Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-20 / 168. szám

1913. julius 19. DELMAGYARORSZÁG 5. Kihez hasonlít Dózsa György ? - Adatok a parasztvezér szegedi szobrához. — (Saját tudósitónktól.) Julius huszadikán pontosan hiáromszázkillemcvenkilenic eszten­deje, Ihogy a magyar történet legelső szabad­ságharcának hősét, Dózsa .Györgyöt tüzes, rostélyon halálra 'kínozták a hóhérmunkára kivál'tkópen alkalmatos cigányok. Ez alka­lommal, különösen a, tervezett szobor fölál­lításával 'kapcsolatban lehetne egy kicsit csevegni .arról, hogy kihez hasonlít hát tu­lajdonképen Dózsa György, a sokat hánya­tott, szinte már regeszerü hős, ki 'a vérta­nukhoz hasonlatos lelkierővel viselte el pá­ratlan kegyetlensógü megkinzatásiát. Szeged város főjegyzője Rózsa Sándorhoz hasonlította a parasztvezért. No, no. Hát hi­szen .mindenkinek meg lehet rőlía az egyéni véleménye. Márki Sándor történeti,ró pél­dául Kossuth Lajoshoz hasonlítja és .az aka­démia által kiadott, ritka hecsü monográfiá­jának 22. Oldalán azt irja: „Dózsa neve bo­rong a. korszak kezdetén, — Kossuth .neve ragyog a korszak végén ... A magyar nép sohasem követett tömegesebben egy forra­dalmi vezért sem, mint Dózsát, midőn jo­gok nyeréséről, — s mint Kossuthot, midőn nyert jogok meglháláláisáról volt szó". Látnivaló, hogy különböző vélekedések vannak a világom. Szegedien, Dankó Pista sem lehetett elismert művész soha, isten nyu­gosztalja szegényt .a márvány szobrában! Itt mindvégig annak a malaobandlánalk a nyekergős hegedűsét látták benne, aki va­lamikor, keserves fiatalságában a szatymazi szüreti bálakon muzsikált. Ott történt meg vele, hogy az egyik szegedi patrícius-csa­ládnak jókedvű feje egy hordó bort ajándé­kozott neki .azzal a kikötéssel, hogy szemé­lyesen kell hazatolmia egész .a felsővárosi kis cigánytanyáig. Szegény Dankó Pista tolta a nehéz hordót, gurigálta végig ,a kátyius or­szágúton ós mikor otthon a nagy murira ösz­szegyült atyialfiság előtt csapra ütötték a 'hor­dót, akkor derült csak kii, hogy tisztia szin kutviz völt abban, — debiziistienuocsie. Muzsi­kálhatott aztán a párisi Grand Caifée-ban, ír­hatott nótát, csndaszópet, szárnyára vehette a hir ós ,a dicsőség, — a szegedi urak előtt csalk kopott dádé maradt ő mindvégig. El se menteik a temetésére, amely a kultúrpalo­ta előtti térről indult ki; az egész ország ott völt, csak épen Szeged' hiányzott . . . Hát igy van az. Emberi sors. A hős le­gendás híre köddé.foszlik, amint elérhető kö­zelségbe kerül ,az ember, a maga közönséges fogyatkozásaival és fcicsinyességeivel. iMakfalvi Dózsa György, ia végvidéken szolgálatot tevő magyar lovas százados, az 1514. esztendő húshagyó 'keddjén vívja meg első nevezetes hadi küzdelmét. A szenidrői lo­vas spáhik vezére, Ali bég, csapatával Nán­dorfehérvár alá lovagölt és hangos fenszóval Párviadalra invitálta a magyar leventéket. A belgrádi magyiar őrség meghatotta a hen­cegő bég szavát. Dózsa György egyszeriben felfortyant rajta, lóra kapott és ott a két tá­bor között nyilvános párviádalban ugy le­vágta a törököt, hogy annak gazdátlan fe­hér lova Nándor kapujáig meg sem állt. Dó­kétszáz aranyat ós két ezüstcsótáros lovat kapott ezért a tettéért királyától. Bbbőll az időből való az a vád, hogy a meggyesi vásár alkalmával több szebeni la­kos miegraboltatott ós meggyilkoltatott. Hé­dervári Barlabási Lónárt erdélyi alvajua Szeben városáho>z irt levelében azt állítja, hogy a gyanú nemes Dózsa György makfal­vi székelyre .esik, aki ellen állítólag vizsgá­lat is indult ezért a rablótámadásért. Hogy mivel végződött a vizsgálat, arról semmiféle adat nem maradt fönn. Ez egyetlen gyanú alapján tehát .annál kevásbbé lelhet azt állí­tani, hogy Dózsa rablóvezér volt, mert abban a korban egy-egy gyilkosság ide, vagy oda, nem sokat nyomott a latban; a későbbi szi­getvári hős, Zrínyi Miklós, számtalanszor el­indult portyázó hadjáratra és az átutazó kal­márokat közönséges rabló módjára foszto­gatta. Mégis nemzeti hőst faragott belőle a történelem, mert gróf volt és vitézi halált halt; Dózsa ellenben, ia parasztság vezére lett és vértanú-halálával sem tudta maga irá­nyában kiengesztelni az úri osztály -zájaize szerint alakult történelemirást. Tény, liogy a későbbi háború folyamán Dózsa Gyöngy az elfogott urakat, Csáky Miklós püspököt, Ravazdy Pétert és Telegdy Istvánt ritka kegyetlenséggel végeztette