Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-14 / 137. szám

2. l» 11 " 11 r i • sajtó, bármily irányt szolgál is, komoly, erős, tartalmas és tisztességes módon, csak megbecsü'lőjét találja Tiszában. aSBBBBBaBaBBSBaBBBBOBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBaBJBBBBB A képviselőház ülése, - Beöthy elnök székfoglalója. — (Saját tudósítónktól.) A képviselőház mai ülésének napirendjére az uj elnök megválasztása volt kitűzve. Az ülésen Szász Károly elnökölt. Az ülés megnyitása után Balogh Jenő igazságügyminiszter beterjesztette a lapunk más helyén ismertetett javaslatot, aztán Hegedűs Kálmán, az állandó igazoló-bizottság előadója tett jelentést az időközi választásokból (származó tés igazolt mandátumokról. Az elnökválasztás azzal az eredménnyel járt, hogy Beöthy Pált 179 szavazattal a Ház elnökének megválasztották. Beöthy Pál, a képviselőház uj elnöke mai székfoglaló beszédében hangsúlyozta, hogy ő istápolója lesz minden, bárhonnan eredő oiyam kísérletnek, mely a normális tanácskozási rend helyreállítását célozza. A házelnök, — igen helyesen, — ugy fogja föl nagy méltóságának kötelességét, hogy azok között első helyen áll a normális parlamenti helyzet lehető biztosítása. Óhajtandó volna, hogy a házelnök nyilatkozata ellenzéki oldalon is éreztesse jótékony hatását. Az elnökválasztás után Szász Károly alelnök szünetet rendelt. Szünet után újból megnyitotta az ülést )s ekkor diszmagyarban bevonult az uj elnök, Beöthy Pál, Hatalmas éljenzés fogadta. (Beöthy fölment az enlöki székbe és állva mondta el programbeszédét. — Köszönetemet fejezem ki a Házinak, —• mondotta, — hogy az elnöki székbe ieim©lt. Állásom mohéz iköteiteisséigeket ró rám, bár közvetlen elődöm . . . Viharos óiíjiemzés szakította félbe ennél délmaqyarorszao a szónál, amellyel Tiszát aposztrofálta.. Az éljenzés eilcsöndesedtóvel Beöthy folytatta: — Közvetlen elődöm biztosítottá a parlamenti rendet és a tanácskozási képességet. Az ő egyéniségének fanatizáló, szuggesztív erejét az ország határán tul is ismerik. Nehézzé teszik helyzetemet a viszonyok. A helyzet élére van állítva. A képviselőház kisebbsége fölmentve érzi magát a törvényhozói kötelesség teljesítése alól s igy kritizáló joga itt a Háziban nem érvényesül. A pártok mint ádáz Ellenségek állanak egymással szemben, Mindez akkor történik, miikor húsra és vérre menő kérdéseik kerülnek megoldásra, miikor saját hatiáriaimikian bélül is nyugtalanító jeleiket tapasztalunk és 'déli batáriunkon Is veszedelmes momentumok mutatkoznak. -— Ha kellő erővel és nyomatékkal nem tudunk fellépni — folytatta Beöthy — összetiipormaik bernnünket. Nemcsak a belső nyugalom és nagy gazdasági érdekek forognak kockán, hanem nemzeti létünk is. A magyar parlament egészének kellene részét kivenni a munkából. Egyes államok a parlamentáris kormányzattól való eltérés, sőt abszolutizmus mellett is meg tudinak élni, de nálunk eiz a panlam-entárizmus nemzeti lét vagy nemlét kérdése. Ez romlásba viszi aiz országot, A nemzet túlsúlyát és erejét csak a parkimentárizrnns biztosíthatja. Ecikczott flelejf lősséig bárul most mindem tényezőre és. ő lelkiismereti kérdésnek tekinti mindem megfeszítéssel fenntartani a magyar partumenitánizimue funkcióját. A szólásszabadságot biztosítja, de a veile való visszaélést meggátolja. (Helyeslés.) A Ház akaratának kifejezését tiszteletben kéli tartani, ép iigy tisztelni kell minden képviselő jogát, — dó aiz anarchiát tűrni nem ilehet. Megszűnt annak a fényűzésnek a lehetősége, hagy magyar pártok és képviselők mint kiiengeszthetetlen ellenségeik álljanak scemben egymással. 