Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-24 / 145. szám

8. meg, kinai maradiságot, teljes tespedést idézne elő az, ha minden kormánynak csak az a föladata lenne, hogy a vele azonos pártbeli előd akaratát vakon végrehajtsa. Ilyet érett férfiaktól, önálló egyéniségek­től kivánni sem lehet. De nemcsak alkot­mányellenes, hanem kicsinyesen rosszhi­szemű is az ily kivánság. S méltó e ko­moly emberekhez, hogy ily primitiv mó­don akarnak az előző és a mostani kor­mány közt ellentéteket keresni? Ily eszközökkel akarják megbontani egy nagy kormányzó párt egységét, amely céltudatosan és szilárdul tudott eddig is si­kert siker után aratni. Egy millió százezer korona kölcsönt vesz föl Szeged. — A pénzügyi-bizottság ülése. — (Saját tudósítónktól.) Ma délután négy órakor Bokor Pál helyettes-polgármester el­nöklétével ülést .tartott a pénzügyi bizottság, hogy a legsürgősebb beruházásokra szüksé­ges összegek előteremtése dolgában határoz­zon. Balogh Károly pénzügyi tanácsos elő­adó sorolta föl azokat a beruházásokat, a melyeknek a költségeit a közgyűlés már megszavazta, összesen egy millió százezer korona kell a legsürgősebb építkezésekre s miután a városi alapokat már erősen igény­be vették, más feledezetet pedig nem talál­tak, a bizottság az összegnek kölcsön utján való fölvételét hozza javaslatba. Az ülésről az alábbi részletekben számolunk be: Az ülés megnyitása után Balogh Ká­roly pénzügyi tanácsos ismerteti az ülés tár­gyát. Előbb azokat a beruházásokat ismer­teti, amelyeknek a költségeit a közgyűlés már. megszavazta, de arra fedezetet még nem találtak. Ilyen a zenepalota, amelynek mielőbb való fölépítését a közgyűlés már el­rendelte és utasitotta a tanácsot, hogy a hiányzó 300,000 koronára keressen fedeze­tet. Balogh Károly azt javasolja, minthogy a rendelkezésre álló tőkék már nagyon le van­talán anya is! . . . Beszélt ... és nem tud­tam szenvedni, mikor megtudtam, hogy bol­dog .. . Aztán én is beszéltem. Mitsem titkoltam életemből. Vájjon látta-e fakó, koravén ar­com .... Hirtelen szánalommái mormogá: — Ah! ha már az ember csak áldozatai romjain építheti föl boldogságát, miért épen önnek kellett az én áldozatommá válnia . . . önnek, aki szeretett? Szerettem? . . . minő vészes szót ejtett ki ajka? Kábán, meredten bámultam rá, mint az alvó, akit egy hirtelen lökés fölébreszt ál­mából ... Lelkem mélyében föltámadtak a régi képek. Láttam Anitát, ugy, amint elő­ször tűnt szemembe, a hegymenti házban ... újra átéltem visszatérésem irtózatos órá­ját... S e borzalmas pillanatot választá Ani­ta arra, hogy gyöngéden felém hajolva, szi­ve szánalmát fejezze ki . . . Aztán majd nyugodt lelkiismerettel visszatér a másik­hoz . . . Hirtelen őrülettel, ujjaim karcsú íe­hér nyaka köré szoritám, oly erővel, hogy nyakcsontjait éreztem ujjaim nyomása alatt. Egy hangot sem hallatott. Néma csönd fogott körül. S én, mintha misem történt vol­na, nyugodtan távoztam. Aztán hosszú napokon át csak füst volt körülöttem ... Az ópium fekete, áthaílan ' füstje . . . Újra elnyertem a félmegsemmisi'r iés'édes érzését. Találkozásom Anitával, akár való volt, akár csak képzeletem szülötte, nem birí elég erővel ahhoz, hogy fölrázzon ká­bultságomból. S midőn Franciaországba Visz­szatértem, a következő meglepetés várt- rám: Don Pablo egy már régebbről keltezett le­DELMAGYARORSZÁG nak kötve, függő kölcsönt