Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-03 / 77. szám

fO DÉLMAGYARORSZÁG 1913. április 5. polgárokkal és ami ekzisztenciáukkal szemben pártol, idegenek. Ma itt vannak, holnap más városiban, összevásárolnak egy csomó rossz holmit, kibérelnek -egy jó bolthelyiséget, nagy cifra vászon-táblát tesznek ki az utcára és odacsőditik a közönséget. Ha megcsinálták aiz üzletet, mennek tovább. Az iparhatóság ennek tudatában mégis egymásután adja ki az ujabb és ujabb engedélyeket és ezáltal elősegíti a szegedi kereskedők anyagi megkárosítását! Ezt az ügyet különben a kereskedelmi kamarában is szóvá fogjuk tenni. Panaszunk közlését kérve vagyunk a szerkesztő urnák kiváló tisztelői (Aláírások.) Utána jártunk a szegedi kereskedők panaszának és teljesen beigazoltnak találtuk annak jogosultságát. Egy idő óta valóban veszedelmesen érzik Szegeden, hogy ha megbukik egy 'kereskedő, akkor nem csak en detail árusítja ki néha maga a csődtömeggondnok az üzletét (erre nem régen volt példa), hanem a visszamaradt árut eladja egy árusítónak, ez aztán három-négy hónapra megtelepszik, iha a csődtömegi áruk elfogytak, beszerez más olcsó árukat és tényleg ártalmára van a szegedi kereskedelemnek. Jelenleg cisak ugy nagyjából széttekintettünk a városban, egész sereg ilyen alkalmi üzletet találtunk. Mindjárt a város kellős közepén találunk egy alkalmi-áru eladási üzletet. Igaz, hogy nem lehet könnyen rátalálni, mert a nagy kék cégtáblán a következő föiirás látható: Légszeszgyári mintaraktár. A kirakatban azonban nagy meglepetésre nem gázcsillárok, csövek, izzók és villanykörték van- j nak, hanem gallérok, ingek, fehér mellények, harisnyák, nyakkendők és egyéb „alkalmi i árucikkek". Az ajtó fölött egy kis tábla ma- j gyarázattal is szolgál, lévén rajta kék ceru- : zával fölpingálva: Feldenblüh Mór divatáru • eladása. Ez az üzlet már tehát „alkalmi". A szegedi divatáru kereskedőkkel konkurrál; olcsó árért tetszetős dolgokat kinál és ha elkelt az aiKalmi áru, tovább megy egy várossal az árusító. De ez csak egy a sok közül. Alig hagyjuk el a Klauzál-teret, már a Feketesas- és Kigyó-utca sarkán egy ujabb ilyen fajta üzlet tűnik szemünkbe. Mert különös Sajátságuk ezeknek az üzleteknek, hogy azonnal, már messziről szembe tűnnek. Rendes cégtáblája ugyanis egyiknek sincs, ; hanem a cégtábla helyére nagy vászondara- j bot szegeznek ki, amelyen tarka, vöröses, ! meg kékes betűkkel nyomatják rá a cégiéi- i irást. Ez természetesen kitűnik a többi ke- \ reskedő szolid cégtáblái közül. A Feketesasutcai üzletnek is ilyen a cégtáblája, a szö- j vege azonban már ravaszabb, egészen megtévesztő hatást tesz az emberre. Az áll raj- ] ta: Paplan és szőnyeg gyári raktár. De köz- j vetlen a kirakat alatt, ott van a jellemző táb- í la: nagy alkalmi vétel. Kitűnik tehát, hogy í nem egy gyárnak rendes szegedi lerakatát ;; árusitja ez az üzlet, hanem ez is csak csőd- j tömegekből és parti-árukból élősködik, a | szegedi, állandó kereskedelem kárára. A Tisza Lajos-körut sem mentes az al- : kalmi üzletektől. A Goldschmiedt-palotában : a sarkon, ahol valamikor Nagy Béla divat- j áru üzlete volt, most „Cipő-forrás" van, ; „mindenkor nagy alkalmi vételek"-kel. A j , cégtábla mellett áll egy kis hirdető tábla: \ „e bolt kiadó". Tehát állandó üzlet itt sincs. í ( A bolt direkt átmeneti tanyája az alkalmi vásároknak. Ugyanilyen üzlet van a Kárászutcán is, a volt Berecz-féle előkelő divatáruház helyén. Most a kirakatba kitömött polyácák ülnek és nagyban folyik az alkalmi kiárusítás. Az ajtó felett itt is kiszegezték a jellemző vászon cégtáblát és rajta van a kiárusító neve: Kertész M. Itt már hónapok óta árusítanak, de az áru még most sem fogyott el, mert az élelmes ember közbe uj árut vásárol és ezt adja el, mint a Bereczfále üzletből megmaradt árukat. Hogy ez a komoly .szegedi divatáru cégeknek mennyi veszteséget okoz, azt mondani se kell. Kitűnik e^különben abból a nyilatkozatból is, a melyet ma Perjéssy László kamarai titkár •tett a Délmagyar ország munkatársa előtt, a ki meginterjúvolta ez ügyben: — Igazuk van azoknak a szegedi ke reskedőknek, — mondotta a kamarai titkár, — akik panaszkodnak az alkalmi áru-üzletek elszporodása ellen. A kamara minden alkalommal ellenzi az ilyen jog kiadását. De ez az I. fokú iparhatóságtól függ. Igaz ugyan, hogy az ipartörvény