Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-03 / 102. szám

10 DÉLMAGYARORSZÁG 1913. május 3. delejn után nyílegyenesen .beröpül a kapuba a labda. Melankolikus kedélyük -felvillanyo­zódnak. Pesszimistáik megfeledkeznek .a vi­lág fájd almukról. Városatyák örülnek, hogy sutba dobhatják ja város ügyeit. A (külpoli­tikai szóvivők egészen megfeledkeznek Szku­tariról, pedig szegények fiiig várják miár, hogy fölszabadítsa a monarchia ármádiája. A labda, ez — ez, fontosabb most mindennél. És ezer és ezer torok tör egetverő él jenzésben egy-egy sikerült gólnál és uj izgalom gy.ul az arcokon, amikor az ellenséges csapatok is­mét szembeállanaik a középre tett labda kö­rül. De összegezzünk. A nagyon közeli múlt­ban van az a stáció, amikor ott tartott még Szeged, hogy tőle ugyan rugdoshatták azt a labdát a gyerekek. Tiz-husz ember érdeklő­désié kisérte csak — belépő dij nélkül. Tiz­husz ember aztán szépnek, szórakoztatónak, izgalmasnak találta a dolgot és minden va­sárnap kiment. Később, amikor már idegen csapat jött és be kellett valahogy hozni az utazási költségebet, fölállitatták a jegypénz­tárt a tiz-husz vagy ötven ember orra előtt és — vissza ment a fele. De a következő va­sárnapon a felének a fele mégis meggondol­ta magát. Megkapta az izgalom, amelyben eddig ingyen volt része, de már nem bánta, ha fizet is érte. Aztán vissza/jött a felének a másik fele is, sőt még néhány uj, aki a kö­vetkező héten még több ujat hozott magá­val. Azt sem tudták, mi fán terem a sport. Hogyan csigázódott föl bennük mégis az ér­deklődés? Mert ők nem láttak egyebet a fut­ballból, mint hogy csakugyan buszanikét em­ber ide-oda rugdossa a labdát és az mégsem szakad ki. Szerencsémre vol't alkalmam össze­találkozni a pályaavatásion egy öreg úrral — háztulajdonos a polgári foglalkozása — aki játék közben egyszerre csak megszólal: — Nagyszerű, igazán nagyszerű. Én nem érteik ebez a mesterséghez, nem tudom a szak­kifejezéseket, sem a szabályokat, de ahogy fi­gyelemmel kezdem kisérni a játékot — egé­szen belemerülök. Azt hittem, hogy nincs eb­ben semmi se, csudáik óztam, hogy lehet az ilyesmin fölhőtf népeknek szórakozniok, De most már megértek mindent Nagyon szép, izgalmas mesterség ez a sport. Egészen bele­tüzelődtem. Aztán ahogy támadnak, ahogy fortélyosikodnak, hogy a másik el ne vegye tő­le! Ni . . . ni . . . nézze most majdnem be­rúgta az a fürge pirostrikós! . . . Vissza pat­tant a ka.pufélfáról . . . Hogy ... a másik fölfogta és berúgta! . . . Éljen! Gól! Éljen! Szimpatikusnak találtam az öreg urat az ő lelkesedésével. Az arca vidám volt, a sze­me ragyogott. Egészen felüdítette lassú, nyu­godt vérét ez a 'kis izgalom. A sport: terra incognita volt a mai na­pig az öreg ur számára és bizonyos, bogy két hónap múlva tájékozott sportsmann lesz. Szakasztott ezen a módon vagyunk Szeged­del is, amelynek a nagy publikuma m áról ­holnapra beleszeretett a sportba, megértet­te a testedzés kultuszának nagy jelentőségét. H. Gy. BANAAABJBIAIIIHBSBSABBHHABSBASE? Szépségápolás!! Piarst H,ósssi hygienikus modern kozmetikai intézetében. Szépséghibák eltávolítása: szeplő, májfol­pattanás, bőratka (mitteser) stb. Zsíroaarcbört, kezelése, s a legelhanyagoltabb arc rendbe­hozása. Villanyvibrációs és kézzel való arc­massage párisi mód szerint. Hajfestés. Bérlet­rendszerü arcápolás. Dr. Jutassy