Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-11 / 134. szám

i. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. junius 11. egészséges parlament, ahol a felelős alko­tással szemben felelőtlen kritika áll. A fe­lelőtlenség bő köpenye minden visszaélés­nek, mert szabvány nélkül való és állás­pontját esetről-esetre, pillanatnyi szükség vagy érdek szerint változtathatja. Oly bí­rálat, oly ellenzékiség, mely nem törekszik arra, hogy a maga szempontjainak meg­valósítására a lehetőséget megszerezze; oly ellenzékiség, amely tudottan megvaló­síthatatlan eszméket hirdet s amelyben csak a tagadás szelleme él, a felelős alko­tás vágya nem: az kormányképtelen ma­rad .mindörökre, mert a felelőtlenség liber­tinus gondolatának alapján áll; annak ép­pen felelőtlenül változtatható álláspont­jainál fogva erkölcsi alapja nem lehet; az éppen ingatag szempontjainál fogva csa­lódásba ejti és megmételyezi a közvéle­ményt; az állandó elvek helyett változó és izgató fogásokkal kénytelen dolgozni, mert sikert csak a mesterségesen szított láztól remélhet, a köznyugalom vesztét je­lenti. Ennek a 'tudatára kell ébredni ugy az ellenzéknek, mint általában a , közvéle­ménynek. Felelősség mindegyik oldalon: ez az alapja a normális politikai életnek. A debrecani egyetem. Debrecenből je­lentik: Az egyetem épii tő-bizottsága ma kie­gészítette magát és .a nagyerdőben helyszíni szemlét tartott. Az építés terveit részben mó­dosátották, ,a költségtervet átvizsgálták és az utolsó .részletig remdbéhozták. A pápa a munkáskérdésről. Vatikáni .körökből híre jár, hogy .a pápa uj éneikliikát készít elő, amely kizáróan ia munkáskérdés­sel fog foglalkozni és legnagyobb részében Németországra v.on,átkozik. Hír szerint XIII. Leó egy encikliájának folytatásáról van szó. Statisztikai hivatal felállítását tervezi a tanács. — A pénzügyi tanácsos javaslata. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi föld- és termésviszonyokról készült kimutatás kap­csán életre való tervet vetett felszínre Ba­logh Károly pénzügyi tanácsos. Azt java­solta a tanácsnak, Ihogy állítson föl a város önálló statisztikai hivatalt, mert a közigaz­gatási tisztviselők nem érnek arra rá, .hogy a hivatalos teendőjükön .kívül különféle sta­tisztikai kimutatásokkal is bíbelődjenek. Sok­szor két-három hónap is eltelik, amig egy­egy fontosabb statisztika elkészül, amint­hogy másfél hónapig csinálták azt a tegnap közreadott mezőgazdasági statisztikát is, a mit a földmivelésügyi miniszter .kivánt a vá­rostól. De nemcsak a szabad idejüktől foszt­ják meg az ilyen rendkívüli munkák a városi tisztviselőket, hanem a városnak még külön pénzáldozatával is járnak. A tanács ilyenkor alig tud eligazodni, amint nem tudott tegnapi ülésén sem, amikor Völgyessy János gaz­dásznak kétszáz korona munkadíj megszava­zását célzó kérelme került elébe. Balogh Ká­roly azt ajánlotta, hogy minden teketória nél­kül utalják ki ,a gazdásznak a kért összeget, azonban Taschler Endre főjegyző erélyesen tiltakozott ellene. Lassan aztán az az egy­öntetű vélemény .domborodott ki a tanács ülésén, hogy a gazdásznak a kétszáz koro­na csak akkor .dukál, ha ki tudja pontosan mutatni, mire, mennyit költött, amikor a mezőgazdasági statisztika adatait összegyűj­tötte. A gazdász a beadványában csak arra hivatkozott, hogy neki ideiglenesen segéd­munkerőt kellett alkalmazni a kimutatás el­készítéséhez és ezt a segédmunkaerőt a sa­ját