Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-05 / 129. szám

DÉLMAGYARORSZÁO 1913. junius 4. Csöndes tüntetés Budapest utcáin. — A szociálisták főlvonulása. — (Saját tudósítónktól.) A munikások ma ismét ki vonultak az utcára, hogy a tömeghatással tüntessenek a kormány ellen. A munkások részéröl.a mai tüntetés egyszersmind jubileum is akart lenni, mert ma van egy éve annak, hogy az ellenzéket, amely a tárgyalások sorrendjét* megakadályozta a parlamentben, amikor Tisza István gróf elnök kivezettette onnan. iVÍ mai tüntetés azonban korántsem volt oly fenyegető, mint a tavalyi véres május 23-i.ka. Nagy általánosságban maradhatni, liogy a csendőrségnek a mai napon nem jutott aktiv szerepe. Az óriás fegyveres erő ellenére is a hangulat nagyon békés volt a parlament környékén. A kábító hőség valósággal lecövekelte az embereket, akiknek nemcsak arra nem volt kedvük, hogy tüntető sétákat tegyenek, de még a szokásos jelszó-áradatot sem hömpölyögtették végig az utcákon. Mindazáltal voltak érdekes, sőt izgalmas jelenetek is. Nagyon érdekes és nagyon jellemző volt például a következő, epizód: Egy jól öltözött, intelligens arcú munkás nagy csomó vörös rózsát vitt a kezében. ,Aniikor aiz OiltzágháJ-tér (párkos részéhez ért, ahol négyes gúlákba rakva állottak a honvédség puskái, a munkás odament ezekhez a veszedelmes, fenyegető, szuronyhegyü gúlákhoz és a puskák fölfelé meredő csövébe belefűzött egy-egy piros rózsát. A katonák; amikor a munkás elhatározott lépésekkel közeledett a fegyverek felé, egy pillanatra meglepődtek, talán meg is hökkentek, ám mikor kiderült, hogy az illetőnek milyen békés a szándéka, a tüntetésnek ezt a kedves formáját mosolyogva fogadták. (Az ellenzéki képviselők gyülekezése.) A Rákóczi-ut 10. szám alatt, a Justh-párt körhelyiségében gyülekeztek az ellenzéki képviselők, mig odalent az uton lassan tömörültek a különböző irányokból érkező szociálistálk. Félkilenc óra tájban Saly Károly rendőrfőtanácsos kereste föl Justh Gyulát és közölte vele, hogy a rendőrség nem emel akadályokat a tömeg föl vonulása ellen, de azt csupán, az Alkotmány-utca bejáratáig engedélyezi, mert a parlament előtti tér szabadon tartandó. Justh Gyula ezt a bejelentést tudomásul vette. Ezalatt a Rákóczi-uton mintegy 2000 főnyi tömeg verődött össze, melyben feltűnő számmal voltak a nők. I ~(A fölvonulás.) Háromnegyed 'kilenc órakor indult el a menet a parlament elé élén négy lovasrendőrrel, oldalt pedig mozgó gyalogfcordoninal bekerítve. Saly .főtanácsos, valamint Kosztka és WoUeenberg rendőr felügyelők gondoskodtak .nagy kürtül tekintéssel arí\7i, hogy öszszeütközés ne legyen ós ez sikerült is nékik. A lovasrendőrök után a szocialisták biciklis csoportja nyitotta meg a menetet, utánuk az ellenzéki képviselők következtek Justh Gyulával és Károlyi 'Mihállyal élükön. Őket követte a mintegy 2000 főnyi menet, mig hátül ismét lovasrendőrök zárták be a menetet. Énekelve, éljenezve, lelkes és békés hangulatban húzódott el a tömeg a Rákóczi-uton •Károly-körúton és Váci-körutan. A Bank-utca sarkán, ott, ahol a Magyar Bánik és Kereskedelmi Részvénytársaság palotája emelkedik, az éljenzés pisszegéssé, fittytyé s fenyegető kiáltásokká változott. Az Alkotmány utca torkolatánál rendőrök állták el a tömeg útját, de a menetet vezető tanácsos gondoskodott arról, hogy a megállás ne legyen hirtelen és ez által ne adjon okot zavaros jelenetekre. A 'rendőrök hármas kordont -alakítva lassan haladtak a menet előtt IÖS- .cl