Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-29 / 150. szám

218 " DELMAGYARORSZÁO 1913. junius 29. 'Azonfelül az aradi munkapártiak sem maradtak adósok az ellenplétyikával. (Miért •járt Budapesten Károlyi Mihály gróf? — kérdezték. És mindjárt feleltek rá: pénzért. De atet is nyomban hozzátették, hogy nem hozott pénzt. Nagyon rosszak a kaiiik-lkoustel­láeiók. lErre viszont az ellenzék a vasutasokkal és postásokkal hozakodott elő. Különösen Raab Zoltán postaifőtiszt esetével. Hogy 'tud­niillik Raab kijelentette volna, hogy Széche­nyire fog szavazni és ezért a kereskedelmi ,miniszter szolgálati érdekből táviratilag át­helyezte Beregszászra. De aztán Raalb meg­puhult, puhaságáról Jegyzőkönyvet vettek ,fö'l és. visszahelyezték. Megkerestük Raalbot, aki szabadságon van és még Aradon tartóz­kodik. — Nem igaz, — mondta maga Raab, — nem is beszéltem senkivel. Hogy miért he­lyeztek el, azt .nem tudom, de nem helyeztek vissza. Épen ilyen viszonosság áll fenn ama jel­lemzéseik között, amelyekkel a két párt na­ponként való népgyüléseit festi. Az ellenzék pélidánl óriás népgyülésről beszélt, amelyen Andrássy, Vázsonyi, Szmrecsámyi képviselők és Landler szocialista szónokoltak — hatezer ember előtt. Ebiből iaz az igaz, hogy a szónok­latokat az Andrássy-téren néhány száz em­ber hallgatta, annak fele munkaipárti volt, 'a naigy térségen pedig a rendes korzó hullám­zott le s fel. Ezzel szemben azok a hirék is nagyon túloznak, amelyek a munkapárti bankettek és népgyűlések ezernyi emberéről beszélnek. Az igazság: a választás előjátéka igen csendes volt. HERCZEG ÉS KÁROLYI. A kormánypárti oldalion Herczeg Ferenc a legnépszerűbb ember. Mindenhol őt kere­sik, őt hallgatják és ha az utcán megy, utána néznek és hangosan súgják egymásnak az ember ek: — Ez a Herczeg Ferenc! — Igen. ez irta. Tudniillik az Ocskay brigadérost vagy a Gyurkovics-lányokat. A Fehér-keresztben nagy munkapárti I vacsora volt tegnap. Boldog-boldogtalan be­| mehetett és ehetett-ihatott. Herczeg Ferenc beszélt. — Jobban tud inti! — mondta valaki a szomszédjának. — Halljuk Farkas Pált, —- mondta egy lelkes Tisza-párti. Farkas Pál, beszélt. Mint adut kijátszot­ta — Vadász Lipótot. A választók tudniillik iparosok és kereskedők voltak és Farkas a Vadász Lipót rendezetlen felekezeti ügyeit poentirozta. Percekig tapsoltak, amikor oda­ért, hogy mégis államtitkár lett. Mihály gróf, a népszerű Károlyi Mihály gróf, az ellenzék szemefénye. Olasz inasá­nak kíséretében péntek reggel érkezett. Ne­vetett, amikor elmondtam neki a pletykát: — Azt mondják, hogy a gróf ur százez­reket hozott magával a választásra. — Ez a választás, — mondotta Károlyi Mihály, az ellenzék becsületbeli dolga. Tisz­tességgel, az elvek és az eszközök egyforma tisztességével harcolunk. Hogy mivel szem­ben, azt mondanom sem kell. Andrássy Gyula péntek délután autóba ült és elrobogott. Vázsonyi Vilmos is elment azzal, hogy Európa sorsa mégsem az aradi választáson fordul meg. — Az ellenzéknek — mondotta, mint bú­csúzó ötletet — kötelessége lesz ezután min­den kerületben jelöltet állítani. KEZDŐDIK A VÁLASZTÁS. Aradon ma kora hajnal óta zuhogott az eső s zuhogó záporban kezdték meg ma reg­gel a szavazást. Az egész város nyugodt. A választás pártatlanságára nézve igen kedves és jelilemző nyilatkozatot tett Fábry Károly, a gyomai kerület volt országgyűlési képviselője, Fábry Sándor választási elnök testvéröcscse. — Teljes életemben erős politikai ellen­fele voltam a bátyámnak — mondotta a volt képviselő, — de ellenzéki létemre is el kell ismernem, hogy a választást jobb