Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)

1913-05-20 / 115. szám

1913. május 20. DÉLMAGYARORSZÁG 11. fiak látatlanul felmondta őszes bűneit? Hát a jó Salamon Zsigára, aki nagy lesipuskás létére olyan (nyulat ilőtt le, amelynek a nya­kában már ott lógott a cédula, megörökítve rajta a Salamon Zsiga mesteri lövésének tör­ténete? Ki emlékszik az öreg Fodor Károly­ra, kinek (kertjében ágyugolyóbis-nagyságu tizfontos körték nőttek? A Dám Ferenc, Va­dász Manó, Bérezi nász, Kainer József alak­ja ugy ködlik át a messzeségen, mint a sella eurulison ülő Papirius .konzul hófehér szaká­las, derült és fönséges arca. Vidám és mégis komoly, nyugodt ós (talpig becsületes embe­rek voltak valamennyien. (Ebből a fajtából való volt Káló Antul, a régi magyar gombkötő. Tipikusan szegedi mestersége lassankint .kiment a divatból és a sujtásos fekete dolmányokat, kacskaringós zsinórzatu szüknadrágokat többé nem vásá­rolta már senki más, esak Beek Pista. El­ment ő ,is, ama kevesebb közül való, akik nem tudtak soha beleszokni a német pantal­lóba. Talán a legutolsók egyike volt Káló bá­csi, aki még ragaszkodott a régi emiékekhez, habár mesterségét már régen feladta. Nem le­hetett többé becsülettel megélni belőle, visz­szatért hát az ő uri magányához, csöndes, 'kiskertes kúriájának emlékei közé. Hej! iDe sokiat érne pedig, ha a régi sze­gedi magyarok inem vitték volna magukkal, sirha a puritánság és polgári szerénység ne­mes szökiásait, melyek ép ugy kiveszőben van naik már, mint a derült tekintetű, kedves egyszerűségű, vajszivü Káló bácsik . . . A vásárcsarnok pályatervei. — Ezen a héten dönt a zsöri. ­(Saját tudósítónktól.) A vásárcsarnokra beérkezett pályaterveiket három hét óta per­manens üléseken vizsgálják fölül az erre a célra kirendelt bizottság, amelynek tagjai Tóth Mihály főmérnök, Ligeti Béla és Tóbiás László műépítészek. A pályatervek átvizs­gálásának munkája most már befejezéshez közeledik, amennyiben a jelige alatt benyúj­tott tíz pályaterv közül hetet 'jölülvizsgál­tak. A hátralevő három pályatervvel egy­két nap alatt szintén végez a bizottság, az­után összeül a héttagú zsűri és dönteni fog a felett, hogy az 1 millió 400,000 koronás épít­kezésre melyik pályaterv legmegfelelőbb ki­vitel és olcsóság szempontjából. A zsűri el­nöke Lázár György dr. polgármester, tag­jai pedig ezek: Bokor Pál polgármester he­lyettes, Taschler Endre városi főjegyző, Tóth Mihály főmérnök, Csernovics Agenor igazgató-főmérnök, Hoffer Imre műépítész, ipariskolai tanár, Ligeti Béla és Tóbiás Lász­ló müépitészek. A pályatervek közül a szűkebbik örii bi­ráló-bizottság hármat már eddiig is díjazásra alkalmasnak" talált. De van még egy-két pá­lyaterv, amelyek szintén érdemesek a dija­zásta. Minthogy azonban összesen három dij van: 4500, 3000 és 1500 korona,^ többi díja­zásra-érdemes pályaterveket Tóth Mihály fő­mérnök — amint munkatársunknak mon­dotta— megvételre fogja ajánlani a város­nak: ( — Általában nagyon szépen sikerültek a pályatervek — mondotta a jfőmérnök. — Szebbnél-szebbet találtunk közöttük, pedig mondhatom, hogy ha akárhány neves buda­pesti müépitészt is hívtunk volna meg a bí­ráló-bizottságba, akkör sem lehetett volna alaposabban megbírálni a pályamunkákat. — De ha olyan sok jó terv van — ve­tette közbe munkatársunk — akkor nehéz lesz a választás. — Nem lesz — volt a felelet — mert van a pályázatok között egy legszebb, ha csak a hátralévő három közül valamelyik ezt is nem haladja felül. — És melyik az, név szerint? — Azt nem tudjuk magunk se, legfölebb