keressen a vá­ros. , — Előbb talán azt látnánk, hogy meny­nyi kell a közgyűlés által megszavazott be­ruházásokra, — szól közbe Weiner Miksa. Balogh Károly: Kérem, mindjárt előso­rolom. Tehát a zenepalotára 300,000, az uj szegedi ártézi kútra 20,500, a magánjárdák elkészitésére 142,700, a Buvártó feltöltésé­re 400,000 és a Vásárhelyi-sugáruton levő rendőrlaktanyára 14,000, a köztisztasági te­lepre 64,334 korona. Bemutatja ezután a szegedi ipartestü­let kérvényét, amely azt kéri, hogy a város adjon 100,000 korona kölcsönt a bajba jutott ipari egzisztenciák fölsegitésére, illetőleg ennyi kölcsönnel járuljon hozzá a város az iparosok hitelszövetkezetének létesítéséhez. A tüzérlaktanya telkének megváltására az előadó szerint 232,266 korona szüksé­ges. Bokor Pál elnök, bár aktaszerüen nem tartozik a bizottság elé, mégis azt ajánlja, hogy a vásárcsarnok ügyével is foglalkoz­zanak, mert ez is a sürgős építkezések közé sorozható. A bizottság nem kívánja a vásárcsarnok ügyét tárgyalni. A zenepalota dolgában az előadó javas­latára ugy határozott a bizottság, hogy elő­nyös függő kölcsön fölvételét javasolja a közgyűlésnek. Az ujszegedi ártézi kut 20.500 koronás költségét a Pester Lloyd-alapból javasolja fedezni a bizottság. A járdaköltségekre szükséges 142,7000 koronát szintén a fölveendő kölcsönből ,kí­vánja fedezni a bizottság. A Buvártó feltöltése ügyében, miután Ungár vállalkozó az eddigi föltételek sze­rint nem hajlandó a munkálatot teljesíteni, azt ajánlja, forduljon a város a magyar ál­lamvasutakhoz, hogy mennyiért vállalná el a máv. a Buvártó feltöltését. Wimmer Fülöp nem helyesli ezt. Sze­rinte meg kell adni a lehetőséget Ungár vál­lalkozónak, hogy a iBüvártavat feltölthesse. Obláth Lipót ugyanezen a véleményen.. van. A bizottság kimondja, hogy a vállalko­zót kötelezni kell a föltételek betartására, majd ugy határoz, hogy a feltöltésre szük­séges 400,000 koronának kölcsön utján váló előteremtését hozza javaslatba. A trágyagödrök ásására és az azokhoz vezető utak készítésére szükséges 64,334 vele, rövid, egyszerű, nemesen szomorú. Ar­ra kért, ne átkozzam többé gyáván meggyil­kolt ieanya emiékét. A halottnak megbocsá­tani még azoknak is kötelességük, akiket megszenvedtetett . . . Imádkozzam érte!... A részieteket nem irta meg, csak annyit, hogy a gyilkos, akit kézrekeritettek, meg­bűnhődött vétkeért . . . Csönd állt be. Aztán uj hangon, mintha valaki nagyon távolról beszélne, igy foly­tam: — Ki deriti föl e talányt? Valóban meg­öltem-e Anitát? Vagy talán az ópiumszülte kába alomban képzeletemnek megadatott meggyilkolása tanujává válni? S ekkor saj­nálva, hogy nem én öltem meg, ugyancsak képzelem avatott gyilkossá? . . . igaz, a lelkiismeret sosem furdalt . . . s világosabb pillanataimban képtelenségnek véltem, hogy ujjam abba a felséges hattyunyakba vájjam . . . És mégis! . . . mily igaz életteljesség­gel csattogott a csalogány éneke, azon az álomszerű estén! . . . Tudni szeretném . . . Tudni! De mi hasznomra válna, fölkeresni don Pablot és kikérdezni a valót? . . . erőm sem volna e nagy útra . . . Bah! türelem ... Ha a fekete füst hosszú esztendői után valaki, mint én is, minden érzését elveszíti s eltompult érzékeivel már vágyódni, nyugta­lankodni sem tud, közel az óra, amelyben a sir túloldalán kergeti az árnyakat . . . S ak­kor talán Anita, kit végre örökre föltalálok, maga