Délmagyarország, 1913. június (2. évfolyam, 126-150. szám)

1913-06-01 / 126. szám

Szerkesztőség Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K24 - félévre . . K 12negyedévre K 6-— egy hónapra K 2Egyes szám ára 10 fiUér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K 28-— félévre . . K14.negyedévre K T— egy hónapra K 240 Egyes szám ára 10 fiitér. Kiadóhivatal Kárász-utca 9. Telefon-szám: 305. Szeged, 1913. li. évfolyam 126. szám. Vasárnap, junius I. Redl ezredes esete. A mozidrámák hajmeresztő, hátborzongató és élére állított helyeztei, mik ahhoz a borzálomhoz képest, amelyet Redl ezredes tragikuma váltott ki az emberekből. Egy megrázó erejű, megsemmisítő hatású tragédia zárójelenete, ami a bécsi Klomser-szál'lóban Redl ezredes, három rang és bajtársa, valamint a hadbiró között lejátszódott. A revolvergolyó, melyet az áruló ezredes az agyába röpitett, csak a pont, egy nagy pont ezen zárójólenet után. Efy nagy pont, amely után nem következik semmi a tragédia hősére, ő befejezte dicsőnek indult, de dicstelenül végződött pályafutását. Egy fényes, a legfényesebb katonai karrier tört ketté. Hadtestparancsnok, hadseregfelügyelő lehetett volna belőle, vagy még annál is magasabb rangú állást is tölthetett volna be. Ez azonban ránk nézve teljesen érdektelen. Minket az a kép érdekel, mely a gyilkos revolvergolyóval egyidejűleg villant meg előttünk, minket azok a tanulságok érdekelnek, amelyek ebből a rémséges esetből levonhatók. Egy háborút kétszer lehet elveszíteni. Először még a háború kitörése előtt, másodszor a háború folyamata alatt. Már vesztett háború, ha a hadsereg fölvonulási terve, ordre de batailleja az ellenség kezei között van. A vereségnek már csak effektuálása — s ez a második elvesztése a háborúnak —- az összeütközés alkalmából megy végbe. Szörnyűség még csak elgondolni is, mi történik velünk, ha tavasszal csakugyan kitört volna köztünk és Oroszország között a háború! Mert hiszen Redl ezredesnek még a háború folyamata alatt is módjában állott volna a legminuciozusabb részletességgel kidolgozott terveket orosz kézre játszani. Gondoljunk csak vissza, mennyire elszörnyüködtünk, mikor arról értesültünk, hogy a török vezérkar tele volt árulókkal, akik minden haditervet eladtak a bolgároknak. Nem mondtunk-e mindnyájan szörnyű ítéletet a törökök fölött? Nem mondtuk-e mindnyájan, hogy az olyan nemzet, melynek ilyen fiai vannak, nem érdemel különb sorsot? Szabad-e ilyen rémségesen komoly órákban önmagunkkal szemben kevésbé szigorúaknak lennünk? Az erkölcsi züllöttségnek milyen megdöbbentő képe tűnik elénk, ha azt kell látnunk, hogy ime az a vasfegyelméről hires hadseregünket, hadseregünk elitejének az elitejét: a vezérkart is kikezdte. A vezérkar a hadsereg esze. Képzettség, tehetség, ész, becsület és jellem kvalifikálnak a vezérkarba juthatásra. S ime! . . . Hacsak egy Redl lett volna a hadseregben, kinos incidensnél, kellemetlen epizódnál nem volna egyéb az egész eset. Sajnos azonban, arról van szó, hogy Redínek nem is egy, hanem sok a társa az árulásban. írják, hogy az áruló ezredes homoszekszuális hajlamú volt. De hát a többiek is valamennyien azok? Az egyenesen hihetetlen. Nem a homoszekszuálitás magyarázója ennök az árulásnak. Azt hiszszük, nem tévedünk, ha ennek lelki rugóit másutt keressük. Vegyük csak az életet ugy, ahogy van, a maga prózai ridegségében. És állítsuk csak bele Redl Alfréd ezredest ebbe a. komoly, prózai életbe. Aki a katonai pályára