József, Magyarország legelső kozmetikai szakorvosá­nak szépségápoló és szépséghibákat eltüntető ártalmatlannak bizonyult szereinek elárusi­sitása, u. m.: bőrápoló, bőrgyógyitó, és haj­gyógyitó, szőrvesztő készletek. Arckrémek, arcpor, szappanok, kézfinomító, hajfesték, hajszesz stb. FEKETESAS-UTCA 20/a. szám alatt. (Wagner-palota.) Telelefon 12-50 II KÖZIGAZGATÁS (-) A kórház kitelepítése. A szeged közkórház több osztályát bérelt helyiségben togjak elhelyezni. A Molnár-ház tulajdono­sával már meg is állapodtak a bérösszegre. Most Liptai Imre háztulajdonos ajánlja föl 850 korona bérért Pozsonyi Ignác-utcai há­zát, amelyben hatvan kórágy férne el. A ta­nács az ajánlatot a közgyűlés elé viszi. (—) A város házvétele. Az ujszegedi Vigh-féle házat tudvalevőleg meg akarták venni az ujszegedi rendőrlaktanya és orvos­lakás céljaira. Az átalakitás körülbelül 7000 koronába került volna. A pénzügyi bizottság azonban nem javasolja a ház megvételét, mert annak minden része rozoga. A tanácsnak tu­domására jutott, hogy az ingatlanra birói ár­verést tűztek ki. Akként határoztak tehát, hogy bevárják az árverést s ha azon olcsón juthatnak a házhoz, mégis megveszik. A mérnökséget utasították, hogy ismét vizsgál­ja fölül az épületet és számitsa ki, mennyibe kerülne annak gyökeres átalakítása. (—) Ho! legyen a bejelentőhivatal ? A bejelentő hivatal részére tudvalevőleg meg­felelő bérhelyiséget keres a rendőrség. A pénteki tanácsülésen az a terv >meriift föl, hogy az uj hivatalt a Dugonics-utca 12. szá­mú házban helyezzék el, amely a város tu­lajdona. Igaz, hogy igy megtakarítaná a vá­ros a bérösszeget, de a bejelentő hivatal bi­zony jól kiesne a város központjából. (-) Javítják a vágóhidat. A szegedi (közvágóhíd több épülete annyira megron­gálódott, hogy a javításával várni nem le­het. A javítás költsége 2000 koronára rug, amellyel szemben csak 120 korona a föd özet. A tanács utasította a mérnökséget, hogy ke­ressen erre .a célra födözetet. ESÜiaSÍElEI TÖRVÉNYKEZÉS. A rejtélyes orosz. — Másfél hónapi fogházra Ítélték, — (Saját tudósítónktól.) Emllékíezetesl meg az az eset, amely március 17-én történt Alsó­tanyán. Egy lovagrendű rniek jelentettek, hogy ördög Jánosáé tanyáján egy rejtélyes idegen .lakik, aki a magyar nyelvet csak tör­ten beszéli és a tulajdonosnő felhívására sem akar a tanyából kimenni. A lovasrendőr ér­deklődve .a különösnek látszó eset iránt, ki­lovagolt ördögné tanyájára, ahol megtalál­ta a rejtélyes embert és igazolásra szóiitatta fel. Ez futásnak eredt ekkor és amikor a rendőr utolérte, felkapott egy szőlőkarót és rávágott a rendőrre, aki erre sípjelt adott és a segítségére érkező .másik rendőrrel együtt lefogta a támadót és bekísérték a szegedi rendőrségre, ahol letartóztatták és megindí­tották ellene a bűnügyi eljárást. A vizs­lat során kiderült, hogy Lipacsovszki Ignác­uak hívják, oroszországi menekült és Zeisto­ikorechől való. Ezt az ügyet tárgyalta ma a szegedi törvényszék harmadik tanácsa. A mai tárgyaláson érdekes részletek tu­dódtak ki Lipacsovszki ró 1, a rejtélyes orosz­ról. Kitűnt többek között, hogy nem is olyan veszélyes ember, mint annak idején feltüntet­ték és egészen ártatlanul keveredett ebbe a bűnügybe. Lipacsovszki erőteljes, magas, szőke ember, akin az első tekintetre meglát­szik, hogy nagyon sok nyomorgáson ment