Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-01 / 126. szám

1913. junius 1. DÉLMAGYARORSZÁG 5. leményre, de viszont 'kitartok az enyém mellett akkor, ha azt, amit állítok átérzem és meggyőződésemen alapszik. E tekintetben, nem ismerek megalkuvást még akkor sem, ha emiatt az emberek vagy csököny-ösneik, vagy irodalmi smokknak tartanak. Elvégre még mindig döntés ;aliá tartozik, hogy a két párt 'közül tülajdonképen nem ,az marad-e alül, amely ép a tájékozatlanságával -akar a másik fölé emelkedni. Az ilyen és ebez hasonló tájékozatlanságok csalk addig tudják magukat felszínen tartani, amig szembe kerülnek egy nem az ő Ifelfoigásukhoz tartozó egyéninek vagy párttal; s ilyenkor hamar áttérnek más témára, nehogy a tudatlanságuk napfényre kerüljön. Amint látjuk, tehát az emberek sokkal jobban vigyáznak a hiúságukra, minit mindien egyébre ® innen van, hogy arra több gondot és munkát is1 fordítanak, .mímit bármi más egyébre. Ezt azonban csak hisszük, mert a valóságban ;itt sem találkozunk általánosságban sem pedamtériával, legkevésbé s'tilusérzékkel. Mindig és mindenkor állítottam, hogy vannak bizonyos toaléttdarabok, amelyek csakis bizonyos alkalmakra valók. Azért mert nagy és választékos garderöbuinlk van, abból még nem következik, hogy öltözködésünknél ahiból ugy haliászunk, amint épen az eszünkbe jut. Itt szintén rendszernek kéli lenmii, maert níin-cs bántóbb, mint az Ízléstelenség. Ebbe pedig könnyen beleeshetünk, -ha minden rendszer nélkül öltözködünk. Nem mindenkit ajándékozott meg a természet az ízléssel és ép ezért igen helyesnek tartanám azt, ha a szabómüvészek egy ilyen kódex összeállításával foglalkoznának, amely minden tekintetben felvilágositást nyújtana az Ízléses ) öltözködés terén. Kedden7 hirdetik ki aDésy-iigy Ítéletét! (Saját tudósítónktól.) Négy nap óta tárgyalták a Désy—Lukács-pert, amely jiemcsak az egész ország, de a külföld érdeklődését is sok tekintetben fölkeltette. Fölvonulták a tanuk igen nagy számban és a lapok a legapróbb részletekig ismertették a vallomásokat. Ma a perbeszédekre 'került a sor és szinte reggeltől estig ezzel telt el az idő. Különösen Vázsonyi Vilmos beszélt hoszszan, rátért minden esetre, sziporkázott, ismert demagóg-stilusában igyekezett hatni. Vele szemben Sélley Barnabás föügyészhelyettes rendkívül egyszerű és tömör beszédben hangsúlyozta, hogy Lukács László egy politikai hajszának áldozata akart lenni, de tisztán került ki és okiratot is mutatott be arról, hogy a Paduch-féle ügyben, amely körül a per megfordult, a félmillió koronát kölcsön kapta a rendelkezési alap terhére 'és azt vissza is fizették, még pedig maga Elek Pál háromszázezer koronát kapott kézhez. Ez a főügyészi előterjesztés a szenzáció erejével hatott. Délután öt órakor befejezték az ügy tárgyalását, a vád és védőbeszédeket is^ hogy csak az ítélet van hátra. Baloghy elnök azonban bejelentette, hogy a bíróság csak kedden délután egy órakor hirdeti ki az Ítéletet. A tárgyalás mai, ötödik napján, a legizgalmasabb párviadalra, a pörbeszédekre került a sor. Kevéssel negyed tiz óra után nyitotta meg Baloghy György elnök a tárgyalást és fölszólította Sélley Barnabás dr. főügyészhelyettest, hogy terjessze elő vádbeszédét. SÉLLEY VÁDBESZÉDE. (Lukács politikai ténykedése.) — Ismét bevonult a politika a magvar igazságszolgáltatás palotájába, — kezdte beszédét a