt. Rózsi .Tános 53 éVes munkás hirtelen rosszul lett, eleredt az orra vére s eszméletét is elvesztette. Rögtön kihívták hozzá a mentőket, de ők sem tudták a vérzést elállítana s a szegény ember rövid halálvergődés után kiszenvedett. A tragédia éppen a déli pihenőóra alatt, étkezés közben érte a munikást. A holttestet a halál okának megállapítása végett föl fogják bonéolní. — A telefon szerencseszómai. Nemcsak Kisnagynak, Törökországénak vannak szerencseszámai. Van a telefonnak is. Megtörtént, hogy egy fiatalember, erősen tagolva a számokat, a központtól kérte, hogy kössék össze 6—10—13—17-val. „Ilyen telefonszám nincs!" — hangzott a válasz. A fiatalember még kezében tartotta a kagylót és Íme, nemsokára jelentkezett Moskovitz cipőgyárának szegedi képviselete. A telefonoskisasszony megértette, hogy a 6 gyermekcipő, a 10 és 13 egy elegáns női cipőnek, a 17 pedig a legfinomabb sevrócipőnek jelenti az árát a kitűnő keresett cipőüzletben. Bútorszállításokat hely- JJflgíÜl* BCflŐ szállító ben és vidékre, berakt&rozást száraz raktár helyiségben eszközöl Szeged, Jókai-utca l.sz. Telefon 34. KÖZIGAZGATÁS (—) Öntöző-csatorna Királyhalmán. A Paphalmi, madarásztói és királyhalmai 'kerületekben a vadvizek levezetésére nagyszabású csatornahálózatot készíttet a város Madarásztó vizének fölhasználásával. Erre a munkákra szombaton tartották meg az árlejtést. Három pályázó jelentkezett, de a bizottság uj árlejtés hirdetésiét javasolja a tanácsnak, mert az ajánlatok 25—30 százalékkal túllépik az előirányzott összeget. Magyargyülölet Romániában — Egy szegedi artistanő élményei. — {Saját tudósítónktól.) Hogy a Romániába® élő magyaroknak milyen kétségbeejtő a helyzetük a mostani zavaros viszonyok között, arra élénk világot vet egy magyar artistanő elbeszélése, akii tegnap érkezett 'Szegedre Bukarestből. Krasznay Ilinek hívják az artistanőt, aki most a szegedi PaLais de Dauoe orfeumban lép föl esténként. Ezelőtt egy évvel ment Romániába Budapestről, ahol imodt is négyszobás állsfnd'ó 'lakást tarjt a Népszínház-utca 12. számú házban. Krasznay Ili, aki feltűnően szép nő, megdöbbentő dolgokat mesél azokról az üldöztetésekről, a melyeket a romániai .magyaroknak, különösen az artistáiknak és artistanőknek kell elszenvedniök. Munkatársunknak alkalma volt a kisasszonnyal beszélgetést folytatni, melynek során romániai élményeiről a következő érdekességeket mondta el: — Most egy éve — kezdte, — hogy szerződést kaptam Brailába és elutaztam. Ott. még jó dolgom volt., bár magyar énekesnő vagyok és magyar népdalokot adok elő. -Néhány hónapig voltam ott, engem különösen kedveltek, csak sokszor kifogásbEák, hogy miért énekelek én magyar dalokat. Általában nem szeretik a magyarokat, a mjagyar artisták ®em is igen boldogulnak, cmert lehurrogják őket, ha magyar dolgokat adnak elő. Mondom, Brailában nekem még tűrhető hely zetem volt, Galaeban sem volt még haj, hanem amikor Bukarestbe mentem, ott már egyenesen félelmetes és elviselhetetlen lett u helyzetem. A román főváros rendkívül forgalmas, amióta háborús idők járnak és állandóan nagy ott .az izgalom. A tüntetések, főleg a magyarok ellen, napirenden vannak, de nem kevésbé szidják a bulgárokat is és már előre örülnek, hogy Bulgáriát bekebelezik majd Romániába. — Hogy én mennyit szenvedtem, az leírhatatlan — folytatta továbh a kisasszony. Bukarestben, egy nagyon előkelő orfeumban játszottam, ahova sok katonatiszt járt. Naponként nagy tüntetésieket rendeztek s ezekben a. katonatisztek jártak elől. .Együk ilyen társaság egy estén, kissé italosán, egy magyar kollégámat véresre vert, mert nem tudta őket román nyelven szórakoztatni. „Disznó, bitang magyarok", .folyton igy káromkodnak németül meg románul. Most már oly nagy a magyargyülölet, bogy aki csak teheti, menekül, szökik, mert az élete forog veszélyben. Én is azért jöttem el, inert egy vad katonatiszt meg akart ölni, amiért magyar dalt adtam elő. Ugy történt az eset, hogy ezt a nótát énekeltem: „Mikor eszembe jutsz, mintha tavasz volna . . ." Zsúfolt, nézőtér volt. Nagyon sók katonatiszt ült a nézőtéren, egyszerre csak az egyik, egy vezérkari ezredes, feláll és mintegy jelszóra, éppen a dalom közepén elkiáltja magát: „Zsossz Ungárial Zsossz. Ungária!" Erre a többi tiszt is felállít és olyan viharos tüntetést rendéztek ellenem, hogy csak ugy harsogott