zsebéből fizette. ; ; zal a csúnya grimásszal, amivel az a meg­foghatatlan égboltról ő rá Jemosolygott. A halhatatlan hercegnő most kezemet megajándékozta a kezével. Fölálltam. Keze még mindig az enyémmel volt egybekelve és én a boldogság alázatától lehajtott fővel kö­vettem őt az erkélyre nyiló teremibe. A fala­kat ezüst liliomok párnázták, a kerevet tes­tét Kina selyme ölelte és aranyos kehely­ben ránk várakozott az a bor, amelyikből utoljára Barbarossa Frigyes császár ivott halálának órájában. Az ablak festett üvegén titokzatos madarak viaskodtak titokzatos ha­lakkal, egy ezüstpántos láda tetején selyem­be öltöztetett egyiptomi bábuk játszottak örök melódiákat, jászpisz-csészében parázs­ló ámbra füstölgött és a szóiba egyik sarká­ban eleven, feketeszőrü angora-macska ját­szadozott egy .ezüstkoponyával. Még volt más ezüst is a szobában, ez egy tükör volt, ezüstlapu tükör, de a tükör lapja homályos volt és nem lehetett benne látni semmit, bár nagy girandolokban gyertyák égtek előtte. Ittunk a borból és a halhatatlan herceg­nő szép, fiatal, izzó fejemet keblére vonta. Szempiiláim boldog önkivületben és engedel­mes alázatban lehunyódott. Kezének liliomuj­ja végigsimította arcomat, becézte .homloko­mat, dédelgette halántékom, megajándékoz­ta kezem, karom és boldoggá tette egész szép fiatal testemet, amelyet Isten annyi év­század, annyi hölgye boldogtalan és remény­telen vágyakozására teremtett . . . Ajakiam sirt, amikor a halhatatlan hercegnő ajakával összeházasodott. Percekig, órákig vagy halán évszázado­kig voltunk egybekelve — nem tudom? Kint az erkélyen a márványkőbe vésett kinai sár­kányok vészesen visítottak és az ,angora­macska az ezüstkoponyával oly erősen lab­dázott, hogy az minduntalan a mennyezet­ről érett gyümölcsként alácsiiggő csillárokba verődött. A hold rásütött a kerevetre és a halhatatlan hercegnő fölkelt. Megfogta ke­zem. •! — Jöjjön cavaliere! — mondta s a hang­ja idegenül csengett. (Most más volt, mint a mai este kezdetén és más volt, mint akkor, négyszáz esztendő előtt is, amikor az Arno hidján első izben fogadtam neki hívséget.) Föl akartam kelni, nem tudtam, öreg­nek, fáradtnak, zúzottnak éreztem magam. Erre ő karjába kapott és mint halott csecse­mőt, ugy cipelt a tükör elé. Ott megparan­csolta, hogy nyissam ki szememet. Az ezüst tükörnek lapja, amelyik ná­szúnk órájának hajnalán még homályos és vak volt, most tisztán fénylett. Engem mu­tatott a tükör. Hajam jégszürke volt, vé­kony államon szakáll nőtt, homlokomat ezeréves ráncok szántották, jarcom bőre sár­ga volt és kopott, mint a régi házak fala, gyönge, fénytelen szememen sárgaréz oku­láré és kezem-lábam ugy reszketett, mint maga az aggság. A halhatatlan hercegnő mankót nyújtott hónom alá. Később kivezetett az erkélyre. A hold most derűsen, boldogan mosolygott alá ar­comnak ráncaira, amelyek az emberiség min­den bűnéről beszéltek. A halhatatlan herceg­nő megfogott és könnyű mozdulattal át­emelt az erkély párkányán. Szerettem volna — isteni nászúnk gyönge köszöneteként — agg, fonnyadt szájammal még egy csókot lehelni kezére. De már késő volt. 0 leejtette vissza testemet és én alázuhantam a gondo­lába, amelyik a palota kapuja alatt rám lát­szott várakozni. Utánam dobta a mankót is, amellyel megalándékozott. És amikor már a gondola ölében fekve, az égbolt csillagalt akartam volna megszámlálni, a kormányos — az angora-macska — belefutt sípjába és* az