Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-06 / 130. szám

z DÉLMAGYARORSZAG 1913. junius 6. nem akar egyebet, csak ünnepelni, halotti tort rendezni, tulszinpadi pózokkal. Holott a magyar politika és a magyar állam érdeke is fontos, arról is kellene már beszélni és annak az igazi utait járni. Amig állam van, addig lehetetlen az, hogy vele szemben bárki vagy bárkik erőszakosan érvényesitsék romboló akaratukat. Ha egyszer lehetségessé válhatnék az, hogy az országgyűlésben a szentesitett törvény alapján funkcionáló törvényes őrség büntetlenül inzultáltassék, vagy hogy az őrség a végrehajtásra bizott törvényes utasítás teljesítésében megakadályoztassák; — az anarchia győzelme következnék be az állam fölött! És hisszük, hogy Magyarországon sohasem fog bekövetkezni. Nemzetünk eredettől fogva kifejlődött erénye a törvénytisztelet. De kérdezzük, mikép remélnek kormányra jutni, az állanirend és törvénytisztelet őreivé lenni, ha a törvény alapján funkcionáló, katonai fegyelemnek alávetett őrséggel szemben ily módon viselkednék? Hát hihetik-e, hogy valaha is kiszolgáltatják nekik az ország fölött való hatalmat, nekik, akik a rend s a törvény iránti tiszteletlenségnek, az anarchiának és terrornak ily példáit nyújtják? Hát rábizható-e az ország biztonsága azokra, a kik a legutóbbi háborús válságok alatt a délszláv ellenségekkel rokonszenveztek, —akik az ország védelmét biztosító törvények létrejöttét megakadályozni kivánták, — akik a magyar állam legfőbb intézményét, a parlamentet törvénytelennek bélyegezni s bojkottálni merték, — akik a törvényhozás csarnokába csak tülkölés, duhajkodás és verekedés rendezése céljából vonultak, — s akik a katonai jellegű őrség jogos funkcióját gyalázni s általánitványokat kiosztották, Stark Izsáknak tiz tanítványt adtak, negyedik elemistákat s ezek között volt egy, aki akképpen volt bejegyezve, hogy a privát tanítónak a tanítvány szüleinél vacsorát adnak. Az első óra után elment a tanítvánnyal a szüleihez, Kutassy Péterékhez, akik a Szamos mellett laktak. A fiu apja, Kutassy Péter, timármesterember volt, de nem volt neki saját műhelye, hanem bérért dolgozott a bőrgyár rélszére. Ezen Kutassy otthon volt az első vacsora alkalmával és erős dohányból nagy füstöt csinált, pálinkát ivott és kinálta őt: — Igyék úrfi. Magyar ember nem veti meg a jó italt. Én nemes ember vagyok, tudja, úrfi. (A piszkos falon egy képre mutatott.) Nagyapám harcolt a császárért, de apám vagyonát elszedték a zsidók, érti, úrfi, a zsidók, akiknek a belét tipornám ki, ha csak egy fajzatuk egyszer a kezembe kerülne. Ugyebár helyesli ezt ön is, úrfi, Stark Izsák úrfi . . , mi? . . . he? . . . Zsidó fajzatnak nem ajánlnám, hogy az én tisztességes házamba betegye a lábát. Most bejött az asszony. Rántott hust tett az asztalra s odaszólt: — Egyék, igv egyeztünk, tanitó ur . . . — Másodéves bölcsész vagyok! — korrigálta ki ekkor Stark Izsák. — Lehet az, — folytatta Kutassy, — a cimet meg kell adni neki, csak zsidó ne legyen, én csodálnám a tanári kart, iha a fiamnak zsidó priváttanitót adott volna . . . Stark akkor semmit se szólott. De hiába nem szólott, másnap Kutassy fölkereste az igazgatót, tiltakozott, a tanári kar ugy határozott, hogy elveszi tőle ezt a tanítványt, más priváttanitót a házsártos Kutassy fia részére nem ad, de ez a Stark Izsák részére csak vallásbeli elégtétel volt, vacsora nem volt s ezért kellett vacsorapótló másolási munkákat vállalnia tiz