ki. De a kegyetlenség a parasztháborúnak közös vonása. Abban az idlőben nem sokat teketó­riázták azzal, aki a csatát elvesztette A kor el'körcseihez hozzátartozott a vérengzés. Es ha volt is bűne az emberiség ellen Dózsának, bőven ©kszpiálta, azzal a páratlanul véres mártírhalállal, melyet elszenvedett. Az egy­korú krónikás (Verancsics) irja le legtöbb hitelességgel ezt a rémregényt, s ugyancsak ö említi, hogy a vezérnek félig megsült tes­téből legszemélyesebb hiiveinielk haxapniok kél letett: „mely peniig nem akarta harapnia, kit megesmérték, ha a szája virtő veres vöt, vagy neui vét, az azon lielen tüstént levá­gatott . . Hetvenezer paraszt vérét itta he a honi föld. Dózsa György a maga korának erköl­csei szerint élt, igazi szabadságharcos volt, kinek szive szegedi földben porladozik. Az sem lehetetlen, hogy a páratlan kegyetlen­ségü kivégzés Szegeden történt, 1514. julius 20 án, legalább egy julius 29-én irott tudó­sítás igy említi. Hasonlóképen Janus V'itá lis egykorú történetíró. Az utókor csak ke­gyeletét rój ja le, lia a szabadság vértanujá­nak kiti. emlékét a szegedi szoborban meigörö­Msnisztertanács. Budapestről jelentik: A kabinet tagjai ma délután tanácskozásra ültek össze, Tisza István gróf elnöklésével. A minisztertanácson csak a Bécsben levő Hazai Samu báró nem jelent meg. Folyó ügyeket « A 8tWiro:i-l(MMzk;i szombat estétől kezdve minden este Budapest legkedveltebb zenekara, a világhírű KOCZÉ ANTAL és fiai hangversenyez. BHHBIIIUlfllHBIBH intéztek el, majd a horvát kérdés került szó­ba, nevezetesen az, ihogy Rauch Pál bárót fölmentette ,a kormány báni méltóságától és hogy Pejacsevich Tódor gróf lesz az uj bán, Pejacsevich és Tisza miniszterelnök va­sárnap Bécsbe utaznak és audiencián jelen­nek meg őfelsége előtt. iiiiaiMaaiiai a. A monarchia és Oroszország együttes akciója. (Uj javaslat a béke érdekében. — Szófia előtt a románok és Drinápoiy előtt a törökök. — Ujabb harcok.) (Saját tudósitónktól.) Pétervárról, a legjobb forrásból arról értesül a párisi Fi­garó tudósítója, hogy a legközelebbi na­pokban Ausztria-Magyarország fontos diplomáciai lépést fog tenni, mert a kormá­nyok Belgrádban és Athénben nem fogad­ták meg az orosz külügyminisztérium jó tanácsát, hogy szüntesse meg az ellenséges kedéseket Szerbia és Görögország. Péter­várott aggódnak, hogy Ausztria-Magyar­ország nem türnő Szerbia túlságos terjesz­kedését. Másrészt az angol kormány nem akarja megengedni. hogy Görögor­szág az Aegei tenger partvidékén Szereszen túl terjeszkedjék. Ennek követ­keztében az orosz kormány Belgrádban és Athénben megismételte barátságos taná­csát. Ha ennek a fölszólításnak ismét nem lesz eredménye, akkor könnyen megtör­ténhetik, hogy Oroszország Ausztria-Ma­gyarországgal együttesen fog föllépni Bel­grádban és Athénben. A berlini Lokalanzeiger jelenti: Hir szerint a pétervári kabinet azzal a javas­lattal akar a nagyhatalmakhoz fordulni, hogy a Bulgária és a harcoló felek között levő előzetes békét nemzetközi balkáni ér­tekezletnek engedjék át, amely a föltétele­ket meg fogja vizsgálni az európai nagyha­talmak érdekeinek figyelembevétele szem­pontjából. Hogy az uj javaslat a béke ér­dekében mint sikerül, azt ma még nem le­het tudni. A B'alkánon most készülnek a döntő ütközetre. A bolgárok nagyon hányavetin felelnek még ma is minden olyan fölszóü­tásra, amely a békét célozza. Közben a ro­mánok be akarják keríteni Szófiát és a tö­rök csapatok föltétlenül megkezdik Driná­poiy ostromát. A román csapatok ötven kilométerre vannak Szófiától, de a román terjeszkedés étvágyát a nagyhatalmak is leintik s maga a román kormány igyekszik csitítani. A hatalmakhoz intézett jegyzéké­ben Románia nyomatékosan kifejezte, hogy csak a balkáni béke miatt mozgósított s mindössze csak jogos érdekeit akarja meg­védeni. A szövetségesek szintén készek a közvetlen béketárgyalásokra és minden jel arra mutat, hogy Szerbia és Görögország nem fognak túlságos követelésekkel előál­lani. Erre egyébként gondjuk van a nagy­hatalmaknak is, akik Törökországot szin­tén föltartóztatják, ha tul a'karna kalan­dozni az enosz-midiai vonalon. Viszont a török seregnek már nem tud parancsolni a porta, igy lehetséges aztán, hogy a tö­rök hadak elérkeztek Drinápoiy elé és hu­szonnégy órán belül megkezdik a vár os­tromát. , A mai napon még ezek a jelentések érkeztek:

Next

/
Thumbnails
Contents