Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-25 / 96. szám

1913. április 24. DÉLMAGYARORSZ'ÁG 11 ra a teremben. Sokan hevesen kikeltek az in­dítvány ellen és harsány hangon kiáltották Lövész felé: — Vizsgálat után lehet bizalomról cse­vegni. Addig képtelenség. 'Percek teltek el, amig 'a zajongás és az ellentmondások áradata megszűnt. Ekkor fölállott Gallovich és emelkedett hangon mondotta: — Az Önérzetem tiltakozik az ellen, hogy én most bizalmai fogadjak el. Több hang: Ugy se kapja, meg! iGallovidh zavartan leül a helyére, Dá­nM Ernő báró jobb oldalán. Azután Ló­Vész folytatja: — Kár egyoldalúan bírálni ezt az ügyet. Én azt kívántam volna, hogy legyünk biza­lommal Gallovich iránt. (Nagy zaj.) De jó. Minthogy a rendeletiben anyagi kérdéseikről is szó van, én kiterjeszteném ,a bizottság meg­bízását arra is, hogy méltóztassék a Vizsgá­latot elrendelni az itteni dolgokra nézve is, azokra, amelyek a szegedi DMKE-ben elő­fordulnak. Még pedig a konviktusban, a melynek kétszáz növendéke Van. — Halljuk! Lövész: Tudomásom van arról, hogy a midőn a konviktus szükségleteiről v-an szó, nem tűznék ki nyilvános árlejtést, holott ez­zel találn ezrekre rugó megtakaritásokat ér­hetne el a DMKE. (Zaj, föl kiáltások): — A kenyérgyár beszél belőle! Mauser. Rezső Sándor: Mert nem ő szál­lítja a kenyeret! Perjéssy László (Lövész megjegyzésére reflektálva): A számvizsgáló bizottság most tartja a szám vizsgálást az itteni (központiban a zárszámadások fölött. Méltóztassék meg­győződést szerezni arról, hogy Lövész ur ál­lítása nem felel meg a tényéknek. Igazán nem tudom, honnan származhatnak ezek a fölte­vések . . . Szabó Gyula kamarai titkár: Kenyér­gyári föltevések! Perjéssy: . . . ezfek a kenyérgyári föltevé­sek, die bárhonnan származnák is, én azokat az elnökség és igazgatóság ne vében a leglm­tározotubhan visszautasítom. (A miniszteri rendelet bírálata.) Fülöp Zsigmond dr. szólalt föl mostan. Engem is — mondotta — baráti kapcsok fűz­nek Gallovichboz és fájdalommal érintett, a mikor a róla szóló köziemlényeket olvastam. Ezek azonban nem indíthatnak engem arra, hogy elítéljem az ő működését, viszont előt­tem fekszik egy miniszteri leirat ós habár nem vagyok a kormány hive, de kénytelen vagyok a leiratban foglalt egyes vádakat komolyan venni mindaddig, amig azok a ki­küldendő bizottság által tisztázást nem nyer­nek. Az eMtathiatiátlan, liogy vannak a lei­ratban olyan apróbb vádak, amelyek inkálbl) Galloviclh buzgalmát és fáradhatatlan mun­kásságát igazolják és amelyek minden egye­sületnél előfordulhatnak. Tulajdonképpen kélt ellentétes álláspont áll az igazgatósáig előtt. Az egyik a miniszteri leirat, a másik Gallovich védekezése. Elegendő elégtétel Gaüovichnatk az, hogy védekezésének a mi­niszter rendeletével a vizsgálat blefejeztéig egyenlő erőt tulaj donitunk. Majd azt mon­dotta, hogy a budapesti osztály ügyeit iide­áliter nem lehet külön választani a köz­pont felelősségétől, legfölebb formaliter. Minden valószínűség amellett szél, hogy egy részben az itteni vezetőség részéről is történhettek mulasztások. Vagy olyanfor­mái], hogy az ellenőrzés körül nem fejtett ki a központ kellő gondosságot, vagy hogy tul nagy bizalommal volt a főtitkár iránt. De visszatérve a miniszteri leiratra, ebben rendkívül sok lapáliát talált, amikért nem volt érdemes a kiküldött miniszteri közegek­nek konkrét vádakat fölhozni. Komoly vá­dak csupán: a pénztárkönyvekben talált ja­vítások, vakarások. Ami az adakozások, gyűjtések összegeit illeti, semmiféle minisz­teri rendelet, semmiféle