Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-17 / 165. szám

126. DELMAGYARORSZÁG 1913. julius 6. visszalép a vizsga elől. Nem mer az ellenzék bemenni a parlamentbe, nem meri fölvenni a politikai eszmecserét. Támadás a monarchia ellen. — Ki a titokzatos támadó ? — (Saját tudósítónktól.) A Wiesbadener Zeitung ma reggel vezető helyén szenzációs beszélgetést közöl egy néniét herceggel, akinek nevét gondosan elhallgatja. Csak annyit jegyez meg az újság, hogy a német herceg unokatestvére a román trónörökösnek. A herceg a balkáni háborúról tett nyilatkozatokat s feltűnő kijelentései bizonyos, hogy európaszerte megütközést s ugy lehet, diplomáciai súrlódásokat fognak előidézni, mert a herceg Ausztria-Magyarországot a hármasszövetség megrontójának mondotta. A közlött beszélgetésből itt adom a feltűnőbb részleteket: — Az osztrák politikusok és az osztrák sajtó a szó legszorosabb értelmében félrevezette Nyugateurópa közvéleményét. — Bécsben valótlan hireket gyártottak, amelyek igen alkalmasak voltak arra, hogy a hármasszövetségihez tartozó országok lakóinak véleményét Bulgária javára és a többi Balkán-államok kárára befolyásolja. Külön támadást intéz a 'herceg a magyarok ellen a következőkben: — Magyarország sovén politikája a románok és szlávok iránt komoly aggodalomra ad okot. A románok elnyomását célozzák legújabban azzal a rendelettel is. mellyel a görög unitárius egyház tagjainak eltiltották anyanyelvük használatát vallásuk gyakorlatánál. Százan és százan hagyták el igy a görög egyházat s tömegesen léptek be az orosz orthodox egyházba, mert igy Oroszországtól remélnek támogatást, nemzetiségük érdekében. — A legnagyobb hiba azonban az, hogy Tisza kormánya rendőri hatalommal akadályozza meg ezeket az átlépéseket. Ennek természetesen az az eredménye, hogy Oroszország Ausztria-Magyarország ellen prédikálja a harcot, mert a monarchia orosz-orthodox testvéreit a szó legszorosabb érteimében elnyomja. Végül ezt a következtetést vonja le a herceg: — Ausztria-Magyarország a nemzetiségi kérdést nemcsak hogy nem oldötta meg, hanem még jobban elmérgesitette — a hármasszövetség kárára. A rejtélyes királyi herceg személyét a Wiesbadener Zeitung továbbra is nagy titokban tartja, de a közlésre hivatalos cáfolatot nem adták ki, bár sokan kételkednek abban, hogy valóban királyi herceg lenne a nyilatkozó. A Délmagyarország alkalmi tudósítója igen érdekes körülmények között jutott ahhoz a föltevéshez, hogy a nyilatkozó herceg nem lehet más, mint Johann Georg von Sachsen, Friedrich Ágost király testvére, aki tényleg közeli rokonságban áll a román királyi családdal is. Erre a föltevésre a következőkép jutott tudósítónk: Ma délután kiment Johann Georg von Sachsen palotájába, ahol a titkárnak, Hugó Emerioh urnák, mint a Wiesbadener Zeitung munkatársa mutatkozott be és kihallgatást kért. E cselvetés fontos kijelentést eredményezett. Hugó Emerich igy válaszolt ugyanis: — Nem hiszem, hogy a herceg fogadni fogja önt, mivel a héten egyik kollégáját már fogadta. Tehát ez a herceg, Johann Georg von Sachsen beszélt a Wiesbadener Zeitung tudósítójával. Üdvözlik az uj kereskedelmi minisztert Beöthy László volt kereskedelemügyi miniszter ma délelőtt elbúcsúzott a kereskedelmi minisztériumtól. Köriratban búcsúzott el a minisztérium tiítztviselőiitőil, ia sziakoszttály főnököktől, az egyes osztályok vezetőitől pedig személyesen búcsúzott el. — A versed kereskedőik egyesülete a következő üdvözlő táviratot intézte Harkányi János báróhoz, az újonnan kinevezett kereskedelmi minisizteTihez: A verseci kereskedők egyesülete, mint a délvidéki kereskedők érdekképviselete, mély tisztelettel üdvözli niagyméltóságodat abból az alkalomból, liogy ő felsége kereskedelmi miniszterré kinevezni méltóztatott. .Nagyméltóságod bő tapasztalatainál fogv.a legjobban ismeri azt az utat, amely javunkra szolgál, éppen azért lelkünk egész melegével üdvözöljük, mert tudjuk, bogy a kereskedelemügyi tárca a mai súlyos és részben talán válságos helyzetben aligha kerülhetett hivatottabb kézbe. Viz alatt állanak a tanyai utak. — 13,000 korona sürgős rendezésre — (Saját tudósítónktól.) A hetekig tartott esőzés az alsó- és felsőtanyai utak legnagyobb részét járhatdílanná tette ugvanynyira, hogy a közlekedés lebonyolítása még a legforgalmasabb utvonalakon is nehézségekbe ütközik. A tanyai gazdák, különösen azok, akik a tanyavilág szélső perifériáin laknak, nem tudnak bejönni a városba a kocsijaikkal