Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-15 / 138. szám

inutvíu, am. n. BwnnjaLiu muonu IW »wtíJ" ' W/f *s>hom*/>t**j>ri**r-A* tirtfltni o V;ic. I Xf^o-^ T nmm 1913. junius 15. SZEGEDI SPORT 3. oldal. FUTBAH* Meccsröl-meccsre. A pofon. Nincs nagyobb élvezet, mint mi­kor az ember poíon üt valakit. A pofon mindenkinek örömet szerez, — aki adta, örül, hogy ö az aktiv fél, — aki kapta, örül, 'hogy nem nagyobbat kapott, — aki látta, örül, hogy nem ő .kapta. Szóval a pofonnak mindenkin örül. Azt hiszem, az a legjobb, ha a pofont párhuzamba állitom a szi­varral, az is mindenkinek jól esik. Aki adja, szívja, látja, csak öröm­ben részesül. Aztán az önelegédett­ség fejlesztéséhez is hozzájárul a pofon. Ha az ember ugy üti ellen­felét pofon, hogy az szédül, akkor önelégülten konstatálja, ezt jól csi­náltam. Ilyen bevégzett, jól csinált mun­kát produkálnak a futballisták a fővárosban, a vidéken is. Ha nem sikerül valami dribli, akkor pofont kap az, aki megaka­dályozza, ha meg sikerül, akkor annak jut ki az áldásból, akinek sikerült. Igy mindenféleképen po­fonnak keli elcsattannia. Van egy nagyszerű, életrevaló, mit életrevaló: korszakalkotó indít­ványom. A meccseken mostanában úgyis minden akciónak pofon a vége. Ez nem volna baj. De ha po­fon a vége, — minek az akció? Itt a baj. Álljanak ki a játékosok labda nélkül... .akció ugy sem keli, csu­pán annak a befejezése a — pofon. Adott jelre megkezdődik a „meccs" és amelyik csapat többet ad, illetve kevesebbet kap, az a győztes. A pofonmeocs azért is jó, mert a vesztes csapat csakugyan kika­pott ... Az MLSz-be beküldőm indítvá­nyomat. Goal. A fővárosi bajnokságok. 4 Vasárnap lesz az utolsó élénk nap­ja a túlságosán hosszura nyúlt bu­dapesti labdarugó-szezonnak. Az elsőosztályu egyesületek közül nyolc küldi küzdelembe csapatát, hogy a bajnokság végleges kiala­kulásának kérdését dűlőre vigye. Csak a Törekvés Sport Egyesület és a Budapesti-csepeli Atlétikai Klub zárta le a küzdelmekben gaz­dag futball-esztendőt a vasárnap lezajlott bajnoki meccsével. Az előbbi 14 ponttal a hetedik, az utóbbi 18 ponttal a hatodik helyei foglalja el. A vasárnapi bajnoki mérkőzések között a B. T. K. és a 33-as F. K. küzdelme a negyedik és az ötödik hely kérdését tisz­tázza. A mérkőzés győztese okku­pálja a negyedik helyet, eldöntet­len mérkőzés esetében pedig a 13. T. K. csapata keríii erte a pozíció­ra A többi mérkőzésnek a helye­zésre aligha lesz befolyása. A há­-cm első helyet a F. T. K., a M. T. K. és a M. A. C. már bí/iositor.a magának és eldöníöttnek vehető a három utolsó heiv kérdése ÍS. A vasárnapi mérkőzés során a M. 1. K.-ei összekerülő U. T. E. a nyol­cadik, a M. Á. C.-ai mérkőző N. 'S. K. a kilencedik, a F. T. K. ellen szereplő T. T. K. pedig a tizedik helyet foglalja el. A vasárnapi meccsek után kialakult sorrendben aligha változtat majd az utolsó bajnoki küzdelem, amely jun. 19-én a F. T. K. és a B. T. K. legénysé­gét állítja' egymással szemközt. A másodosztályú bajnokság győztese a futball-esztendőt veretlenül vé­gigküzdő III. kerületi Torna és Vivó Egyesület lesz. Impozáns sze­replésével valóban kiérdemelte az elsőosztályba avanzsálást. A má­sodik helyre, amelynek nagy fon* tosságot ad, hogy a N. S. C.-vel vivandó osztályozó-mérkőzésre jo­gosít, a K. A. 0. E. vasárnapi vere­sége után az Erzsébetfalvai Torna Klub jutott és helyezését a vasár­napi utolsó mérkőzésében valószí­nűen fixirozza is. Az osztályozó­mérkőzés fogja mégegyszer föl­lobbantani az érdeklődés kialvófél­ben lévő tüzét, hogy azután néhány hónapra pihenőre térhessen a lab­darúgás, átengedve a teret az eve­zés, az atlétika és az úszás sport­jának. 30 flllérérf teljesít megbízásokat. Telefon 12-08, ATLÉTIKA A szegedi atléták. A íutball-szezon haldoklik már és őszig pihenő következik, illetve a tréner vezetésével készülnek a labdarugók a nagy őszi meccsekre. A nyáron pedig — juliusban és au­gusztusban — az atléták szezonja köszönt ránk, köztük az evezősöké, az úszóké is. A vidéki — köztük a szegedi — atlétika az utóbbi években kétség­beejtő mellőzésben részesült. El­tekintve attól,Vhogy ha valahol föl­tűnt egy jó futó, vagy vivó, avagy birkózó, azt rögtön fölvitték Buda­pestre, de a vidéken maradt atlé­tákat valósággal ugy foglalkoztat­ták, nehogy egészségesen képez­tesse magát s nehogy eredménye­ket, rendszeres fejlődést mutathas­son föl. Amióta azonban a stockholmi olympiádnak vége, mintha előnyé­re változott volna meg minden, a vidéki városokban különösen. A Magyar Atlétikai Szövetség'is ész­revette a kellemes fordulatot és kezd már törődni az eddig mellő­zött vidékkel. Igy legutóbb Temes­várott és Aradon rendeztek orszá­gos versenyeket, kitűnő eredménv­nyel. S a MASz. pedig legközelebb Szegeden kiván országos versenyt rendeztetni, illetve a Szegedi Atlé­tikai Klubnak erkölcsi segítséget adni ilyen nagyszabású verseny tartására. Ugy volt, hogy e hónap 22-én lesz a szegedi országos atlétikai verseny, —ezt a dátumot azonban a MASz. kívánságára el kellett ej­teni, mivel e napon Budapesten erős bajnoki küzdelmek lesznek s igy a' szegedi versenyből elmarad­tak volna a fővárosi atléták közül sokan. Tehát oda módosult a terv, hogy a jövő julius hónap második vagy harmadik vasárnapján lesz az országos atlétikai viadal, még pe­dig a SzAK hatalmas ujszegedi pályáján. A szegedi atléták erősen készül­nek erre a viadalra, melyen külön­ben a vidékről is sokan résztvesz­nek. Igy Aradnak és Temesvárnak, valamint Kecskemétnek, Nagyki­kindának és Szabadkának atlétikai gárdája is részt vesz a szegedi nemes küzdelemben. Az emiitett városoknak pedig nem egy olyan

Next

/
Thumbnails
Contents