törvény, nem intéz­kedik ama nézve, lrogy azokat mikópen és hova vezessék be, s általáibon nincs semmifé­le törvény arra, hogy az ilyen egyesületek hogyan vezessék a könyveket. Főleg ia pénz­kezelésre vonatkozó vádak tekintetében szükségesnek tartja a bizottság kiküldését, a mely miniden egyes tét elre néz ve szerezzen bizonyítékot. Azt indítványozza végül, hogy az igazgatóság ne vegye tudomásul a minisz­teri leiratot, mert törvényben biztosított jo­ga van az egyesületnek álhoz, hogy az általa lefolytatandó vizsgálat alapján esetleg a mi­niszteri rendelet visszavonását, kérje. Vagy esetleg olyan formában fogadják el indítvá­nyát, hogy az igazgatóság a miniszteri lei­rat tudomásulvétele vagy tudomásul nem vétele dolgában ne határozzam (A vita végén.) Janovics Gyula dr. zomibori tiszti fő­ügyész fölszól alásában az elnökség javasla­tát ajánlja elfogadásra. Becsey Károly dr. azt hangoztatja, hogy nem kell hatósági vizsgálat, elegendő a bi­zottság. Palócz László azt indítványozza, hogy azoknak a vádpontoknak a tisztázását, ame­lyekre nézve Gallovich bizonyítékokat sorolt fel, domborítsák ki jegyzőkönyvileg is. Kon­statálja az igazgatóság, melyek a tisztázott vádpontok és ezekre a bizottság által ne is terjesztesse ki a vizsgálatot. (A vádak: nemzeti ügy!) Árkay Kálmán, az Országos Közműve­lődési Tanács elnöke éppen akkor szólalt föl, amikor az elnök szavazás alá akarta bocsá­tani az indítványokat. Azzal kezdte, hogy a számvizsgáló bizottság tegye vizsgálat tár­gyává a rendeletnek mindazon részeit, ame­lyeik Gallovichra vonatkoznak. Ne válasz­szák cl a pénzügyi oldalát a dolognak és iga­zat ad Páífy Józsefnek abban, hogy a pénz­Higy passzusok tekintetében hatósági közeg is részt vegyen a felülvizsgálásban. Ha a ha­tóságot is belevonják a vizsgálatba, nagyobb lesz a közmegnyugvás. Mert itt nem sze­mélyről van szó, hanem a DMKE hírnevéről és reputációjáról, amely nemzeti ügy. A felsorolt vádak .sóikkal nagyobb je­lentőségűek is .sokkal nagyobb kihatással bir­nak, semhogy azok a DMKE házi ügyének volnának tekintendők. A vádak kockára te­szik az egész DMKE-t a magyar közönség előtt és azoknak a tisztázása: nemzeti ügy. Nem személyről van tehát szó, ihanem a DMKE érdekéről. Mert ami Gallovidhot illeti, vele szemben az igazgatóság a vizsgálat eredménye alapján járhat el viszont a DMKE a tények igaz világításba helyezésével to­vábbra is eredményes 'munkálkodást fejthet ki a magyar kulitura érdekében. Pártolja az elnökség javaslatát. (A határozat.) Perjéssy László előterjeszti az elnökség indítványát azzal a módosítással, hogy a vizsgálatot a központi felügyelőség folytassa le a hatóság közegeivel együtt s a ki'kiilden­dő bizottság föladatává csaik .azt tegyék, hogy a rendelet értelmében vegye át a buda­pesti osztály vagyonát, pénztárkönyveit és egyéb nyomtatványait. A bizottság Perjéssy előterjesztését egy­hangúlag elfogadta. A véghatározat formu­lája tehát ez: 1. Az elnökség által ajánlott öttagú bi­zottságot kiküldik a budapesti osztály va­gyonának, könyveinek és egyéb nyomtatvá­nyainak átvételére és föladatává teszik, hogy az átvétel körül tapasztaltakról jelentésben számoljon be. 2. A központi felügyelőséget utasítja az igazgatóság a vizsgálat lefolytatására a vá­dak pénzügyi részét illetőleg. A vizsgálatban részt vesz a hatóság is, amelynek közegeit Lázár György dr. polgármester fogja erre a 'célra kirendelni. 