Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-15 / 138. szám

DÉLMAGYARORSZÁO '913. junius IS; / ebbeli körrendeletét 'hatályon kivül helyez­ni és erről az érdekelteket értesíteni mél­tóztassék; mert a budapesti osztálynál be­jelentett évi segélyek, alapítványok és tag­sági belépések, lényegileg magát a DMKE-t illetik s nem indokolt, 'hogy a bu­dapesti osztálynak, mint nem is önálló egyesületnek, hanem csak mint a központi egyesület egyik szervének megszüntetésé­vel, a DMKE. e címeken őt megillető s fennmaradása céljából nélkülözhetetlen eredményektől megfosztassék. / Ami végül a .miniszteri rendeletnek Gallovich Jenő személyére vonatkozó ren­delkezését illeti, ebben a tekintetben a bu­dapesti osztály megszüntetésével, a DMKE. igazgatója Gallovich Jenőnek a budapesti osztály vezetésére történt kiküldetését megszűntnek és hatálytalannak nyilvánít­ja, őt szegedi állomására és itteni állásába egyelőre visszarendelni és minthogy vele szemben fölmerült panaszok tekintetében a vizsgálat olyan adatokat nem eredménye-•> zett, amelyek egyéb intézkedések szüksé­gét indokolnák és ez irányban a további eljárást mellőzik. Az előadói javaslat előterjesztése után Rásó Sándor szólalt föl először. El fogadja ,a határozati javaslatot és azt inditvánvozza. hogy egy küldöttség vigye föl a belügymi­niszterhez. Mivel továbbá a budapesti osz­tályt ismét megalakítják, indítványozza, hogy az összes iratokat terjesszék föl a belügymi­niszterhez és pontről-pontra cáfolják meg azokat a vádakat, amelyeket a belügyminisz­teri leirat emelt az egyesület ellen. Csak igy győzhetjük meg a belügyminisztert arról, hogy téves információ szolgált alapul a leirat készítéséhez. Janovics Gyula ny. miniszteri osztály­tanácsos, a budapesti osztály alelnöke, ki­egészíti Rásó indítványát. Szerinte nincsenek egyénekhez lekötve azoknak az érdieke, akik a DMKE kulturális érdekeinek előbbrevitelét befolyásolhatják. Pusztán csak anyagi igaz­ságra lehet tanácskozni, de tudna olyan fió­kokat megnevezni, akik soha nem dolgoztak és ilyen volt a pesti fiók is. És a pesti fiók beszüntetésekor nem ez ellen foglaltak a la­pok állást, hanem az volt a közlemények ten­denciája, hogy Gallovich lopott! (Közbekiál­tások: nem egészen ugy volt! íHangosabb ki­áltások: az volt bizony!) Janovics Gyula: Az kétségtelen, hogy á sorok között erős gyanúsítások voltak. Épen ezért azt a 'kiegészítő indítványt teszem, hogy vegyük bele a föliratba, — melyet Rásó kol­légám indítványa szerint küldöttségileg vi­szünk föl a belügyminiszterhez, — hogy Gal­lovich olyan működést fejtett ki, mely önzet­len volt és amely a kultúregyesület érdekeit szolgálta., Palócz László azt indítványozta, hogy töröljék iz előadói javaslatból az alábbi részt: , — „Ebben még azért is megnyugszik, mert a DMKE. központjának budapesti osz­tályához való viszonya az intézkedésre hiva­tott közegek hatáskörét illetőleg már eddig is olyan összeütközésekre vezetett, melyek az összhangzó együttműködésre zavarólag hatottak". Balassa Ármin dr. azt indítványozza, hogy ,a föliratba fejtsék iki, hogy az egyesület továbbra is bizalommal viseltetik Gallovich Jenő iránt. Azért oda, ahol az áll: „őt sze. gedi állomására egvelőre vissza rendeli", ik tussá'k bele, hogy őt „bizalmának jeléül". Ezután hosszabb