főügyészhelyettes. — Sajnos jelenség ez nálunk, de vigasztaló, hogy azok az urak, akik idejöttek igazukat keresni, mindig tisztán, mocsoktalanul hagyták el ezt a palotát. Az igazságos biró előtt — tekintetes törvényszék. a hatalmas és a gyönge egyenlő ,és a politika a mi bíróságunkat nem fertőzte minden ember megkövetelhet. Lukács politikai ténykedése nem tartozik a bíróság elé, csupán a történelem elé. Désy Zoltán Lukácsról olyan tényt állított, amely, ha igaz volna, őt egyénileg és politikailag is tönkretenné. Azt mondta róla, hogv ő a világ legnagyobb panamistá'ja és ezért most is a rágalmazás vétségének elkövetésével vádolja, nem becsületsértéssel. Azt állítja Désy, hogy Lukács László a zalatnai házat magas áron adta el Lukács Lászlónak, a pénzügyminiszternek. Ez a vád első csoportja. A második csoportba tartozik a Magyar Bank ügye. Itt azzal vádolják Lukácsot, hogv milliókat vont el a kincstártól. A zalatnai házvétel .ügye tisztán áll. Az becsületes házvétel volt s ugyanakkor más ember házát is megvette a kincstár hasonló áron. A házvétel vádja nem nyert bizonyítást. Hasonlóképen nem nyert bizonyítást a Magyar Bank ügye sem. Hogy valamely szerződést jobban vagy rosszabbul meg lehet kötni, ezt nem tagadja; de csak az a panama, hogyha egy szerződést sokkal roszszabb föltételekkel kötnek meg, mint előbb és a differenciát más uton kapják. A sószerződés, az agrumen és balkáni kiviteli szerződések pedig a tanuk vallomása szerint jobbak, mint az előzők. Hosszasabban fejtegeti az ügyész, hogv itt nincs közvagyon-károsodás és a kincstártól egyetlen fillért se vontak el. Mi nyert tehát 'bizonyítást? Az csak, hogv a Magyar Bank ezektől a szerződésektől függetlenül adott a kincstárnak politikai célokra bizonyos összeget. Elek Pál bankjában nagy összegek állottak rendelkezésre diszkrecionális célokra és ^ a kormány állandósítására törekedtek. (Rágalmazás miatt!) Ezek szerint vádlott állításai — igy fejezte be Sélley vádbeszédét — egyik irányban sem bizonyittattak, vádat keli tehát el lene emelnem a Btkv. 202. §-ába ütköző rágalmazás cimén és kérem, hogy a törvényszék mondja őt ki bűnösnek. Á büntetés kiszabásánál vegve tekintetbe a vádlott büntetett előéletét és azt, hogv a sérelem Afagyarország első közjogi méltóságát érte és hogy a vádak hullámai a hazának határain tul is elterjedtek. És most, midőn az ügv sorsát a törvényszék kezébe teszem le, utolsó szavam az, hogy hűen és kötelességszerűen teljesítettük a felső biróságnak ama rendelkezését, mely a bizonyitás kereteit megállapította; lefolytattuk a teljes bizonyítást, de ennek el lenére nem változott a tényállás, nem változott sem jogilag, sem ténybélileg, nem váí tozott abban az irányban sem, hogy az első bírósági álláspont továbbra is fentartassék. Tisztán látja immár mindenki, mert világosan áll»előttünk, hogy bármilyen legyen is Lukács László tettei fölött a pártszenvedély Ítélete, a férfiú becsülete és egyéni tisztessé ge érintetlenül áll. Nincs tehát kétségem az meg. Nem kér más igazságot, csak azt, amit iránt, hogy a törvényszék a maga ítéletében megadja a férfiúnak azt az elégtételt, a melyet múltja és jelene megkíván. Kérem a marasztaló ítéletet. VÁZSONYI BESZÉDE. (Politikai per-e?) A főügyészhelyettes leült. Most minden szem Vázsonyi Vilmos felé fordult. Csöndben állt föl a védő és igy kezdte hosszú beszédét : — Méltóságos