Délmagyarország, 1913. május (2. évfolyam, 101-125. szám)
1913-05-18 / 114. szám
1913. május 20. DÉLMAGYARORSZÁG 11. nebb észrevétel után a bizottság ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadta. Az ülésen megjelentek az elnökön és az előadó tanácsnokon kivii-l: Fajka János főszámvevő, Pálfy József árvaszéki elnök, Skultéthy János főkönyvvivő, fíack Bernát, Bokor Adolf, Grassely László, Holtzer Tivadar, Kiss Arnold, Obláth Lipót, Wirnmer Fülöp, Vass Károly bizottsági tagok. ^aBBBflBBBBBBBBHBBSBBHBHHSMIiBBBIiaBBBBBBaBBBfiBBBBBBBn Fényes Marcel újra szerepel. — Jelentkezni akar a szegedi bíróság előtt. — Ártatlanságát hangoztatja. — Mit szól ehhez a Gazdasági és Iparbank ? — (Saját tudósítónktól.) A Szegedi Gazdasági és Iparbank megszökött vezérigazgatója egy évi csöndes távollét után ismét életjelt ad magáról. Ugy látszik szegedi összeköttetései névén azt a hirt hallotta, hogy itt már elcsendesült az a vihar, amelyet az ő manipulációi keltettek. Minden botrány csak három napig tart, — mondja egy ujabb 'keletű közmondás, -•- egv év tehát bőven elég arra, hogy a feledés jótevő homálya befödjön olyan ügyeket, amelyek egyes személyekre kellemetlenek. A közmondásnak valami igazsága kétségtelenül van, csakhogy nem olyan esetekre vonatkoztatva, mint amilyen a Fényes Marcelé. Fényes nem mint privát ember jutott egy botrány gócpontjába, nem mint egyén követett el súlyos hibákat, hanem mint egy bank vezetője, mint egy nagyobb érdekeltség bizományosa élt vissza bűnös rosszindulattal az emberek bizalmával. Családokat és intézményeket tett tönkre, egzisztenciákat ingatott meg és valóságos pánikot idézett elő Szeged pénzpiacán és gazdasági köreiben. Ilyen dolgok elkövetése után egy kicsit furcsa dolog vissza akarni jutni egy társadalomba, amelynek rut becsapása és haszonleső semmibe vevése volt a fő cél mindég Fényes Marcel -előtt. Dacára tehát az elmúlt egy évnek, nagy meglepetést és méltó fölháborodást keltett -a városban az a hir, hogy Fényes Marcel ügyvédje utján beadványt intézett az ügyészséghez, amelyben ártatlanságát hangoztatja és kijelenti, hogy vissza akar térni Szegedre, ha bántódása nem esik. Hogy az ügyészség mit fog válaszolni a beadványra, -az egy oly vitás jogi kérdés, hogy erre nézve még jóslásokba sem lehet bocsátlko-zni. Némelyek vélemény-e szerint lehetséges, hogy igér salvus -condu-etust, de kihallgatása után néhány napra letartóztatja, mások szerint azonban valószínű, hogy érdemlegesen nem is foglalkozik a beadvánnyal. Legjellemzőbb -azonban a dologra, hogy mi a véleménye Fényes visszatérési ambíciójáról a Gazdasági és Iparbanknak, amely intézetet Fényes teljesen, úgyszólván tönkre telte. A bank vezetősége -a Délmagyarország munkatársától értesült az ügyről és a következőket mondo-titáVlure vonatkozólag: — Nagy érdeklődéssel tekintünk Fényes visszatérés-e elé, azt azonban melegen ajánljuk, hogy ide be ne tegye a lábát, noha egyes ügyekre vonatkozólag -cs-aik ő tudna föl világosítást adni. A legl-ehet-etlenebb és a legrosszabb eljárást tanúsított a bankkal szemben. Százezer koronás üzleteket is csinált és erre vonatkozólag minden irást megsemmisített távozása előtt. Váltókat és leveleket éigetett el, ugy, hogy mi teljesen tájékozatlanul -maradtunk. Szegeden a legközismertebb Szélhámosokkal -és a legnagyobb svindlerekkel csinált üzletet közbenjárási díjért és azzal mitse törődött, -hogy -a bank elveszti pénz-ét. Most készült el a bank mérlege és hamarosan összehivjuk a közgyűlést, amely véglegesen fog határozni a bank sorsa felett. Ezt a mérleget nézze meg Fényes -és azután merje hangoztatni ártatlanságát. A bankot abba a helyzetbe juttatta, hogy a fölszámolás is lehetetlen. Az igazgatóság óriási anyagi áldozatok révén vagy teljesen szanálja a bankot, vagy pedig csődöt kér maga ellen. Itt más ut már nincsen. — Jöjjön hát vissza Fényes Marcel és hozza haza barátját is Braun Manót Amerikából, aki csak másfél millióval károsította meg a szegedi pénzpiacot. Ha -még nincs -elég adat ellene, majd -mi szolgáltatunk néhányat az ügyészségnek, akkor talán elmegy a kedve a visszatéréstől. A beadvány, amelyet Balassa Ármin dr. ügyvéd nyujto-tt be a szegedi -ügyészséghez, fonto-sabb részeiben igy hangzik: — Tekintetes királyi Ügyészség! A Szegedi Gazdasági -és Iparbanknak vezérigazgatója voltam. A vezetésemre bizott bank az általános gazdasági viszonyok hatása alatt sok más bankkal együtt szintén válságba sodródván, amidőn 1912. tavaszán azt tapasztaltam, hogy