Délmagyarország, 1913. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1913-07-11 / 160. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁO lentétes döntvények között, fontolóra vette ezt a kérdést és elvül mondotta ki azt, hogy miután a szerződő felek szabadon állapithatnak ,meg föltételeket, önkéntes kilépés esetén a nyugdijalapra befizetett öszszegek vissza nem követelhetők. Ezzel a határozattal a Kúria uj?a vissaztért ,régi álláspontjához, a szerződési szabadság doktrinér értelmezéséhez. E szerint az értelmezés szerint a szerződési szabadságból folyik az, hogy a munkás és munkaadó tetszésük szerint egyezhetnek meg a köztük levő viszonyra nézve és a biróságnak csak az a hivatása, hogy ezt ,a megegyezést kutassa és megállapítsa. A Kúria már megváltoztatott határozata ellenben ezzel szemben csak a .modernebb jogi fölfogásnak a kifolyása volt, mely nem a stri'kte jus, hanem a szoeiálista igazság álláspontjára helyezkedik. A külföldön mindenütt ez a szempont érvényesül már olyan eseteikben, amikor hatalmas vállalatok .mint munkaadók állanak szemben a munkásokkal, aki'k vagy a vállalat föltételeinek az elfogadását, vagy az éhhalált választhatják. Külföldön már régen arra az álláspontra helyezkedett a törvényhozás és a bírói gyakorlat, hogy ilyen esetekben a szerződési szabadság nem szabadság többé, hanem a gyöngébb kiszolgáltatása .az erősebbnek, a gyönge rabszolgasága és az erős zsarnoksága. Birói Ítéletet i>em szokás kritizálni, ebben az esetben azonban csak sajnálni lehe't, hogy a Kúria állásfoglalása a régi maradt és igazságtalan álláspontnak kedvez. Tisza gróf Debrecen díszpolgára. Ma Debrecen város választotta Tisza István grófot díszpolgárává. A munkapártiak imponáló arányban, tartottak ki Debrecenben is Tisza, illetve (kormánya melllett. Az ellenzék a délután 4 órakor kezdődő közgyűlést obstrukcióval kezdte, mivel látta, bogy kisebbségben, van. Este tiz óráig obstruáltak s többek közt Bakonyi Saínu képviselő is beszélt, botrányokat rendeztek, mindhiába: Tiszát díszpolgárrá választották, .még pedig 101 szavazattal 62 ellen. A horvát kérdés megoldásának utja. (Saját tudósítónktól) Az a reménység, hogy Horvátországban ismét helyreállhat az alkotmányos élet, a mai külpolitikai helyzetben kétszeres fontosságú. A balkáni szövetségesek viszálya, Albánia határainak és jövendő uralkodójának kérdése és más megoldatlan balkán'hproblélma feszültté teszi a helyzetet. Hónapok és hónapok telhetnek el, •míg ez az egész hagyatéki tárgyalás véget ér és — ebben' ne kételkedjünk — ez a megoldás csak ideiglenes. Törökország uralmának megszűntével a Balkán állandó zavarok forrása lesz. Minduntalan kiüthet a háborús veszedelem s miikor nem is, akikor is állandó lesz a pánszláv izgatás és á'llaindó lesz az intrika. Ezen viszonyok közt m:i künn csak az önálló s nem más érdekek pórázán járó országokra számíthatunk; idebenn pedig számolnunk kell a horvátok imagyarbarát részével. Ezt .kell megnyernünk és — ami fő —ezt ke'l'i, ha áldozatok árán is possibilissé tenni odahaza. Ha pedig ez nem sikerül, ismét és újra kormánybiztost küldeni; de azt, hogy Horvátországot állandó izgatás tanyájává tegyük, még a normális alkotmányos formáik kedvéért sem tehetjük meg. Horvátországban nagy az ellentét a horvát és szerb (azaz: a görögkeleti és római katolikus) eleim között. Mi nekünk az ellenségeinkhez huzó szerb eleim fölött meg kell teremteni a horvát szupremáciát.. Mindenütt ez a politika kell, hogy .vezessen, az összes faji kérdésekben: szupremáciát biztosítani annak az elemnek, amely inkább magyarbarát: Délmagyar országon a svábságnak, Erdély egy részében a szászoknak. Támogatni kulturailag s — ami fő — gazdaságilag a keleti tőt elemet. Szupremáciát biztosítani a horvátoknak — ha .magyarbarát politikára hajlanak — a szerbeik felett. Igy mindfenűtt a mi uralmunk az ő uralmuk és politikailag is, magyarok, mert a magyar érdekben ők is szolidárisak. Ne a mi, hanem a más, .rovására .terjeszkedjenek. Ne kifelé, hanem befelé törekedjenek uralmat biztosítani. Ne extenzív, hanem intenzív gazdálkodást csináljanak. Tegyék azt, amit m'i teszünk. ,Mi sem keressük kifelé a nemzeti állam kiépítését; h'aneim idehaza. Keressük a szupremáoia megalapozásában s — aimi fő — keressük saját belső megerősödésünkben. Ez a horvátok föladata. Erre törekedjenek. Ebben támogathatja őket a magyarság is s ebben kedvező széllel vitorlázhatnak; mig más irányban nem mozdulhatnak. Jövő évben, lejár a pénzügyi egyezmény s