Délmagyarország, 1913. április (2. évfolyam, 75-100. szám)

1913-04-25 / 96. szám

1913. április 25. DÉLMAQYARORSZÁŰ 11 áprilisban állott politikai sztrájkot Belgiummiunkássága és Okkor ki is verekedte az általános, de nem egyenlő választójogot. Másodszor 1902. áprilisában proklamálta' Belgium népe a politikai tömegsztrájkot a pluralitás ellen. Ekkor eredmény nélkül kellett visszavonulniok a miunkászászlóaljaknak. Most harmadszor a politikai tömegsztrájk tizedik napja meghozta a belga munkásság számára, hosszas fáradozásainak gyümölcsét. Vizsgálatot rendelt el a DMKE igazgatósága. (Saját tudósítónktól.) Országos botrány szele keringett ma a levegőiben. Izgatott hangulat előzte meg a Délmagyarországi Magyar Közművelődési Egyesület igazgatóságának itéletmondását, mely arra volt hivatva, hogy a közvéleménynek föllkorbácsolt érdeklődését komoly és méltóságteljes igazságszolgáltatással elipilhentesse. Teljes tárgyilagossággal mondjuk el kritikánkat erről ia társadalomhistóriai szempontból nagyon jelentős igazgatósági ülésről, amennyire a tényék engedik, méltányosság illeti meg a kultúregyesület reprezentativ központi testületét, mely hosszú eszmecsere után azzal a közigazgatási arzenálból kölcsönvett formulával nyugtatta meg lelkiismeretét, hogy majd kiderít mindent a szükébbkörü bizottság. Ez egyetlen határozat meghozataláig egy sereg céltalan ötlet merült föl. Akadt fölszólaló, aki a belügyminiszter közege által megejtett vizsgálatot személyes hajszának és fölfujt szószátyár'kodásnak tartotta. Akadt olyan, aki egyenesen félretett volna mindén vizsgálatot és bizalmat akart szavaztatni a ímegtátnadott főtitkárnak. A nyugtalankodó aggodalomnak csak csöndes mordulásai hangzottak föl s végül minden ellenzéki hang fölolvadt a megunásnak és közönynek artikiulálatlan káoszában. A nyilvánosságot természetesen nem lehet ilyen könnyű szerrel kielégíteni. Kötelességünkhöz hiven beszámolunk tehát . róla, hogy a kultúregyesület igazgatósági tagjainak egy jelentékeny százaléka minden további vizsgálat nélkül azonosította magát a súlyos vádakkal illetett főtitkárnak többszörösen kifogásolt tevékenységével. Vannak emberek, akik a DMKE megalakítását országraszóló vívmánynak tekintik, mely talán a magyarság faji fönmaradását önmagában véve biztosította s ezért a vívmányért még a szabálytalanságokat is hajlandók lennének elnézni. Pedig ebben az ügyben a lényeg az, hogy a nemzeti kulturát terjesztő egyesület minden működése csak akkor lesz eredményes, ha kifogástalan elvhüség dominálja azt és nem vegyül bele az egyéni érvényesülés disszonáns és erőszakos akkordja. A közvélemény tehát nem bizottságosdit vár az egyesület központjától, hanem egyenes színvallást. Elismerjük, hogy a belügyminiszter kiküldöttje által konstatált vádak nagyrészben még megállapítást provokálnák, de ezeknék a vádpontoknak egy része olyan, melyekre a megtámadott főtitkár egyáltalán nem is hozhatott föl mentséget, amelyekre tehát az egyesület igazgatóságának már most meg kellett volna mondania egyenes Ítéletét. i A legférfiasabb szót, ami az igazgatóság vitájában elhangzott, Árkay Kálmán, az Országos Közművelődési Tanács ügyvezető elnöke mondta ki, mikor azt hangoztatta, hogy a kulturpanama igazságainak kiderítése nem a DMKE ügye, hanem a nemzeté, hogy tehát a fölmerült bajokat vagy Gaílovich Jenő főtitkár teljes elitélésévei, .vagy