adja magát, jegyességre lép a nyomorúsággal, még pedig a cifra nyomorusággal, az régóta közkeletű frázis. Azaz nem is frázis, hanem szomorú igazság. A pályáját mindenféle adóssággal kezdő alantas tiszt egyetlen reménye, hogy az aranygallérral járó magasabb fizetéséből majd törleszti fiatalkori adósságait. S mert a hitelezőknek ugyanaz a reményük, nem önmaguknak, hanem a hitelezőknek lépnek elő a tiszt urák, nekik maguknak az előléptetésből csak a külső disz és az azzal járó nagyobb terhek és nagyobb társadalmi igények jutnak. Egyik-másik közülök tehetségénél és L'art Pour L'art. Irta: Ignótus1. A tenger szürkéskék volt, üdítő, -elandalító, mint a hajnali félálom. A délelőtti nap •arany fénye oly 'könnyű 'lábbal járt hulláin atin s e hullláímoik is oly lágyan s .fieccsemés nélkül fodrozódtak, mintha vizük megaludt volna. A vízzel s fény nyel pgyüttrezgő levegő szinte láthatóan perdült vissza- az égbe, szakasztott, mint a liogy ugyancsak hajnali félálmában szökött az 'ember llekeringőzmi a lépcsőn s fölröpködui a mennyezetig. Egy fiatal festővel ültünk a' hajó hídján, a seheveníngení partot néztük, s képekről beszélgettünk. Lelkesen beszélt, családi bensőséggel. Igy beszélhet egy Habsburg ötödik Károlyról, Németalföldről' és Spanyolországról. De én hirtelen megszakítottam. S azt kérdeztem tőle: — Nem toldja, járt-e Byron Hágában, s ha igen: az ő idejében Hágában volt-e már a Rembrandt Saul és Dávid képe? — Nem tudom, — csodálkozott ő. — De miért kérdi? — Megmondom, — feleltem. — A milket most oly szépen kifejtett, ha nem is ily szépen, rle neon 'egyszer kifejtettem magam is. S nem is mi találtuk kii, sem magai, sem én. Épp 'oily (közhelye már az értelmes aesthetikáiniak, miint a milyen volt a régi értelmetlennek az az ostobaság, hogy minden képnek egy-egy eszmét- kell képeznie. iDehogy Ikiell. L'art pour l'art! lA festő nem novellista. Nincs (köze egyébhez, mint sz-inhez, fényhez, árnyékhoz és vonalihoz, s nem is mond egyebet, mint szint, fényt, árnyékot és> vonalat. Foltokat >raik egymás mellé, viszonyít egymáshoz, old fel 'egymásba, s ez éppen elég egy életre, egy embernek s egy művészi mesterségnek. Novellát. írjanak a novellisták, s eszmékkel' ám vesződjenek a filozófusok. 'Ez igy van — .azaz dehogy .is van igy. Mert én, ha festő vagyok, megtehetem, bogy ne akark jalk többet mondani, mint szint és fényt és árnyékot 'és vonallat. De csak a magam száját foghatom he, nem .a színét, a fényét, az árnyékát, a vonalét. A világ nem néma, s míndíen (beszél benne, öt, hat, (hét nyelven, már ahány érzéket meg tud állapítani a tudomány. Láttunk-e valaha fényt, árnyékot, szint vagy fonalat, -a. mi nem volt egyéb, mint fény, árnyék, szín vagy vonal, s nem mondott semmi többet, mint hogy ő fény meg árnyék, meg szín, meg vonal? IS ha nem teszek egyebet, mint hogy lefestem -egymás mellé a violaszint, indigót, 'kéket, zöldet, sárgát, narancsot, vöröset, iáikkor sem pusztán hét szint jelent ez, hanem, hülyitsem bár él magamat mesterségesen, -akkor 'is szivárványt jelent, s aikkor .is gondolok mellé valamit. I Könnyű nektek azt mondanotok: ne láss ezen PalaisdeDanse fővárosi mulatóhely, Deák Ferenc-utca 28. sz. Junius hó 1-én : nagy megnyitó előadás. Fellépnek 15 elsőrendű nemzetközi ének- és tánc attrakciók, n 111 Mf|D!i Szabad bemenet. Cigányzene. Bufíet! Szolid kiszolgálás lijlkor. Előadás Után: DrILL IvInDiLi Szolid árak. Uj vezetés Uj bérlők. Fővárosi berendezés. Kezdete 10 órakor.