Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-01 / 126. szám

lé ÖÉEMAOYARORSZÁÓ 1913 Junius 1. koaött az jelitó,helye),fogJaljia pL évtizedek éta 'ha^ita^ják a vó^^génjtógből eredő összes bajoknál, étv£ígytalaneág, gyo­morbaj, . piindenüemü testi gyöngeségnél és gyengén fejlődő gyermekinél. Valódi 5 puttó­im® tokaji borból készül, maigydn kellemes izü és hatása biztos. Üvegje 3 ikoroná 20 fillér a gyógyszertárakban. Postán küldi utánvéttel vagy a pénz előzetes beküldése után Krieg­ner gyógyszertár, .Budapest, Kálvin-tér. — Az örömleány. Henry Duval szenzá­ciós detektív drámáját játszák vasárnap áz Uránia-szinházban. Világhírű ez a darab, á mely 3 felvonáson keresztül a legidégizgatóbb jelenetekkel van fele. Az örömleány vagy más inéven A zöld ördög csudálatos szép nagy várisi erkölcsrajz. iSzerepélneik a remek da­rabban utcái leányok, selyem fiuk, .midinet­ték, apácsok, uraik, hölgyek, lumpok.' A mii­sort elsőrangú vígjátékok egészítik kii. A Fuss-ban M. Higgius nagyszerű drámáját vetítik. A szétrombolt ideálok a eime- a pa­zar kiállítású drámának. A műsoron több slá­ger szerepel. A szerelem töviskoszoruja há­rom felvonásos dráma, elsőrangú kép. Ka­cagtató bohózatok szerepelnek a műsoron. SZÍNHÁZ, NUVESZET. )• Kapuzárás a színházban. (Saját tudási,tónktól.) A homokóra le­pergett; búcsúra csendül össze ,a cintányér... N.em játszunk többet komédiát kérem alássan, mert ilyenkor már nagyon forró a kősaiuház és a téli szerelmek cl múlóban, a városi élet láza hamvadéban... A nyár a természeté, a sporté, a légien,gébb ruhájú orfeumi tündé­reké és .a bőséges napsütést kínáló part­fürdőé. A krónikás azonban visszanyúl .még egyszer az elmúlt hamis ragyogásba és ki­markolja betoló azt, ami kézzel fogható. Könnyén belefér a legszűkebb marókba: a szegedi színház nem szokott bőséges eredmé­nyéket. termelni és sokkal többet; lőhetne irni arról, amit nem valósított meg, amihez hozzá sem fogott, ami nélkül pedig csonka és szin­telén egész szezonniultja. Kezdjük az elején, Valóságos belső titkos nyavalyája a színházi művezetésnek a lany­hán megértett és rosszul íkáelégitett üzleti érdék. Erkölcsi hivatásról szerencsére má már mind kevesebbet beszélnek az emberek s leginkább csak akkor, mikor a szinház igaz­diájától, a város közönségétől ingyen akarják megnyerni a színházi épületet. Ez sikerült is, ami annak a jelé, hogy az elvtelen primitív elmék előtt, akik a törvényhatósági bizottsági ülésen szent felélőmmel hallgatják a szin­házi pápák bomhasztjáit, még .mindig siker­rel lehet elpuffautgatni az erkölcsi színvonal hazug frázisait. De maiga a szinház már mind kevesebbet törődik a szin vonallal s megelég­szik azzal, hogy évenkint egy-két kísérletet tegyen klasszikus kÖnyvdráinák program­szerű léperegtetésével, mintiha ezzel most már az irodalmi levegőt tette volna a szin­padon otthonossá annyi vidám léhasággal el­fecsérelt operett-este után. A dologinak a m^itj'á nagyon egyszerű, A színházi közönség legnagyobb százaléka fél­müveit és csak nagyon kevéssé csiszolt Íz­lésű tömeg, mely a .maga tudatlanságában követelő és zajos. Mindig kész tapsaival a legszebb drámai' jeföttetdk" tenni. Ha megtetszik néki valiami léhaság, amit mindennapi életében Ifi'uwjjcf fáiu|fc tó­vább adhat, azonnal kitörő nivalgásba csap s .azt a látszatot idézi élő, mintha a® .egész nézőtér hangulatát' fejezné ki. EJuinek a iközöil'­eégnék mándéaietieftre engedményeket