az ő teljes rehabilitásával lehet orvosolni Ez a megalkuvást nem ismerő, komoly kijelentés hiányzott az igazgatóság határozatából. Pedig ez maga a közvélemény. A nagy Ítélőszék nem kiván emberáldozatokat, de annál féltékenyebben őrködik az elv igazsága mellett. Nem Gaílovich Jenő eltávolítását kivánja tehát, hanem .a kultúregyesület megtépázott presztízsének helyreállítását. A nevezetes igazgatósági ülés lefolyásáról következő részletes tudósításunk számol be: Dániel Ernő báró az ülést a következő szavakkal nyitotta meg: — Igen tisztelt Igazgatóság! Midőn az igazgatósági tagakat ezennel szívélyesen üdvözlöm, a mai napra kitűzött ülést ezennel megnyitom. Kérem Perjéssy alelnök urat, legyen szives mindjárt az első tárgyat előterjeszteni. Perjéssy László a következőkben adta elő az ügyet: — Mélyen tisztelt Igazgatóság! Tegnap Lázár György dr. polgármester utján leirat érkezett Lukács László belügyminisztertől a DMKE elnökségéhez, amely leiratban a miniszter kimondja, hogy föloszlatja a budapesti osztályt és eltiltja a további működéstől. Mielőtt a tárgy érdemére térnék, közölnöm kell, hogy a belügyminisztériumiból, Vásárhelyi Gyula dir. miniszteri osztálytanácsostól sürgöny-utasitást kaptam arra nézve, hogy miután a rendelet bizalmas, semmi szin alatt ne kerüljön nyilvánosságra, ennek dacára a Délmagyar ország-ban mégis nyilvánosságra került. Ki kell jelentenem, hogy a rendelet nem az iparkamarától ikerült 'béle a sajtóba, hanem máshonnan. Én, amikor az ujságirók a rendeletet tőlem kérték, megtagadtam az odaadását. Azért kellett ezt közölnöm, hogy igazoljam, hogy én az utasításhoz hiven jártam el. — Tekintetes Igazgatóság! — folytatta Perjéssy — az elnökségnek a belügyminiszteri rendelet alapján föladatává tétetett, hogy a budapesti osztály betiltása folytán az öszszes iratokat, vagyont, pénztári könyveiket vegye át és a vizsgálatot ejtse meg. E tekintetben az elnökség aképen kiván eleget tenni a miniszter rendeletének, hogy a budapesti osztály egész ügymenetének alapos és beható megvizsgálására egy teljesen független bizottság kiküldését javasolja. A bizottság tagjait az elnök a következőkben nevezte meg: Árkay Kálmán, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, Becsey Károly dr. ügyvéd, Berecz Gyula újpesti tanfelügyelő, Zsiross Mihály a DMKE főszámvevője és Szecső Vilmos a budapesti osztály volt titkára. Az elnökség indítványa értelmében az igazgatóság a bizottságnak a vizsgálatról való jelentése után és alapján mondana ítéletet. Megjegyzem még — mondotta, — hogy Zsiross Mihály főszámvevő másfél hónapja vizsgálatot tartott a budapesti osztályban, átnézte az összes könyveket, amelyeket rendben talált. i" (Tisztázzuk a vádakat rögtön.) Balassa Aranin dr. szélalt föl ezután. Mielőtt az elnökség javaslatával foglalkozna, kérdést intéz az alelnökhöz aziránt, hogy az elnökség által kontemplált bizottság eljárása tulajdonképpen annak a megvizsgálására is legyen-e hivatva, ami Gaílovich személyes felelősségét átfoglalja? Perjéssy: Igen. Balassa: Akkor tehát ahoz, hogy a bizottság Gaílovich ténykedéseire vonatkozólag is ejtse meg a vizsgálatot, a magam részéről nem járulhatok hozzá. Azért nem, mert az én igénytelen megitélésem szerint, bármilyen tisztelettel vagyok a miniszter rendeletével szemben, ugy fogom fel a dolgot, hogy mielőtt a miniszter határozott, értesitenie kellett volna