Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-13 / 136. szám

1913. junius 13. súlyozta ismételten, hogy azért fogadja bizalmatlanul Tiszát és kormányát, mivel azonosítja magát Lukács Lászlóval és az előző kormánnyal. Prónay Dezső báró szintén bizalmatlan a kormány iránt és ugy beszélt Tiszáról, mint aki nem békét hoz, hanem harcot. Tisza István gróf fölszólalt a bizalmatlan nyilatkozatok után és válaszolt minden egyes érvre. A parlamenti őrségről megjegyezte, hogy az angol példa után készült. Az aradi mandátum. Nagyobb küldöttség járt ma Budapesten a /függetlenségi pártokinál, Aradról. Az volt ia céljiuk, hogy j-eilö'ltet kapjamaik Tisza István gróffal szemben, de a mai napán nem tudtak megállapodni, kit léptessenek föl, amii érthető is, íbiszen Tiszával szemben senki se küzdhet siker reményében Aradon. Megegyezett Szerbia és Bulgária! Az uj balkáni háború mégis elmarad. Mint a Reuter-ügynökség jelenti, Bulgária és Szerbia között megegyezés jött létre, a melynek értelmében döntőbíróságnak vetik alá a megvitatndó kérdéseket. Belgrádból is megerősitik ezt a hirt, ottani diplomáciai körökben hire jár, hogy Szerbia most már minden bizonnyal aláveti magát a cár döntésének. Azokat a radikális katonai intézkedéseket, melyeket ma a minisztertanács elé terjesztettek, a miniszterek nem fogadták el. Hivatalosan kijelentik, hogy Szerbia Macedóniát nem annektálja. — A csataldzsai bolgár hadsereg parancsnoka írásbeli uton értesítette a török főparancsnokot, hogy a bolgárok által kiürített községeket a törökök újból megszánhatják. Ugy látszik, a bolgárok ezzél eleve biztosítani akarják maguk részére a törökök szimpátiáját. — Szófiából jelentik: Danev folytatta tárgyalásait az ellenzék vezéreivel. Koalíciós minisztérium1 széles alapon, minőt Danev tervezett, nehézségekbe ütközik, mert Radoslaxvow különböző okokból vonakodott tárcát vállalni. Radoslawowot ma a király kihallgatáson fogadta. — Belgrádból jelentik: Abban a döntő fordulatban, hogy Szerbia követeléseiből engedett, nagy része van Hartwig belgrádi orosz követnek. A gyomai kerület. Tudvalevőleg Kovács Gyula lemondott a igyomai mandátumáról, ügy vollt, hogy újra fölléptet,ilk, dfe Kovács ma határozottan vássziauitu&itotta a jelöltségét. Valószínű, ihogy la fügigtertilenségá P&RRT vagy Buza Barnát, vagy Halász Lajost lépteti föl. Jakabf 'y Imre fölmentése. A hivatalos lap mai száma közli a Jakabffy Imre belügyi államtitkár fölmentéséről szóló királyi kéziratot, mely igy szól: A belügyminisztérium /vezetésével megbízat t. magyar miniszterelnököm eloterjesztésére Jakabffy Imre 'belső titkos tanácsosomat s /belügyminisztériumi államtitkárt ezen állásától saját Ikérelmére fölmentem "és egyúttal megengedem, hogy nyugalomba helyezése alkalmából neki., kiváló működéséért, teljes elismerésem tudtul adassák. Kelt Bécsben, 1913. évi jiuniuós hónap 10-én. Fermcz József s. k., Lukács László s. k. Kavarodás a vásárcsarnok pályatervei körül. - A főmérnök pályázati föltételei és Strasser Albert pöre. — (Saját tudósítónktól.) Napirenden vannak az országban a tervezési botrányok és ha minden rosszból kijut Szegednek, hát miért ne jutna ki ez is. A vásárcsarnoki tervek elkészítése körül támadt bonyodalmak ujabb fázisához jutottak. A vásárcsarnok első tervező aspiránsa, Strasser