Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-26 / 97. szám

12 "" DÉLMAGYARORSZÁG 1913. április 27. Az élet arabeszkjei* Apró dolgok teszik széppé az életet és élni érdemessé, ezt a pogány poéta Anakreon világgá énekelte és egyenest a világtörténelem örökké <melódLákra .szomjas fülébe. Ezért a felismerésért tartom Ón a nagy görög poétát igen nagy ,bölcsésznek is, mindenesetre jóvial nagyobbnak, mint azokat az unalmas angol és amerikai bölcselőket, akik; vizenyős tudományossággal mérgiesólik az emberi élet értékeit és a házi tűzhely dicséretein ép olyan riitkán emelkednek felül, mint az örök bohémek ,a montenartrei pillanat-évek szenvelgésein. És a görög költő eme nagy bölcsességén •kívül még egy fiáihatatlan pogánynak a kitűnően okos mondása jut eszembe, a Wilde Oszkáré, aki a rövid paradoxonok csiklandós igazságaival nyugtalanította a (kulturemberiséget és megismertetett bennünket avval a nagy tanulsággal, lliogy az élet sokkal komolyabb, semmintbogy szabad volna az életet komolyan vennünk. Micsoda isteni léhaság van ebben a két sugárzó szellemességben és mégis milyen tökéletes értékelése az átlagsoTSu történelmi ember életlehetőségeinek! Aki felismerte kora, környezete, testi-lelki léte a-ilott erőit, irtait, valóban nem találhat komolyabb vigaszt a vak véletlen, vagy még inkább a süket sorskényszer széttipró léptei elől, mint ezt á két — egy irtást talán kiegészítő — nagy léhaságot, ezt a meghajlást a nálunk erősehb,, az akaratunknál, erkölcsileg alanta sabb előtt. Csak igy, a kénytelenség mosolyos elviselésében, a korlátaira ébredt -ember bölcs játéktörekvéseiben, az élet lehető és szó© stilizásáhan, van megadva mindamaz életlehetőség, amelyet valamely fanatikus vágy nagyszerűsége nem üz az utópizmus, a prófétaság és a mártirium véres szuffitái felé. Ez la tkét mondás jutott az eszembe, ami kor az európai nagy napilapok egy rövid, de roppantul érdekes hírén tűnődtem, amely elmondja a kiváncsi. kultureinilmriségnek, hogy hogyan temettette el Isadora Duncan, a világhíres táncosnő rettenetes sorsot ért két kis gyermekét. •Iime ez újsághír: „A ház ez alkalomra gazdagon fei volt diszitve virágokkal és az -ut, amely egy kerten át a házhoz vezet, szintén tele volt hintve virágokkal. A ravatalon, a két kiesi és nagy koporsó egymás mellett állt és renge teg koszorú borította, amelyek szalagjain poétikus foljráscfk voltaik, A ravatalt hármas kandeláber sor vette körül, oldalt pedig zenekar y-olt felállítva, ame]y klasszikus gyász dalokat adott elő. A 'gyáazhanigyerseny, iközel két óra hosszat tartott, A hosszú, fekete ,fá tyollba burkolt anyán. kivül a gyászolók, kö zött ott volt Duqcan Isadora két fivére is, akik közip az egyik, a jeiiemtáucos, arkádiai pásztorkosztümbfin jelent meg. A hangver-! seny után n gyászolók cgy.rés^e a gyás^hintókba. ült és a kopqrsókat ,a Pépe Laclhaise temető ki'emat őri urnába,, kisérte, ahol. az elfiamvasztás megtörtónt." • -Nem nagyszerű dolog-e az.yhogy nagyké pii frázisok, tragikus pózok vére® könny áradatok helyett, amelyek oly logikus ma-gátólértetődéssel kísérhetnék az anya hallatlan fájdalmas, az ember irgalmatlan letiportiságát, Isadora Duncan, a huszadik századnak ez az érdekes szépségkeresője és valósi tója, klasszikus zenekart állit a két kicsiny angyal szörnyű kartafalkja mellé, a férfit, testvérét, gyászos vérei tetemeihez a komor idyll kosztümtjében idézi meg és a sors rettenetességet mintegy visszatháritja az -élét apró és finom lehetőségeivel: a szép és a jó egy-két ütemével. Szép, jó, — milyen üres szavak, milyen semuii fogalmak ezek a halál küszöbéin innen ivagy tul és ime mégis, mennyi súlyt nyerhetnek, mennyi vigaszt adhatnak, ha bele tudunk törődni az élet rettenetes komolyságába, -amely sokkal komolyabb, hogysem egészen, olyan komolyan volna vehető, amilyen komolynak -jelentkezik. Hasonló és szent az a játék is, amellyel három gazdag amerikai özvegyasszony békíti a halál ifájdalmas borzalmait és amelyről hasonló rövidséggel számolt