a DMKE központi igazgatóságát s az ejtette volna meg a vizsgálatot. Ebben az esetben állott volna fönn annak a lehetősége, hogy a belügyminiszter a feloszlatás iránt határozzon. Igy azonban itt áll a leirat és a legintenzivebben érinti Gallovidh megbizlhatóságát, egyéni tisztességét és reputációját. Mielőtt arról határoznánk, hogy milyen magatartsát tanusitsunk Gaílovich Jenővel szemben, azt javaslnám, hogy itt, az igazgatóság ülésén pontról-pontra vegyük tárgyalás alá a rendeletben foglalt vádakat, vájjon vannak-e ezekkel szemben tények — hiszen jelen van Gallovioh — amelyek az ő eljárását helyes megvilágitásha helyezik. Nem akarom, mólyen tisztelt igazgatóság, hogy embervadászat jellege legyen a dolognak, vagyis hogy azok a Vádlak, amelyek a miniszteri leiratban vannak, föltétlenül igazaknak volnának tekintendők s az igazgatóság, mielőtt igaz meggyőződést nyerne, j kvázi legitimálni a nyilvánosság előtt a miI niszter vádjait. Ezért ajánlom, — mondotta j — hogy'tisztázzuk rögtön a vádakat. Nem az 1 a célom, hogy Gallovichnak elégtételt akar, junk szolgáltatni, azt azonban szükségesnek tartom, hogy az igazgatóság, amelyre a rendeletben foglalt panaszok súlyát átháritibatónak tartom, maga is foglalkozzék a rendelet pontjaival. Ezeknek egy jelentékeny részeért a központi igazgatóság is felelős. Egy hang: Nem áll! Balassa: De igen. — Csak akkor, ha kötelességet mlulasztott. Perjéssy: Nem mulasztott Balassa. Balassa: Miként lehet az, hogy 1908. óta működik a budapesti osztály ás kormánylhatóságltag nem lett jóváhagyva? A központ tudta, hogy ez működik, miért nem terjesztette ki a figyelmét arra, hogy működése szabályos-e, vagy sem. Tehát a központ nem háríthatja el a felelősséget. És, ha olyan jelentékeny vagyoni szálak folytak keresztül a budapesti osztály könyvein, a közpoht igazgatóságának ellenőrző kötelessége föltétlenül érintve van. Nem tartanám helyesnek, hogy az igazgatóság elhárítsa magáról a felelősséget. Egy közbeszóló: A bizottság tisztázni fog mindent. Balassa: Elfogadom a bizottságot arra, hogy a könyveket, iratokat, pénztári naplój kat átvegye, de nem fogadhatom el, hogy az igazgatóság elzárkózzék a miniszter állitásai elől. Ezért tárgyaljuk a vádpontokat, a bizottság pedig arra a célra küldendő ki, hogy az átvételt teljesítse és az átvétel körül tapasztaltakról tegyen jelentést. Dániel Ernő báró: Ez az indítvány másra terjied ki, mint amire a miniszter a rendeletben utasít bennünket. Ha valaki az igazgátóság működésében talál hibát vagy mulasztást, akkor az igazgatóság eljárása külön vizsgálat tárgyát fogja képezni. A miniszter arra hiv föl bennünket, hogy a pénztári könyveket, iratokat vegyük át, azonkívül arra vagyunk hivatva, hogy a pénzkezelés iránt Gaílovich ellen ejtsük meg a vizsgálatot. Gaílovich: Ezt nem mondja a rendelet. Dániel báró: De igen, kérem. Gaílovich: Csak elszámolásról beszól ós nem pénzkezelésről. Dániel báró (felolvassa a rendelet idevágó részéti): Azt mondja, a tizedik pontban: „A pénzbeli leszámolást Gaílovich Jenő főtitkárral, mint akit a budapesti osztály vezetésével meghozott és akinek szabálytalan működése okot szolgáltatott a vizsgálatra és az osztály működésének betiltására, saját hatáskörében ejtse meg és vele szemiben a szükségesnek talált intézkedéseket megtegye." Gaílovich: Tehát leszámolást emlit. Dániel báró: Hát hegyen leszámolás.