Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-17 / 139. szám

1913. junius 17, DÉLMAGYARORSZÁG S. tésre ragad: ,a legsötétebb Európa ós .m'og.nyi­totta kapuit a kultura előtt! Ki .gondolt volna legy-ltát. évtizede arra, hogy ott vasúttal, gőzhajóval utazhatik, s éjszaka .bárkit fölvehet .kocsisjára s baja nem történhetik?! Ki hitte volna, hogy a (főváros kikövezett utoáiin. villamos ívlámpák terrjesz­tík fényüket s .röivíid pár óra .alatt kitűnő ál­lami .poataautomobillal teheti meg a hosszú utat Cattaro-Cetinje-IIijeika. és Niksíe közt! iA főbb helyiségeiket elsőranigu müutak kötik •össze, melyeket főleg a. (katonaság épített. Könnyű volt ott építeni, ahol a csapás menti sziklából csak le kellett robbantani egy dara­bot s kéznél volt a legkitűnőbb építő anyag. Horváth Béla dr. BaaBBaBaaaBaBBaaaBaaGSBaaasaaaaasBaaaBsaaeaaaaszaasa A vásárcsarnok. — A tanács ismét megbízás utján alarja elkészíttetni a terveket. — (Saját tudósítónktól.) Nagy és felelős­ségteljes föladat hárult ma a tanácsra. A sok port fölkavart vásárcsarnok ügyében kellett határoznia. Másfélmllliós intézmény sorsa várt döntésre. A zajos előzmények már fölcsigázták az egész város érdeklődését és mindenki kíváncsian várta, hogy milyen megoldást (fog a város tanácsa a legalkal­masabbnak találni. A város nem csalódott a tanácsban, mert ahogy mindig, most is az összes lehető megoldások közül azt válasz­totta, amely komoly tanácskozás alapjául szolgálhat. Lázár György dr. polgármester és Bokor Pál helyettes-polgármester indít­ványa ellen, akik ujabb szükebbkörü és gyors lejáratú pályázatot proponáltak, Balogh Ká­roly tanácsos indítványát helyezte a tanács előtérbe, aki Stahl József városi építészt akai­ja a vásárcsarnok terveinek elkészítésével megbízni és ecélból annak három havi sza­badságot és 10,000 korona külön 'honoráriu­mot adni. Szerinte ez nagy megtakarítást je­lent a városnak, — ennyit tud az indítványa mellett mondani és egy szóval sem többéi. Megtakarítás szép szó, gyönyörű szó a vá­ros háztartásában. Különösen az olyan város háztartásában, amely hasonló megtakarítá­sokra nehéz százezreket fizet rá és fog még ráfizetni. Megtakarításnak nevezi a tanács azt, ha egy fixfizetéssel alkalmazott városi hivatalnokot egy kétmilliós épület tervezésé­vel akar megbízni, amikor evvel az egész épület használhatóságát, sőt műszaki kivite­lének lehetőségét teszi kockára s építési költ­ségekben százezres ráfizetéseknek teszi ki a várost. Meg kell állapítanunk, hogy 'a tanács, hihetetlenül tanácstalan nagyobbszabásu ügyek vezetésében. Idegeskedik az ügyek­nek egyenes pályájú és gyors mozgatásá­tól, mindent mellékvágányokra terel és ahe­lyett, ihogy radikálisan bevilágítaná utján, a vészjelző lámpások gyönge fénypontjai közt botorkál. A vásárcsarnok története a koncep­ciótlanság szánalmas birkózása egy nagy föladattal. Titokban tárgyaltak Strasserrel. A mikor lehetetlenné vált ez a szándék, kiír­ták a pályázatot ugy, hogy a programot a visszautasított Strasser munkájáról másol­ták. Aztán szabályszerütlenül állapították meg a föltételeket és igy bojkottnak tették ki a pályázatot. A beérkezett 11 pályázatot, a melyek közöl több mint a fele és nem