Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-15 / 163. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24 - félévre . . K 12' negyedévre K 6 — egy hónapra K 2-Egyes szám ára U) ittéc. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28- félévre . . K14.negyedévre K 7-— egy hónapra K 240 Egyes szám ára IS BUér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, !9!3. Az uj kereskedelemügyi miniszter. Magyarország vasárnap ióta uj kereskedelemügyi minisztert kapott: Harkányi János bárót. Harkányi már le is tette a hivatalos esküt. Különben Vasárnap óta valóságos miniszteri búcsújárás van Ischlben, az uralkodó nyxri tartózkodási helyén. Hajnalban érkezett Ischlbe Tisza István gróf miniszterelnök nejévél és a Bauer szállóban szállott meg. Ugyanazzal a vonattal étkezett meg Vértessy Géza, a felség személye körüli minisztérium államtitkára is. Harkányi János báró vasárnap este érkezett íschlbe. Vele egyidejűleg érkezett oda Beöthy László, a távozó kereskedelemügyi miniszter is. Tisza István miniszterelnök neje és Latinovics miniszteri titkár társaságában tegnap délután automobilon a hallstadti tóhoz rándult ki, onnan csónakon Hallstadtba mentek. Ischlbe visszatérve, a miniszterelnök meglátogatta Schiessl báró kabinetirodai igazgatót és Festetich Pál gróf főkamarást és nejét, majd a Bauer-szállóban neje és Szécsen gróf párisi nagykövet neje társaságában megvacsorázott. A király vasárnap délután két órakor Handel báró felsőausztriai helytartót, aki anyja halála alkalmával tanusitott részvétért mondott köszönetet, félóra hosszat II. évfolyam 163. szám tartó külön kihallgatáson fogadta. Félháromkor őfelsége dinert adott, melyen Handel báró és Salburg gróf, továbbá a király egész sülleje részt vett. A diner után őfelsége a nyaraló terraszán cerclet tartott. Ma délelőtt tiz órakor volt Harkányi János báró, az uj magyar kereskedelmi miniszter ünnepélyes eskütétele, mely alkalommal Tisza István miniszterelnök, Festetich gróf főkamarás és Vcrtessy államtitkár volt jelen. Az esküformát Vértessy államtitkár olvasta. A király az eskütétel után külön kihallgatáson fogadta Harkányi uj kereskedelemügyi minisztert, továbbá a hivatalból távozó Beöthy kereskedelemügyi minisztert, majd pedig Tisza István gróf miniszterelnököt. Itt szólnunk kell a miniszterváltozás okáról. Beöthy László kereskedelmi miniszter távozásának hire régóta kisért és bár tudvalevő családi viszonyait, melyek ezt a szándékát megérlelték, mindenki méltányolta, mégis, akik Beöthy László nagy munkabírását és munkaszeretetét s azonfölül sokoldalú erős képzettségét ismerik s közvetlen közelből látták sikereit, melyeket fontos pozíciójában, aránylag rövid miniszteri működésének ideje alatt is föl tudott mutatni, azok mégis abban reménykedtek, hogy Tisza István gróf miniszterelnökhöz való meghitt, benső viszonya, valamint a közbecsülés, melyben minKedd, julius 15 den felől részesül, utoljára is megingatják elhatározását s a kiváló férfiút továbbra is ott marasztalják a kereskedelmi minisztérium élén, ahol kipróbált kvalitásai még nagy szolgálatokat tehettek volna. Sajnos, hogy ez a remény meddő maradt és Beöthy László távozása befejezetté vált. Az eként elárvuló pozíció iontossága természetszerűen az utódra irányítja a figyelmet s megmagyarázható, ha ennek folytán mára az érdeklődés középpontjába Harkányi János báró személye nyomult, rnint akit Beöthy László nagy horderejű örökének vállalására megnyertek. Megállapíthatjuk, hogy Beöthy László távozásával ütött résnek a betöltésére Harkányi János egyike a legalkalmasabb férfiaknak s az ő meghivatása nagy megnyugtatására szolgál mindazoknak, akik a kereskedelmi tárca keretei között összefutó nagy közgazdasági érdekek jelentőségét méltányolni tudják. Harkányi János báró oar exellence gazdasági erő, aki közel ernberöltőnyi közszereplése és szétágazó gyakorlati működése alatt mindig