éjjet-n-apot egygyétevő fáradhatatlan utánjárásom utján sem sikerült a bank részére ujabb segélyforrást találnom, teljesen legyengült idegzetem elvesztvén ellentállási képességét, a fenyegető erkölcsi felelősséget, amely -ok nélkül is -elsősorban ellenem irányult volna, olyan súlyosan -éreztem magamra nehezedni, hogy Szegedről Berlinbe utaztam, hogy ott -egyrészt -egészségemet helyreállítsam, másrészt bevárjam a fejleményeket s ezekhez képest igazgatásom rendelkezésére álljak. Szegedről 1912. május elején távoztam, még mielőtt ellenem bármiféle följelentés, még kevésbé bűnvádi eljárás folyamatban lett volna. A Szegedi Gazdasági és Iparbank 1912. május ihó 15-én nyilvánosain fizetésképtelenséget jelentvén, -annak hatása alatt a betétesek rohamosan megtámadták s jóhivossák, A leány egyre szebb lesz. Az -évek fátyolán át szőkén és aranyo-san ragyognak eléje a szeplői, ezek az édes, erotikus pettyek. Szája mint egy roppant rubin villog s érzi ezüst nyálának langyos nedvességét is. — Ha visszajönne! Ez a sóhajtás ugy maradt m-eg benne, mint -egy szent vágy, mint a bánatának és gyászának desztillált esszenciája. Nem is mondott le róla. Az életét adta volna oda, ha — csak -egy pillanatra — látja. A pillanatot gondolatban millió részre osztotta s ugy érezte, hogy -ebben átélt-e volna a gyönyör egész skáláját. Napról-napra alázatosabb -lett a vágya. Arra gondolt, hogy csak a koporsóját látja egyszer s félve bepillant az üvegablakon, vagy egy tükörben veszi -észre ;a ruhája árnyékát, amiről nem is tudni egészen bizonyosan, hogy felhő-e, vagy -csipke. Ezért évekig gyalogolt volna hajadonfőtt, vérző, mezitl-en lábbal. Társaságokban, mikor a jókedv bukfenceket vetett, tánc közben gyakran végigborzongott rajta ez a gondolat. Hiába menekült előle. Követte őt. A diák csendesen megadta magát. Kis-érő árnyéka lett a halottnak. Szikáran és sápadtan áhította vissza a holdfényben. Mereven beszélt. Hidegen és csillogóan öltözködött. Mellén, mint kriptán a fehér kőlap, állandóan ott feszült a kifogástalan plasztron, tündökölve, szikrázva s az, aki látta, egy halottra gondolt, -egy leányra, egy leány bus fejére, aki alatta sápadtan alussza -a névtelen álmot. — Ha visszajönne! — rezgett a szivében. Az arca is -ezt mondta. Ebbe a puha viasz-arcba beleégett a szenvedés. Még évek multán is ezt tükrözte, az első ijedtséget és riadalmat, amely megmerevedett rajta, kőkemény és hideg lett, mint -egy halotti maszk. III. De egy napon Krisztina visszajött. IV. Pogány lumpolás után ment haza a diák, a forró májusi délutánon. A körúton -az akácok őrjöngve ontották forróságukat. Kiszögeltek az aszfaltból és bólongtak és nyújtózkodtak és az égbe -kiabálták nehéz, harsogó illatukat. Ebben a parfüm-ős lármában szédült -a diák. Émelygett a gyomra. Távolt az ég sarkán kénes csikók kígyóztak, homályos- fények, mint mikor valaki a sötétben tükörrel játszik. Ment -előre, a lakása felé. Az előszobában a cseléd fogadta: — Vendég van. — Kicsoda? — Egy kisasszony. Tass Vidor csodálkozott s -nem tudta elgondolni, ki keresheti, mert Krisztina halála óta nem fogadott nőlátogatót. Benyitott a szobába. A leány az ágyon -ült. Nyakán a sárga sál. Az arca szelid, majdnem vidám. — Krisztina — szólt csendesen. — Drágám — mondta a leány és hozzásimult. A diák egyáltalán nem volt meglepetve. Gyufát keresett és meggyújtott két gyertyát. Most már tisztán látta Krisztinát. A halál határozottan jót tett neki. Sokkal egészségesebb volt, mint mikor élt. Kissé m-eg is hizott a koporsóban. De elegáns volt, akárcsak skatulyából ugrott volna ki. Fehér ruhája, ugyanazaz a ruha, amiben eltemették; lágyan simult az arcához. Jól állott neki. A pereme kissé elrongyolódott, ii-ttj-ott a penész zöld virága tarkázta, de alig észrevehetően, oldalt pedig a sirok gyémántja csillogott, a salétrom. Odanyújtotta neki a kezét. — Nézd a gyűrűm. — A régi gyürü. A diák mégis kérdően bámulta. — Ne kérdezz semmit — mondta fuldokolva a leány. — Itt vagyok, hisz láthatsz, frissen és ragyogóan. Ne gondolj Cholnoky Viktor novelláira, amelyekben visszajárnak j a szellemek. Én nem vagyok se szellem, se Kisértet. De nincs időm a beszédre. Csak har minc percig maradhatok nálad. Aztán viszTelefon 1203. sz. Legolcsóbb kárpitos-áruk beszerzési forrása. Dus választék kész diván, ottomán, matracok, garnitúrák, gyermekágyak stb. Javítások jótállással szakszerűen eszközöltetnek. Tisztelettel OG • • • • • • • • kárpitos-üzlet Kossuth Lajos-sugárut6. szám.