épen a dijazatlanok egészen kezdetleges próbálko­zások, 7 hónap alatt bírálták el. A bírálat­ban szószerint ragaszkodtak a szomorú tör­ténetü programhoz és igy sikerült is két tel­jesen jelentéktelen munkát, amelyek ugyan a programnak majdnem mindenben eleget tesz­nek, de a józan ésszel majdnem mindenben ellenkeznek, a díjazásra alkalmasnak találni. Most pedig pályázat, bírálat, botrány és pör után kiadják a tervezést a város épitőmeste­rének, privátmunkául. örülhetünk ez egy­szer, hogy a tanács nem szokott egy ülőhe­lyében véglegesen határozni. Most sem dőlt el végleg a vásárcsarnok sorsa, hanem a mai fáradtságos megállapodás után újra egy havi pihenőt adott magának a tanács. Magunk részéről Lázár György dr. és Bokor Pál indítványát találjuk az egyedül igazságosnak és cél'hozvezetőnek. Ki kell ir­ni egy uj pályázatot a szegedi épitészek kö­zött, amelyen nem volnának dijak kitűzve, hanem a legjobbat elfogadják kivitelre. Ezen aztán részt vehet mindenki, aki ilyen nagy föladat megoldására hivatottságot érez. De kétmilliós munkánál 20 ezer koronát megta­karítani a tervezésben, az százezres koronás ráfizetéseket jelenthet a kivitelben. Krajcá­roskodó meggondolásokkal nem lehet a nagy közmunkák sorsát intézni. Bokor Pál helyettes-polgármester, az ügyelőadója, ismertette a vásárcsarnok terv­pályázatain az elbírálásra kiküldött zsűri dön tését, majd ennek a tanács elé terjesztett ja­vaslatát. Tudvalevő, hogy a zsűri az első díjra érdemes pályamunkát nem talált. A má­sodik dijat Klominger és Ullerich budapesti építő cég, a harmadikat Kolozsvári Albert szintén budapesli müépitő pályaterve nyerte el. A zsűri véleménye az volt, hogy a beér­kezett pályatervek általában szépen isikerül­tek, éppen ezért azt a javaslatot teszi a ta­nácsinak, hogy a dijat nem nyert pályater­vek közül hat darabot egyenként 600 koro­nájával vásároljon meg. Javasolja továbbá, hogy a díjazott és megvételre ajánlott pá­lyatervek alapján kombinative oildassék meg a vásárcsarnok ügye olymódon, hogy a ta­nács egy szegedi építészt bizzon meg a vá­sárcsarnok végleges tervének elkészítésével. A tanács a z'süiri döntésének ismertetése után a második és harmadik dijat kiutalta az „Exelsior", illetőleg a „Négylevelü lóhere" tervezőjének, a zsűri tagjainak pedig fárad­ságos. és lelkiismeretes munkájáért fejenként 600 koronát szavazott meg. Bokor Pál helyettes-polgármester elfoga­dásra ajánlja a zsűri javaslatát annyiban, hogy azt a hat tervet, amelyeket a zsűri fi­gyelemre méltónak talált, de dijjal nem tün­tetett ki, darabonként 600 koronáért vegye meg a város. Ezeknek, valamint a díjazott terveknek a fölhasználásával készíttessen a város olyan kombinatív tervet, amely alkal­mas lesz majd a kivitelre. Evégből termé­szetesen hirdessen a város pályázatot a vég­leges terv elkészítésére. Lázár György dr. polgármester azt mon­dotta, elég, ha a három legjobb tervet veszi meg a város a megvételre ajánlott tervek kö­zül. Ezeknek, valamint a díjazott terveknek az alapján megfelelő kombinatív tervet lehet csináltatni. Olyan valakit kellene megbizni a kombinatív terv elkézitésével, akinek a neve és eddigi munkássága garanciát nyújt a si­kerre. Ha azonban a tanács