Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-07 / 105. szám

Szerkesztőséé Kárász-utca 9. • • • • • Nappali-telefon: 305. ELŐFIZETÉSI ÁR SZEGEDEN egész évre . K 24-— félévre.... K12.— negyedévre K 6-— egy hónapra K 2*— Egyes szám ára 10 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁR VIDÉKEN egész évre . K28— félévre.... K 14 — negyedévre K T— egy hónapra K 2-40 Egyes szám ára 10 fiitér. Kiadóhivatal Kárász - itca 9. • • • • • Kiadóhivatali-telefon: 305. Szeqed, 1913 II. évfolyam 105. szám. Szerda, május 7. A mi diadalunk. A reunió, a londoni reunió, a hatalmak nagyköveteinek a reunió ja hetekkel ezelőtt tulajdonkép tanácskozás céljából gyűlt össze. Tanácskozni afölött, hogyan teremtsenek a nagyhatalmak rendet a fegyveres erővel fölforgatott Balkánon. Rendet akként, hogy az érdekelt nagyhatalmak érdekei sérelmet ne szenvedjenek a nagy osztozkodásnál. Ez volt a reunió összeillésének a bevallott célja, ürügye. A ki csak némileg is figyelemmel kisérte ennek a reuniónak a működését, észrevehette, hogy a reunió ülésein micsoda hatalmas két áramlat küzdött egymással és hogy ott nem is annyira a rendcsinálás, mint inkább a zavarcsinálás körül forogtak a tanácskozások. Tulaj donképen a •hármas ententenak a küzdelme volt a hármas szövetséggel, helyesebben az osztrák-magyar monarchiával. A tanácskozások ülső kereteikben a benne szerepet vivő előkelő diplomaták részvétele következtében fényesek voltak ugyan, de lényegükben ezek a tanácskozások alig multák felül egy Isten háta mögötti falu kupaktanácsának a színvonalát, mert hiszen itt is, ott is a tanácskozásnak rendesen az a vége, hogy majd máskor határoznak. Ennek a máskor való határozásnak a falusi kupaktanácsban persze rendesen valami okos, életrevaló gondolat hiányának a jele, a reunió folytonos halogatásának azonban egészen más az oka. Ott ,a qui babét tempus, habét vitám elvének az érvényesítése volt az egész. Mindenképpen időt akartak adni előbb Szerbiának, azután Montenegrónak, a hármas entente, jobban mondva Oroszország kedvenceinek. A hármas entente akarata bizonyos mértékben érvényesült is, mert a reunió halasztgatásai révén Nikita csakugyan nyert annyi időt, hogy beteljesült legforróbb vágya, álmainak álma és bevonulhatott Szkutariba. De azzal, hogy most már ki is vonul onnan, Ausztria-Magyarország és Olaszország akarata győzött végeredményben. És ez a lényeg, ez a fő. Hogy Nikitának volt fölös pénze és fölösszámu kecskepásztora, hogy Szkutarit meghódolásra kényszerítse, az az ő és a patrónusainak a dolga. Nekünk az a fontos, hogy akaratunk annyi huza-vona után mégis diadalmaskodott. A nagy ravaszsággal kieszelt Esszadpuccs is csak a mi diadalunkkal végződhetik. S ami a mi diadalunk, az a hármas entente veresége. A ravasz számítás megtört a monarchia erélyén és elszántságán. Ausztria-Magyarország diplomáciája méltánylandó okokból készségesen engedett a kész tények erejének a statusquo kérdésében. S a ravaszkodó hármas entente ugy látszik arra számított, hogy Szkutari kérdésében és az áruló Esszad pasa pünkösdi királyságának a kérdésében is meg fog hajolni a kész tények ereje előtt. Ez utóbbi két esetben azonban ime a kész tények ereje nem1 volt olyan hathatós, hogy megingathatta volna a hármas-szövetséget elhatározásában és ennek a következménye a mi diadalunk. Nem mondjuk, hogy ez a diadal nem drága, de bizonyos, hogy a legdrágább béke még mindig olcsóbb, mint a legolcsóbb háború. A statusquo kérdésében való engedés: okosság volt. A