Koháry-utca sarkánál megállottak. Itt már nagyobb lovasrendőr Jkülönitmóny várakozott éjjel szerenáddal kerested föl s később az erkélyen át szobájába léptél . . . Megöllek, mert ezt a szégyent nem tudom elviselni . . . Az egész városrész Imoláról s rólad beszél! Éjjelente szomszédnőim csodálkozva kérdik: még mindig életben van Esz'kamilló? A selyemnadrágos tanuló, aki éppen most menekült meg a féltékeny Izaura tőre elől, elbusulva húzta homlokába föveget. — Esküszöm, hogy egy szó sem igaz, — mondta meglehetős bizonytalan hangon. — Csönd Jegyen, — felelt Navarrai Margit. — Ezen már nem lehet változtatni. Meghalsz. Talán tőrtől, talán huroktól. Vagy a mérget jobban szereted? Azonban látom, még nem ebédeltél, egyél előbb. Fajdkakasból főztem levest és e pirenneusi havasok ormán termett gombát töltöttem meg fiatal galamb begyével. Eszkamilló elbusulva foglalt helyet az asztalnál. A vén cigányasszonynak mégis csak igaza lesz, aki Őrült Fülöp hídján gyermekkorában, kimondotta a jóslatot, hogy a nők szeretni fogják s szerélemből egykor megölik. Szép, szomorú anyja sikoltása most fülébe cseng és sajnálja, hogy a füvek, tit,kos: növények nem tudták elvenni arcának szépségét. Ó, Don Sebastián, miért is engedted fiadat a madridi főiskolába, neveltél volna belőle inkább hegyi pásztort, aki kecskéi és egyedülvaló felesége között osztja meg életét és szivét . . . És csupán a régi szokások alapján, de minden erő nélkül mormogta Eszkamilló a leves megkóstolásánál: — A majorannát, rózsaszál, természetesen kifelejtetted a levesből. A navarrai nő tegnap, vagy tegnapelőtt igen alázatos és szégyenlős lett volna e leleplezésre, most csupán egy hosszú tőrt vett elő a fiókos szekrényből. A tör fején a Madonna őrködött jáspisból faragottan. — Jól tudom, hogy hol van a szived Eszkamilló, — mondta igen nyugodtan Navarrai Margit — hisz eleget hallgattam, mikor nyoszolyámban aludtál és szerettél, mert fiatal voltam ... A gyönge ebéd után biztosan megteszi a magáét! Mert ha legalább egy fiatal és szép nővel csaltál volna meg? De egy vén nővel való megszégyenítésemet nem viselhetem el. Eszkamilló lehunyta a -szemét. Helyes. Úgyis mindig az volt a nézete, hogy mindegy, mikor hal meg az ember. Téhát meghal, ma délután, miután a nagy király vércséi és galambjai elfoglalják helyüket a magas tornyokon és ereszeken. Csupán ennyit bátorkodott megjegyezni. — Margit, te büszke lehetnél rám, — ha igaz volna az a dolog. Ha már olyan vén és csúf nőket is szeretni tudok, mint amilyen Imola barátnője, mennyire szerethetnek azok a nők, akik fiatalok és szépek, mint kegyed, királynő. A navarrai egy pillanatra elgondolkozott. Eszkamilló fölhasználta a szünetet. — Szent hölgy! A nagyatyám, aki Szent Fülöp seregében volt kapitány gyermekkoromban gyakran mondogatta, hogy egy igazi férfi bátran, szeretheti a dédöreganyját is. Ugy látszik, hogy én igazi férfi vagyok. Hisz a húszesztendős Imolával gyarausitanak. Büszke lehetne kedvesére, nagy királynő. — Hm, —• felelt Navarrai Margit. — Gazember vagy, meggyőztél. A kockád hatot mutatott. A csillogó tőrt visszatette a fiókba. — De ha egyszer . . egy fiatallal . . . egy széppel . . . egy rongygyal megcsalnál! Akkor az isten legyen irgalmas neked! 