1913. junius 14. Öit a Ház többsége, de tulnyomólag egy párt többsége választotta meg. De amikor az elnöki széket elfoglalja, megszűnik benne a pártember, felette áll ía pártoknak. Nemesiak ia remidet és a képviselőház méltósálgát óvja mag, de teljes erejével közreműködik bármely oldalról jövő oly kísérletnek, mely a Ház normális tanácskozásait biztosítja. Ebez kéri iaz összes ipiártcik támogatását. A beszédet zajos éhezéssel fogadta a munkapárt. Azután áttértek a napirendre. uBBBBaBBaaBBaBaaBBaaBaaaBBsBBBBaBBBBaaaaaHaaBBBBBaa A vásárcsarnok ügye. —• Uj tervpályázat kiírását javasolja a polgármester. — Csak szegedi cégek pályázhatnak. — (Saját tudósítónktól.) A vásárcsarnok pályaterveinek zsűrije, miután az első dijra érdemes pályamunkát nem talált, tudvalevőleg kombinatív alapon vélte a vásárcsarnok ügyének leghelyesebb megoldását. Azt a javaslatot tette a tanácsinak, bizzon meg egy szegedi céget, hogy a vásárcsarnok végleges tervét a díjazott és megvételre ajánlott pályaművek alapján készítse el. Ezek után mindenki azt hitte, hogy a tanács megnevezi majd azt az építő céget, amely a vásárcsarnok végleges tervét fogja elkészíteni, s ez természetesen ujabb tiltakozást szült volna a szegedi épitőcégek körében, mert a konkurrencia, amely csak használhat a vásárcsarnok ügyének, megint nem érvényesülhet. Az események aztán ugy hozták magukkal, hogy maga a vásárcsarnok ügyének tanácsi előadója, Bokor Pál helyettes polgármester más álláspontra helyezkedett. Hogy ebben része van azoknak az intermezzóknak, amelyek tegnap Strasser Albert pörrel fenyegető beadványa nyomán gördültek közbe, ahoz nem férhet kétség. Elég hiba volt a város főmérnökétől, hogy a tervezési programot a Stras.ser-féle adatokból állította össze és kvázi azt kívánta a pályázó cégektől, hogy ugy képQertrud asszonyt e kijelentés egy kissé megnyugtatta. A leányt ő nem kényeztette el túlságosan, dacára a hencegésének, de azért az ajándék, amit neki szánt, mégis túlhaladta a tételt, amelyet a karácsonyi költségvetésben férjével együtt megállapított. Nem akart ugyanis nagyon háttérbe maradni a többi családok mellett. Mégis nyugtalan volt ikisisé, amikor ajándékait karácsony estéjén a nevelőnőnek átadta volt. Kérdés, hogy tetszeni fog-e ennek az elkényeztetett leánynak. Utóbb aztán Emmán, amikor mindent alaposan megnézett, mégis megelégedés látszott és az örömtől sugárcó arccal köszönte meg. Gertrúd asszony most bánkódott egy kissé magában, hogy miért gyanúsította meg titokban egy kissé méltatlanul. Ez a leány igazán hálás és hűséges. Most már kissé rokonszenvesebb magatartást tainusitott iránta és nem boszantotta anynyira, ha a kisasszony minden lében kanál volt. Karácsony után Heydenékat meghivták egy nagy ünnepi mulatságra, ahová a nevelőnőt első szándéka szerint nem akarta