Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-15 / 163. szám

126. DELMAGYARORSZÁG lom alá jutott. Ez időszakiban e templom elpusztult, leégett s romokban hevert. Mikor történt .ez, mennyi időn át liievert leégve, az idő viszontagságainak kitéve, nem tudjuk. A piaristák 1789-ig plébánoskodtak s az övék az érdem, hogy Szeged város 1749—1751-ig e templomot újra fölépítette. Százbatvamflsét év óta áll tehát e templomi igy, amint most látjuk. A templomot 1834-ben kimeszelték és a szentélyét kifestették, de azért 1835-ben Lonovics azt mondja róla, Ihogy -gyönge karban van, a toronynak ablakai nincsenek. Azonban Szeged város hatósága 1885-ben kívül megujittatta, 1889-ben íredig 22,000 forint költséggel díszesen kifestette s belül teljesen restauráltatta, amint most is látható. (Most a templom oltárát és harangjait sorolta föl Jászai, majd iigy fejezte be a prédikációt: — Ha végül még megemlítem, bogy e templomból és a templomban hallott tanítás által vezetve számtalan férfiú került ki az életbe, például egy Dugonics András, egy Kőszeghy László csanádi püspök, Németh József fölszentelt püspök és mások, befejezhetem e rövidre szabott leírást. Dicső múlttal hir e templom, róla Szeged város egész története szól hozzánk s igy fáj a tőle való megválás, de vigasztaljon beninünket az a tudat, hogy egy még dicsőbb, még szebb templom fog helyén emelkedni. Vigasztaljon az a tudat, hogy ez a szebb, dicsőbb templom hirdeti majd egy szebb, dicsőbb Szeged virágzását! Ezután1 -szent mise és szent zsoltárok éneklése következett, mire a búcsúztató ünnepság véget ért. 1913. julius 6. F O Cl AH, •zéjpadíás nélkül. Az általam készített rágásra kitűnően használható a valódi fogaktól fel nem ismerhető, az eredeti fogakat teljesen pótolják. Készítek továbbá arany koronákat és levehető arany hidakat jutányos árak mellett. Vidékiek 12 óra alatt lesznek kielégitve. Bármilyen javítást 4 óra alatt készítek. BARTA ÁGOSTON fogtechnikus. Kigyó-utca 1. sz. SZEGED. 7 c a hl ám na 6 órai égésseI> legnagyobb /.acuiailipa üveggel lencsével és fémszálas izzókörtével darabja 3 korona. EVk«*irA Cntno világítási üzletében, Kölcseyronyo OOlTld utca 4. Wagner-daloat. ©•••aa®0HBHSDHH8SHHaBBaHESíSSSX mmmmmmmi Vcrscnyárnház Református-palota, gőzfürdővel szemben. Női szövetek, Spongyavászon, Grenadin, Madéra. Rőfösárúk, Keztyük, Harisnyák olcsósága bámulat as Delén és kreton pongyolák K 4.— Delén és vászonbluzok . K 1.90 Diszes női ingek . . . K 1.90 Clott női szoknyák . . . K 1.90 Szabott árai;! jfílkalml vételek! Megjöttek a nyári fiuk. - Szegedi gyerekek karrierjei. I (Saját tudósttónktól.) Nyarat még alig lehet felfedezni, az utcákon őszi szél sivit és es-tén-ként -liideg, nagyszemü eső veri az ablakot; mégis, mégis igaziad van ó szent, pápai kalendárium, nyár van, igazi nyár; megjöttek a nyári fimik. Megjöttek és m'ár vígan fabrznak a Széobenyi-téren, keserű lemondással 'kicsiny-lik szegedi származásukat és ragyogó extázissal (beszélnek arról a helyről, ahová tiz hónapra, vagy hosszabb időre elszúr máztak. Az egyikből grand párisiién lett, a másik joviál aus Müinldlxiein, a harmadik dzsentlmón of Cainbridlge, a negyedik nimolfeon ex Buda-Pekking és így tovább. Mind nagy fiuk lettek ők, os'ak Szeged, ez a bjus szülőhelyük, ez lett nagy ifal-u, ez lett egy abnormálisan inkult urális, degen éráiban renegát. fészek. És -ahogy elsétáltam ón. is, szégyenlős fal'uzó, a Széchenyi-tér platánjai alatt, összetalálkoztam .egy nyári fiúval, aki hajdan gyerek-korában, Alsóvároson fürdött a ku.hikgödrökben, de most neve előtt dr. van és hogy mit tart erről a városról, csak az bizonyítja, hogy nyaranta vetődik ide. Jó fin egyébként ez a Dobóczky Pál dr. és mióta a •tanári oklevelet megszerezte, nem nézi le olyan nagyon a magyar városokat, mert. neki állomáshelyül csak Kisszebbein jutott, ami hát Berlinnél valamivel mégis kisebb. 'Ezzel , találkoztam a minap a korzón és ahogy felé közeledem, észrevettem, hogy mellette egy másik ismerős arc, -húzódik meg két csontos váll között. Hallom amint súgja: —- Most bte fog mindjárt mutatkozni. Ohó ebből -nem eszel, — gondoltam. Ez egy másik nyári fiu bizonyára és nyugodtan lehet mondani neki: szervusz! És tényleg jó gondoltam. A másik ,a régi, a közismert Csomor-gyerek, szegedi benszülött, minden pereputtya itt élt ós lehelt. Ö azonban a. negyedik gimnáziumból kispapnak ment. Mikor igy az egyház pénzén gyorsan ós '.könnyen kitanult, volt esze .