keresztül. Három évvel ezelőtt a zsidó üldö­zések elől menekült el Oroszországból. Elő­ször Németországba ment, onnan pedig ©gy vándorkomédiás társulattal jött be Magyar­országba. Szegeden a Mars-téren rendezték be mutatványos bódéjukat, az üzlet azonban sehogyse ment és a társulat szét züllött, Li­pacsovszki ekkor Aisótanyára ment és nap-, számba állott ördög Jánosáéhoz. Mivel azon­ban nem tudott magyarul, a tanya népe ha­marosan mindenféle rémhíreket terjesztett róla. !;#|jll1 Igy jutott el a hir Borsos Sándor lovas­rendőr füléhez is, aki március 7-én elment a tanyára és felkereste Liipaicsovszkát. Lipa­csovszki mikor a rendőrt meglátta, nagyon megijedt ós .azt hazudta, hogy őt Petrovics Sándornak hívják ós zentai származású. A Lovasrendőr akkor az kérdezte tőle, hát. ha maga zentai, akkor mondja meg, hogy ki á biró Zemtán? Lipacsovszki -erre nem tudott felelni, hanem tört magyarsággal azt mond­ta a lovasrendőrnek, ha nem hisz neki, men­jen be a tanyára és kérje el ördögnétől a munkakönyvét. Borsos be is ment, de alig tette be a kaput maga mögött, észrevette, ihogy kint az uton Lipacsovszki futásnak ered, A rendőr err.e aoznnal kiszaladt, felkapott a lovára és üldözőbe vette. Néhány pere múlva utol is érte a menekülőt, aki ekkor felkapott egy szőlőkarót és avval ütötte a rendőr lo­vának az orrát. A rendőr kardatt rántott, de sehogyse bírt Lipacsovszki közelébe férkőz­ni, mert a lova mindég visszahőkölt. Beiga­zolódott a tárgyalás során az is, .hegy Lipa­csovszki a rendőrhöz nem nyúlt, csa,k a lovát ütötte. :n«|'H«n A bíróság hatóság elleni erőszakban ta­lálta bűnösnek az oroszt, tekintetbe véve azon ban a sok enyhítő körülményt, másfél hóna­pi fogházra ítélte, aat is a vizsgálati fogság­gal kitöltöttnek vette. Lipacsovszkit tárgya­lás után azonnal szabadlábra helyezték. § Két gépszijjért három évi fegyház. Tóth Lajos csavargó nyolcszor volt már büntetve különféle lopásokért. Ma ismét a vádlottak padjára került. A felsőipariskola építésénél két gépszijjat lopott el, 50 korona értékben. Müller Miksa építész följelentette Tóthot, akit ma a bíróság 3 évi fegyházra itélt. A javíthatatlan bűnös a súlyos ítéletet egy flegmatikus kézlegyintéssel tudomásul vette. § A fekete kezlyüs Tolvaj. Plessz Vil­mos és Hegymegi Rudolf már sokszor voltak büntetve tolvaj lásért. Legutóbb a Szeged-ál­lomáson működött a két jómadár. Február 16-án az állomási épület előcsarnokában Hungyási Károly kőművesnek feltűnt, hogy Plessz pisszeg Hegymeginek és rámutat egy előtte haladó emberre, aki a pénztártól jött. Ezt mint később kitűnt, Rozsnyai Istvánnak hívják, posta-altiszt. Hangyási gyanakodva men.t a két pisszegő alak után és csakhamar beigazolódott, hogy gyanújának volt is alap­ja. A postás az állomás elé ment és egy cu­korárusnál cukrot vásárolt. Plessz utána osont, fölhúzott előbb egy fekete selyem­keztyiit, azután zsebéből kiemelte a pénztár­cáját, Hangyási azonnal értesítette tapaszta­latairól az állomási rendőrséget, ahonnan két rendőr nyomozni kezdett a zsebtolvajok után, akik közben eltűntek az utcán. A villamoson sikerült is őket elfogni és megtalálták náluk az ellopott pénztárcát. A bíróság ma Plesszt másfél évi börtönre, Hegymegit pedig egy évi börtönre Ítélte. »»B«*ÍA»AABB»AKAEB»AI»A<3ASBÍS«!I»BAII«A«SS»«B«BBS»»B«EI» NYILT-TÉR*)

Next

/
Thumbnails
Contents