Albert, ugy látszik, megbánta azt az előkelő gesztust, amellyel nagylelkűen lemondott mindennemű igényeiről. örült ennek a póznak Szeged város egész közönsége és főleg azok a szegedi tervezők, akik ambíciójukban megsértve, mellőzve érezték magukat a tervezésből való kizárással. Akik azonban azt hitték, liogy a város Strassertől és annak mindennemű következményeitől megszabadultak, tévedtek. A pályázati föltételek kiirásakor a tervezők általában panaszolták, hogy a Strasserféle tervnek a befolyása a kiírásnál túlságosan érvényesült a jövendő építmény kárára. Szóval a pályázaton való részvétel „nehéz dió" volt és alapos önbizalom és nagy ambíció kellett ahhoz, hogy a tervezők a pályázaton mégis részt vegyenek. Az összes szegedi építészek érdekelve voltak ennél a pályázatnál, részben mint bírálók, részben mint pályázók. A Strasserféle tervek hasonmásainak előnyomulását mindenki fájdalmasan konstatálta, csak Strasser nem. Nagy bölcsen elmulasztotta tiltakozni eszméinek fölhasználása ellen, a mint a következmények mutatják azért, hogy jogalapot .nyerjen ,a kiviteli tervek megbízásához. A zsűri tagok kiméletleniül ráhúztak minden pályázatot a Strasser-féle kaptafára, nem törődve a pályázók legzseniálisabb megoldási propoziciójával. A zsűri elvégezte kötelességét, a zsűri mehet. Elhatározott dolog az, hogy miután .vannak Szegeden erre alkalmas tervező ürodák, a megbízással a tanács meg fogja találni a helyes választását és nem kell szégyenszemre idegenbe mennünk, ha egy hétköznapinál inagyobb szellemű munkára keresünk munkásokat. Ez az oka annak, hogy a polgármester a tanácscsal még nem közölte a vásárcsarnok zsüri-birálatának eredményét. Ez az oka annak, hogy a tanács türelmetLenül várja az eredmény hivatalos közlését. Reméljük, hogy a polgármester és a tanács bölcs tapint a ta meg fogja találni a helyes kivezető utat a város munkára vágyó polgárainak sérelme nélkül. A vásárcsarnok körül sok bonyodalom volt már, de a bonyodalmak, ugy látszik, botránnyá dagadnak. Ma is, Strasser Albertnek egy a tanácshoz intézett beadványa nyomán olyan megdöbbentő adatok kerültek napvilágra, .amelyek méltán adnak okot nemcsak a vásárcsarnok ügyében érdekelt tervezők és épitészek, hanem a város egész közönségének megbotránkozására is. Tudvalevőleg 'először Strassernak akarták kiszolgáltatni a vásárcsarnokot minden pályázat mellőzésével, amikor azonban ezt a szegedi mérnök- és épitészegylet megtudta, energikusan tiltakozott ellene és erélyes föllépésével lehetetlenné tette azt az erkölcstelenséget, hogy egy másfél milliós közmunkánál kizárják a konkurrenciát. Igy aztán elhatározta a tanács, hogy országos pályázatot hirdet. Strasser Albert ekkor önérzetesen lemon; dott mindennemű igényéről, mert ugy találta, hogy a szegedi szakemberek állásfoglalása sérti őt tervezői minőségében. Ugyanis a szegedi mérnök- és épitészegyesület azzal a hivatkozással követelte a nyilvános pályázat kiirását, hogy a vásárcsarnok tervezésével nem lehet megbízni olyan tervezőt, aki erre a nagy horderejű föladatra sem különös tevékenysége, sem tervezői múltja nem predesztinál. Tehát kiírták az országos pályázatot. Ezzel azonban csak ujabb alkalom adódott ujabb szabálytalanságok elkövetésére. A föltételek megszerkesztésével a tanács Tóth Mihály főmérnököt bizta