ós otthagyta a reverendát és beiratkozott az egyetemre filozopternek, most ő is dr. már és. helyettes tanár Kézdivásárhelyen. Mindezt természetesen esak szerénykedő, véletlen célzásokból1 tudtam meg tőle; no meg abból következtetve, hogy Szeged előtte kedves város, arra is rájöttem, hogy latin ós görög a „szaka", sohse remélheti tehát, hogy egyszer még ide is kerülhet tanárnak. De aztán mikor saját magáról leadott minden tiszteletgerjesztő vonatkozást, -nagylelkűen rám terelte a beszédet és (bizonyitgatni próbálta, hogy ón velem se vallottak a régi osztálytársak szégyent. — Olvastam, — mondotta, — hogy egy nagyszerű munkát írtál. Ha jól emlékszem „Impresszióm a stockholmi olympiádról" volt a eime. Nem is hittem volna rólad, liogy te még ilyen messze is elvetődül valamikor. Csak mosolyogtam és nem szóltam semmit, Ha azt mondom: nem, ón ilyen messze talán sohase fogok elvetődni, hanem van egy kedves barátom, akit szintén épen Berezeg Istvánnak hivnak, aki -nagyszerű tornász és egyben jó tollforgató is, ez -irta azt a munkát, akkor Csomor dr. nevet rajtam és azt hiszi, bogy én ás „szerénykedek." De hát ón hallgattam és most nagy az ón tekintélyem és még nagyobb Csomor tekintélye, Ihogy ő Kézdivásáribelyen ilyen jól informálódik mindenről. Aztán sorra vettük a többi fiukat. Csomor mögött az első négy gimnáziumban egy Wiblitzhauser Ferenc, nevü gyerek ült. Mindig az volt a szokása, hogy egy vastag ceruzával ütötte Csomor fejét. Ezen aztán annyira megbarátkoztak, (hogy amikor szétkergette őket az élet, akkor is tájékozódtak egymás sorsa felől. És most elmondta Csomor, bogy az a Wiblitzbauser, — aki szegedi fiu szintén és fi a annak a Wibützhausernének, aki nem régen a várostól ingyen telket kért Újszegeden egy „vurstli" építésére, — most a FHippi szige teken él, Amerika, és Ázsia között. Két éve vetődött ki oda, zenész a maláj hadsergben; elvett feleségül egy maláj nőt és jelenleg már három kis mulát gyermeke van. Kacagtunk is ezen e'eget. Majd következett egy gyászosabb akkord. Szegény . Ing ittv.'k Jenő meghalt. Apjaj táblabíró volt régebben Szegeiden, ő itt érettségizett a városi gimnáziumban. Eszes, tialeiiitumos gyerek volt és Budapesten tönkrement. Elvitte a tüdővész. — Cziegler volt szegedi alezredesnek a fia, állatorvos lett, Biró Vilmos szegedi táblabírónak a fia, Biró Jenő most végezte el az erdészeti főiskolát. Ezekről pozitív tudomásunk van. De jöttek a nagy letörések és elvittek közülünk sokat-sokat, a kikről azt se tudjuk, ihol vauinak ós micsodák. Ezeket vitatva indultunk sétára a Kárász-utcán, amikor csak egy fiatal cvikkeres papnak Csomor dr. oda kiáltja: — Szervusz László! László pap odakainyarodik hozzánk ós én udvariasan bemutatkozom neki, mire ő egy egyiházfihoz nem illő nyájassággal szól viszsza: . .v — Nem ösraerisz má, szamár? Én sehogy se ösmertem meg. Hiába mondta., -liogy az első négy gimnáziumiba együtt jártunk, meg hogy őt László-inak -hívják, most a napokban szentelték fel Szegeden • papnak, ami a Délmagyarország-ban is benne volt, én esak nem tudtam visszaemlékezni. — No megállj, majd emlékszel mindjárt, — mondotta. Volt nekünk harmadikban egy kedves matematika tanárunk Frank Pista. Tudod, ha rosszkedve volt, mindenki szekundát kapott. Ez egyszer kihívta felelni Csonka Miklóst ós Tóth Lászlót. (Egyszerre kettőt szokott kihívni mindég.) És négyen mentünk ki: a Csonka, a Miklós, a Tótli és én a László. Ezen olyan dühbe jött, hogy ihelyrezárgatott mindnyájunkat. Erre aztán már én is emlékeztem. Egy felbős matematika óra, mindennél jobban megmarad az ember emlékezetében. Szpba jött ezekután a régi osztályfőnök: Both Ferenc dr., akit már elhelyeztek -Szegedről. Ö mondta ezt a hires magyarázatot, amit azóta minden szórakozott tanárra ráfognák: „az őserdő olyan rengeteg, amelybe emberi kéz, még be nem tette a lábát." A két tanár osztálytársam, még most is leszólja ezért Botbot, akinek állandó csúf neve „Furkó" volt; pedig valószínűleg ők is mondanak eféle tanárságot. A többiekről hallgat a krónika. Az inkognitóba tartózkodó fiukról' nem tudunk semmit. Ök nem nyári fiuk, még ilyenkor sem vetődnék haza Szegedre. Bizonyára már megtépázta őket az élet; nem adnak semmit a kalendáriumra ós valami oktalan véletlen miatt bizonyára nagyon szégyenük magukat. Pedig, hát nem lehet mindenki -nyári fiu; kivált ősszel. A munka nem szégyen és nyáron is kell 'enni. N-em jöhet mindenki le Szegedre, faluzni. Herczeg István,