3. Az igazgatóság további határozatot a vizsgálat befejezése után annak eredményé­től teszi függővé. Az ülésen a kővetkezők jelentek meg: Dániel Ernő báró v. íb. t. taná.cso, a DIMKE elnöke, Perjéssy László alelnök, Arkay Kál­mán, az Országos Közművelődési Tanács ügyvezető alelnöke, Balassa Józisef, Ba­lassa Ármin dr., Bodor Antal dtr., Bu­dsy János, Bokor Adolf, BrmisweHer Ottó, Becsey Károly dr., Fülöp Zsigmond dr., Gallér Kristóf, Gaál Endre dr., Gallovich Jenő (Budapest), Hoítzer Aladár, Hauser Rezső Sándor, Homor István, Jedlicska Béla dr. Jászai Géza, Janovits Gyula (Zomíbor), Kószó István dr., Kovács János (Hmlvásár­bely), Kőhegyi Lajos dr., Lövész Antal, Mi kosevits Kamut dr., Magyar József dr., Mad­zsar Gusztáiv (Makó), Nyilasy Pál dr., Pál­fy József dr., Perjéssy Mihály dr., Patzauer Sándor, Palócz László, Rosenberg Zsigmond, Ottovay Károly, Scoissa Dezső, Skopecs Béla, Straubert Gyula, Somogyi Szilveszter dr., Szabó Gyula, Szathmáry Tihamér (Hímvá­sárhely), Szinger Kornél, Szudy Elemér dr (Arad), Sz. Szigethy Vilmos, Szász Hugó dr., Szecső Vilmos (Budapest), Tordai Imre, Vas Károly, Zsiross Mihály. A monarchia jegyzéke a nagyhatalmakhoz. — Fellépés záros határidőn belül. ­(Saját tudósitónktól.) Berchtold giróf kül­ügyminiszternél tegnap délben értekezlet volt, mely után a külügyminiszter tudatta a kabinetiroda utján őfelségével, hogy a mo­narchia azonnal lépést tesz a hatalmaknál, hogy Szku tar inak Albániához való csatolását biztositsa. Ausztria-Magyarország nagykö­vetei még tegnap utasítást kaptak, hogy a monarchia nevében ma jegyzéket nyújtsanak át a nagyhatalmak kormányainak. Ez meg is történt. , A monardhia jegyzéke elsősorban1 rámu­tat arra, hogy a nemzetközi flottatüntetés Montenegróval szemben eredménytelen ma­radt. Szkutari elesett és ezután a hatalmaik nem .bizhatnak többé abban, ho^y Nikita és seregei önként távoznak el a meghódított vá­rosból. Ezért a monarchia ajánlja a hatal­maknak, hogy ne bizzák Szkutari sorsát a montanegróiakra, hanem maguk gondoskod­janak arról, hogy ez a város a hatalmak kifejezett akarata szerint Albániáé legyen. Fölkéri a monarchia a hatalllmafcat arra, hogy záros határidőn belül gondoskodjanak Szku­hogy a montenegrói seregek elhagyják Szku­tarit, mert ha ez nem történik meg, akkor Ausztria-Magyarország nem tartja magára nézve kötelezőnek az európai hatalmakkal való együttműködést, hanem szövetségesei­vel önállóan fog eljárni, hogy Albánia számá­ra biztositsa fenmaradásának előfeltételét, Szkutari birtokát. Ebben a jegyzékben, melyet Ausztria­Magyarország nagykövetei a mai . napon 'nyújtottak át a hatalmak kormányainak, leg­fontosabb az, hogy a monarchia záros határ­időt jelöl meg arra, hogy a hatalmak egyön­tetűen lépjenek föl Montenegróval szemlben. London, április 24. A nagykövetek teg­I napi értekezletén Ausztria és Magyarország képviselője megismételte azt a kijelentését, hogy a monarchia Szkutari hovatartozásának kérdését lezártnak tekinti és nem bocsátkozik ujabb tárgyalásba. - Bécs, április 24. Berchtold gróf a nagy­hatalmakhoz körjegyzéket intézett, melyben energikus föllépést kiván Montenegró ellen. A külügyminiszter azt akarja, hogy a hatal­mak Montenegróhoz rövid lejáratú ultimá­tumot intézzenek, amelyben fölszólítják, hogy Szkutarit záros határidő alatt ürítse ki. Ha Montenegró ennek az ultimátumnak nem en­gedelmeskednék, iákkor nemzetközi haderő­vel kényszerítsék arra, hogy Szkutarit ürít­se ki., Bécs, április 24. A lapok mind foglalkoz­nak a Szkutari bevétele folytán keletkezett helyzettel és követelik, hogy a kormány .akár Európával, akár nélküle azonnal energikus lépéseket tegyen Montenegró ellen.

Next

/
Thumbnails
Contents