vita indult meg az in ditvánvozók között, akik egymás inditványá hoz hol hozzájárultak, hol ujabb indítványok kai álltak elő. Végre is az elnök elunta a vég telennek látszó vitát és berekesztette azt. Végre is Rósa Izsó dr. a javaslat előadója emelkedett szólásra. Helytelenítette Palócz javaslatát, mondván, 'hogy a belügyminisz­ter leiratának el kell ismerni föltétlenül' vala­mi igazát. Nem lőhet tagadni, hogy a buda pesti osztálynál történtek olyan „skimperá­jok", amelyeknek nem lett volna szabad tör­ténni és amelyeket ,az egyesület reputációja érdekében nem lehet megtűrni. Majd igy folytatta: — Nem akarom az ügynek ezt a részét továbbra is bolygatni . . . (Élénk közbekiál­tások: csak bolygassa! Vagy igaz, amit a javaslat tartalmaz, hogy visszaélés nem tör­tént, vagy pedig eltagadták a valóságot//> Zaj és lárma!) Rósa Izsó dr.: Én ugyanis leihetetlennek tartom, hogy a miniszter ilyen szigorú vég­zést bocsásson ki minden alap nélkül. Aztán itt van kérem a cirkvenicai üdülőház esete. Auguszta főhercegnő tényleg visszautasítot­ta a ne:ki fölajánlott védnökséget és ennék dacára jogtalanul fölhasználták a nevét. Hát ilyen, — leggyöngébben nevezve, — „slarn­perájok" történtek. Ezért kérem, hogy a ha­tározati javaslatot ugy, ahogy beterjesztet­tem, ugy fogadják el. Szavazás után az igazgatóság el­fogadta az előadói javaslatot, de a Palócz­és Balassa-féle módosítással együtt. Azt is kimondták, hogy Rásó indítványa értelmé­ben küldöttség viszi a miniszterhez. Ezután az ülés kisebb fontosságú ügyek­re tért át. Halálba akart menekülni a vizsga elől. — Öngyilkosjelölt ipariskolai tanuló. — (Sajót tudó sitónktól.) Tegnap délután az ügyelete® rmid őr tisztviselő szobájában meg­szólalt a telefon. Egy női Ibaing sopánkodva panaszolta: — Itt özvegy Kis Mártonná 'beszél. Ké­rőm biztos ur,. legyen sízives tegyen valiamit egy szerencsétlen 'diák érdekéiben, akii ön­gyilkos akar lenini. Nálam több idfiák lakik itt a Pultzaltáiboiriniagy-'u'teábain, akik 'minid­uyájau a felsőiipariskoláiba 'járnak. Az első .osztálym diákoknak szombaton lesz a legne­hezebb vizsgájuk és egy ikis diákom, mind­össze 16 éves„ annyira 'fél a vizsgáiból, hogy öngyilkos akar lenini, már revolvert is vásá­rolt. Az asszony ezután megmondta a pontos lakóimét és a kis diáiknak a nevét is. Kérte mégegyszer a rendőr tisztviselőt, hogy sürgő­sen intézkedjék, merít fél, hogy a fiu még a délután folyamain elköveti az öngyilkossá­got, bár még otthon vam ós ár. — Milyen kár is ezekért iá gyerekekért, — mondotta a panasz fölvétele (utáin a rend­őrtiszt. Mennyit szekírozzák őket, mennyi magolni valót tömnek beléjük és .aztán mire nagyok lesznek szegény kis diákok, ,rendsze­rint abból a tudományból kell megélniük, a mit eolnase tanultak. Ezután a kiis .nekirólog után levette a liá zitelefon hallgatóját és beszélni kezdett a de­1 ektivszobával: •— Halló... halló... Jeney maga ,a.z ügye­letes? — Legyein szíves jöjjön 'fel azonnal, ki kell menni valahova. Jeney István,, egyike a (legügyesebb de­tektívek nek, egy perc manlva megjelent, ijesztően lengedező széles fekete bajuszával és nagy kampós botjával. — Barátságosabb arcot kének — humo­rizált. a rendőrtiszt, — most- egy humánus missziót kell magának teljesíteni. (TaMincsak mean kéli megverni