Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-20 / 142. szám

_«. K DELMAGYARORSZÁG 1913. junius 17. deket nézve, hajlandó volna a maga egyéni érdekeit háttérbe szorítani és bizonyos előnyökről lemondani csak azért, hogy a közérdek csorbát ne szenvedjen. De hol maradna akkor az ősi juss: a fölebbezés? Hát la fogadalmi templom, ;a zenepalota, a vásárcsarnok, a vizvezeték, meg a többi, megvalósításra váró fontos alkotások? Pihennek és megint átálmodják a szép nyarat, melyen annyit lehetne építeni. Pihennek vagy valamely kényelmes bizottság tagjainak zsebében, vagy a belügyminiszternél, ahol egy egész ország fölebbezési mániáját kell kielégíteni magasabb igazsággal. Nem nagyon sietnek tehát vele, hogy a helyi érdekek hivó szavait felismerjék. Valósággal örömrivalgást érdemelne teh^^z uj belügyminiszternek, Sándor Jánflpik az a kijelentése, hogy a közigazgatástegyszerüsiteni és gyorsítani akarja. Ilyesféle újításokat ugyan minden uj miniszter be szokott igérni, de ez a legutolsó szózat mintha a legkomolyabb program gyanánt hangzanék. A belügyminiszter nagy fába vágta a fejszéjét, de nagyon kétséges, hogy a felebbezési mánia ötletgazdaságával meg fog-e birkózhatni? Ha csak azt rendeli el, hogy minden megfölebbezett határozatot záros határidő, például 8—14 nap alatt el kell birálni és vissza kell ekszpediálni, már olyan nagy jótéteményt gyakorolt, melynek hatása a magyar közigazgatásban múlhatatlanul jelentkezni fog. Gyorsaság és energia az ügyek helyi intézésében is: ez a városi közigazgatások föladata és ezt fogjuk sürgetni minden adandó alkalommal, valahányszor a közérdek kárát vallja a kényelmes huza-vonának. A képviselőház ülése. — Javaslat a királyság védelméről. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház ma általánosságban és részleteiben tárgyalta a királyság védelméről szóló törvényjavaslatot. A javaslat dolgában Balogh Jenő igazságügyminiszter hosszabb beszédet mondott, amely után a képviselők közül sokan üdvözölték. A Ház ülését Beöthy Pál elnök féltizenegy órakor nyitotta meg. Bejelentette, hogy az összeférhetetlenségi bizottság kisorsolt tagjai közül Bánffy Miklós gróf és Szentiványi Gyula igazolta elmaradását. Károlyi Mihály gróf, Bernáth Béla, Apponyi Albert gróf, Nehrebeczky György, Batthyány Tivadar gróf, Simonyi-Semadam Sándor és Sághy Gyula azonban fölszólitás után sem jelentkeztek az eskütételre. (A köztámmági agitáció.) Hegedűs Kálmán ,az igazságügyi 'bizottság előadója .ismeritette a királyság intézményének védelméről szóló javaslatot. Rámutatott a köztársasági agitáció túlzásaira ós veszedelmeire s hangoztatta, hogy a mai destruktív viszonylak között la királyság intézménye az egyetlen üsszefogó kapocs a memzet életében, ennek irombóláisát tehát inem lehet megtűrni. A javaslatot elfogadásra ajánlja. (Az igazságügyminiszter beszéde.) Balogh Jenő igazságügy miniszter: (Műikor 'a javaslatot a Ház elé terjesztette, már hangoztatta, hegy inem tínlaj donit jelentőségeit egy kis radikális csoport mozgalmának. A kormányra tehát nem lehet azt mondani, hogy vészharangot kongat ok nélküli, miikor túlozza a veszedelem nagyságát. A kormány nem várhatott tovább a javaslat beterjesztésével. Jól tudja ugyan, ihogy |ha Ihusz millió azért, hogy meleget és fényt áraszt a földre és sugarainak mindenható erejével éltet, főntart mindeneket. Tudta jól, hogy ez az utolsó, megerőltető ut kiapasztotta erőinek forrását, hogy elérkezett az idő, amikor bucsut kell mondania a szabad levegőnek, a zöld erdőnek, a tarka virágokkal behintett mezőnek . . . Nem röpül át többé gőgös, büszke szárnycsapásokkal a hóval boritott hegyóriásokon, nem élvezi a zivatarral vivott tusák után a győzelem üdvözitő édességét. Nem száll szembe többet a pusztító orkánnal, nem indul neki hosszú, fárasztó útnak a tenger mélységesen kék vizrengetege fölött. Mindennek vége. Keserűségét százszorosan fokozta, hogy gyászos halálának percében is undok fellegek zárják el mohó tekintete elől a Napot. Fölsóhajtott. De a Nap nem felejtkezett el hü szolgájáról. Megemlékezett róla, hogy a madár neki szentelte életét. És bár lenyugvóban volt, végső sugarait oly parancsolóan lövelte a felhőkre, hogy ezek ijedten megfutamodtak; mert bár gyűlölték a Napot, hatalmával Szembeszállni még sem mertek. Mert alattomosak és gyávák voltak. A Nap pedig hatalmas és kérlelhetetlenül igazságos volt. De mire a rut felhők elkotródtak az égről, a Nap már nyugovóra tért . . . A végtelen csillagos ég lemosolygott a haldokló madárra ... A Nap szolgája, a Hold, akit a világosság Ura éjszakára az égre rendelt, hogy amig ő távoli, messzi vidékeket ragyog be sugaraival, addig szolgája ébrentartsa mindenkiben a reményt, hogy a Nap csak rövid időre távozott és csakhamar viszszatér, — a Hold lágy, ezüstös fényével megcirógatta a madár kuszált, vihartépte tollazatát. I És az éjszaka enyhe csöndje, kemény tusa