a jeligét, de most még ez sem kerülhet a nyilvánosság elé. — Tulhaladják-e a pályatervek az 1 millió négyszázezer koronát? — Nem, valamennyi alul van a költség­vetésben előirányzott összegen. Építész és vállalkozókörökben türelmet­lenül várják már a pályázatok sorsának el­dőlését annál is inkább, mert a pályázók kö­zött több szegedi cég van. Szerencsére ezen a héten, ha csak valami különleges akadály nem lép közbe, meg lesz már a döntés és megtudjuk: kinek a tervei szerint épül a vá­sárcsarnok? ........................................sas.tiaiasi Ünnep a városi főgimnáziumban. — Szinger Kornél és Nováky Bertalan jubileuma. — (Saját tudósítónktól.) A szegedi városi főgimnázium vasárnap délelőtt ünnepelte az intézet dísztermében Szinger Kornél igazgató tanári működésének negyedszázados, No­váky Bertalan rajztanárt pedig 40 éves ta­nári működése alkalmából. Itt töltötték be mindketten tanári működésűket a városi fő­gimnázium tanszékén és generációkon át mű­ködve a tudományok és a művészet ágai­ban. Ma, a jubileumuk alkalmából, ifjúi lel­kesedésüket megtartva, jóleső szivvei s nyu­godt lelkiismerettel tekinthetnek vissza be­csülettel megfutott pályájukra és az elért szép eredményekre. A szépen sikerült ünne­pélyen az ének és zenekar biztos tudással előadott darabjai, Kelemen László és Ráner Ödön, VIII, osztályú tanulók tartalmas be­szédei és Kövesi Lajos tanár költői szépségű alkalmi költeményei után, melyeket Jakobo­vics VIII. és Balogh Gábor I. B) szavaltak, az igazgató a következő beszédet tartotta: Kedves Tanártársaim! iSzeretett Ta­nítványaim! Az az ünnep, malyiet a mai na­pon az én tanártársaim .gyöngéd figyelme és a ti szeretetek és ragaszkodástok először tud­tomon .kivül, később pedig óhajom ellenére is rendezett iaz öröm érzetével tölti el lelke­met, látva a ti ragaszkodástokat, másrészt 'azonban aggodalommal tölti el szivemet: ag­godalommal, mert nekem, kedves Tanártár­saim és Tanitványaim, a legmagasztosabb fogalmam volt a jubileumról, .amelyet min­denkor niagy érdemek j utalm a zásának tulaj­donítottam. Most, mikor magamba-szállok, ag­gódva látom, hogy ez a 25 év rövid idő volt nekiem arra, hogy megtegyék mindent, mit tennem keltett volna. Még nagyon sok ten­nivaló és nagyon sok .eszméinek megvalósí­tása várakozik reám, amelyekre a jövő évek­re ,is szükségem van, hogy meghódolhassak a közönség elismerése előtt, amellyel érdemei­met. akarja jutalmazni. A két érzelem közt azonban mondhatom a jelen ünnepélyes pillanatban mégis csak az öröm, a boldogságnak érzete eresebb e Ikettő­nél. Az öröm és boldogság érzete tölt el 'egy­részt, hogy látom a Ti szeretetek és ragasz­kodástok megnyilvánulását, másrészt, hogy sokoldalú teendőim között alkalmam nyílt egy pillanatra megállni és visszaemlékezni a 25 évvel ezelőtti évekre, amidőn megihlette az ifjút az Istennek szent lelke, aki azt- sugalló, hogy erre a pályára lépjek, amelyen az egész életemet hazám ifjúságának nevelésére ás oktatására, az emberiség boldagitására (for­díthatom. Ezt a választást mondhatom, sah a életemben egyetlenegy pillanatra meg nem bántam. Kedves Fiaim! 25 évvel ezelőtt az isteni gondviselés idevezetett .