krajcárjával az adóhivatali Írnoktól. (Folytatjuk.) ban az állam egész haderejét sértegetni s inzultálni próbálták? Lehet-e az ilyen elem valaha rendes, komoly kormányhatalom? S rábizható-e ilyenre valaha az állam, sőt az állammal kapcsolatban a monarchia? Hát valóban önáltatás az ő részükről, hogy ily módon remélnek érvényesülni, — holott már multjuk példáiból is levonhatják a tanulságot, hogy a terror utján törvénytisztelő monarchikus államban igazi hatalom nem szerezhető s ha egy-egy pillanatra a kényszerhelyzet folytán a terror hatalomra jut is, Csakhamar belső anarchia folytán pusztul el. , Ezt nem szabad felejteni, különösen nekik nem, hiszen a kibontakozás útjaira egyedül gyűlölettel nem léphetnek sem ők, sem ő velük. iBtaaBicaaiiBBBaBiBBsiiBBiaQaaDBaiaaaBBBiaaisBcsiassáaHKiBfiidisiHnaBBa Tojástánc a fizetésrendezés körül. — A tanács a nagybizottság javaslatát nem fogadta el. — A régi, sérelmes javaslatot terjeszti a közgyűlés elé. — (Saját tudósítónktól.) A városi tisztviselők fizetésrendezése körül operettet játszik a tanács. Csak néhány nappal ezelőtt készitette el a jogügyi, pénzügyi és szervezési bizottságból kiküldött nagybizottság a fizetésrendezés végleges, sérelemmentes javaslatát s most a tanács megint kanyarint egyet a dolgon és négy heti ülésezés lelkiismeretes, fáradságos munkáját visszaveti. Nem kell, mondja, szemben a közgyűlés akaratával és a városi tisztviselők, de még a belügyminiszter sürgetése ellenére is, S helyette előveszi a szervező bizottság eredeti, sérelmektől hemzsegő javaslatát, mely ellen pedig igen erélyesen zudult föl a közgyűlés. A nagybizottságot éppen azért küldték ki, Ihogy gyökerében fojtsa el az eredeti javaslat kardinális hibáit s ennek a föladatának a nagybizottság dicséretesen meg is felelt. Igaz, hogy mintegy huszonhatezer koronával kerül többe a tisztviselők fizetésrendezése, de legalább megszűnnek a folytonos panaszok azok miatt a boszantó mellőzések miatt, amelyekben soksok tisztviselőt részesített a szervező bizottság. Lázár György dr. polgármester elnökölt a ma délelőtt tartott tanácsülésen, amelyen Taschler Endre főjegyző mutatta be a közgyűlés- által kiküldött nagybizottság javaslatát. — A magam részéről azt ajánlom — mondotta Taschler, — hogy térjen a tanács napirendre a hármas bizottság javaslata fölött és maradjon meg a szervezési bizottság eredeti javaslata mellett. Teszem ezt az előterjeszt azért, mert az én véleményem az, hogy a közgyűlés részéről kiküldött bizottság abszolúte semmi kifogást nem emelt a szervezési bizottság eredeti javaslata ellen, mindent meghagyott ugy, ahogy volt, csupán egyes személyeket tolt előtérbe. Nem a tisztviselői kar együttes érdekében cselekedett, hanem egyes személyek érdekében. Egy változtatást azonban magam is elfogadok, azt, hogy a javadalmi pénztári tisztek magasabb fizetést kapjanak, de csak abban az esetben, ha ezt a terhet a belügyminiszter magára vállalja. Semmi kifogásom nincs az ellen, minthogy a városra nézve kiadással nem jár. Bokor Pál: Én ezt igy nem fogadom el. Hozzájárulok a főjegyző ur azon előterjesztéséhez, hogy a fizetésrendezésről szóló eredeti javaslatot terjesszük a közgyűlés elé és napirendre térést ajánljunk a hármas bizottság javaslata fölött, de még egy változtatást tartok szükségesnek azok közül, amelyeket a nagybizottság az eredeti javaslaton tett. Nevezetesen a vámkezelök, akiknek 720 korona lakbérük van. természetben kapnak lakást, de