kerülte ugyan a feltűnést, de akiről tudtuk mindnyájan, hogy széleskörű közgazdasági működésében nagv hozzáértéssel tölti be azokat a fontos állásokat, melyekre épen rátermettsége miatt hivták meg. Két országgyűlésben képviselő volt, azóta pedig örökös jogon a főrendiház tagja. A parlamentnek mindkét házában tevéSzakitás. Irta: Mauríce Donnay. George Acran 26 éves. Marthe Crampeau asszony 23 éves. Egy kis bútor ozdtt szoba, lépcsőházi bejárattal. George (fel-alá sétál a szobában és a hosszas várakozás annyira lidegeásé teszi,: hogy hangosan beszél egymagában): Na, de most már igazán elég ebből! Hat hónap óta tart ez a viszony és mindig ugyanaz. Egyszerűen azt irja: Kérlek, szivem, két óra után várj meg engem, „minálunk", — és azután jön hat óra felé, vagy nem jön egyáltalán. Nem, 'ebből elég! Elvésztém az időmet, korlátozza a szabadságomat és ennek végének kell lenni. Jaj, csak tudnám, hogyan szakitsak vele, ugy, hogy ő ne szenvedjen és ne sírjon, legalább is én ne lássam, hogy sir, mert azzal nem törődöm, ha sir, csak én unom látni a könnyeit! Csak lelhetne szakítani, minden szó és magyarázat nélkül. Ah, az gyönyörű volna! (Az ajtó csöndesen kinyilik, ő jön.) George (amint meglátja): Ah, szivem! Végre itt vagy! Marthe: Képzeld. neVn mertem bejönni, azt hittem, beszélgetsz valakivel. George: Magamnak beszéltem hangosan. Ez néha megtörténik velem, amik®r nagyon ideges vagyok. Maéthe: Igen értem, a várakozás kellemetlen. George (nagyon gyöngéden): Oh, édesem, tudom, hogy nem a te hibádból késtél. Marthe: Biztositalak, ha előbb jöhettem volna, jöttem volna; de hiszen tudod, nétn tehetek azt, amit akarok. Ma például vendégeink voltak ebédre és én csalk félnégy után mehettem el hazulról. Azután a Louvreban voltam és nem találtam azt a csipkét, amit kerestem, kénytelen voltam elmenni a Printemps-ba. Ott találtaim olyasmit, amit kerestem, azt el kellett vinffém a szabónőmhöz, mert holnapra feltétlenül szükségem van az uj ruhámra. Onnan elmentem a mamához, mert, szegény, beteg, ágyban fekszik. Látod, drágám, mennyi dolgom volt. George: Beteg a mamád? Mi a baja? Marthe: Vala'mi idegbaja van azóta az explózió után. Tudod, az a -bomba, amelyet az az anarchista a mult napokban dobott, a mamáék melletti ház előtt robbant föl és a szegény mama azóta nem tud magához tér-' ni. Rettenetes ez a dinamit! George: És még nincs vége! Marthe: Nem bizonv, én is attól tartok. George, hallgass reám. Meg kell Ígérned nekem, hogy nem mész el sem sziniházba, sem kávéházba, sem a bírósághoz . . . szóval, sehová. Rettenetes a veszély és nekem nem lenne nyugodt percem. Tegnap el akartunk menni az Operába és emiatt nem mentünk. M'égis csak hallatlan, hogy ezek az emberek megakadályoznak abban, hogy szórakozhassunk. A kormány nagyon elnéző velük szemben. Oh, ha én rendelkezhetnék, akkor jaj volpa nekik! George: Kedveseim, a kormány nem tehet semimit. Egyébként ők az okai mindennek. Aki a botrányt és a vallástalanságot veti el, az bombákat arat. És meg is érdemli. Marthe: Hogyan? Hát te az anarchisták pártján vagy? George: Nem vagyok ellenük. Marthe: Komolyan mondod? George: Komolyan. A bomba olyan, mint a láva, amit a tűzhányók vetnek ki. Az emberiség forrong, a bomba az erupció jele. Marthe: Majd nem beszélnél igy, ha téged találna el egy. George: Az anarchista el van készülve a halálra minden pillanatban. Marthe: De te nem vagy anarchista? George: Ez a te tévedésed! De igenis, az vagyok. És pedig nem dilettáns, hanem az vagyok lelkesedésből, meggyőződésből! Marthe: Hogyan? Te meg fogsz ölni védtelen öreg asszonyokat és gyermekeket? George: Nem. Mert eredményt kell fölmutatni és bevallom, hogy az eddigi merényletek nem eredményeztek semmit. Miért dobták például azt a bombát a Morgue-ba. Annáik nincs értelme. Ott van például a köztársaság elnökének a palotája, az méltóbb arra a megtisztelésre. Marthe: Te tréfálsz! De tanácslom,