nyújtja a talány kulcsát a nagy, vég- j telen éjszakában, amelyben a halottak előtt I minden oly világos ... ; 1913. junius 158. korona előteremtését szintén kölcsön utján javasolja a bizottság. Az iparosok kérelme ügyében Balogh Károly azt javasolja, hogy mivel a városnak erre a célra pénze nincsen, ne adja meg a kölcsönt. Wimmer Fülöp és Weiner Miksa sze­rint szintén nem teljesíthető az iparosok ké­relme, mert egyrészt a kölcsönt nem látják eléggé biztosítottnak, másrészt iha a városnak csakugyan nincs pénze, akkor hiábavaló min­den próbálkozás. A bizottság ezután ugv határoz, hogy az iparosok kérelme fölött napirendre tér. Az összes fölsorolt beruházásokra az előadó szerint egy millió százezer korona kell. A bizottság határozatilag kimondotta, hogy ennek az összegnek előnyös kölcsön utján való fölvételét hozza javaslatba, mi­után a korábbi beruházásokra az. összes ala­pok már kimerültek. Az egy milliós kölcsön fölvételének részleteire vonatkozólag a ta­náds ifog előterjesztést tenni a közgyűlési­nek. Széchenyi Aladár nem ad programot. — Készülődés az aradi választásra. — (Saját tudósít ónktól.) Aradon izgalmak­ban élnek az emberek. Hogyne, a magyar el­lenzék harca abban merül most ki, hogy be­hozza az ellenzéki jelöltet: Széchenyi Ala­dár grófot. Különösen az adott nagy lendüle­tet az ellenzéknek, hogy Tisza István gróf ki­jelentette, miszerint el se megy aradi hivei­hez programbeszédet adni. Mint miniszterel­nök, úgyis az ország előtt bizonyítom be, milyen programot oldok meg, — gondolhatta Tisza és gondolhatják az aradiak is. Tohát Aradon lehet agitálni, — kapott észbe az el­lenzék s vasárnap — tegnap — agitáltak is, szinte egész nap beszédektől volt hangos a város. Megjelent a jelölt, Széchenyi Ala­dár gróf is, szintén beszélt. Az ő beszédéből a legfontosabb az a mondás, hogy nem ad részletes programot. Az bizony feltűnést kel­tett, mert mint mondják, az ellenzéknek évek óta nincs már programja s a függet­lenségi fúziót állítólag azért csinálták meg, hogy egységes programot adjanak. S akkor jön az aradi programbeszéd ,— - program nélkül! , , v Széchenyi Aladár gróf, az egyesült füg­getlenségi párt aradi jelöltje, vasárnap dél­ben érkezett Aradra. Vele jött Apponyi Al­bert gróf, Zichy Aladár gróf, Bakonyi Samu, Barabás Béla, Mandorff Qéza báró, Beck La­jos, Urmánczy Nándor, Judth János, Kun Bél a, Kelemen Béla, Bartos János ország­gyűlési képviselők, Kemény Árpád báró fő­rendiházi tag, a szociáldemokrata párt kép­viseletében Landler Jenő dr. és Klárik Fe­renc. , Békéscsaba állomáson az aradiak kül­döttség várta és üdvözölte a jelöltet és kí­séretét. Az aradi állomáson lelkes volt a fo­gadás. A pályaudvart és a környékét tenger­nyi nép lepte el. Kivonult a város apraja­nagyja, a szociáldemokrata párt egymaga mintegy háromezer embert sorakoztatott föl. Wieser Lajos pártelnök üdvözlő beszé­dére Széchenyi Aladár gróf szives szavak­ban válaszolt, majd Apponyi Albert gróf és Zichy Aladár gróf mondott néhány lelkesítő szót. Hosszú menetben vonultak ezután be a Középponti-szállóba. A szálló előtt várako­zott az érkezőkre Károlyi Mihály gróf, aki már szombaton este megérkezett Aradra és még aznap két pártgyülésen vett részt. A népgyűlés, amelynek keretében Szé­chenyi Aladár gróf elmondta programbeszé­dét, délután öt órakor zajlott le a Szabadság-

Next

/
Thumbnails
Contents