Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-07 / 105. szám

4. DÉLMAGYARORSZÁG 1913. ntájus 16. ciója. A török katonákat elszállításukig a gö­rög kormány látja el pénzzel és eleséggel. A portához érkezett jelentések szerint a szerb forrásból eredő hir, amely szerint Dsavid basa és Esszád basa közt véres harc folyt, teljesen alaptalan. Hivatalos táviratok szerint Dsavid basa csapatai készen vannk elszállí­tásra. Szerb katonák elhagyták Albániát. Belgrád, május 6. A félhivatalos Szamo­tiprava jelentése szerint a szerb hadsereg tegnap véglegesen elhagyta Albániát. Utolsó­nak Popovics" tábornok hagyta el Alessziót. Esszád basától barátságosan vett bucsut. A szerbek elvonulása után Alesszióban és Du­razzóban kitüzette a török lobogót és ezt hu­szonnégy ágyúlövés hirdette. A törökök Alesszióban sáncokat építenek. Rend és nyugalom. London, május 6. Az itteni albán delegá­tusok Valonából, az ideiglenes albán kor­mánytól táviratot kaptak, amely szerint min­denütt rend és nyugalom van. Esszád basa elbocsátotta hadseregét. Az albán közmunka­ügyi éis igazságügyminiszter meggyilkolá­sáról szóló hirek valótlanok. Róma, május 6. Több lap az irja, hogy a megnyugtató jelentések következtében, a melyek szerint Albániában rend és nyuga­lom van, a fegyveres beavatkozás valószínű­en el fog maradni. Remélik, hogy Európa egyértelmű akaratának sikerülni fog Albá­niát teljesen megnyugtatni és az uj államban a nagyhatalmak szolidáris oltalma alatt egészséges életföltételeket biztosítani. aiasiimBi>m»Mi»Hii»ii>»»i>a>iiaiiiiiaiiiaa Vadász Lipót az uj államtitkárságról Vadász Lipótot, az igazság-ügy miniszter po­litikai államtitkárj ának kiszemelt képviselőt meleg szeretettel gratulálták sorra a munka­pártiak. Vadász Lipót a gratulációkra azzal felelt: — Még nincs jogom elfogadni az -üdvöz­léseket, de nem utasíthatom vissza. A délelőtt folyamán Balogh igazságügy­miniszter hosszasan tanácskozott Vadász Li­póttal, majd Lukács László minisizterelnök is konferált vele. Az uj államtitkár ezeket mon­dotta kineveztetáséről: — Nem tagadhatom], kineveztetésem csakugyan tény. Négy héttel ezelőtt magához kéretett 'az igazságügyminiszter uir őna;gy­méltósága és fölajánlotta nekem az államtit­kárságot Ez a váratlan megtiszteltetés ugy ért engem, mintha hirtelen főbeütöttek voln a, s azzal hárítottam el, hogy nem érzem ma­gamat érdemesnek rá. Magamnál jóval érde­mesebb férfiút ajánltam magam helyett. Ké­sőbb megint tárgyalások történtek s ezek fo­lyamán ugy alakult ki a helyzet, hogy elvál­laltam az államtitkárságot. Mikor ezek a tár­gyalások folytak fölkerestem Tisza István grófot és kijelentettem előtte, hogy ugy ér­zem, nem tennék szolgálatot pártomnak, ha zsidó létemre ilyen exponált állást elfogad­nék. Erre Tisza István azzal felelt: — Én a hivatali állások betöltésénél so­ha se nézem a felekezetet, csak a tehetséget és a jellemet. Szeretném, ha kinevezésem legalább hat hétig még nem kerülne hivatalosan nyilvá­nosságra, mert sok elintézni valóm lenne még, de ha előbb megtörténik is, készen ál­lok. A legszigorúbb elveket fogom alkalmaz­ni magammal szemben s minden konzekven­ciáját levonom a kinevezésnek. Kisvárdán lé­vő ügyvédi irodámat átadom társamnak, a nyírbátori kerület mandátumáról padig — minthogy politikai