szerint az iparhatóságnak nem lenne szabad alkalmi árusítóknak az iparjogot a kamara megkérdezése nélkül kiadni, de igen gyakran kiadja anélkül. Ezen árusítóknak még abban az esetben sem, ha iparjogot kaptak, nem szabad kitenni azt a jelzést, hogy: alkalmi vétel. Ezt tiltja az ipartörvény 51. paragrafusa. Az ilyen árusítókat, kihágásért föl kell jelenteni a rendőrségnél. Különben a kamara közbe fog járni, hogy az iparhatóság több ilyen engedélyt ne adjon ki, mert ezáltal valósággal megbénítja a szegedi kereskedelmet. Az iparhatóság, ugy látszik, ezzel nem igen törődik. EDISON Csekonics és Feketesas utca sarkán. • Igazgató: HELTAI JENŐ SB2BsaBsaaBEgnHBfr»flBSBaasBaaaaBaB8aaBsaaBiiSBa Csütörtök és pénteken I. és II. rész A figyelők. Humoros. Az őrnagy kalandja, vitték. Téli sport Svájcban. Természetes fölvétel. Szombat és vasárnap Itt először! Itt először! III. része. Tiszta levegő. — Kényelmes ülések. — Szenzációsan tiszta képek. — Az előadások kezdete d. u. 5, este 7 és 9 órakor. Helyár k; Csaádi-páholy 6 K, páholyszék 1.20 K, I. hely 1 K, II. hely 70 f.. III. htly 40 f. DélMagyarország előfizetési ára Szegeden: egy évre . . félévre . . negyedévre . egy hónapra 24.— kor. 12.- „ 6.— „ 2. . Megnyiit az első lóhus-üzlet. — Szétkapkodták a lóhus-árukat. — Látogatás a lóhus-üzletben. — (Saját tudósítónktól.) Néhány héttel ezelőtt Goldstein Farkas debreceni vendéglős Szeged város tanácsához beadványt nyújtott be, amelyben lóhus-mészárszék megnyitására és egy nyolcszáz ember befogadására szolgáló népkonyha létesítésére kért engedélyt. Annak idején ismertettük ezt a beadványt, amelyből kitűnt, hogy Goldstein leginkább a proletár tömegekre bazirozza vállalkozását, akiket lóhusból készült ebéddel olcsó pénzért traktálna a népkonyháján. Hogy mi lett ezzel a beadvánnyal, nem tudni, annyi azonban tény, hogy a tanács még nem foglalkozott vele. Most lóhusmészárszék nyilt meg Szegeden — ez az első —. amelynek ugyancsak egy debreceni lóhus-válialat a tulajdonosa, de ebez Goldstein Farkasnak semmi köze nincs. Ugy történhetett a dolog, hogy Goldstein bácsit megelőzték a konkurrensek, akik bizonyára a lapokból értesültek az ő tervéről. Váratlanul ós meglepetésszerűen, nyilt meg a lólhus-üzlet a Merev-utcában, ahol kora reggel apró gyerekek rózsaszínű röpcédulákat osztogattak a járó-kelőknek. A röpcéidnlán ez a szöveg olvasható: LÓHUS MÉSZÁRSZÉK MEGNYITÁS. Van szerencsénk a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy Szegeden, Mérey utca 6a. sz. lóhusből készült kolbász, virstli, szafaládé, parizer és szalámit, úgyszintén friss lóhus kimérést nyitottunk. ÁRAK: 1 klg. friss lóhus 1 klg. szalámi 1 klg. kolbász 1 klg. parizer 1 klg. koszorú kolbász 1 drb virstli 1 drb szafaládé 80 fill. 1.20 fill. 1.20 fill. 1.20 fill. 1.20 fill. 5 fill. 5 fill. Csak elsőrendű friss hus és ezekből készült cikkek lesznek elárusitva. — Tiszta és pontos kiszolgálást biztositva, magunkat a nagyérdemű közönség szives pártfogásába ajánljuk kiváló tisztelettel Debreceni lóhus vállalat. A röpcódulák hatása váratlan volt. Kora reggeltől késő délután egész népvándorlás indult meg a lóhusüzletbe. Álmodni se merték volna a hentesek, hogy akikora kelendősége lesz Szegeden a ló,húsnak. De maga az árusitó, Sulyok Mátyás hentes, akinek azelőtt Felsővároson volt üzlete, se hitte volna, hogy annyira megrohanják majd az első lóhustransportot. Mert a röpoédulán felsorolt lóihus-áruk nem itt készülnék még, Debrecenből hozzák. Dél tájáig elfogyott 500 pár lóhus-virsli, 50 kilógnám lóhus-,kolbász, 40 kiioigram lóhusparizer és 400 darab szafaládé. Kora délután már kifogyott minden, üresen maradt a bolt, de azért még folyvást jöttek a vevők: — Kaphatok egy kiló szalámit? — Kérek öt pár virslit. — Van, még kolbász? ,A felelet minden kérdésre rövid szócska volt csupán: — Nincs. De a tulajdonosnő — szép fiatal asszony — édes csengésű hangon, mintegy vigasztaáiskép hozzátette: — Holnap délelőtt minden lesz megint. Több jön majd a vasúton. — A vasúton? — kérdezte munkatársunk, aki belátogatott az üzletbe. — Igen, hiszen Debrecenből hozzák. — No igen, de nem romlik meg az uton? — Ó, ki van zárva. Olyan friss minden ám, mintha rögtön a gyárbői hoznák. — Hát szóval nagyszerűen bevált a lóhus? — Ö, de mennyire. Neon is hiszi kegyel, mi volt itt máma. Valóságos búcsújárás.