a terem. Valaki egy poharat hajított föl a színpadra és az csörömpölve tört össze a lábaim előtt. Erre, attól való félelmemben, bogy még üvegek is röpülnek felém, leszaladtam a színpadról s az öltözőbe akartam menekülni. Az egyik katonatiszt utánam rohant, kihúzta kardját s azzal hadonászva rámorditott, hogy merek én ö előttük magyar dalt énekelni. Ez az öltöző előtt történt. Én nemi válaszoltam, hanem besiettem az öltözőbe és becsaptam az ajtót. Pár perc múlva jött a tulajdonos és kiváló bór- és 9 lithiumos gyógyforrás vese- és hólyagbajoknál, köszvénynél, czukoroetegségnél, vörheoynél, emésztési és lélegzési szervek hurutjainál kitűnő hatású. — Természetes vasmentes savanyúvíz. > Kapható ásványvixkereskedéMkbra éa CPUIIITW ÁOnCT S«tajr*Lip4c«i Salv«torfoni»-véllal»t fyógjraaartérakban. OU1ULICO AUUOÍ B»d*p.»t, V., Kxdolf-rmkput 8. » arra kért, .hogy holnaptól kezdve inkább táncolják, v-agy németül énekeljek, csináljak akármit, esak magyarul .ne adjak elő többé semmit. Azt mondta, hogy a katonatiszt kijelentette, keresztül döf hollinap, ha a színpadra lépek és magyarul „ugatok." Erre elhatároztam, hogy nem maradok tovább egy peroiig sem és a reggeli vonattal elutaztam. A többi kollégáim és kolléganőim se tudtak maradni, mert valósággal! kiüldözték őket. Magyar artista most alig van Romániában, de kénytelenek távozni még azok is, akik már évek óta élnek Bukarestben — ha magyarok. Az utcákon, is állandóan tüntet a nép Magyarország ellen ós óriási lelkesedéssel éltetik a háborút. „Ki a bitang 'osztrákokkal!" — ezt is gyakran hallani, 8P0RT. Hiertberg mester. (Saját tudósítónktól.) Mikor a stockholmi olimpiasz előestéjón a Finnland Svédorország partján kikötött, mindenki azt hitte, hogy a Finnland lakói, Amerika atlétái, 'játszva nyerik el az oliympiai bajnokságokat. Senki sem sejtette még akkor, mennyit haladt Svédország atlétikája. Gsalk amikor kimeríthetetlen forrás- módjára ontotta a tehetségeket, neszelt föl ijedten a jenki (had és fordult érdeklődéssel á világ -a Svédek felé, hogy ugy,an ki idézte elő ezt a csodát. Ekkor terelődött csak a figyelem Ern'ie Hjerthergre a svéd atléták mesterére. A siker tovább is 'hü fegyvertársa maradt a,z alacsony termetű, szikár, ráncos képű, mosolygó szemű svéd trénernek, akinek atlétái öt bajnokságban győztek most Londionhan. Ott kerestem föl, a. győzedelmes hadjárat után és kértem meg, hogy pályafutását, tapasztalatait és tréningrendszerót a Délmagyarország öltvasóival megismertesse. Egy ódon londoni fogadó halljában üldögélve ezeket mondta el Hjertberg, két csésze tea közt: — Negyvenhat éves' vagyok, de még gyermekkoromban átvitorláztak velem Amerikába, ahol a New Jersey Athletic Olhb sportforgatagáhan nőttem föl. Nyolc évig voltam a klub trénere és egy sereg bajnokot neveltem neki. Majd a Columbia-egyetem trénere lettem, de elláttam az Irish-American Athletic Club tréningjének a vezetését is. — Ki volt. a legjobb sportsman, aki valaha a keze alatt dolgozott? — Erre a kérdésre nehéz határozottan válaszolni, mert Amerika legtalentumosabb atlétáival foglalkoztam. Mégis, talán Sheppardnak ajándékoznám „a legjobb sportsman predikátumot." (Sheppard a londoni olympiá szo® győzött a 800 méteres és az 1500 méteres síkfutásban. Stockholmban második Meredith mögött nyolcszáz méteren). Nagyszerű „fickó" volt, szorgalmas., engedelmes, nagy képességekkel megáldva. — Miket tapasztalt a tréningben? — A tréner csak agy ér valamit, ha tekintélye van. Nem vagyok barátja a nyers parancsolásnak és inkább udvariasan rendelkezem az atlétákkal. Az elismeréssel sem fukarkodom, ha jó dolgot látok. Svédországban bíznak a működésemben és ezért egész lélekkel végzem felelősségteljes munkámat, — Hogyan fegyverkezik Svédország az 1916. évi német olympiászra? — Előterjesztésemre még négy trénert szerződtetett Svédország, akik a svéd egyetemi városokban, Gothenburgban, Lundba®, Upsalábain és Stockholmban dolgoznak. Vezetik a tréninget és megfigyeléseiket közlik velem. Ha most Svédországba hazatérek, 44 várost keresek föl ós töltök mindegyikben há rom-négy napot. Tanácsokat adok a vezetőknek, megismerkedem az ifjú generációval és figyelem a fokozatos fejlődést. Megjelenek a nagy mitinigeken, korrigálom a hibákat 'és a hol szükséges, magam veszem a kezembe a rendezést. Most már egy nagy tömeg ifjú fu-