kéül tenni, de inem volna szabad jelentőségét tuil­hecsüliui és a ikomoly színjátszásnak majd­nem összes értékeit áldozatául dobni. Pedig a szegedi szinház ezt teszi, miikor a játszó­napok öt ven százalékát operettel tölti be, egy további jelentékeny kontingensét énekes színművel és bohózattal foglalja te, a ikomoly drámai levegő tehát az estéknek mindössze csak huszonnégy százalékában otthonos a sze­gedi színpadon. Ha .már most meg,gondoljuk, hogy ezek a drámai előadások is inem ritkán a modern színpadi feladatok tdljes félreisme­rését jelképezik (Faust, Manfréd) — akkor tisztában lehetünk az eredménnyel, meity egész egyszerűen az, hogy a szegedi szinház vezetésé nem hivatott művészemberrel, ha­nem üzleti érdekéket hajszoló s azokat is nosszuil kielégítő, irodalmi érzékkel, vagy iro­dalmi tanácsadókkal abszolúte nem rendel­bező egyénre van bízva. A fővárosi színházigazgatók, alkilk pedig kitűnő üzletemberek, dramaturgeikat vesznek maguk mellé s mindén komoly szándékuk­ban azoknak útmutatását követik. A szegedi szinház kifejezett, cél1 és irány nélkül; egyedül a Várható kasszasikert, tartja szem előtt a darabok megválasztásában. .Nézzük végig a drámai műsort, mely végtelenül szürke és szegényes. Legnagyobb sikere volt A farkas előadásának, ami azt jelenti, hogy a jó drámai .mű, ha igazán jó előadásban Ikerül színre, az operettslágerékkel könnyen fel­veszi a versenyt. Molnár Ferenc kitűnő szín­játéka tizenötször került színire s ezzel má­sodlik helyre ikerült a tizenhatszor adott Éva operett mellett, De tízszer ment A faun is, nyolcszor, a Rablólovag és ép igy jelentős be­vételekre lélietett volna szert tenni ,igazán komöly és tartalmas müvek további felvonul­tatásával is, mélyékben ,a művészi megját­sz'ás viszonylagos, kíválósájgiaj egészen bizo­nyosan jobban érdekli a közönséget az uneili­smnnlcílds ihadiarsjágoikináíl'. A színház elő­adatta Faustot, Teli Vilmost és Manfrédét, három könyvdrámát mélyeket'a világon sehol ' sem játszanak s csupán ,Reinhardt rendezése ad nékik külön értékeket, melyeket vidéki színpad meg sem közelíthet. Ha még felem­lítjük Tömörkény István finom egyifélvortá­; sósat, a Barlanglakókat, meg a jó előadásban szinté került Ostrom-ot és az Erős láncokat, ! — ezzel ki .is merítettük a szezon művészi tar­talmát. Hol vannak a mödiern drámairo­.dáTóm igazi nagySálgai, iaz érdeklődés iközép­; pontjában élilé mái emberek, iki'kinek akár­melyik darabjuk egyszerű előadása is szenzá­ció lett volna? iHa már Ibsientől végkép ide­genkedik a szinház, — természetesen ökta­lanujl' — miiért inem adatiótt Haupjtmamnit!? JÜaé'rt nem Shakespórét az egy Rómeó és Ju­lián kiviiill Wedékindv Wilde, Eostand, Ba­taállé, Pimefo, Kistemaékers, — hamarjában egy csómó név; mái emberek és maii ítémák, kőmöly művészi feladatok és kassfeasikenek, níéíydk mindenütt másihol szóhoz jutnák, csialk mináluhk není. A: vígjátékok .mezején igazi sikere volt a Primerose kisasszony, A faun, A minister­elttök és iLakájok előádásáriálk. Vélt egy sike­„ ríflt repríz is; a Eálás után. Dé itt ás imbálbb csak Ízelítőt kaptunk abból, hogy mennyi min­dent léhetne, ha vailíabi komolyan akarná. A drámai személyzet hanertl is eMréndü, dé jó anyag volt, melyből hozzáértő kezek kitudták völna hozni a felszínesnél mélyebb színjátszói értékeket. CSsupa fiatal1 erő/ akiik kőzött ke­resni kellett a mar níééálhtpodott. egyéhíh ségéketj legtöbbje nem' nyújtott egyebet Ígé­retnél, mely beváltatlan maradt, (A szegedi szán)há!z ®olk: tekintetben hásön|lit egy igyaj­koriló iskoláihoz: akadémiáiról kiikerült fiók­művészek első szárnypróbálgatásaival és ön­fegyelmezésre ,a,lig képes művészi egyénisé­gek túlzásaival kénytelen, erejét sokszor meg­haladó feladat megoldására vállalkozni. 