Horvátország ismét látni fogja, hogy az ő autonómiája 'a mi segélyünkre szorul. Ha nincs; parlament, .ki küldi ki a regnikolaris bizottságot? Kinek adjuk meg akkor a további kedvezményeket? És ha nincs rend, hogy lehessen összehívni Zágrábban! ,az országgyűlést? Magyarországon és kormányában, mint azt az, összes illetékes tényezők magatartása bizonyltja, megvan a teljes jóindulat a liorvét ügyek mielőbb való rendezésére. Horvátország komoly fordulat előtt áll; komoly, nagy kérdésekben politikai érettséget kell demonstrálnia. A délszláv aspirációk imás államoknak kedveznek: valamelyik balkáni államnak. Hogy melyiknek, azért folyik most a nagy, a véres kockajáték. Érdeke ott a pánszláviza tanár elnéző mosollyal;. Különben — hm — nem rendkívüli az esete. Neuraszténia, semmi egyéb. Nos, hát, az eféle idegbántalmakkal! szemben, legutóbbi időben, teljesen uj módszert alkalmaztunk, az egyedüli helyes módszert . . . Igenis, a modern tudomány áldásos vívmánya: hogy most imár teljes határozottsággal' tudjuk: szerrel — gyógyszerrel itt nem megyünk semmire ... Céltudatosan szemmel tartani a beteget, a betegség alakulását! Napról)-,napra! Ez a fő. Gyönyörű eredményeket értünk el igy! Rendben vagyunk hát, kedvels barátom! Es mindenekelőtt: kerüljön minden izgalmat, ez méreg önnek éís [minden mrlsodnap jelentkezzék nálam. Tehát még egyszer: semmi izgalom! A tanár kezet szőri totit a beteggel ós meglátszott rajta,, hogy kimentette a szellemi megerőltetés. Martin Schleiden, szerette a magányt és utálta a szanatórium kertjét, virágágyáivá:, tolószókeivel és szeszélyes betegeivel, az unalmas szökőkúttal és az ostoba üveggömbökkel. Öt a csöndes utca vonzotta, raelty a szanatórium mögött sötétlett és a magos, régi palota ez utca végén . . . mindig lefüggönyözött ablakaival. 0 ah r a dk a grófné palotája, ugy hallotta. — Egy beteg, agg nőé, sürü fehér szemöldökkel és rideg, kemény arcvonásokkal, kiről megfeledkezett a halál és az élet. Nap-nap után haladt végig Martin az élettelen utcán', melynek betegesen csöndes képét kiegészítette >a kihalt palota. Martin nem zavarta meg a kép- hatását. — Beiéi,lUett. Sajátságos volt Martin járása. Nyugodtan, lankadta,ti, tünőd'ye járt . . . szorosan a házak fala mellett tartva ,magát. . . . Három forró nap telt e,l és magányos utján Martin e napok mindegyikén találkozott az öreg emberrel, ki, mindig azt a gip:szfejet tartotta kezében. Azt a gipszfejet a nyárspolgár arcával., melyre senki sem tudna visszaemlékezni. Ezúttal egymásba ütköztek —i olyan ügyetlen volt az öreg. A gipszfej félrebillent és lassan, leesett a földre. Minden lassan esik, csakhogy nem tudják az emberek, akik nem érnek rá a megfigyelésire. A gipszfej összetört — ós a fehér cserepekből véres emberi agyvelő bugygyant elő. . Martin Sdhleiden mereven bámult oda, fölegyenesedett és arca fakó lett. Azután kitárta karjait és arca elé csapta kezeit. Mélyen .fölsóhajtott és ,lerogyott a kövezetre. A szanatórium ablakából véletlenül épen e percben nézett le az utcára a tanár. Most a vizsgálót,eremben feküdt ,a beteg. Teljesen: béna volt, öntudatoinkivüili állapotban. Félórával később beállt a hálái. — Előrelátható volt, — kedves tisztelendő ur, — szólt a tudós. — Mi pontosan a tapasztalatokhoz tartottuk magunkat, melyekből évek hosszú során át kialakult gyógyítási módszerünk. De ha maga a. beteg nem követi rendeleteinket, akkor ugyan hiábavaló minden, orvosi tudomány! Itt, e szobában kötöttem lelkére a fivérének — ismételten és legszigorúbban hagytam meg neki, hogy tartózkodjék mindennemű izgalomtól! És ő? A boldogtalan! A ,megbocsáthatatlanul, könynyelimü! Belebotlik egy másik emberbe, kiüti a kezéből, amit visz — azután, — egy ilyen semmiségért —a legmagasabbfoku izgalomban arca élé csapja a kezéiit, tántorog, kaplkodik és hanyatt vágódik. -Persze, hogy akkor már szó sem lőhetett segítségről! — Már ma előre megállapithatom az obdukció eredményét. Az agyvelő nagymérvű vérszegénysége — a szürke agy vdöburok skl-erózisa folytán. — És imoist nyugodjék meg, kedves barátom és vonjon tanulságot az esetből: kiki a maga sz-erencséjéniek a kovácsa! Kémény igazság; de hiszen ön tudja: az Igazságnak bátor apostol-okra yan szüksége . . . Kizárólag helybeli, hirneTeiefon ves asztalosmesterek által 515, készített, elismert jóminő5jE5jE5s ségü és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült AVűasztalosok B ti torraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kaphatók; esetleg részletfizetésre is