Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-04 / 128. szám

1913. junius 3. DÉLMAGYARORSZÁG 3 a vízvezetéki gépész, a vágóhídi másodgépész a XI. fizetési osztályban maradnak. Áz anyakönyvi, hivatal taojm^ystyjáből az anyakönyvvezetőt a VIII., az anyakönyvvezető helyettest a X. fizetési osztályban hagyja a bizottság. A javadalmi hivatal személyzötének beosztásánál Hoffer Jenő (kéri a bizot tságot, Ihogy a javadalmi ügy vez et ő t a IX. fizetési .osztályból a VÍII-iba sorozzák be. Ta&ohler Endre ellenzi az indítványt. A bizottság a javadalmi ügyvezetőt a IX. fizetési osztályban hagyta. Franki Antal arra való tekintettel, hogy a vám/felügyelőinek iiigen fontos IJiatáskör© van: kilencvenöt embernek a főnöke, kéri a bizottságot, hogy a javadalmi ügyvezető fizetéseivel egyforma fizetést kapjon. A bizottság egy szótöbbséggel mellőzte Franki inditványát. Ugyancsak a IX. fizetési osztályban marad a javad almi (pénztárnok és a ja vad almi könyvelő. Vass Károly a javadakni könyvelő részére 300 korona pótlék megszavazását kéri. A bizottság a 'pótlékot nem szavazta meg. A X. fizetési osztályban marad a javadalmi pénztári tiszt és a segédvámifelügyelö.Franhl Antal a vámkezelők érdekében szólaíl föl. A vámkezelők 720 korona lakbért kapnak, a vámőrök pedig 200 koronát. Mind két áJIásfbeliek természetben kapják a lakást s mégis a vámkezelők ugyanolyan egy szoba konyhából álló lakásban laknak, mint a vámőrök. Indítványozza, hagy a 'bizottság a differenciát készpénzben utalja ki a vámlkezelőknek. A bizottság 200 koronát szavazott meg a vámkezelcikinek lakbér különbözet óimén. Az előadó javaslatát fogadta >el a bizottság a javadalmii segédkönyveidre, fa javadalmi írnokra és a mázsamesterre nézve, a kik a huszonhárom vámkezelő vei együtt a XI. fizetési osztályban maradnak. Ezzel a bizottság befejezte a fizetésrendezési javaslat tárgyalását. Az ülésen resztvettek az elnökön és az előadón kiivül Bőkor Pál helyettes polgármester, Ba'logh Károly, 'Gaál Endre dr. tanácsosok, Somogyi Szilveszter .dr. főkapitány, Tóth Mihály főmérnök, Turóczy Mihály dr. tiszti főügyész, Faragó ödön dr. tiszti főorvos, Pálify József árvaszéki elnök, Skultéty Sándor főkönyvvivő, Baclk Bernát, Bodnár .Géza dr., Bokor Adolf, Baross József dr. főorvos, Őserő Ede dr., Franki Antal, Hof,fe,r Jenő, Holtzer Aladár, Kiss Arnold, Kószó István dr., Kormányos Benő dr., Lanclesbeng Mór, Nyilassy Pál 'dr., Ghlábh Lipót dr., Szigyártó Albert és Vass Károly bizottsági tagok. LEMONDOTT A KORMÁNY. (A munkapárt értekezlete. — Ováció Lukácsnak. — Khuen beszéde. — Az ellenzék estélye. — Bevonulnak a Házba. — Tüntetésre készülnek a szociálisták.) (Saját tudósítónktól.) Budapestről jelentik: A Magyar Távirati Iroda ma éjjel a következő rövid hivatalos jelentést adta ki: Ma este hat órakor minisztertanács ült össze. A tanácskozáson, a mely egy óra hosszáig tartott, elhatározta a kormány, hogy beadja lemondását. Ugyancsak ma este hat órára tiizték ki a munkapárt értekezletét, de az értekezlet a minisztertanács miatt csak este hét órakor kezdődött. Már jóval hét óra előtt nagy élénkség uralkodott a munkapárt helyiségében, megjelent a tagok túlnyomó része. A diskurzus tárgya természetesen a mai nap eseménye volt s a munkapárt tagjai meleg lelkesedéssel beszéltek Lukács Lászlóról és miniszterelnökségének érdemeiről. Az értekezletet Khuemlléderváry Károly gróf, elnök nyitotta meg s nyomban a megnyitó szavak elhangzása után átadta a szót Lukács Lászlónak. Feszült figyelem és néma csönd előzte meg Lukács szavait, aki méltóságteljes nyugalommal mondotta a következőket: — Mélyen tisztelt konferencia! Az imént megtartott minisztertanács elhatározta, hogy a történt események következtében a kormány beadja lemondását őfelségének. Erre vonatkozólag holnap jelentést teszek a képviselőházban. — Endgedje meg a tisztelt konferencia, — folytatta Lukács, — hogy ez alkalommal arra a pár szóra szorítkozzam és arra kérjem, hogy mivel holnap a kormány lemondásának bejelentése következtében tárgyalás a Házban nem lesz s hogy az ülések is mindaddig elnapoltatnak, a mig őfelsége legkegyesebb elhatározása a jövő alakulás tekintetében be nem következik, méltóztassék megengedni, hogy arra kérjem a konferenciát, hogy a már kitűzött ügyek tárgyalásától eltekinteni méltóztassék. i A munkapárt tagjai