Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-12 / 135. szám

i. tumig el van utasitva és ha Szerbia ezt a követelést netalán arra alapitaná, hogy ő vitézebbül harcolt, mint Bulgária, a bolgárok bármikor hajlandók ennek az ellenkezőjét hiteles ellenpróbával bebizonyítani. De meg vagyunk győződve róla, hogy erre nem kerül a sor. Egy második Szkutari lesz az egész esetből. Minthogy Bulgária nem engedett és nem enged, tehát — Szerbia fog engedni. Az oroszk éz, a mely visszahúzódott Albániából, vissza fog húzódni Macedóniából is. Az oroszok kénytelenek lesznek a szerbeket is leszerelni, amint az utolsó pillanatban a monte— Szerbia fog engedni. Az orosz kéz, a litika kénytelen lesz végre mégis belenyugodni abba, hogy a balkáni népek, melyeket ő csak azért segített fölszabadítani a török iga alól, hogy a saját jármába hajtsa őket, megálljanak a maguk lábán, az orosz kéznek minden segítsége nélkül, minden támogatása nélkül, de minden fenyegetése ellenére is. CB'S^asaHSQussaaQsagaazaiüa&íiisHasazaaBBasassnaaittiBEiti Msért repüit Zeppellin Bécsbe. A Zeit jelentése szerint a Delag német légihajózó részvénytársaság és az osztrák és magyar hadvezetőség között tárgyalás van a Sachsen Zeppelin-léghajó megvétele végett. Ebben az esetben a Sachsent, amely eddig a forgalom lebonyolítására szolgált, átalakítanák liadi céloknak megfelelően. Ennek tulajdonitható az a látogatás is, amelyet Zeppelin gróf tegnapelőtt délután Krobatin hadügyminiszternél tett. A léghajó ára 1,200.000 korona. Hogy a hadügyminisztérium meg fogja-e venni a Sachsent, nagyon kétséges. Erős befolyások érvényesülnek ugyan a megvétel mellett, de meg kell gondolni, hogy a forgalmi dandár vezetősége a korlátolt • költségvetésre való tekintettel drága léghajók megvétele ellen nyilatkozott. DÉLMAGYARORSZÁG Királyi kéziratok a régi és uj kormányról. (Saját tudósítónktól.) Ma kapta meg hivatalosan a királytól Lukács László fölmentő levelét s ugyanekkor Tisza István gróf és kormánya tagjai kinevezési okmányaikat. A Budapesti Közlöny ma reggel megjelent lapjának egész első oldala tele van ezekkel a legfelsőbb királyi kéziratokkal. A sort a Lukács Lászlóhoz intézett kézirat nyitja meg; a kézirat rendkivül meleg hangon búcsúztatja a nehéz viszonyok között teljesített sikeres szolgálatokért és a véderőreíorm megvalósitásáért. Adjuk a kéziratokat sorrendben, amint következnek: 1913. junius 11. Továbbmentek. Egy percig hallgattak, azután újra jókedvük támadt. Estére kifáradva, boldogan mentek a szállodába, ahol laktak. — Fent vacsorázunk ugy-e, — kérdezte a férfi. — Nem, nem, — mondta a leány, — mit gondolnának rólunk? Lent vacsoráztak hát az étteremben. A férfi kikeresett egy sarkot, ahol lehetőleg rejtve voltak, oda leültek. Cigány játszott; a terem tele volt. Vacsoráztak. A leány jókedvűen evett, a férfi egy-egy csókot lopott a kezére és édes bort töltögetett neki. A terembe két konyhaszolga jött be; — széles deszkalapon egy óriás halat hoztak és letették a terem közepén egy üres asztalra. Az emberek érdeklődve fordultak oda: milyen óriási állat! A hal ottfeküdt az asztalon. A leány riadtan kapta föl a fejét. — Ni, a mi halunk. Az volt. Ugyanaz az óriási pikkelyes szörnyeteg. De már nem csapkodott. Feküdt a deszkalapon mozdulatlanul^ csak a kopoltyui jártak. Kopoltyui, lélegzőszerszámának e nedves fedői egyre mozogtak. — Lassan, ütemesen, szabályosan, mint valami gépezet mozgólapja: egy-kettő. A férfi bort töltött és a leány azt mondta neki: — Nézze csak azt a halat. — Az ám, — mondta a férfi, — még él. Bámulatos ereje van egy ilyen bestiának, — hogy eddig birja a levegőt. A leány elhallgatott. A villát és a kést letette és nem evett többet. A férfi hiába kínálta borral is, a halat nézte rémült szemmel. A kopoltyuk mozogtak. Az a szegény vizidög iszonyú kinokat szenvedhetett a levegőn. Élni nem tudott és nem tudott elpusztulni sem. Az emberek közömbösen fecsegtek, a cigány játszott, tányérozott, villák csörömpöltek és a szegény hal ott feküdt az asztalon. A kopoltyui szüntelenül jártak, szakadatlanul, szünet nélkül mozogtak, — szabályosan: egy-kettő . . . — Most ugy-e haldokol? A férfi boszankodva válaszolt: — Ugyan szivem, ne törődjék azzal a hallal. Kivitetem innen, ha nem 'akarja látni. A leány nem tudta szemét elfordítani a halról, a szüntelenül mozgó kopoltyukról. — Sárikám, édes! — könyörgött a férfi. A leány fehér arccal hanyatlott hátra a székén. Az ájulás környékezte. A férfi a karján vitte ki a teremből, föl a szobájukba. A szerelmes éjszakán rosszul volt a leány. A férfi a csókjaival akarta elfelejtetni vele azt, ami bántotta. A leány fáradt volt és