után, kiragadta a halál karmai közül a madarat és álomra szenderitette . . . Az üditő alvás annyi erőt öntött belé, hogy hajnalban, napkelte előtt, nagynéhezen fölrepülhetett egy magas fa csúcsára. Erejének utolsó foszlányán is túladva, megkapaszkodott egy faágban és áhítatosan várta a Nap megjelenését. Kelet felé biborszinü felhők úsztak az égen, majd viola és pirosszinü foltok tarkázták be az égboltot — és a madár szent áhítattal leste, várta, hogy megjelenjék az, akinek látásáért életét áldozta és akit most is, csak olyan távolról fog megpillantani, mint akkor, amikor megkezdte útját a Nap eszmei birodalma felé. És a halál, akit az éjszaka jótékony szelleme elűzött a madár mellől, előjött, hogy zsákmányát végleg a körme közé kaparintsa. És amikor Keleten fölragyogott az első napsugár, a madarat megcsapta a boldogság lehellete és meghalt boldogan, örömmel, mert halála percében látta a Napot, akinek szentelte egész fáradsálgofc életét . . . És amikor a madár holtteste lehanyatlott a fáról, a szomszéd fa csúcsáról fölszállt a magasba egy másik madár és büszkén, föltartott fejjel elindult Kelet felé, hogy megittasuljon a Nap fényétől és hogy megáztassa szárnyait a Nap forró sugár-fürdőjében ... A fényözön birodalmának soha el nem érhető messziségében lakó Nap pedig ép oly derült, jóakaratú mosollyal nézett a holt madárra, mint az élőre, amely átvette a halott örökét — és most még büszkén és föltartott fejjel, tovább és tovább röpült, egyre napkelet ifelé. magyar emberiből: akad egy vidéki .városban nyolcvan ember, akik összegyülnek s étkezés közben valami sajátságos propagandát űznek, ez inem túlságos veszedelmes dolog .a királyságra inézve. Azokiat a naiv tömegeket .azonban, melyek ez agitáció hatása alá kerülhetnék, meg kell védeni étitől .,a lehetőségtől. Az ellenzék egyik része Szibériával és a korbáccsal kapcsolatosan emlegette, ihogy ia javaslat túlzó intézkedéseket tartalmaz. Egyúttal azt is lállitotita, hogy la kormány önző érdiekből a trón tekintélye mögé búvik, ihiogy ,a maga eselekedeit fedezhesse. Erre .a támadásira csak annyit válaszol, hogy ia javaslat államfogház büntetést szab a vétségekre; ezt pedig .csak nem lehet Szibériával párhuzamba vonni. A kiegyezés éta a magyar kormányok nem most kerülnek először abba a helyzetibe, hogy ilyen természetű mozgalommal .szemben állást (foglaljanak. Mindjárt a kiegyezés után az országban az úgynevezett demökrata körök mozgalmat indítottak, a mélynek célja a negyvennyoloadiiiki alkotmány visszaállítása és a hatvanihetes kiegyezés megsemmisítése volt. Ebben az időben a.z első Ifelelős magyar kormány, amelynek Andrássy Gyula is tagja volt, egy miniszteri tanácskozásban határozatot hozott, amellyel magtiltotta a .demokrata körök működését. Ezt az intézkedést annak idejében Deák Ferenc is helyeselte. Ha tehát az első felelős magyar kormány egy ilyen nem is köztársasági mozgalommal szemben akoióba lépett, akkor a .mostani királyságallenes mozgalommal szemben teljesen megokolt ilyen intézkedés. A kormány különlbien nem búvik .a király tekintélye mögé, .hanem icsiak azt akarja, hogy a királyt a ma minduntalan jelentkező támadások ellen fedezze, tehát abból a fölfogásból indul iki, hogy tessék a kormányt, a kormány intézkedéseit támadni, de a király személyét sértő módon támadni mem szabad. (Élénk helyeslés.) {Az esküdtszék.) Az esküdtbíróság hatáskörét azért kellett a javaslatban megszüikiteni és korlátozni, mert az esküdtszék messze esett attól a szereptől, amelyet az intézmény első hivei gondoltak. 'Ö maga sohasem hallgatta el, hogy az olyan esküdtszéket, mint a mostani, nem pártolja. Arról azonban, hogy a kormány mosit rászánta volna magát az intézmény megszüntetésére, szó sincsen. Csak azt tervezi a kormány, hogy iaz intézmény tiz év óta tapasztalt hiányait ezzel a törvény javaslattal megszüntesse. Kéri a javaslat elfogadását. Az igazságüigyminiszter beszédét a képviselők .lelkes tapssal fogadták. Utána iklódi Szabó és Blanár Béla fejtegették a javaslat szükségességét. A francia katonai kérdések. Párisból jelentik: Jaurés folytatta kedden megkezdett beszédét és azt mondta, ha a két legifjabb tartalékos korosztályt az aktiv létszámba állítja, be, nem csupán éjszakai megrohanásra, hanem tömegtámadásra gondol. A német taktikusok ugy számitanak, hogy az első nagy csatában 1,300,000 ember áll majd szemben. Jaurés ellenjavaslatának rnegokolását azzal (fejezi be, hogy a kormány tervezete nem alkalmas arra, hogy hathatóssá tegye az ellenállást Németország részéről való hirtelen tömegtámadással szemben. Az egyetlen alkalmas eszköz a tartalékok kifejlesztése és az erődök tökéletesítése. Jaurés végül kijelenti, ihogy a republikánusokkal egyetértően a két éves szolgálati időre vonatkozó törvényt védelmezni fogja a reakciós tervek ellen, amelyek arra irányulnak, hogy a néphadsereg helyébe hivatásos zsoldhadsereget tegyenek.