hatalmas éljenzéssel fogadták Lukács szavait és szűnni nem akaró ovációval halmozták el. Percekig tartott, amig az ováció lecsillapult s ekkor Khuen-Héderváry emelkedett szólásra. Beszédében méltatta Lukács érdemeit. Kijelentette, hogy azzal a lépéssel, a melyet Lukács Tisza István gróffal együtt tett, olyan érdemeket szerzett, melyek soha nem hervadhatnak el. Meg vagyok győződve róla, — mondotta Khuen, — hogy nem sok idő múlva Lukács legnagyobb ellenségei is be fogják látni, hogy az országot a legrettenetesebb helyzettől mentette meg Tiszával együttesen tett lépése, amelyet éppen abban a pillanatban csináltak, amikor a monarchia veszéllyel fenyegető bonyodalmak előtt állott. Ezután a párthoz szólva, Khuen arra kérte a tagökat, hogy azt az összetartást, amely eddig is meg volt közöttük, továbbra is tartsák fenn, mert csak igy remélhető, hogy a mai nehéz válságból a párt egységesen és diadalmasan fog kikerülni. Ezután ismét Lukács László szólt néhány szót. Meleg hangon köszönte meg a pártnak iránta tanúsított jóindulatát. Kijelentette, hogy nem akar belebocsátkozni politikai diskussziók fejtegetésébe, ő is ember s annyira hatása alatt van az Ítéletnek, hogy az eseményeket tisztán megítélni nem tudja. # Ezután Khuen elnök az. ülést a tagok lelkes éljenzése közben berekesztette. Mi lesz a Balkánon ? — Gesov és Pasics tanácskozása. — (Saját tudósítónktól.) Még mindig nem történt semmi irányban döntés, ugy, hogy nagy a bizonytalanság a balkáni kérdésben. Bulgária és Szerbia, valamint a bolgárok és görögök közt nagy az ellentét és türelmetlenség vett erőt az embereken. Mindazért megpróbálják a békés elintézést. Ebben az ügyben tárgyalt is Szerbia és Bulgária miniszterelnöke és Pasicsnak Gesovval való találkozása közel három óra hosszáig tartott. A megbeszélések nagyon komoly jellegűek voltak és ezek folyamán kitűnt, hogy mindkét részről megvan a hajlandóság arra, hogy kölcsönös előzékenységgel a balkáni szövetség fentartását lehetővé tegyék. Konstantinápolyból jelentik, hogy szerdán életbelép a török-bolgár békeszerződés, ugy, hogy a csataldzsai vonalon holnap megkezdik a leszerelést. A szerb-bolgár kérdés állásáról szóló diplomáciai jelentések jogot adnak arra a reményre, hogy minden nehézség ellenére is meglesz a békés megoldás. Itt föltételezhetőnek vélik, hogy Pasics és Gesov alapvető kérdésekben már megegyeztek és aggodalom nélkül döntőbíróságnak fogják magukat alávetni. Ép ily optimisztikusan hangzanak az albán határkérdésről szóló londoni hirek. A londoni konferencia csütörtökön fog ezzel a kérdéssel foglalkozni. Az égei szigetekről folyik a tárgyalás és valószínűleg kielégítő megoldással csakhamar be is fejeződik. A konferencia azután nyugodtan tárgyalhatja majd az albán alkotmány kérdését. A mai napon még ezek a jelentések érkeztek: A szövetség kérdése. Belgrád, junius 3. Pasics és Gesov találkozása, amely három óra (hosszáig tartott, rendkívül komoly volt. A tanácskozás folyamán a szerb és a bolgár államférfiak egyaránt hangoztatták azt az igyekezetüket, liogy kölcsönös előzékenységükkel a balkáni szövetség töntartását lehetővé tegyék. Ennek következtében az újonnan teremtett helyzetet optimisztikusan ítélik meg. Gesov és Pasics nyl'atkozata. Páris, juinius 3. Gesov bolgár miniszterelnök Caribrodból ^visszatérve a Matin tudósítójának a következőket jelentette ki: — Remélem, hogy Pasicscsal való találkozásom bizonyos erkölcsi detente-ot fog előidézni. Jóinduíatu dokumentálására beleegyeztünk a négyes értekezletbe. Nem lehetetlen, 'hogy ez a négyes értekezlet kivezető utat talál kritikus helyzetünkből. Arra a megjegyzésre, vájjon Pasics nem volt-e túlságosan merev, Gesov azt válaszolta, hogy ő a maga részéről szintén nem engedhet. Pasics szerb miniszterelnök ugyancsak a Matin tudósítója előtt a következőket jelentette ki: — Semmi ok sincs arra, hogy nekünk gratulálni lehessen. Találkozásunk igen szíves volt. A magam részéről nagyon meg vagyok elégedve, hogy elhatároztuk az összes kérdések megoldását, harmadik tényezők bevonása nélkül. Megegyeztünk abban, hogy a szövetségesek vezetői összeüljenek és végleges megegyezést hozzanak létre a balkáni szövetségeseket érdeklő kérdésekben. Nagy nehézségeket kell megoldani, amelyek azon^ ban nem áthidalhatatlanok, ha a szövetségeid seket jóakarat vezeti. Remélem, hogy a há