be a rohanó élet küllő villanásait tükröző napisajtó. Mind a három asszony élettársa -a Titamc katasztrófája alkalmával pusztult a tengerbe és a három asszony felidézve a fájdalom és az -emlékezés vértanu-cresoendoját a páratlan katasztrófa napján külön hajón zarándokolt ki a nyilt tengerre, oda, ahol a láthatatlan mélyben, szerelmük és sorsuk hűtlen osztályosai pihennek és 'hatalmas virággarmatkikat dobtak a. ringó sírba, csiszolt márványkőn ehezékke], hogy valahogyan utolérje ez a friss üdvözlet azokat a néma tetemeket, a melyek, egy örökké felmérhetetlen gondolat súlyával megközelithetetlenek. íme az élet arabeszkjei, majdnem szeszélyes és finomkodó rajzai a vigasztalhatatlan .keserűségnek, de mégis annak, amely már EDISON M©ZI SZIN H AZ u Csekonics és Feketesas utca sarkán. • Uj kinema szkeccs! Ma szombaton Kinema szkeccs. Irta Szomaházy István. Zenéjét Hervay Frigyes verseire szerzette Szirmai Albert. Rendező Kertész Mihály. Rendes helyárak! Kedvezményes és tiszteletjegyek nem érvényesek, — Jegyek előre válthatók a pénztárnál. Számozott ülőhelyek. felismerte az élét túlságos, egészen komolyan nem vehető komolyságát és grandiózus átirata annak az anakreoni gondolatnak, hogy az élet apró örömei teszik széppé az életet és ime, apró vigaszai teszik elviselhetővé. p. e. Ujabb betörés Szegeden. — A rendőrség elfogta a tettest. — (Saját tudóst,iánktól) Az utóbbi időiben majdnem minden napon követtek el betörést, Szegeden. Rövid egymásutánban eddig hét 'vakmerő ékszer-rablás történt. A Bach-íéle ékszerüzletet, a váras legforgalmasabb pontján világos nappal fosztották ki. Majd Gonczy Lajos dr. 'Korona-utcai lakásán jártak betörők. Egy posta-ellenőr lakását is kirabolták; köziben pedig töíbfb kisebb-nagyobb rablás és betörés történt a város különböző részein. Ebhez járult még az a betörés is, a mely tegnap délután ment végbe az Iskolautcán. A rendőrség arra a következtetésre jutott mindebből, hogy Szegeden egy jólszervezett, nemzetközi betörő-banda működik, a mely valamely nagyobb vidéki városiból, vagy a fővárosból tette át székhelyét Szegedre. Napok óta folyik már a nyomozás ebben az irányban, de a rendőrség minden fáradozása dacára sem tudott eddig eredményt elérni. Ma végre kézre került egy betörő, a ki tegnap az Iskola-utcában ia Körösi-féle ékszerüzletbe tört be. Hosszas vallatás után beismerte tettét és elmondta, hogy a betörést 'hogyan követte el. tMig Körösi József ékszerész délben haza ment ebédelni, addig a betörő álkulccsal felnyitotta az üzletbe vezető üvegajtót és behatolt a helyiségbe. A Wetnheim-szekrény azonban zárva volt, az idő rövidsége miatt ezt meg sem próbálta kinyitni, hanem gyorsan felnyitotta a kirakat ajtaját és onnan kiemelt égy ékszeres-kazettát, A kazettában gyűrűk és nyakláncok voltak; értékük meghaladta a kétszáz koronát. Munkájában azonban megzavarták; valaki be akarta nyitni az utca felőli zárt ajtót. A betörő erre az udvar felől kiment és a népes utcán sikerült neki elmenekülni. A rendőrségnek egy véletlen körülmény játszotta a kezére a betörőt. A szórakozott gonosztevő a kalapját az üzletben felejtette és kalapnélkül ment a Stefánia-felé. A hi'dlfőnél álló rendőrnek azonban feltűnt a gyanús ember, aki a híd alatt akart ell-opózkodni; igazolásra szólította; de mivel igazolni nem tudta nHagát, .bekísérte. A rendőrségen Klmovits Ferencnek mondotta magát ós azt hazudta, hogy utazó. Mikor a rendőrtisztviselő megmotozta, akkor előkerült azonban az ékszeres kazetta, melyet hátsó nadrágzsebébe rejtett. Azonnal vallatóra fogták és beösmerte tettét. Társáról azonban nem akart ifelvilágositást-adm, pedig valószínű, -hogy a betörést nem egyedül követte el. A rendőrség azt hiszi, hogy a többi betörésekbon is része volt, de erre nézve Klenoviita minden felvilágosítást megtagadott, sőt még a származását és foglalkozását sem ismertette meg. - A rendőrség most a betörő'kiléte -után ny omoz, mert az .a gyanú, hogy. a betörő álnevet használt. Hiidesseivü Délihugym országban