kézre so-i hasem lehetett volna bizni. Fábry Sándor tegnap értekezletet tartott a karhatalom képviselőjével. Ezen az érte­kezleten megjelentek Resch Ferenc vezérőr­kénköves lángokról, amelyekkel a politika a lelkek alá fűtött? Van ebben is valami. Het­ven ember csakugyan nagy izgalmak kohó­jában ég. De egyik sem aradi választó. Ha­nem budapesti urak valamennyien: országos képviselők. És volt képviselők. Huszonhatan a szövetkezett ellenzék tagjai közű! és negy­vennégyen munkapártiak. Ezek a szenvedej­mesek és haragvók. A csöndes és nyugodt város méhében egymás között csatáznak, de duló harcaik körül maga/Arad épen olyan, mint máskor. Ök nagyon haragosak, az ut­cán nem is köszönnek egymásnak. Általában a Választási akció' ép tegnap volt legcsöndesebb: a választás napja előtt. A munkapártiak még dolgoztak ugyan, de az ellenzék végleg elcsöndesedett. Andrássy Gyula gróf már elutazott, sőt Vázsonyi Vil­mos is vonatra ült tegnap, miután kijelen­tette, hogy Európa ugy sem az aradi vá­lasztáson fordul meg. Justh Gyula pedig — akárhogy kérték — nem jött el. Nem azért, mert még nem rajong a fúzióért, >hanem azért, mert csakugyan beteg. Fejgörcse van. Hogy mégse érhesse szemrehányás, beteg létére telefonon vezetőcikket diktált az Arad és Vidékének. Aradra azonban a fia, Justh János sem jött el. Ellenben visszajött Ká­rolyi Mihály gróf Budapestről. AZ ELÖOSATAK. Mindkét piárt, — mint az már ilyenkor szokás, — presszióval vádolja a másikat. Az .ellenzék például azt terjeszti, hogy iGájfban egy kocsiszíniben tartják bezárva az oláhokat ós énekelve, pálinkaszó mellett, a Tisza nevé­re tanítják őket. Meg hogy a munkapárt vesz­teget. Ki is adtak az ellenzékiek egy ravasz plakátot, Aláírták a munkapárt elnökét, a plakáton pedig felszólítottak mindenkit, Ihogy aki veszteget, adják át az ügyésznek. Mit tett erre a munkapárt? Vállalta a plakátot: rend­ben van, a vesztegetőket csakugyan föl kell jelenteni. magát, mert nyugodtan ülhettem a lábától a kocsiban. Mikor a 'fogadó kapujánál elbú­csúztunk, igy szóltam hozzá: „Kedves Mó­zses, maga is csak vezetget bennünket az ígéret földjére, de az ottvaló életbe beid­hal . . ." * * • A házasság két szerető szívnek arra való egyesülése, hogy elébb megunják, majd meggyülöljék s végzetre agyonkinozzák egy­mást. A cél nem mindig ez, az eredmény majd mindig. Mi ennek oka? Alkalmasint az, hogy e szövetség többnyire férfinak és nő­nek találkozása, kik között az ember és. em­ber közt vaió viszonynak némi módosító mellékize van. Igen szép és igen erkölcsös beszéd, hogy a férfi s a nő viszonyának, fő­kép pedig a házasságnak nem szabad tisz­tára az érzékek hevületén épülnie, hanem ezenfelül barátságon, vonzalmon, egymás megértésén és megbecsülésén. De végre is ezek az érzések összeköthetik egymással ő felségét, a szultánt s ő szentségét, a római pápát is — annalk a még valaminek pedig, mely e tisztes érzésekhez a szerelemben s a házasságban hozzájárul, megvan az a go­nosz tulajdonsága, hogy visszahat e tisztes érzésekre, még pedig ugy, mint a napvilág; ha kisüt, ezek is fölragyognak, ha kialszik, ezek is elhomályosodnak. Már most nem ál­lítom, hogy nincs a világon örök szerelem, bár még nem volt szerencsém találkozni ve­le. Ám a legörökebb, a legállandóbb szere­lem is olyan, mint bizonyos villamos ára­mok: folytonos kigyulások és kialvások so­rozata, s ezekkel, mondom, együtt gyulád ki és, ez a bökkenő, együtt fordul viszájára az egymásban váló baráti és emberi gyönyör­ködés. Ez már magát a szerelmet is igen ké­nyes és kormányozhatatlan dologgá teszi, legfeljebb az