'Az énekes személyzet .bemutatta a, Bohém­életet, mellyel különben derekas mnnikiát vég­zett. Az operettek valamenny ien a ma divatos sekélyes színvonalon állottak; egyetlenegy igazán értékes, a régi iVarmey és iLecoqu-iféle operettek színgazdagságáig emelkedő szín­pada mii sem akadt közöttük. Ami pedig ,a legfőbb bajuk, az, .hogy kórusuk mélg csak el­menne valahogy, de .rendezésük, .egész beállí­tásuk, diszletezósük szegényes' és ügyefo­gyott, holott ezeknél az ugyenevezett kiáltí­táraos darabokhál' igazán csak ezzel lehetne ,a sekélyesnél valamivel mályebbreható síikért elérni. Hogy egyebet ne mondjunk, ,a. világi­tómester teljesen a saját tetszése szerint ve­tít ihe á színre egymást zavaró, vagy megsem­misítő tüzeket, melyeknek sokszor semmi ér­telműk sincs; látszik, hogy ezeket a fényha­tásokat soha ki nem próbálták, meg nem gon­dolták. Épen ilyen terv és tartalom nélküli a kosztümök kiállítása, nem is beszélve a színfalaknak sokszor nagyon szerencsétlen megváltoztatásáról. Nem akarunk sOk szót szaporitani: az igazgatót, akii tisztáin admi­inisztrativ teendőket végez — miután ezek a teendők tényleg egész embert ás Igényelnék, — nem képes mindén előadásnak a művészi előkészítésére és beállítására. Nem is teszi meg, E feladatok teljesítésére tehát önálló és fejlett ízlésű művészember szükségeltetik és valameddig a saját színházát ingyen fel­ajánló városi hat óság M nem köti egy ilyen hézagpótló széeníkai és művészeti felügyelő­nek kőtelező alkalmaztatását, addig a szege­di szinház sohasem fog a legát.tagosabb vi­déki előa dások szin von aláról ha jszálnyira is felemelkedni. Az énekes előadásokról szólván, meg kell még jegyezni, hogy az énekes ensemble, hia nem volt is .hiányos, de igazán értékes erők­ben ugyancsak szűkölködött. A haj annál ko­molyabb, .mert a kilátásba helyezett uj szer­ződtetések a nívó további .csökkenését igé­zik ibe előre. Igy aligha leihét .remélni, hogy dévajkodó és könnyű fajsúlyú operettekén kívül, melyeknek Déry Rózsi .a lelke és An­tal Erzsi, meg Kállay Margit ;a vonzóerejük, valaha is nagyobb énekes feladatok megoldá­sára merjen a szinház vállalkozni. Általános és igen komoly kifogásunk az, hogy az előadott darabok kellően előkészítve és kipróbálva nincsenek: a szereplők egysé­ges és a játék szellemét megértető utasitáso­ikat nem nyernek, művészi fegyelmezettségük abszolúte hiányzik. Ezért, mindenki azt ját­szik, amit akar. Sokszor meg épen azt, amit a mókás kedve diktál. Egészen Ikomoly fél­adatokat szokás igy sekély es komédiázásakká sülyeszteni, .amire számos példát láthattunk. Más szereplők viszont tisztán a magúik mű­vészi ambíciójából értékes feladatok megol­dására vállalkoznak; szinte meglátszik a já­tékukon, hogy netnes stílus és jobb környezet után kívánkoznak, — amire példaképen lósakj la minidlíg íkjfbünő Baráti József művészi igyekezetét emiitjük. Ezelk a kis esetlegességék mutatják, hogy végtelen sóik aphóSágon múlik az, hogy egy szinházi szezon, képes-e számottevő művészi eredmények fel­inutatáöár*? Meggyőződésünk az • •.ül Í-m • és e meggyőződés-

Next

/
Thumbnails
Contents