Elnök Ur! Tekintetes kir. Törvényszék! A mélyen tisztelt főügyész ur ezt a pert politikai pernék nevezi. Én nem tartom politikai pernek, habár politikusok állanak egymással szemben, „'többnek tartom ennél; két egymással ellenkező világ és két egymással ellenkező erkölcsi fölfogás perének. A vádlott urnák a személye és a sértett urnák a személye és pályafutása nem két személynek az összeütközése, hanem két egymással kibékithetetlen világnézletnek a harca. (Az ellenfelek.) Nem aikarok sérteni. Jogom sínes na ebben a teremben, cfe kötelességszerűen, objektíve sz-embe kell állítanom a vádlott urnialk sze-mélyével szemben a' séirtétt ur (fényes pályafutását. Szimbóluma, ibogy a zailatmiai 23 lépcsős, mélygödrös kis kúriából emelkedik fel ©nmek a zseniális férfiúnak a pályafutása a budai palotába, szimbolizálva van -ezzel a másik modernebb típus, amely enyhén szólva, a közéletben -nem pusztul el soha és a melynek emelkedése, szimbolikusan kifejeződik -a zalatnai mélyen f-ekvő kis -kúria fékvésév-el, szemben a bu-d-ai palota -nagyságával és a nagy erkély -gyönyörű p-anoriámájávial. Amig vádlott UT áldozatokat -hoz -a közéletben és amikor -bemegy á minisztériumiba, megszűnik napi politikát csinálni, ad-dá-g a sértett ur, mihelyt, az -aktív politika terét elhagy ja, nyomban a bankóiknak enyb-e árnyékába huzód-ik, nyomban a söre kedvezéséből az osztálysorsját-ék éilére kerül -dus fizetéssel, -a-z áiilammial szerződéses viszonyban: álló az áilám hitelügyleteit végző bank élére és ezekMi a' bankóikból nagy közgazdasági tevékenység után kerül be lismét a politikába. E két -férfiúnak csatáj-a tehát nem politikai barc, ez erkölcsöknek, ez válágnézleteknek -a csatája. (A panama fogalma.) ' Panamista szó hangzott el politikai vitákban. És azt hiszem, ma már egy kissé anaohromisztikus és kissé elkésett bánatos szerelem, midőn a tisztelt főügyész ur még mindig ragaszkodik a panama azon értelmezéséhez, amely közhivatalnokra nézve a panamaságot ugv értelmezi, hogy csak az a panamista, aki a maga zsebére dolgozik. Ezt a kérdést már letárgyaltuk és nem akarok ennél hosszabban időzni, a panamista szó az erkölcs körébe és nem a büntetőjog körébe tartozó szó, az erkölcsnek a szabályai pedig szigorúbbak, mint a büntetőjog szabályai. — A három vezető momentum tehát, erkölcstelen közéleti cselekedet, illegitim vagyoni haszon, amely bárki számára ebből Származik é's végül mint fölösleges, a köznek, vagy másoknak megkárosítása, — ez a három vezérlő momentum lesz az, amely után elindulok. Mi történt tülajdonképen? Az első tény, amelyet meg kell állapitanunk, az, hogy 1910-ben a Magyar Bank összes szerződései lejáróban voltak és veszedelemben forogtak, mindazon szerződések, amelyekkel szorosan egybeforrott a bank léte. 1910-ben volt lejárandó a sószerződés, amely szerződésnek a megkötésétől dotálódik a Magyar Bank emelkedése, virulása és fejlődése és amely szerződésnek ujabb tiz évre való meghosszabbítása a bank számára életkérdés volt. Ebben a helyzetben találkozunk egyszerre hiteles okmánnyal, a banknak 1911. május 23-án fölvett igazgatósági jegyzőkönyvével, amelyet kiegészít azután és megmagyaráz a fölolvasott 1912. évi szeptember 2-iki igazgatósági jegyzőkönyv. Miután 23-án, a választások előtt, mert azok junius 1-én kezd;dtek, fölvesznek formálisan egy jegyzőkönyvet a bankban, megbízzák a bank mindenható