államtitkár leszek — le­mondok s uj választásnak vetem alá maga­mat. SZÍNHÁZ, művészet. Színházi műsor: SZERDA: Márkus Emília vendégfÖllép­tével Medúza, szinmü. (Bemutató.) Párat­lan 3/s. CSÜTÖRTÖK: Lakájok, vígjáték. (Be­mutató.) Páros */»• PÉNTEK: Lakájok, vígjáték. Párat­lan */3. A szinügyi bizottság. (Saját tudósítónktól.) Azzal kapcsolat­ban, hogy a közgyűlés Almássy Endre szer­ződését minden ujabb föltétel nélkül további három évre meghosszabbította, uj erőre akar kapni az a csúfos kudarcot valló törekvés, mely a szinügyi bizottságot reorganizálás nélkül óhajtaná visszaültetni régi pozíciójá­ba Ez a törekvés egyik esti lap szerint a következőkből táplálkoznék: 1. A szinügyi bizottság bomlását a januári közgyűlés egyes fölszólalásai okozták; 2. á színházi szerződés meghosszabbításával igazolta a közgyűlés a szinügyi bizottságot, 3. a színházi szerződés meghosszabbitásának következménye, hogy a szerződés kiegészítéséül szolgáló ellnőrzést a szinügyi bizottság hatásköréhe utalják. A januári közgyűlés tudvalevően a szin­ház bérbeadása mellett döntött, április végén, pedig nagy többséggel hosszabbitotta meg a törvényhatósági bizottság Almássy szerződé­sét. Ez a két határozat kétségtelenül homlok­egyenest ellenkezőnek látszik és azokból jóhi­szeműen következtethet á közgyűlés hangu­latának megváltoztatására az, aki csak a szavazatok számarányát ismeri és bálvány sejtelme sincs mindarról, &Mi az egyik, vagy a másik közgyűlést 'megelőzően vagy pedig azokon történt. Aki a szinház és a szinügyi bizottság körül az utóbbi hónapokbán kéfcaj­lott 'eseményeket ismeri, .a® élőtt nem áru­lunk el titkot, ha megsúgjuk neki, hogy a januári közgyűlés viharos jeleneteit a szin­ügyi bizottság politikája fölött való megbot­ránkozás váltotta ki. Sok szó férhet a szin­ház mai vezetéséhez is, de a hibákon figyel­meztető, jóakaratú 'és szigorú kritikával tá­lán segíteni lehet. A régi Összetételű — itt nem személyekre gondolunk —* és szabályzati szinügyi bizottságon nincs segítség! Az áp­rilisi közgyűlés egyéb körülményektől elte­kintve — amelyeknek itt való fölbányitorga­tása nem látszik sem ildomosnak, sem szük­ségesnek — azért te meghosszabbitotta Al­mássy szerződését, mert a színház ügyét, tu­datosan vagy nem: de nagyon okosan, kü­lönválasztották a szinügyi bizottság ügyétől. A januári ós áprilisi közgyűlés merőben el­lentétes hangulatából talán inkább lehetne arra következtetni, hogy a januári közgyű­lésen az kavarta föl a szenvedélyeket, hogy a közönség annyira torkig volt a színházi bíborosok mindig hozsannázó és teljesem fe­lelőtlen konklavéjávai, hogy inkább színházi politikáját terelte volínia teljesen uj és ellen­tétes irányba, semhogy továbhtürje a régi, rendszer buja és ártalmas terjedését, A januári közgyűlésen ós azóta is a leg­élesebb kritikák — nem a teljesen súlytalan ós komolytalan pikantériákra gondolunk — hangzottak el a szinügyi bizottság ellen. Az áprilisi közgyűlésen egy szó sem emelkedett mellette. Abból tehát, ihogy Almássy szerző­dését meghosszabbították,. csak nagyon me­rész fantáziával lehet arra következtetni, hogy telj'es bűnbocsánat adatott a szinügyi bizottságnak is. A színházi szerződés meghosszabbitásá­v,al az a kötelezettség hárul ennek a városnak intéző köreire, hogy a szinház