és mert Szabadka közelebb esik hozájuk és az utak is jobbak valamivel, hát Szabadkán értékesitik a terményeiket. Mondani sem keli, hogy ez is egyik iőoka apnak az általános drágaságnak, amely a szegedi piacokon, különösen a gyümölcs piacon uralkodik. A tanyai utak nagyrésze különben sincs valami kitűnő állapotban, még akkor sem, ha nem kedvezőtlen az időjárás. Amikor pedig esőzések vannak, akkor meg éppen lehetetlenné válik minden forgalom a tanyák között. Az utak nagyrésze ugyanis mélyebben fekszik a normális nívónál és a csapadék viz a magasabb fekvésű részekről mind odatódul. Ez az oka annak, hogy a tanyai közlekedő utak 'között a legtöbb az év legnagyobb részében használhatatlan s ezek az állapotok addig nem változnak, amig végleg nem rendezik a tanyai utakat. Ez persze óriási kiadással járna, amire a városnak fedezete egyelőre nincs. A mérnökség néhány nappal ezelőtt kint járt a tanyák között és javaslatot készitett zakat láttam, ahol a való életben nem jártam soha és álmom után elindultam oda megkeresni férjemet. Brutális lett. Durva. A sírástól kimarjult arcomba nevetett és azt mondotta: bolond hisztérika vagyok. És újra át akart ölelni, újra csókolni — ki tudja ki után . . . Pfuj. Aztán elváltunk. Ö bizonyára könnyű szívvel, én testben-lélekben megtörve. Gregory mélyen föllélegzett, sápadt volt ő is, kísértetiesen sápadt épp ugy, mint a fiatal asszony, ki görnyedten ült a nagy karosszékben előtte. Hozzálépett egészen 'közel és erős, férfias, határozott hangon igy szólt: — Nincs olyan tévedés, amit jóvá nem lehet tenni. Nem ön volt, aki elhagyta őt, ö lett hűtlen magához. Magához, aki ... a kit ... — mint zokogás tört elő a régi viszszafojtott kijelentés, — akit szeretek, imádok mindennél jobban. Aki elől menekültem, feledni akartam és csak annál jobban szeretem. Mondja, akar hitvesem lenni? Halálos csönd ülte meg pár pillanatra a szobát. Aztán megszólalt a fiatal asszony és hangja halk volt, szomorú: — Szeretném, ha megértene és nem neheztelne reám. — Visszautasít? — Nem leszek neje. Sokkal inkább csalódtam, semhogy uj hit ébredjen lelkemben. Szép voltam, fiatal voltam és leány. A szó igaz, becsületes, tiszta értelmében. Első szerelmem a férjem volt. És mégis megcsalt, elhagyott. Ahova mentünk, hódolat vett körül és ő többre becsülte azokat a némbereket, akiket saját családjuk is megtagad . . . Nem, ne szóljon közbe, kérem. Tudom, mit a'kar mondani. De már nem hiszek semmiben, csupán a rosszban, ön az ifjú, ragyogó talentum, az ünnepelt művész, a dúsgazdag ember nem bánná meg soha, hogy rabjául szegődött annak a hervadt asszonynak, akit férje után való bánatában beteggé tett az idő? — Szeretem és ez mindent megmagyaráz. És szeretném akkor is, ha igazán hervadt és beteg volna. Csak azért élnék, hogy ápoljam és ez az életcél kielégitene. Maga nem tudja, milyen régen és milyen nagyon szeretem . . . — Tudom ... — — De ön még ma is hűtlen férjét szereti. — Lehet. , — Ugy van. Ez az, ami magát elválasztja tőlem, nem pedig elvesztett hite, bizalma. Miért ne hinne nekem, miért ne biznék bennem, ha szeretni tud. De nem bir szeretni, mert még ma is azé, aki ön mellett gazember lett, aki megrabolta az ön ifjúságát, illúzióját. Azt szereti még ma is ... Az asszony tágranyilt szeméből szakadatlanul hullt a könny. De a férfi kegyetlen szerelmi gőgjében nem érzett szánalmat, csak önmaga iránt, aki éveken át távol az imádott nőtől szenvedett érte és ennek a szenvedésnek mérhetetlen nagysága mellett eltörpült az asszonynak gyötrődése. Ökölre szorította kezét, arcizmai megfeszültek, szeme villámokat szórt és szivének vad dobogása majdnem hallható lett. Agyát elöntötte a vér és nem látott előtte mást, mint a sötét foltokat, amelyek egyre közelebb jutnak hozzá és megfojtani igyekeznek. S ebben a nyomasztó sötét folttömegben csak enyhén világitojt az asszonynak halványkék ruhája. S mig a festő szemeinek tekintete erre tapadt, vadul, mohón, szenvedélyesen, a sötét folttömeg egyre nagyobbodott, — már-már belepte az asszonyt, elnyelte, eltüntette és akkor iszonyú dörrenés hallatszott, a fekete tömeg eltűnt és a sápadt, sokat szenvedett bánatos kis asszony holtan terült el az ünnepelt festő lábainál. Kizárólag helybeli, hirneTeiefon ves asztalosmesterek által 5;5- készitett, elismert jóminőTfyíf ségű és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült Műaszfalosok Suíorrakfárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetesre is.