aludni szeretett volna, de alig hogy elaludt, fölriadt: — A hal . . . A férfi könnyezett. — Sárikám, kicsi leánykám, ne gondoljon rá. Reggel felé elaludt a leány. Déltájban fölkelt és megint friss volt és jókedvű. A férfi mámoros örömmel csókolta. — Sárika! Sárika! Sétálták, csókolóztak, nevettek. Az ebédet a szobájukba hozatták föl. A férfi sietett, a pincérre bizta, állítsa össze a menüt. A leány megint jókedvűen evett, bort is ivott. A pincér egy tálat hozott be és odanyújtotta a leánynak, hogy vegyen. A tálon szép, sima, egyenlő szeletekben puha, fehér, friss halhús fekszik. — A hal, — mondja a leány és ájultan esik le a székről. .... Este visszautazott Budapestre, a sárosba, a piszkosba ós hetekig reszketve kerülte a férfit. Kedves Lukács! Midőn Önt magyar miniszterelnöki állásától, valamint a Személyem körüli minisztérium és a magyar belügyminisztérium vezetésétől saját kérésére, kegyelemben véglegesen fölmentem, Önnek rendkivül nehéz viszonyok között, önzetlenül és önfeláldozással teljesített sikeres szolgálataiért, Elismerésemet j és Köszönetemet fejezem ki. Különösen hálás emlékezetemben fogom tartani azon nagy érdemeket, amelyeket Ön a véderőreíorm megvalósítása körül szerzett. Azon reményben, hogy tapasztalatait és képességeit a közügyektől a jövőben sem fogja megvonni, biztosítom Önt további kegyelmemről. Kelt Bécsben, 1913. évi junius hó 10-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Ezután a kormányból kivált két miniszter: Serényi Béla gróf és Josipovich Géza1 fölmentése következik, őfelsége az elsőosztályu vaskorona-renddel tüntette ki a két államférfit. A fölmentésről szóló kéziratok igy szólnak: Kedves gróf Serényi! Magyar mdtndszteThimoim lemondása és saját kérelme folytán önt íöldmiivelésügyi magyar miniszteri állásától ezennel 'kegyelemben felmentem ési önnek ez alkalomból, hói és buzgó szolgálatai elismerésein, elsőasztályu vaskorana-trendemet díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1913. évi junius hó 10-ón. FERENCZ JÓZSEF s. k. Lukács László s. k. Kedves Josipovich! Magyar minisztériumom lemondása és saját kérelme folytán önt Ihorvát-szlavon-dalmátországii tárca nélküli miniszteri állásétól ezennel kegyelemben felmenteni és ön,nmek ez alkalomból, hü és buzgó szolgálatai elismeréséül, elsőasiztá•lyu vaskorona rendemet díjmentesen adományozom. Kelt Bécsben, 1913. évi junius hó 10-én. ' FERENCZ JÓZSEF s, k. ' Lukács László s. k. Ez a két kézirat, — mint látható — még Lukács László miniszterelnöki ellenjegyzése mellett történt. Most következnek a Tiszakormányról szóló kéziratok, először ez: Kedves gróf Tisza! önt magyar miniszterelnökömmé ezennel 'kinevezem és a minisztérium megalakítása iránti javaslatait elvárom. Kelt Bécsben, 1913. évi junius hó 10-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Lukács László, s. k. Ezután jön egy legfelsőbb kézirat, mely együvé foglalja a Tisza-kormány kinevezését. Tessék: Magyar miniszterelnököm előterjesztésére honvédelmi miniszterré báró Iluzai Samut, kereskedelemügyi miniszterré Beöthy Lászlót, pénzügyminiszterré Teleszky János dr.-t, igazságügyminiszterré dr. Balogh Jenőt, vallás- és közoktatásügyi miniszterré dr. Jankovich Bélát újból kinevezem, illetőleg ezen eddig is viselt állásaikban megerősítem, — továbbá személyem körüli miniszterré báró Burián István belső titkos tanácsosomat, nyugalmazott közös .pénzügyminiszter, 'főrendiházi tagot, földmivelésügyi miniszterré báró Ghillány Imre belső titkos tanácsosomat, országgyűlési képviselőt, belügyminiszteremmé pedig Sándor János nyugalmazott államtitkárt, országgyűlési képviselőt kinevezem s a horvát-szlavón-dalmátországi minisztérium ideiglenes vezetésével magyar miniszterelnökömet bizom meg. Az illetőkhöz intézett kézirataimat további intézkedés végett idezárom. Kelt Bécsben, 1913. évi junius hó 10-én. FERENCZ JÓZSEF, s. k. Gróf Tisza István, s. k. És a királyi szónak megfelelően, sorjában következnek a minisztérium tagjaihoz intézett kéziratok. A régi miniszterek, akik Tisza kabinetjébe is beléptek, újból kineveztettek, illetőleg eddig is viselt állásukban megerősítette őket a király. Burián, Ghillány és Sándor János rekesztik be a sort, ilyenformán: Kedves báró Burián! Maigyar miniszterelnököm előterjesztésére önt személyeim körüli magyar miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1913. évi junius hó lÖ-én. FERENCZ JÓZSEF s. k. Gróf Tisza István s. ik. Kedves báró Ghillány! Maigyar mimiszterelnöküm előterjesztésére önt földmivelésügyi maigyar miniszteremmé ezennel kinevezem. Kelt Bécsben, 1913. évi juniu.s hó 10 én. FERENCZ JÓZSEF s. k. Gróf Tisza István s. k.