ebbe nem men­ne bele, ő ahoz is hozzájárul, hogy a kombi­natív terv elkészitésére azokat hívja föl a vá­ros, akik az első pályázatban résztvettek. Taschler Endre főjegyzőnek amiatt van­nak aggodalmai, hogy a megbízásnak ez a módja ismét megszólásokra ad majd okot, a mint a Strasser esetnél is történt. Bokor Pál a polgármester előbbeni aján­latát, vagyis hogy olyan valakit bízzanak meg a kombinatív terv elkészítésével, akinek a neve és működése garanciája a sikernek, ta­karékossági szempontból is nagyon előnyös­nek tartja, mert igy házilag lehet megoldani a vásárcsarnok ügyiét. Balogh Károly ezek alapján konkrét ja­vaslatot tesz. A kombinatív terv elkészítésé­vel, valamint a művezetéssel bizza meg a vá­ros Stahl József városi építészt, aki érre tíz­ezer koronáért hajlandó vállalkozni. Ezzel a város 50,000 koronát megspórol, mert ere­detileg 60,000 koronát szánt erre a célra. A tanács tagjai helyeselték ugyan Ba­logh indítványát, de tartózkodtak attól, hogy ahoz határozatilag hozzájáruljanak. Bokor Pál, látva a többség hangulatát, a célszerű­ség okából ajánlotta, hogy később határoz­zanak a vásárcsarnok ügyében. Majd egyik legközelebbi ülésben döntsünk — mondotta, — addig kinek-kinek módjában lesz alaposan megfontolni a kérdést. A tanács tehát ugy határozott, hogy most — nem határoz abban a tekintetben, ki készitse el, a vásárcsarnok kivitelre alkalmas tervét. Egyelőre kimondotta, hogy a terve­ket nyolc napra közszemlére állitja ki a kul­túrpalotában és fölkéri majd a zsűrit, hogy a díjazott terveken kivül a figyelemre méltó hat terv közül válassza ki a három legkivá­lóbbak Ezeket ajánlja majd megvételre a közgyiülésnék. Végül kimondotta, hogy egy hónapon belül a közgyűlés elé viszi a vásár­csarnok ügyét. Benedek államtitkár programbeszéde. Benedek Sándor vallás- és közoktatásügyi államtitkár vasárnap délelőtt mondta el pro­grambeszédét Jolsván. Hosszan foglalkozott a koalíciós kormányzás eseményeivel és ta­nulságaival. övé volt az ország, a hatalom, a dicsőség, benne voltak a legfényesebb ne­vek viselői. És a vége ennek a kormányzás­nak csúfos, szánalmas vergődés lett és a nemzet lelkes örömmel üdvözölte a munka­párt megalakulását. Most megint egyesülni akar az ellenzék, de csak két programpont­ban tudtak eddig megállapodni: a munka­párt föltétlen gyűlöletében és abban, hogy re­videálni akarják a választójogi törvényt. Fog­lalkozik mindkét pontnak a tarthatatlanságá­val és kimutatja a most megalkotott válasz­tói törvény hasznát azzal szemben, amelyet a koalíció tervezett. Vázolta még a közigaz­gatás reformjának kérdését és kívánta a ki­nevezési rendszert, továbbá a közigazgatási bíráskodás szervezeti revíziójának szüksé­gességét és a kultuszkormány nagyszabású munkaprogramját, az uj egyetemek fölállítá­sát és számos uj iskola szervezését. Végül helyi érdekű kérdésekkel foglalkozott az ál­lamtitkár. Telefon 5. Kizárólag helybeli, hírne­ves asztalosmesterek által készített, elismert jóminő­LJL^ ségü és bámulatos olcsó első kézből csakis az Egyesült MŰasztalosok Butorraktárában (Szeged, Tisza Lajos-körút 19. szám alatt, Kertész pékkel szemben) kap­hatók; esetleg részletfizetésre i

Next

/
Thumbnails
Contents