meg, aki azonban semmi tekintettel nem volt a mérnök- és épitészegyesület .miniszteri jóváhagyással szankcionált építészeti szabályaira, hanem a saját kénye-kedve szerint szabta ki a föltételeket. Erre aztán a. magyar mérnök- és épitészegyesület azzal felelt, hogy amennyiben a város a föltételeket meg nem másitja, a pályázatot bojkottálni lesz kénytelen, ami azt jelentené, hogy az egyesület tagjait eltiltja mind a pályázatban, mind pedig a biráló bizottságban való részvételtől. Tóth Mihály főmérnök ennek ellenére hajthatatlan maradt és így a bojkott be is következett. Mindamellett az országos mérnök- és épitészegyesület szegedi osztálya vállalta a szokatlanul kevés számban beérkezett pályatervek bírálatát és a döntés megtörtént. A nyilvános pályázat azonban nem járt eredmónynyel, mert amint a zsűri mondotta, nem talált abszolút értékű pályamüvet, vagyis olyant, amelyik mindenben szigorúan megfelelt volna a kivánalm,aknak. Most aztán —éppen Strassernek a 30,000 korona kártérítésre vonatkozó beadványából — kiderült, hogy az építési program, a melyhez a zsűri olyan görcsösen, annyira ridegen ragaszkodott, nem volt egyéb, mint Strassernek kizárólagossági alapon benyújtott terve, lépésről-lépésre azok az adatok, a melyeket a Strasser-féle terv foglalt magában. Most már aztán érthető, hogy Strasser micsoda alapon találhatott jogcimet az építési költség két százalékára. Azon az alapon, hogy a város igenis szórói-szóra kivette belőle az adatokat és ennek a furcsa eljárásnak a tervezési föltételek áttekintésénél megdöbbentő bizonyságát látjuk most. Az egyes előirt területek olyan precizitással vannak megadva, hogy azoknak megállapítása másként, mint a kizárólagossági célra készített terv alapján, elképzelhetetlen. Például: pontosan 52 kvadrátméteres kávécsarnokot, 68 kvadrátméteres gyógytejcsarnokot, cca 17 kvadrátméteres rendőrségi szobát, cqa 36 kvadrátméteres felügyelőségi helyiséget (kivannak; továbbá pontosan 44 pincehelyiséget irtak elő 2.8 méter belterülettel. Nagyon érthető ezekután, hogy ha a zsiiri a Strasser-féle tervezési programhoz ragaszkodott, akkor nem találhatott a kivitelre alkalmas terveket. Mindjárt a zsűri döntése után furcsának tűnt ez a szakemberek előtt. Mert az lehetetlen, hogy valaki olyan tervet csináljon, amilyet egy másik tervező ő előtte és tudtán kivül megcsinált. Nincs a világon két olyan építész, akik egyforma stilusu tervekkel lépnének a bíráló bizottság elé. Ezért nem akadt hát a tervpályázatok között „abszolút" értékű munka, mert abba nem avattak bele senkit, hogy Strasser Albert hogyan képzelte el magának a vásárcsarnokot. Világos ebből, hogy sem a tervezési program, sem pedig a zsűri nem az általános kívánalmaknak és műszaki követelményeknek megfelelő tervet keresett, hanem olyat, amelyik többé-kevésbé megközelíti Strasser terveit. Ha már most a város el akarja kerülni azt, hogy a vásárcsarnok körül egyre dagadó botrány országos méretűvé fejlődjék, az egyedüli kivezető ut az volna, hogy a szegedi pályázók közül olyannak adnák ki a vásárcsarnok kombinatív alapon való fölépítését, akinek a terve, ha nem is felel meg a Strasser-féle többé-kevésbé hibás adatoknak, de kielégiti a műszaki tudás mai fejlettségét, alkalmazkodik a helvi viszonyokhoz és esztétikai szempontokból sem kifogásolható.