1'urtik főfelügyelő parancsnoksága .alatt. Pavliiknak már dolga is akadt a kora reggeli órákban: körülbelül 900 főnyi munkáscso,portót keltett visszaszorítania, akik a Ganzgyárból érkezvén, a parlament elé akartak vonulni, a . s- • < « • ' • ! > ii&l i (Az országház előtt.) Az Alkotmány-utca 18. szárnu ház előtt Justh Gyula a tömeg közé nient és szinte egyenkint beszélte rá az emberéket, hogy álljanak meg, ne akarjanak az Országháztérre jutni, mert a téren táborozó katonaság kénytelent lenne beavatkozni. így aztán sikerült az ellenzéki képviselőknek kiválni ok a tömegből és miközben útjukat az ablakokból ledobált virágok jelezték, eljutottak az Országház-térre. Szinte megdöbbentő volt az a katonai karhatalom, mely a teret benépesítette: Ott állott a 23. és 52. gyalogezredek egy-egy zászlóalja, egy század utász, három század honvéd, két szakasz huszárság gépfegyverrel, egy szakasz horvát uláraus, továbbá 400 csendőr, A katonaság parancsnoka Martovinovits Vince vezérőrnagy volt. Az utóbbiak vezényszóra a (földművelésügyi minisztérium árkádjai alatt töltötték meg fegyverüket. A katonák utat nyitottak a képviselőknek, akik féltiz óra tájiban érkeztek meg a főbejárat elé. Mintegy ihusz perccel megelőzte őket gróf Tisza István kocsija. (Visszavonulás.) Miután a képviselők elhagyták a tömeget, .amellyel az Alkotmány-utcáig vonultak együtt, ia sokaság állva maradt a Koháryutcánál vont ren,dőr;i kordon előtt. A tömeg és a 'rendőrség itt ,egy félóra hosszat farkasszemet nézett egymással. A tó meg ezután megindult, a Váci-kör ut .felé. Amikor az Alkotmány-utca és a Váci-körút torkolatához ért, találkazott a Váci-körüton az .Andrássyut felöl Jövő fegyvergyári munkások 1600 embert kitevő csoporotjávai. A két munkáscsapat egyesülő 'ugyamekikór csatlakozott hozzája a Váci-kürut felöl a Scklick-gyári munkásság, amely ugyancsak 1500 emberből állhatott. Az igy 4000 főre szaporodott tömeg a nyugati pályaudvarnál — amelyet katonaság tart megszállva — 'befordult ,a Terézkörutra, innen pedig az Andrássy-utra. A munkásokat biciklisták vezették, reifdor seholsem mutatkozott. Nem tartóztatták fel őket és igy nyugodtan és remidben vonultak végig a megjelölt 'uttesteken. A Podmaniczky-utcán keresztül ,a tömeg a Teréz-tkürutra vonult és az Oktogon felé hömpölygött. Az egész útvonalon kinyíltak a házak ablakiad és mindenünnen kendőket lobogtattak a tüntetők felé. Vázsonyi lakása előtt a tüntetők megálltaik néhány pillanatra és lelkesen megéljenezték Vázsonyi,t. Mikor a tömeg az Oktogon-térre ért, szembe találkozott egy másik órási tömeggel, amely a körút ellenkező irányából jött. A két összetalálkozó tábor viharos 'lelkesedéssel köszöntötte egymást. Kiderült, hogy ez a másik tüntető sereg a Ganz-gyár 500 munkása, akiik reggel 9 órakor indultak el a Kőbán,yai-utról. Az Abbázia-kávéház ellőtt néhány percig állt a két összeolvadt tömeg és óriási lelkesedéssel éljenezték Désyt és Vázsonyit és abcuigollják Lukácsot. Innen yégig von ul t ák az Andrássy-uton a Váci-körüt felé. (A nyugati pályaudvar előtt.) A tömeg a Váci-köruton a „Só, só, só" eimü .gúnydalt énekelte. A tömeg, melynek vezetője Kunfy Zsigmond dr, volt, a nyugati pályaudvar felé hömpölygött, ahol jelenleg három nagy téglarakás Van. A szociálisták vezetői itt 'beszédet intéztek a tüntetőkhöz, akiknek tömege ékkor már 9000 főre rúghatott. Kun'fy Zsigmond beszéde alatt a Teréz-körut felől a Lipót-körűt felé lovasrendőrök vezetésével egy szakasz loyascsencfőr vonult fel .a tömeg háta mögött, azonban 'összeütközésre nem került a sor. A szociálisták íközül Kunfyra kivült, beszólt még Pélcéder Ágoston, Biró, Klárik Ferenc és Buchinger Manó. A tüntetőknek tíeek Lajos 'képviselő hozta a húrt, hogy a