valákiit? — gondolta Je­ney.) Elmegy a Pultmltábornagy-utcáiba Kiis Mártonná lakására. Ott lakik egy kis diiáik, a ifelsciLparislkola. első osztályába jár és holnap lesz a vizsgája; öngyilkos alkar lenni. Be­szól jen nagyon a lelkére és ha nem ismeri be szándékait, 'Viagy nem akar .elállni attól, akkor hozza el magával, majd én beszélek vele. A detektív eltávozott és mii vártuk a visz­szatórését, A rendőrtisztviselő ezalatt diák­ítörténeteket mesélt a saját múltjából ós köz­beni nagyon elérzékenyedett . . . Félóra múlva visszajött Jeney, a diákkal együtt. A diák nevét mean írjuk ide, szegény­nek elég a maga ba ja és bizonyára vérig hec­celnék társai, ha megtudnák, hogy öngyil­ikos akart lenni. A fiatal öngyilkosjelölt nagyon szimpati­kus gyereknek .látszott. Szép, barna fiu; nagy fekete, égő, szeméi vannak, arca sápadt volt lés lált-szott rajta, hogy napok ótá töpreng va­lami nagy problémán. Mikor meglátta az egyenruhás rendőrtisztviselőt, mégijedt, és hebegve mondta: — Néni csináltam éii semmit, mit 'akar­nák tőllem? A rendőrtiszt a szivére beszélt, Blmond­llá, amit gazdaasszonyától hallott: hogy tud­ja, hogy öngyilkos akar feaini. A fiu először tagadott; éhből lehetett látná, hogy Ikomoly a szádéba. A .rendőrtiszt azonban nem vesz­tette el türelmét és jóságosan beszólít hozzá. Sötét színekkel ecsetelte, hogy milyen bün öngyilkosnak lenini. Azután vidámabb hango­kat használt, Egy-kiét szekainda még nean olyan, nagy baj, — mondotta, — amiatt ínég lőhet valaki az életiben Igen jóravaló, tisz­tességes ember; sőt mi több, lehet még sze­rencsés ember is. Az életnek .esélyei, körül­ményei, alakulásai olyan kiszámíthatatla­nok, nem .szabad az első veszélyinéi vissza­riadni, egy bosszú élet elől, amely boldog­ságot .rejthet magában. A kis diáik egy mártir szomorúságával hallgatta végiig ia hosszú prédikációt, mem szólt egy szót sem, csak izgatottan mozgoló­dott és óvatosan mindég ugy fordult,'hogy baloldala árnyékba essék. Végül aztán mégis, megszólalt: — Én nem akarok meghalni, az nem igaz! De különben is, az mindenkinek a teg­privátabb dolga, hogy unja-e az életét, vagy se. — Hol a revol ver, amit vett, — kérdezte •egyszerre a rendőrtiszt; — minden .kímélet nélkül. A diák er/re nagyon mejgijedt, önlkénf­telenüil a nadrág zsebéhez kapott, de aztán megfelelt gyorsan: — Én nem .is vettem revolvert. Elég volt azonban az előbbi áruló moz­dulata; a rendőrtiszt nyugodtan odament és a fiu minden tiltakozása ellenére belenyúlt a zsebébe és kihúzott onnan egy nagy 'kalibe­rű, hát lövetű forgópisztolyt. Erre a intem várt leleplezésre a fiu ínég jobban elsápadt, hebegni kezdetit, de érthető szo nem liagyta •el az ajkát. A rendőr tisztviselő ipedig most már szigorúbban szólt rá: — .Most már hiába tagadja. Ez mindent bizonyát. Ha meg niem igéri becsületszavára, hogy nem lesz öngyilkos, akkor kénytelen leszek egy rendőrt maga mellé adni, aki min­denhová követni fogja és vigyáz magára. És az iskola igazgatóságát is értesíteni fogom, hogy miért kiséni magát, rendőr a vizsgára. A kis 'diák erre .teljesen megtört. Zokog­ni kezdett hangosan és szivrepesztő szomorú­sággal kérdezte: — De hát mit. .csináljak, amikor matema­tikából meg .akarnak buktatni? Sokáig beszélt még a rendőrtisztviselő a

Next

/
Thumbnails
Contents