balkáni háború eseményei uj erők megnyilatkozását, uj, eddig nem ismert, titkon kifejlődött erők fölszabadulását jelentette, amelyekkel szemben nem lehetett volna okosan a negáció, nem is kényelmes, hanem egyenesen veszedelmes álláspontjára helyezkedni, de a Nikita-féle okvetetlenkedjenek engedni valósággal bün lett volna. Tengerre magyar! Nem üres jelszó, hanem a legmélyebb politikai belátás megnyilatkozása. Ha pedig tengerre akar a magyar, gondoskodni kell, még pedig gondoskodni bármi áron arról, hogy ezt a tengert, ezt a mi egyetlen tengerünket semA sün. Irta: Octáv Mirbeau. Van egy barátom, kinek neve Triceps, foglalkozása orvostudós és sem jobb. sem rosszabb többi Ilyetén szaktársánál; ismerősei — kivülem — szamárnak tartják. Pedig nem az. Szaktudós, •emberállat, aki könyveket ir, tudós fölolvasásokat tart különböző bajokról, ami mind gyógyítható. — Szerinte a szegénység is csak gyógyítható — idegbaj. Nekem jó barátom és mikor tavaly kikérve egy napon különös dologban véleményét, arról oly pontos diagnózist adott; azóta nemcsak barátja, de csodálója is vagyok. Az eset ez: Unatkoztam. Ide-oda jártam, végre bementem pincémbe, amelynek ajtaja nyitva volt és lépcsőlejárása nem éppen barátságtalan. Ott az egyik ládában sündisznót találtam, amelyről még az iskolában megtanultam, hogy okos és számitó állat. És ez, a téli álmát alvó kis tüskegombóc, csakugyan az volt. Ahelyett, hogy nedves faoduban keresett volna magának téli szállást, eljött ide és ép abba a ládába bujt, amelyet kivülem senki sem tartott érdemesnek megbolygatni. Óriási türelemre és leleményességre volt szükségem, hogy fölkeltsem szegényt. Kíváncsian lestem minden mozdulatát, ahogy lassankint fölébredt, előre nyújtotta kis lábait és ugy kaparta a földet, mint a kis cicák szokták. Mikor fölemeltem, legnagyobb csodálatomra, belesimult tenyerembe, nem gömbölyítette magát össze, rámbámult és pislogó szeméből világosan kiolvastam, hogy megnyertem tetszését. Ám ő csupán szánalmamat vivta ki. Sovány volt, vézna, fakószinü, szörnyű nyomorúságos állapotban. Fölvittem a konyhába, ahol rögtön otthon érezte magát. Megkínáltam tejjel, mohón szürcsölte. Adtam egy szelet hust eléje, a melyre ugy rohant, mint tigris a prédájára. Pár pillanat és eltűnt a pecsenye, az odakészített burgonyás-mártás. Akkor föltartotta hozzám háromszögletű fejecskéjét és apró fekete szemével kérdőleg nézett rám: Volna még valami? Kezemből egy szem szőlőt habszolt ki, utána egy tányérkából pohárnyi fekete kávét, aztán belefeküdt tányérjába, melyet — dicséretére legyen mondva, — előbb tisztára kinyalt és elaludt. Másnap elküldtem vendéglőbe,, ahol ugyanazt az ebédet kapta, mint valami nagyobbfajta kutya. Végigette. S azontúl jó barátok lettünk. Ha a szobába léptem, melyben ö tartózkodott, kimászott meleg fészkéből, melyet magam készítettem neki, hozzám cammogott s addig settenkedett körülöttem, mig föl nem vettem magamhoz. Mikor leültem, térdemen elnyújtózott, tüskéit mind hátranyujtotta, hogy simogathassam, akár csak a doromboló cicák. S bár sokan kételkednek bizonyára, az én sündisznóm dorombolt! Megszoktuk s ugy látszik nagyon megszerettük egymást. Ezentúl már nem küldtem vendéglőbe, de velem ebédelt otthon az én teritett asztalomnál. Levestől kezdve, mindent végigevett. Vizsga pillantásokat NEUMANN M,<íife Férfi, üu és leányka •$o és kir. udvari és kamarai szilit ;, ^jj" árjeyyzáket. ruhateleP SZEGED, Kárász-utca 5. Külön mérték szerinti esztály elsőrangú szabászattal.