ugyanolyan egy szoba, konyhából álló lakást, mint a vámőrök, akiknek 200 korona lakbérük van. A nagybizottság lakbérkülönbözet cimén 200 koronát szavazott meg .a vámkezelőknek s kérem a tekintetes tanácsot, hogy ezt is vegyük még bele az eredeti javaslatba s ezzel a két módosítással terjeszszük ismét a közgyűlés elé. Taschler Endre: Én ezt nem fogadhatom el, mert aztán mindenki jöhet ilyen kérelemmel. Gaál Endre dr.: Én elfogadnám a vegyes bizottságnak még azt az intézkedését is, hogy mindenki annyi fizetést kapjon, mint amenynyit eddig kapott. Taschler Endre: Ez fölötte veszedelmes volna s ezért én nem járulhatok hozzá. A mult évben például Turóczy főügyész ur néhány ezer koronát kapott a várostól, amiért meg nyert egy pört. Ebben az évben ennyivel kisebb a várostól élvezett jövedelme, hát most ismét kiutaljuk neki a pénzt, ámbátor •pört nem is nyert? Bokor Pál: Én csak amiatt aggódom, hogy a közgyűlés számon fogja kérni, mit végzett a vegyes bizottság. , Taschler: A tanács a saját legjobb belátása szerint határozhat. Más kérdés már, hogy miként vélekedik a közgyűlés. Lázár György dr.: Minket a vegyes bizottság egyáltalában nem győzött meg arról, hogy a szervező bizottság javaslata rossz, csupán személyeket helyezett előtérbe s mi ezért megmaradunk az eredeti javaslat mellett. Én helyeslem Taschler előterjesztését. A tanács ezek után ugy határozott, hogy az eredeti javaslatot csupán két módosítással viszi a közgyűlés elé. Az egyik az, amit Taschler Endre javasolt a javadalmi pénztári tisztekre vonatkozólag, a másik Bokor Pál előterjesztése a vámkezelők érdekében. Eszerint a tanács még azt a módosítást sem fogadja el, amit Wimmer Fülöp indítványára mind a közgyűlés, mind a vegyes bizottság magáévá tett, hogy tudniillik egyetlen városi tisztviselő se kapjon kevesebb fizetést, mint eddig kapott. Hogy mi a célja a tanácsnak ezzel a tojástánccal, erre csak akkor tudnánk feleletet adni, ha keményen őszinték akarnánk lenni. Egy bizonyos: hogy a tisztviselők fizetésrendezése a tanács érthetetlen makacssága miatt ismét halogatást fog szenvedni talán hónapokig is. Mert ha a közgyűlés vissza is veti a tanácsi javaslatot, a vegyes bizottság javaslatát csak indítvány utján fogadhatja el •— az fciltalános tárgyalás alapjául. íme, mennyire kiütközik a tanács halogató politikája. A kiegyezési kérdések előkészítése. A Magyar Vámpolitikai Központnak félesztendős munkálkodása alatt több izben volt alkalma meggyőződnie arról, hogy a magyar ipari és kereskedelmi érdekek érvényesítésében munkálatainál igen előnyösen használhatja azt a kiváló anyaggyüjteményt, nagyszabású tanulmányokat, hielyeket bizonyos speciális kérdésekben az osztrák vámközpont a magyar központ rendelkezésére bocsátott, minthogy viszont közös érdekű kérdésekben az osztrákok a Magyar Vámpolitikai Központ tanulmányainak igen jó hasznát vették. E tapasztalatok által indíttatva, a magyar Vámpolitikai Központ elnöksége örömmel fogadta ^ azt a kezdeményezést, ihogy bizonyc\s kérdésekben, melyek az anyaggyűjtésre vonatkoznak, vagy akár érdemleges, "bár nem elvi jelentőségű kereskedelem-poíitikai kérdésekben is az osztrák vámközponttal közös munkálkodást fejtsen ki és egymással a fölmerülő kérdések körül tett tapasztalataikat kicseréljék, anélkül, hogy nagy elvi kérdéseknek bármi tekintetben is prejudikálnának. Azoknak a kérdéseknek a megállapítása végett, melyek megtárgyalására a két központ az ősszel közös ta-