magával vinni. Egy óriási és előkelő lakoma volt, szakácscsal, libériás inasokkal, francia étlappal, drága italokkal, a végtelenségig. Egy olyan társaság, amelyben a résztvevőnek egész este egy helyen kell maradnia, mert a tolongás nem engedi meg a szabad mozgást. A házigazda pedig megelégedett arccal, minden egyes vendégéhez, akivel találkozik, igy /szól: — Mégis csak jó és szép dolog egy ilyen j nagy és előkelő társaság. Itt minden ember kielégítheti lizlését és Jfenztelenül mozog- ) hat. ' Gertrúd asszony azonban még sem talált senkit, akit ismert volna, vagy akivel el tudott beszélgetni, ő zárkózott és egy kissé idegenszerüen ült ott és már küaködött az unalommal és az ásitással. Akkor aztán megismerkedett egy pompás hölgygyei, akit még nem látott, de a nevét már több izben hallotta emlegetni. — Ha nem tévedek, — szólt a hölgy, — akkor már hallottuk egymás nevét? — Mindenesetre! — szólt Heydenné, —• Igy több izben emlegette az én nevelőnőm, az Emma, aki önnél is szolgált. Ugy-e, igy volt? — Igen! A kisasszonynak szerencséje volt, hogy ilyen jó háziasszonyhoz jutott, mint kegyed. A minap nálam volt és alig talált szavakat a kegyed magasztalására. — És önről is a legnagyobb lelkesedéssel beszél igen gyakran. Idáig minden jól ment. A hölgyek igen kedvesen beszélgettek és szeretetreméltó szavakat mondogattak egymásnak, amig végre aztán Gertrúd asszony meggondolatlan nyilatkozata más fordulatot nem adott a társalgásnak. — Ami a kisasszonnyal való bánásmód részleteit illeti, azok közt ő neki az tetszett a legjobban, ahogy — mint ő mondotta, — Ön bán vele, mint egy anya a leányával. Sverdströminé íerre a kijelentésre megütközve ugrott föl. Ámbár elmúlt negyvenöt éves és Emma csak huszonhárom, de ha valaki oly üde és ifjú, mint ez ötödik évtizedben lévő asszony, hogy azt hihetné valaki róla, hogy ilyen nagy leánya van. Megbotránkozott azon, hogy a volt nevelőnője ilyen módon vázolta a kettőjük viszonyát és apprehendált Heydennére és azért, hogy ezt neki elmesélte. De volt alkalma nyomban boszut állni. — Kedves Heydenné! Az emberinek mindig jól kell bánni alkalmazottjaival. Ezt, mint hallottam, megteszi kegyed is. A kisasszony épp olyan jól érzi magát a kegyed házában, mert igazán testvéri szeretetben van része. — Testvéri szeretetben? — Igen, azt mondta nekani hogy ön nem tudna ellanni többé ő nélküle s hogy önök immáron elválaszthatatlanok! — Elválaszthatatlanok?! — És ha ön valahova meg van hiva, neki mindenhová vele kell mennie, ugy, hogy ő neki ez az előzékenység néha szinte kellemetlen' is. — Nem! Nem! De ez már is csak egy kicsit erős! Sverdströmné mosolygott. — Én tudom, hogy neki nagy fantáziája van. De önnek mégis csak nagyra kell becsülnie, ha olyan drága ajándékokat ad neki. Kapott öntől egy selyemköpönyeget, ötveii márkával a zsebében. Most már aztán Gertrúd asszony teljesen elveszítette a türelmét. Másnap reggel aztán sietve öltözködött és behivatta Emmát, kíváncsian, hogy mit szól majd a dologhoz. Az ebédlőben volt, ahol éppen a gyerekeket reggeliztette. Amikor Heydenné hivatta, nyomban abbahagyta az etetést és a legnyugodtabb és legártatlanabb arccal üdvözölte. Ami Heydennét legjobban, az a testvéri von\