és iderendelt engem az Alföld nagy metropolisába, hazámnak ezen második nagy városába, hogy ennek ne­velés és tanitásügyét szolgáljam, egy életen keresztül. Ez a körülmény, hogy idekerül­tem, megkönnyítette az én működésemet. Olyan lakossága, van 'ennek a, városnak, a mely engem szeretettel fogadott, megértette az én törekvésemet, szenetetteljiesan istápolt. Ez ,a szeretet évről-évre fokozódott, és má­sodik otthonommá, szülőfalummá tette ne­kem ezt ia inagy várost és ennek szeretetéből merített lelkesedés tartott fönn egyrészt munkásságomban. De Kedves Fiaim, volt. még valami, ami énnekem segítségemre jött abban az időben. Idekerültem egy ragyogóan felépített intézetbe, amely csak éppen akkor tárta fel kapuit a tudományoknak és ;a ne­velésnek, félszerelve a modern igények sze­rbét és oly hjrbfan állott, (hogy az ország egyik első intézetének tartották. ,Ez megihle­tett s arra késztetett, hogy lelkesedéssel, lás­sak munkámhoz. A Gondviselés pedig olda­lam mellé egy olyan vezetőt állított, mint intézetünk akkori nagyérdemű igazgatója, 'Magyar Gábor volt, aki .a kezdő tanár lépé­seit irányította, a csüggedőt, az önmagával szemben bizalmatlant bátorította, erősítette az éveknek bosszú során át. Itt állok ebben az ünnepélyes pillanat­ban, ,hő fohászom száll a Mindenhatóhoz, ad­ja meg nekünk jutalmát azért ,a sok jóért, amelyet ennek az intézetnek ifjúsága generá­ciókon át élvezett és azért az útmutatásért és szerető vezetésért, amely minket, kezdő tanárokat évek hosszú során keresztül bátorí­tott s vezetett és lehetővé tette, hogy sike­reket mutassunk fel, adja meg a Mindenható szép lelkének az örök üdvösséget. Aztán volt még valami, .ami az én mun­kásságomat abban az időben megkönnyítette. Olyan tanártársak környezetének engem, kik rámutattak arra, hogy ezek legyenek a te ve - • zetőid, ezeket kövesd, ezek a példaképei az ifjúság buzgó nevelésének s mintaszerű okta­tásának. Kaptam még, hála Istennek, mindjárt az első 'esztendőben olyan növendékeiket, akik­nek lelke megértette az én lelkemet, akik szeretettel környékezitek, akikkel dalgozhii ,nem volt soha fáradtság, keserűség, hanem élvezet. lEze'k a tanártársaim és tanítványaim tet­ték lehetővé, hogy ón talán szerény eredmé­nyeket tudtam felmutatni ezen 25 éven ke­resztül és amikor én most, ebben az ünnepé­lyes pillanatban mindezeket a szerény ered­ményeket magamról elhárítom és áthárítom az én környezetiemre és a szeren esés körül­ményekre, akkor nem az álszemérem beszól belőlem, .hanem a merő .igazság. Különösen az a körülmény, hogy tanítványaim megértő lelke környékezett engem, vo.lt kulcsa azok­nak a szerény sikereknek, amelyeket én fel­imutattam. A lelkesedés szárnyain röpülve, nem is­mertem a munka nehézségeit. Megtanítottam tanitványamat arra, hogy a vallási vigasz a legfőbb kincs és az az ereklye, az a vagyon, amely egy egész életen át fentart bennünket. Ezek feltárták szivüket akkor, amikor a hasznos ismereteket tanítottam és feltárták szivüket akkor, amikor nemzetünk történel­mének és irodalma történetének segítségével megtanítottam őket nemzetünk múltjának tiszteletére. Feltárták fogékony szivüket, ak­kor, amikor az emberi lelket vizsgálva, egyes jelenségeinek magyarázatából és a lélek működéséből, továbbá .az elmének fe­gyelmezőiképességéből megtanítottam őket ember értékének és az igazságnak megis­merésére és feltárták szivüket, amikor a művészetek segítségével igyekeztem ízlésükéi finomítani, lelküket nemesíteni, lcogy ideális 'lelkesedéssel kerüljenek ki az életbe és eb­ben a sokszor prózai életben az idealizmus­nak .hódolói legyenek továbbra is. Ilyen tanítványok körében könnyű volt 25 éven keresztül működni ebben az iskolá­ban. És az első 25 évből elmúlt az első 14 esztendő és akikor az én rendem kormányá­nak kitüntető bizalma ennek a 200 éves társ­háznak vezetését hozta reám. Ujabb gondok s

Next

/
Thumbnails
Contents