emberi műveltséghez képest le­leplezetten azzá, aminek egyszerű rokonaink­nál, az állatoknál leplezetlen őszinteségben látjuk: dühös és fájdalmas marakodássá, melyben mintegy bosszút állunk egymáson azért, hogy mi, akiknek minden porcikánk azt súgja, hogy magunknak éljünk, az élet rendjén mégis ennyire egymásra szorulunk. Ám a szerelem anarkia, melyben jogot és kötelességet önkéntes megegyezés, valósá­gos erő előtt való meghajlás, valósá­gos gyengeséggel való visszaélés osztogat és állapit meg, — időről-időre, akár percről­percre ez erők váltakozásához képest válta­kozva. A házasság e váltakozáshoz nem tud hozzásimulni. Merev, mint minden írott szer­kezet. Szabályozni akarja azt, ami szabály­talan. Állandóságot parancsol arra, ami vál­tozékony; kötelességgé teszi, ami csak ön­kéntes adó lehet s .ezzel, az érzékek hamis optikája révén, személyében és mindenestül meggyűlölted velünk azt, akiben pedig csak a kényszerűséget gyűlöljük — amint ahogy minisztereket buktatunk, pedig csak kor­mányt akarunk buktatni. Á Tristram Shandy édes apja minden este lefekvés előtt fel szok­ta volt húzni a fali órát, aztán odaült cse­vegni kedves neje ágyához. Az asszonyság ezt annyira megszokta, hogy ha az ura ott feledkezett a kandalló mellett a bibliaolva­sásnál, odakiáltott hozzá az ágyhói: Mr. Shandy, ne felejtse el fölhúzni az órát! Ime a fiázasság — s ha az egyházatyák el is hiszik, hogy ez megfér a szerelemmel s az erkölcscsel, azt csak nem hihetik, hogy meg­fér a barátsággal, a vonzalommal, az egy­más megértésével és megbecsülésével? Mindez áll még az örök szerelemre is. De nem csak örök szerelem van a világon, s ha az .első szerelemről sem tehetünk, hogy tehetnénk a többiről? Legfeljebb lemondha­tunk róla. Ez a lemondás lehet magasztos, lehet dicső, lehet erkölcsös; lehet olyan tit­kos, hogy csak az isten tud róla, s lehet oly tökéletes, hogy a vér is elfelejti, mig a szív­ből az agyvelőbe ér. De a sziv nem felejt, s valahol őrá szükség van, ott érez és éreztet s mentül kevesebbet szabad éreztetnie, an­nál többet ér.ez. S nemcsak az egyik sziv ér­zékeny: a másik is az; megérzi a legcseké­lyebb változást és vérzik bele. Ilyenkor ma­ga a szerelem is szomorú, fájdalmas, elvisel­hetetlen, De a házasság ennél is több: elvi­selhetetlenség, amit el kel! viselni. * * « S ekkor előállnak a bölcsek és javítani akarják a házasságot. Elismerik, hogy sok a viszássága, s enyhíteni akarnak rajta. Meg akarják könnyíteni a válást; a gyen­gébb, a kizsákmányoltabb félnek, az asszony­nak, emberi jogokat akarnak biztosítani a házasság rabságán belül. S nem veszik ész­re, hogy a rabság azért rabság marad, ami­nek nem a hibái a hibák, hanem ami maga a hiba. Hogy a férfi asszony nélkül el nem lehet, az époly örvendetes vagy szomorú adottsága a természetnek, mint az, hogy dol­goznunk kell, hogy megélhessünk. De emberi intézmény, melyhez a természetnek semmi köze, hogv egyik embernek a másik haszná­ra kell dolgoznia, s emberi intézmény, mely­hez a szerelemnek semmi köze. hogy férfi és nő csa'k házasságban kerülhessen össze. Igaz, a természetben is előfordul a házasság. De elsőbb is többnyire oiyan okokból fordul elő. mint az embereknél, mdniVtíc gazdasá­gaikból; a terület, amit például az oroszlán egy éjszaka alatt meg tud járat, nem tud többet eltartani két nagyevő állatnál s azok kölykeinél. Aztán meg mi közünk nekiink a természethez, ha megszafrhdul :ia tn n k tőle? Az is természetes volna, hogy négykézláb járjunk és füvet együnk, mégis kocsin já­runk és pástétomot eszünk. A természetnek

Next

/
Thumbnails
Contents