Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-15 / 138. szám

•tfsra 'titkár. aiká. tnil.in.roí kére?- I ».. .j SPORT SZERKESZTŐSÉG: H9RRSZ-11TC9 9. KinDÓHIURTflb: KŐRRSZ-UTCi) 9. telefonszám: 305. 1/GMUHUIMKUIUZUU telefonszám: 81. MEGIEGEH: MINDGN UHSMNP. SPORT LAPJA. MGGIGüGH: MINDGN URSRRNRP. Szeged, 1913. Ára 4 fillér. Junius 15. Olympiai gondolatok. — Hz 1920. Gu a mienk. — A sporttársadalom sürün hall egy nevet emlegetni, valahányszor olympiádról van szó. Ez a név idő­vel fogalommá válik, mert annak vezetője alapozta meg a mai, ha­talmas iramban fejlődő testi kul­tuszt a modern olympiádok rende­zésével. Báró Coubertiné a dicső­ség, hogy minden negyedik évben világünnepet tartanak a sportem­berek. Hogy ezt tehetik, mennyivel fölényben vannak a szellemi har­cosokkal szemben. Azt lehet mon­dani, 'hogy a nemzetek fiainak sportélete nem egyéb, mint örökös versenyre készülés. Nem csoda te­hát, ha a 'testi kultura olyan roha­mosan fejlődik. Mert csak ott van haladás, ahol verseny tapasztal­ható. Minden nemzet sportembereinek az a vágya, hogy saját otthonukban olympiádot rendezzenek. Nagyon nehéz e jogot megszerezni, de ha egyszer sikerül, arra a nemzetre bizonyára áldást jelent. Ugyanis küzdőtereket kell létesíteni, ame­lyek aztán örök időkre megmarad­nak és a fejlődésnek mindenkor biztos eszközéül szolgálnak. A küz­dőterek közül legnagyobbszerü a stadion szokott lenni. Itt nyitják meg ünnepélyesen az olympiai ver­senyeket és itt is zárják be. A ver­senyek legnagyobb része is ebben folyik le. Tehát a legnagyobb gon­dot ennek az építésére forditják. Rengetegbe kerül a felépítése, épen ezért az igazi gondot legtöbbnyire a hozzávaló pénz megszerzése okozza. A svédek ezt a kérdést nagyszerűen oldották meg. Nyere­ménysorsjegyeket bocsátottak ki. A németeknél nem igy történt. Ott senki sem akart adakozni a nagy célra. Az állam a rossz pénzügyi viszonyokra hivatkozott és azt mondta, hogy ideális célokra nem áldozhat, a magánosok pedig a hatóságok példáját követték. Már ugy látszott, hogy a stadion miatt csődöt mond a német sport, amikor mégis akadt egy ember, Pódbiel­szki, volt miniszter, egykori tábor­nok, aki kezébe vette az ügyet. Két és fél millióra volt szükség. A pénz hihetetlen gyorsan össze­gyűlt. Első felét az Unionklub adta, a másodikat már a magánosok. A stadion már kész is; Grünewald­ban épült és a mult vasárnap szen­telték fel a császár jelenlétében. Az ünnepség gyönyörű részletek­ben bővelkedett. Először húszezer ifjú és leány Vonult fel nyolcszáz egyesületi zászlóval. Remek maga­tartással lépdeltek el a páholy előtt és a huszonötezer főnyi közönség a nagy eszmétől és a csodás lát­ványtól ihletve 'tapsolt a torná­szoknak. Azután az egyetemi ifjak mutatkoztak be, majd a vizi sport hivei tűntek fel uszóköntöseikben. Hatalmas sorban következtek a labdarugók és végül nyolcezer is­kolásfiú. A legérdekesebb és szo­katlan esemény az volt, hogy ami­kor Podbielszki II. Vilmos császárt üdvözölte, tízezer postagalamb szállt a levegőbe az égboltot csak­nem elsötétítve. Ezek vitték hirül a birodalom minden részébe e rö­vid, de nagyjelentőségű szót: megtörtént. Valóban megtörtént az, amiért a németek annyira sóvárogtak és amiről mi talán hiába álmodozunk. Pedig joggal mi is rendelkezünk. Tavaly Stockholmban megkaptuk a felhatalmazást az 1920. évi olympiád rendezésére, de hogy lesz-e belőle valami, ez egyelőre bizonytalan. Ennek jellemzésére elmondok egy esetet, amely a stockholmi stadionban történt a versenyek szemlélése közben. Tornászok együtt ülünk és remegő érzéssel figyeljük birkózóinkat. Egyszerre feltűnik lszer tatánk alakja. Érdek­lődünk tőle, hogy mi hir. — Kilencszázhúszban az olympi­ádot mi rendezzük — válaszolja lakonikusan. — Nagyszerű, nagyszerű, örven­dezünk mindannyian. — No, csak ne örüljetek annyira — hűt le bennünket az öreg. — mert úgyse lesz abból semmi. Ismerem én a magyarjaimat. Nem tudunk mi még ilyesmit produkálni', mint a svédek. Qyengék, erőtlenek vagyunk. Szavait jól megjegyeztem ma­gamnak és most egy év után — a német stadion megnyitásakor, a mely az 1916-iki olympiai verse­PROGRAM: SiPK II1SZEGEDI SPOBTIEEBPE. SZAK—URAK :: mérkőzése. :: SzAK: György Jopi Vida Szalay Szűcs Majkó Hapa Fürst Blum Sörös Csizik URAK: A csapat összeállítását nem adta ki a fővárosi vezetőség. Biró: Puskás István. nácsost küldte ki, aki ma érkezett Szeműire /Kpszonöteaeir ifcorcoét- folyósított «* I vasuti ha'peet. synhnup

Next

/
Thumbnails
Contents