evezősök — a tizenhárom kinai sárkány, a halhatatlan hercegnő erényének tizenhárom testőre — az evezőlapáttal már a vizet csap kadta. Vittek hazafelé. — Semmi közöm hozzá — mondta Taschler Endre, — nem le'het a városnak ki­adásokat a levegőbe bemondani. Pontos ki­mutatást kívánok az ő költségeiről, akkor megszavazom neki. Balogh Károly amellett volt, Ihogy a pénzt föltétlenül ki kell utalni. Majd a követ­kezőket mondotta: — Tekintetes Tanács, miután statiszti­kai kimutatásokat az egyes minisztériumok kívánságára állandóan készítenek a közigaz­gatás emberei s ezt a munkát hivatalos órá­kon kiviil végzik, továbbá ezért rendkívüli munkadíj cimén több-kevesebb összeget nrn­dig kell fizetni, tisztelettel javaslatba hozom, hogy a város önálló statisztikai hivatalt ál­lítson föl s a tanács eziránt kezdje meg az előkészületeket. Balogh Károly javaslata a tanácsban csupán Somogyi Szilveszter dr. főkapitány szavain szenvedett hajótörést. A főkapitány ugyanis kijelentette, hogy a bejelentő hiva­tallal kapcsolatosan simán meg lehet oldani ezt a kérdést is. — Hogy-hogy? — kérdezték a tanácso­sok. , — Ugy — mondotta a főkapitány, — hogy a bejelentő hivatal munkakörét ki fog­juk terjeszteni a statisztikai adatok össze­gyűjtésére is. Szerintem fölösleges külön sta­tisztikai hivatal fölállítása iránt lépéseket tenni, mert a statisztikai dolgokat nagyon jól elláthatjuk a bejelentő hivatal keretében is. A tanács ezek alapján levette a statisz­tikai hivatalt a tanácsülés napirendjéről. A terv azonban korántsem esett még kútba, mert az a kérdés merült föl, hogy a bejelentő hivatal keretében csupán statisztikával fog­lalkozó munkaerők alkalmazása nem jár-e nagyobb költséggel, mint amennyit a beje­lentő hivatalra előirányoztak. Többen pedig ugy magyarázták a dolgot, hogy a főkapi­tány azért igérte a statisztikai hivatal léte­sítését a bejelentő hivatallal kapcsolatosan, hogy a bejelentő hivatal fölállítása elé a ta­nács részéről akadályok ne gördüljenek, mert tudvalevőleg a tanács — elég helytele­nül — nem igen pártolja a bejelentő hivatal ügyét s abban a reményben van, hogy a rendőrség államosításakor ugy is megcsinál­ja ezt maga az állam, minek áldozzon tehát — igy fölöslegesen — a város. Lehetséges, hogy a főkapitány taktikai szempontokból igyekezett elütni az önálló statisztikai hivatal tervét. Viszont az sem látszik lehetetlennek, hogy a bejelentő hivatal valóban elvégezze ezt a munkát. Balogh Károly tanácsos nem ejtette még el a külön statisztikai hivatal létesítését célzó javaslatát és a kérdést leg­közelebb a tanács is újból meg fogja vitatni. A bejelentő hivatal ügye egyébként a pén­tekre összehívott rendkívüli közgyűlés pro­gramján is szerepel s majd kitűnik a főka­pitány beható referádájából, hogy és mint kivánja a statisztikai hivatal tervét megvaló­sítani a bejelentő hivatallal kapcsolatban. 9e*áaaá«*aaaaaaaaaaa*aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaae!aaa Az Obrenovicsok. Ma junius 11-ikén rájuk kell gondolná, az Öbramovicmkra. Akik nincsenek már, ha csak .nem tekintjük utolsó Obre.novicsnak azt a hányatott, küzdelmes lel kii ifjút, aiz orfeumokban is szerepelt attrak­ciót, aki közismerten szintén Obrenoviics'-vér­ből lendült ki ebbe a fájdalmas világba. Az igazában vett Obrenovicsok minőseinek többé, mert hiszen tíz évvel ezelőtt gyökeresen vé­gezték velük az összeesküvő belgrádi tisztek

Next

/
Thumbnails
Contents