művészi veze­tésének ellenőrzését felelős kezekbe tegye le, A szinügyi bizottságnak tagjait a köz­gyűlésnek kell választani, meg "kell vál­toztatni egyidejűleg a színházi sza­bályrendeletnek minden olyan rendelkezé­sét, mely alkalmat adhat arra, hogy a sziib ház ügye bármi Vonatkozásban a törvényha­tósági élet legmagasabb fórumának, a köz­gyűlésnek döntő szava alól elvonassék. Ez a szinház a városé és ha majd odáig érik a köz­felfogás, hogy minden anyagi támogatás és mindig üluzórius ellenőrzés nélkül teljesen szabadjára meri engedni, kizárólag az igaz­gató lesz. Mi ennek az egyedül egészséges felfogásnak vagyunk hivai és szószólói, meg­valósulásában nem hogy a szinház destruk­cióját nem látjuk, hanem művészi .és gazdá­sági erőinek szárnyaló fölszabadulását. Reméljük, hogy a tanács ismét tudni fog­ja kötelességét 'és niem feledkezik meg arról, mi a közvélemény és a közérdek parancsa. * A cárnő. Márkus Emma asszony gran­diózus művészete tette emlékezetessé a Bi­ró—Legyei-darab keddi előadását. Az ő szé­les, meleg pátosza, nemes és egyszerű kife­jező eszközei lila is ugyanazt az élőkelő .szinvonalat jelzik, melynek mát szerepe Várt a kor színpadának történetében. Márkus Enr­tma megkapó színpadi megjelenése, szeretet­reméltó egyénisége és játékának klasszikus stiije mint kész fejezet áll á krónikás előtt és ha Válámíkör példát akarnak majd állíta­ni arra, hogy hogyan kell beszélni a magyar nyelvet, az ő csodaszép, dallamos hangját fogják majd említeni. Művészete tíiáf ttéiíl fejlődhetik) de talán jobb igy; a befejezett egész teljes pompájával hat. A darab külön­ben, bármennyire alkalmat ad is a művész­nőnek arra, hogy csaknem az egész estét nyilt szinen töltse el, nem nagyon felel meg az ö művészi egyéniségének. Sókkal színé-* sebb, dúsabb, sokszerübb tudria leríni. A cáfhö halvány és szétfolyó keretét tudott csak adni Márkus Emma szenvedélyes belső lángolá­sának, melynek csillogtatására legfeljebb csak a második íölvöMs nyújt némi lehető­séget, Á vendégmüvésznő mellett Csiky László nyugodt mérséklettel, Oláh Gyula Íz­lésbeli finomságával, Kállay Margit pedig egyénisége bájával állották meg helyüket. Gyöngyössy Teréz megkapó, kedves jelen­ség volt, kinek játékát átgondolás jellemez­te. Az előadás egyébként vontatottan és itt­ott lélektelenül ment s hangulata áttelepült a nézőtérre is, ahol kényelmes tapsok hangzot­tak el. * Lakájok. Élénk érdeklődéssel néz a szegedi (közönség a Lakájok bemutatója elé, A Vígszínház nagy sikerét előreláthatólag A szegedi siker követi, egy ízig, véríg t.aie.ntu ­mos színpadi író első bemutatkozása kapcsán. Szohner Olga egy hereegasszouyt játszik, kí­vüle csakis sízoligaszerep van a darabban. Ezek a szerepek Gyöngyösi Teréz, Virányi, Szathmáry, László, iMihó, Virágháty és Le­beda kezében vauinak. * Medúza. Wlassics Gyula színmüvében, a hoilinap bemutatóra kerülő Medúzában, a három főszerepet Márkus Emília, iHarmath Zseni és Virányi Sándor játszák. Kívülük még Szohner Olga, Szűcs Irén, Gyöngyösi Teréz, Kállay Margit, Szathimáry Árpád, Pogány Béla, László, Unghváry, Mihó veszr •nek részt az előadáshaax. Legjobb színházi cukorkák Linden­feld Bertalan Első szegedi cukorkagyárán ban, Kárász-utca 8. szám alatt kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents